Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-07 / 56. szám

Péntek, 2003. március 7, DÉLMADÁR 9 Mit teszünk, ha megvágjuk az ujjunkat? NŐ: 1. Gondolja: aúúú! 2. Bekapja az ujját, hogy a vér ne csöpögjön a szőnyegre. 3. A másik kezével elővesz egy sebtapaszt, leragasztja a sebet. 4. Megy a dolga után. FÉRFI: 1. Felordít: „A ku.J" 2. Minél távolabb eltartja magától a kezét, mert nem tudja elviselni a vér látványát. 3. Segítségért kiált. 4. Nézi, hogy a szőnyegen egy szép nagy vérfolt. keletkezik. 5. Le kell ülnie, mert hirtelen furcsán érzi magát (eközben megérkezik a segítség, vagyis a nő). 6. Elbicsakló hangon közli, hogy kis híján elvesztette az egész kezét. 7. Visszautasítja a sebtapaszt, mert „egy ilyen sebre ez túl kicsi". 8. Titokban ellenőrzi az egészségügyi enciklopédiában, hogy egy felnőtt ember mennyi vért veszíthet anélkül, hogy belehalna (eközben a nő elszalad a gyógyszertárba nagyobb tapaszért). 9. Steaket kér vacsorára a vörösvértestek képződésének elő­segítésére. 10. Megállapítja, hogy nem ártana néhány sör a fájdalom csökkentésére. 11. Ellenőrzi a sebtapaszt, hogy vérzik-e még (közben a nő elszalad sörért a benzinkúthoz). 12. Addig piszkálja a sebtapaszt, amíg megint elkezd vérezni a seb. 13. Megállapítja, hogy sajnos az aznapi teniszezést le kell mondania, de teljesen véletlenül éppen aznap van a tv-ben az Európa-kupa döntő focimeccs (közben a nő pucolja a vér­foltokat a szőnyegről). 14. Éjjel többször felkel ellenőrizni, hogy a seb nem fer­tőződött-e el. 15. Ezért következő nap fáradt és ideges. Halló! A szőke izgatottan rohan a postára: - Azonnal Amerikába kell te­lefonálnom, ott van az anyu­kám és hallottam, hogy há­ború van! - Fáradjon a fülkébe, de előt­te fizesse ki az alapdíjat, az három perc, tehát 8600 Ft. - Nincs nálam annyi pénz! - Akkor nem telefonálhat! - De nekem feltétlenül te­lefonálnom kell! Hallja a beszélgetést a pos­tahivatal férfi vezetője. Oda­fordul a szőkéhez: - Hölgyem, fáradjon az iro­dámba, másképpen is meg le­het ezt oldani. Az irodában a főnök leül és kigombolja a sliccét, majd rá­mutat: - Tessék, fogjon hozzá. Mire a szőke a kezébe fogja és fölé hajol: - Halló, mama? AGRESSZÍV KISMALAC A VONATON: Agresszív kismalac utazik a vonaton. Egyszer csak meg­szólal: - Nem zavarja, ha magam­ban beszélek? - Természetesen nem - vá­laszolja neki az egyik utas. - Hozzád ki szólt? ASER Enciklopédia ROLETTA: Teljes nevén Francesca Roletta, hírhedt középkori hetéra, aki ablaká­ban kellette magát, mígnem a fölcsapódó vászonredőny magával ragadta és a férfiak számára hozzáférhetetlenné tette a becsavarodó nősze­mélyt. KASKA (Franz): Prágai szü­letésű osztrák író. Híres no­vellahőse, Koschárka úr egy reggel arra ébred, hogy ga­rabollyá változott és attól kezdve csak bevásárlás alkal­mával tudja fölkelteni a nők figyelmét. RIZSFELFÚJT: Mértéktelen rizskochzabálás hatására föl­puffadt személy. KERENGŐ: Kolostor körfo­lyosóján lejtett tánc. / • Utopia KÉZFOGÓ: A házasélet fo­kozatos megkezdésének el­ső lépése, amikor a fiatalok az esküvőn már megérint­hetik egymás kezét. A las­sanként összemelegedő há­zasok később ugyancsak az egybegyűlt rokonság előtt végzik a kar-, derék-, láb-, csípő-, stb. -fogó szertartá­sokat is. Gyerekszáj Ha házassági tanácsadásra várunk, forduljunk az érintet­len korosztályhoz. Az amerikai gyerekszáj szereplői úgyis tudják: FENYEGETÉS - AMIT CSAK EGY NO TUDHAT Ha nem veszel el feleségül - mondja a lány kukac a fiú kukacnak akkor a tyúkok elé vetem magam. HOGYAN DÖNTSÜK EL, KI LEGYEN A HÁZASTÁRSUNK? Olyan embert kell keresni, aki ugyanazokat a dolgokat szereti, mint mi. Például ha te szereted a sportot, akkor a lánynak ezt szeretni kell, és hoznia kell mindig a chipset. (Alan, 10 éves) Igazából felnőttkora előtt senki nem dönti el, kivel akar összeházasodni. Isten mindent eldönt már előre, aztán később kiderül, kihez ragasztottak. (Kirsten, 10 éves) HÁNY ÉVESEN KELL MEGHÁZASODNI? Huszonhárom a legjobb kor, mert addigra már örök idők óta ismered a másikat. (Ca­mille, 10 éves) Nincs a házasságra alkalmas kor. Bolondnak kell lenni, hogy megnősülj. (Freddie, 6 éves) HONNAN TUDJA EGY IDEGEN, HOGY VALAKIK HÁZASOK? Szerintem csak kitalálni le­het, például ha mindketten ugyanazzal a gyerekkel ordí­toznak. (Derrick, 8 éves) SZERINTED Ml KÖZÖS A SZÜLÉID­BEN? Egyikük sem akar több gye­reket. (Lori, 8 éves) Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a nők cipelik egész évben a terheket, a férfiaknak pedig könnyű kis me­netelés az élet. Ez azonban nem fedi a valóságot. A képen látható férfi valójá­ban egy nagy rőzse­csokorral ajándékoz­ta meg szíve válasz­tottját, már pedig, aki a csokrot kapja, azt annak kell haza­vinni. te i&il^uj' ^ Jr (Melyik a legsokgldaliibè jiCfJtT ?? A FÉRFI, mert : (Ha szerelmes akfy>rSz< - (Ka megnősül akkgrÖköc nősül meg akkpr magányos Farkas ' - Ka megcsalja afeli akkpr Hutten Disznó 'V - Ka nem csatja meg akkpr Marha - Ka felesége csatja meg, <7^>rSzarvasmarK<3 ., - 'Ka elváGfajfor kivert Kutya - Ha újra megnősül, akkor nincs mihez hasonlítani, mert akkora állat nincs a Földön !!! Churchill és a mell Winston Churchill külföldi lá­togatása során egy hivatalos vacsorán vett részt. Rámuta­tott egy csirkehúst tartalmazó tálra és udvariasan megkér­dezte: - Kérem, kaphatok egy kis mellet? A háziasszony felvonta szemöldökét, és fagyosan így szólt: - Mr. Churchill, a mi or­szágunkban nem szokás így beszélni. Mi úgy hívjuk, hogy fehér hús, vagy sötét hús! - Elnézést kérek, madame, nem akartam megsérteni a szabályaikat. Következő nap a háziasz­szony egy csodaszép orchide­át kapott Churchilltől, a kö­vetkező levél kével: „Remélem, gyönyörű lesz, amikor kitűzi a fehér húsára. W. Churchill". Belami hungaricuma Nem akarok mákos gubát! Nem akarok mákos gubát! - jajdult fel Snájdig Pepi rémálmából ébredve. S hogy nyomatékot adjon tiltakozásának, egy csikkekkel telt, sörhabot sem nélkülöző ha­mutartót borított Smúz apu fejére. Ló Elek szerint elkövetett volna még egyéb szégyenletes dolgokat is, ám sikerült időben megfékezni egy nagy­fröccsel, amiből a nagy riadalomban Józsi csapos kifelejtette a szódavizet. - Hát ezt meg mi lelte? - bújt ki az asztal alól a rövid csata végeztével Cink Enikő, majd alámerült retiküljében, mert mit lehet azt tudni, jobb, ha kéznél van ilyen vészterhes időkben egy kő­römreszelő. - Nem az influenzajárvány áldozata lett, az már biztos. Szerintem csak agyára ment a sok uniós reklám - adott hangot véleményének Bovden Béci, aki aznap sem hiányozhatott a Zsibbadt bri­gádvezetőben megrendezett dumapartiról. S mivel Béci kiolvasta néhány réveteg tekintetből, hogy nem igazán értik gazdáik, milyen unióról és milyen reklámokról beszél, rövid előadást tartott arról a kampányról, ami manapság erősen agitálja a magyar népet (de még a Panel Pál-lakótelep polgárait Is), hogy az Európai Unió áldás lesz számukra. - Például továbbra is ehetünk mákos gubát ­fejtegette Béci. - Ez már csak azért Is biztos, mert napjában hetvenkilencszer elmondják, mintha ezen állna vagy bukna a magyarság jövője. - Ugyan árulja már el, hogy mi baja az uniós reklámokkal? - feszítette a düh Smúz aput. ­Hiszen pár héttel ezelőtt még az volt a baja, hogy keveset tud erről a bizonyos unióról, meg nem eléggé kielégítő a tájékoztatás. Hát most kapjuk az információkat esőstől, s nincs olyan újság, rádió, televízió és mosógép, amiből ne dőlnének az uniós hírek. De ez így is van rendjén, mert nyakunkon már a választás, az unió pedig a mi jövőnk. - Na, én azt erősem kétlem, hogy magának bár­milyen unióban lenne jövője - legyintett Minek Dön­ci -, de az információ nem árt. Például az se baj, ha Józsi csapos megtudja: az unióban mégiscsak lesz szóda, de szigorúan tiltják a bor vizezését. Ám annál jobban támogatják a vendéglátó-ipari egységek bu­dijának feltakantását, mondhatnám a tisztaság szinte kötelező. Józsi ekkor a célzást, meg a vastag télikabátját is magára vette, mind a két ökle bizsergett a sértődöttségtől, ám ez sem tudta befolyásolni az uniós vitát. Cink Enikő például azt tudakolta, hogy a reklámokból kiderült-e már, ő, például, milyen vállalkozásba kezdjen, netán gyerekét miféle szak­ma elsajátításra ösztönözze. Snájdig szerint erről bezzeg nem beszélnek, míg Bovden Béci úgy vélte: Snájdig egy összkomfortos kérődző, s igenis egyre több hasznos tanácsot lehet kiolvasni a la­pokból. - Mondhatnak bármit, mi csak bukunk a bolton - öntötte el a vécéből szivárgó, igencsak gyanús állagú lé és a szomorúság Ló Eleket, aki szerint a túl sok szabvány miatt azt se tudjuk majd, mit, és hogyan kellene csinálni. - Nehogy előjöjjön megint a görbített uborkával, maga rémhírterjesztő, mert úgy orrba vágom a bal könyökömmel, hogy az unióban sem fognak magá­ra ismerni - hevült ekkor Belami, mint akinek pisz­kosul elege van már a Zsibit betöltő nyafogásból. ­Elárulnák végre, mitől rettegnek? Talán attól félnek, hogy az uniós árak után, amit egyébként az unión kívül Is sikerült elérnünk, netán nyakunkba kapjuk az uniós béreket is? Vagy az bántja a szemüket, hogy az unióban minőséget kell termelni? Talán az unión kívül rekedve el tudjuk adni a beázós lendke­rekes hópiszkáiót, netán a nejlon vészharangot? És ha már Józsi budiját emlegették az előbb - facsarta a bűz Belami orrát -, nem akartuk-e éppen kilenc­venhatszor fölpofozni ezt a derék csapost amiatt, mert képtelen megjavíttatni a lefolyócsövet? Hát, ha a mi verésünk kevésnek bizonyult, majd elintézi az unió. A társasában ugyan többen is úgy vélték, hogy az Európai Unió aligha sorolja legfontosabb te­endő közé a Zsibbadt brigádvezető budiját, de azért a kedélyek megnyugodtak. Különösen akkor terpeszkedett el a széles jókedv a füstös te­remben, amikor Belami bejelentette: egyébként pedig az unióban nagyon megéri hungaricumokkal foglalkozni, mert hogy arra hatalmas lesz a kereslet. - Mit mondott. Hogy unikum? Miért nem inkább Vilmos körte? - nyalta meg szája szélét Smúz apu. A többiek pedig azonnal és helyben szavaztak: Smúz úr rögvest hagyja el a termet, mert aki ennyire balfék, azt ők ugyan nem viszik magukkal a sarki kukáig sem, nemhogy az unióba. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents