Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-10 / 84. szám

Csütörtök, 2003. április 10. BIZALMASAN 11 A rvjináfyptí<t>r x Lhw felet fit. a Lratnafe Kt es a klxrydtebffi lés»«ó cegdt vámt ank riaÉstegpinaTi vefwric lést. = tisztább Magyarország Csatlakozunk Európához. 2005 végére a csomagolási hulladék csaknem felét már újra feldolgozzuk. A hulladékkezelést modernizáljuk, a hangsúlyt a hasznosításra helyezzük és megszüntetjük a tájat csúfító, büdös szeméthegyeket. Mert egy európai országban így természetes. A Környezetvédelmi és Vizügyi Minisztérium Nyerhet, ha gyűjti és hűti a korongokat! Fontos szempont... Vásároljon Univer Majonézt, Mustárt, Ketchupot vagy salátaöntetet. Keresse a lehűtött nyerő korongokon a tekete X-et, melyekkel megnyerheti a vagy a ! egyikét. Ha két fekete X-et talál, gyűjtenie kell mellé egy Joker korongot, s így válhat a játék résztvevőjévé. Joker koronghoz juthat, ha felkeresi az Univer Mesterszakácsokat, akik a következő üzleteket jár ják. Az ilttízesító! Az ideális női táska Itt most nem a divatról lesz szó, kérem, hanem a mindennapi életünk fontos tartozékának a milyenségéről, amely közvetlenül befolyásolhatja kedélyállapotunkat. Ha ugyanis az ember lánya már kinőtte a hátizsák-szütyő korszakot, akkor retikült akaszt a vállára. Abban cipeli magával önazonosságának minden nélkülözhetetlen kellékét. Úgymint: különböző igazolványok, bérletek, pénztárca, kulcscsomó, szemüveg, orvosság, tükör, fésű, rúzs, papír zsebkendő, jogosítvány, forgalmi, slusszkulcs, feladásra váró levél, befizetendő csekk, összehajtogatott bevásárlószatyor, hitelkártya, mobiltelefon, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mekkora legyen hát a női táska, amelybe mindez - és ezeken felül még sok esetleges - holmi kényelmesen elfér? Az ember lánya azt hinné, hogy ennyi mindenhez bizony egy cekkerméretű táska szükségeltetik. Ám a gyakorlat azt bizonyítja, hogy minél nagyobb a táska, annál nehezebb benne találni bármit. Mert hiába kotorászunk benne konyákig beletúrva az elbitangolt lakáskulcsot keresve, mindig csak a nyári repülőútról maradt két savanyú cukor akad a kezünkbe. Olyankor már a lakásajtó előtt állva, levesszük a vállunkról a táskát, s féllábon egyensúlyozva, térdünkre fektetve próbáljuk meglelni a nyomorult kulcsot. Meg is rázzuk a táskát, mert hát csörögnie kell, ott lapul. Kulcscsomót ugyanis ritkábban lopnak a zsebtolvajok, mint pénztárcát, mivel az előbbi csak egy lakáscímmel együtt azonosítható, míg a pénztárca natúr. Amíg kedvenc, hozzánk nőtt táskánkban kotorászunk, sokszor elmerengünk azon, hogy miként képesek a zsebtolvajok egyetlen pillanat alatt rálelni az abban lapuló pénztárcánkra, arra, amelyet mi a szupermarket pénztáránál néha hosszú percekig keresgélünk. Márpedig a kérdést - hogy mekkora az ideális női táska - rövidesen el kell döntenünk. Ugyanis, a régi megszokott darab oldala már megint szétnyílott. Azt már megszoktuk, hogy selyembélése rendszeresen fölfeslik, s ha éppen néhány forint hiányzik a fizetéskor, a táska alján keressük a hiányzó aprópénzt. De most már a végső pusztulás jelei mutatkoznak. Új táskára van szükségünk. Csinos táskák kelletik magukat, de valamennyi iszonyú drága. Születésnapunk közeledtével próbálkozhatunk szeretteink körében, hátha meglepnek bennünket egy újjal, amely vagy nagy lesz vagy kicsi. Tulajdonképpen mindegy is. Hiszen Aranka, a bőrdíszműves már megígérte, hogy újjávarázsolja a régit. JANIKOVSZKY ÉVA Részletek a rermcL?íu?u. LÉKÓ PÉTER FELESÉGE, SZOFI PETROSZJÁN A VERSENYEKRŐL ÉS A FESTÉSRŐL Sze első látásra ennek az előnyeit és hátrányait, ezért mindez Péter mellett nekem már egy természetes folyamat része volt. - Most ugyan magyarul beszélgetünk, de úgy tudom, több nyelven kiválóan beszél Szeretné-e esetleg a nyelvtudását kamatoztatni a jövőben? - Hogyne, mindenképpen. Az anyanyelvem, az örmény mellett oroszul, németül és angolul is beszélek. A magyarral még sokat bajlódom, naponta tanulom ezt a szép nyelvet, aminek a nehézségét csak az örményhez tudom hasonlítani. A nyelvi nehézségek miatt Németországban fogok jogot tanulni a közeljövőben. Emellett pedig szeretek olvasni és festegetni. - Mióta foglalkozikfestéssel? - Már egészen korán, hatéves koromban elkezdtem festeni. A mai napig élvezettel és kedvvel fogok ecsetet szabadidőmben, sokan bátorítottak, hogy mutassam meg szélesebb körben. Gyermekkoromban egy híres jereváni festő biztatott, hogy lát a munkáimban fantáziát. Azóta persze rengeteg kép született, a tájképektől kezdve a táncosnőkig sok mindent megfestek. A stílusomhoz az impresszionizmus áll a legközelebb, de elsősorban a saját kifejezési formámat keresem. - Szokott a jövőről ábrándozni? - Keveset. Mindenképpen szeretném a jogot elvégezni, majd a festészettel és a nyelvtudásommal igyekszem szerencsét próbálni. Szeretném, ha Péter mielőbb világbajnok lenne. Most erre koncentrálunk mindketten és nagyon drukkolok neki! LÉVAY GIZELLA Tesco Szeged Cora Szeged Tesco Hódmezővásárhely április 17. április 13. április IS. Szofi Petroszján, Lékó Péter és a sakk: elválaszthatatlanok egymástól. Fotó: Schmidt Andrea dunk egymással tölteni sakkmebtesen, verseny és felkészülés nélkül. Évente körülbelül két hetünk van arra, hogy kiránduljunk és kikapcsolódjunk. Igaz, sokat utazunk külföldi versenyekre, de akkor sincs idő városnézésre. - A verseny mellett ön sem tud akkor kikapcsolódni, kicsit elszakadni a sakktól? - Nem, de nem is akarok. Olyankor minden gondolatom Péter és a verseny körül forog, hogy minden rendben van-e. így nem lehet sétálgatni, ebben az állapotban egy lépést sem tudok tenni. Rettenetesen szurkolok érte minden versenyen. - Mindenben pótolhatatlan támasza és segítsége férjének. Emellett mivel foglalkozik, mire jut még ideje? Mai rohanó és önmegvalósító világunkban a fiatal hölgyek többsége elsősorban az érvényesülésre, a karrierépítésre koncentrál. Szofi Petroszján nem ilyen. Lékó Péter sakknagymester huszonkét éves felesége mindenben odaadó társa és segítője párjának. - Hogyan ismerkedett meg Lékó Péterrel? - Bár Örményországban, Jerevánban születtem és nevelkedtem, a gimnáziumot mégis Németországban végeztem el. Péterrel természetesen egy versenyen, a dortmundi sakktornán ismerkedtünk meg, akkor én tizenhét éves voltam és nagymester édesapámat kísértem el a versenyre. Péterrel a kapcsolatunk, ahogy mondani szokás - szerelem volt első látásra, az első pillanattól kezdve mindketten így éreztük. Utána együtt ebédeltünk, majd jobban megismerkedtünk és azóta sem válunk el egymástól, két éve volt az esküvőnk és azóta itt élünk Szegeden. - Szokott sakkozni? - Lehet, hogy meglepődik, de magam nem nagyon művelem és kedvelem a sakkot. A közhiedelemmel ellentétben ez nemcsak egy tartalmas játék, hanem bizony rendkívüli koncentrációt igénylő sport, csak nagyon sok munkával lehet eredményt elérni benne. Enélkül az elhatározás nélkül pedig szerintem nem érdemes belefogni. - Lékó Péter nagyon sok versenyen vesz részt, sokat utaznak, kevés lehet az idejük egymásra. Nem féltékeny emiatt egy kicsit erre a sportra? - Egyáltalán nem vagyok féltékeny, szó sincs róla! Örülök a férjem sikereinek. Ámbár valóban nagyon kevés időt tu- Valójában jelenleg ez tölti ki az életem. Míg a felkészülésben édesapám edzi Pétert naponta hat-nyolc órában, addig én biztosítom a nyugodt, stresszmentes és kellemes családi hátteret, hogy neki ne kelljen semmi mással foglalkoznia, csak a sporttal. Vagyis Péternek verseny idején csak a sakk fontos, csak erre koncentrál én pedig abban segítek, hogy jól érezze magát. Mindez a kívülállók számára biztosan nagyon furcsa lehet, de ez a szigorú életforma ezt megkívánja. - Ehhez az életformához hatalmas önfegyelem és alázat szükségeltetik. Önben mindez eredendően megvan vagy pedig ránevelte az élet? - Valószínűleg mindkettő. Mint közismert, édesapám is sakkozó nagymester volt, ő is sokat volt távol a családjától, édesanyám odaadó szeretete pedig mintaértékű volt számomra. Egy sakkozó felesége átveszi ezt az életformát, alkalmazkodik hozzá. Már gyermekkoromban megismertem Szofi Petroszján: egy sakkozó felesége átveszi ezt a szigorú életformát. Fotó: Gyenes Kálmán