Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-05 / 54. szám

SZTÁROK, ZENE, SÜLI, BULI MINDEN SZERDÁN RANDEVÚ NAPI MELLEKLETEK Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL GYÓGY-ÍR SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS • 2003. MÁRCIUS 5. WWW.DELMAGYAR.HU TILL ATTILA HOBBIJA A TELEVÍZIÓZÁS, HAJNALTÓL KÉSŐ ESTIG DOLGOZIK Színész, újságíró, vagy csak egy pojáca? Till Attila mostanában az egyik tévés vaióságshow stú­dióbeli műsorvezetőjeként kérdez, magyaráz, poénkodik. Milyen valójában ez a komolytalankodásra mindig kész, vidám fickó? Szinte a nap minden órájában felbukkan a képernyőn és mosolyog, vigyorog, bohóckodik. A tévénéző néha elmélázik, vajon egy kereskedelmi csatorna hogyan engedheti meg magának ezt a komolytalan fickót. Till Attila imázsa minden, csak nem újságíróra utaló. - Hogyan került a Big Bro­ther-müsorba? - Már nvolc éve dolgoztam a televízióban - a királyiban - a Múzsa-stáb tagjaként, min­den héten adásban. Ez kul­turális műsorajánló volt. Vol­tam a hajdani tv3-nál, a tv2-höz pedig baráti kapcso­latok segítettek. - Tulajdonképpen kicsoda ön? Színész, újságíró, vagy egyszerűen csak egy pojáca, aki jó pénzért bohóckodik? - Színész semmiképpen. Újságíró? Hmm. Hagyomá­nyos módon soha nem írtam cikket, riportot, bár interjú­kat készítettem a Múzsában. Ám akkor fogalmazojc leg­pontosabban, ha műsorveze­tőnek mondom magam, aki az adott programnak megfe­lelő stílussal áll mindig a kö­zönség elé. - Mire a legbüszkébb „má­zsás" múltjából? - Büszke? Talán arra, amikor Sándor Pál filmrendezőt kér­dezhettem egyenes adásban az életéről, munkájáról. Ak­koriban Az ügynök halálát rendezte színpadon, Kern András főszereplésével. Meg­kérdeztem, igaz-e, hogy va­lójában Kern rendez. Egy tel­jes percig nem jutott szóhoz, s közben a kamera pásztázta az arcát, míg végre megszólalt: „Ha jói csinálja, miért ne?!" Azért ez nem semmi, adásban egy perc néma csend! -Amit elmesélt, igen messze áll a mostani ténykedésétől. - Vehetjük úgy, hogy igyek­szem bármely felületet hu­morral megtölteni. - A humora szélsőségeire felfigyelt az Irigy Hónaljmi­rigy is... Till Attila mázlista, mert a szakmája és a pénzkereseti forrása az, amit szeret. Fotó: Karnok Csaba - Szerintem rang, ha valakit parodizálnak! Ő már „jelen van", ismerik... - Nem sértődött meg? - Nem zavar, bár nem is tudok rajta szórakozni. Nincs az embernek tükörképe ma­gáról, a saját lényét nem látja. Valójában azok vagyunk, ami­nek a környezetünk lát. - Mindig ilyen nevetős, jó­kedvű? - Alapvetően nem vagyok problémás alkat. A nyilas jegyé­ben születtem, az odatartozók általában kiegyensúlyozottak. Imádtak a szüleim, szép gyerek­korom volt, van egy gyönyörű feleségem, két szép kisfiam - Si­mon és Andor-, mi okom lenne másra, mint a jókedvre?! - Akkor elégedett ember. - Igen. Álmodozom, tervez­getek, ha éppen van egy szusz ­szanásnyi időm. A hobbim maga a televíziózás. Remélem, hogy a jelenlétem folyamatos, de ki tudja? Mázlista vagyok, mert a szakmám és a pénz­keresetem forrása lehet az, amit szeretek. - Nem lehet túl sokat a csa­ládjával... - Miért gondolja, hogy más harmincéves srác többet van otthon, mint én? Szerencsére nem hajnaltól késő estig tart a munkaidőm. Napközben akár többször is hazajutok. Nekem szerelmi és nem „polgári rend" a család. Mindig is akar­tam gyerekeket. Azt is tudtam, hogy jó apjuk leszek. - Ezek szerint Till Attila szá­mára kerek a világ. - Érzelmileg, egzisztenciáli­san minden rendben, de nem érem be ennyivel. Mindig van valami új. Most például a bará­taimmal - akikkel a választások idején becsomagoltuk az Er­zsébet hidat - azt tervezzük, hogy valahol a Dunán létesí­tünk egy alkalmi gyalogoshidat. -Afőváros területén? - Hogy hol, azt nem mond­hatom el, mert az lesz a truváj, amikor végre megépül... NY. M. ÜZENET tak, miután a fehérek elmene­kültek, mert már nem bíztak a fejlődés lehetőségében. Itt tört ki Amerika történelmének egyik legvéresebb etnikai zavargása, amely után a város végképp ket­tészakadt a gazdasági és faji tö­résvonalak mentén. A film cí­mét adó 8 mérföld egy sztráda elnevezése, amely e megosz­tottság jelképe lett, hiszen elvá­lasztja a belvárost a peremkerü­letektől, s kijelöli a határvonalat a feketék és a fehérek között. A történet egy Jimmy nevű srác feltöréséről szól, aki a nyomorból és a kihűlt családi körből barátai és a rap se­gítségével találhat kiutat. A sztori persze rengeteget merít Eminem életrajzából és zenéje rendkívül fontos alkotóeleme a filmnek. A cím szimbóluma itt is érvényesül, a határvonal persze itt is éles, hiszen akinek sikerül befutnia, aki lemez­szerződést kap, az végképp ki­mászhat a hétköznapok és korlátok posványából. Jimmy ha épp nem a motor­háztetőket pakolja a présgép alá a gőzös szerelőcsarnokban, akkor bandájával, a „A Three One Third" tagjaival lófrál, vagy gyűjt fel elhagyatott háza­kat. Termete vagy izomzata nem teszi őt kiemelkedővé a csapatban - a környéken min­denki Nyúlnak (Rabbit) becézi -, mégis hamar kiderül, hogy akaraterőben mindenkin túl­tesz. A másik nagy erőssége pedig akkor érvényesül, ha a free-style rapet kell nyomni, tehát szabad stílusban, renge­teget improvizálva rímekkel alázni a konkurens bandákat. Igazán meglepő, hogy Holly­woodban készülhet olyan film, amely Amerikának ezt az arcát, a külvárosokat és a lehé­tőségek országának esélytelen lakóit is megmutatja. Kicsit szokatlan ez az egész rapkul­tűra innen Európából nézve, sokszor nehéz azonosulni a film történéseivel, azonban az utolsó nagy összecsapás, „a A SZÍNÉSZ EMINEM Eminem első színészi próbálkozását nagyon pozitív kritika fogadta, persze a jó alakításhoz biztosan hozzájárul az az apróság is, hogy önmagát kellett tökéletesen megformálnia. Ezzel együtt cseppet sem tűnik ki gyakorlatlansága az anyját alakító Oscar-díjas Kim Basinger, vagy a szerelmét alakító, Michael Douglas oldalán befutott Brittany Murphy mellett. FELTÖREKVŐ RAPPER DETROITBÓL Határvonal a feketék és a fehérek között A film fő mondanivalóját jól jellemzi az a bemutató előtt már befutott Emlnem-sláger, amely szerint meg kell ragadni az esé­lyeket, mert lehet, hogy nem lesz több ilyen az életben. A 8 mérföldben ezt az eltökélt küz­delmet és kitartást kísérhetjük figyelemmel, amely kitart akkor is, ha csalódni kell barátban, szeretőben, családban. A te­hetség olyan adomány, amelyet igenis meg kell ragadni, amely kötelez, függetlenül mindentől és mindenkitől. párbaj" hangulata igazán ma­gával ragadó. Scott Silver for­gatókönyvíró szavai jól jellem­zik a 8 mérföldet: „Ahogyan nem kell bokszrajongónak lenni ahhoz, hogy az ember szeresse a Rockyt vagy a Dü­höngő bikát, a 8 mérföldet sem csak aiok élvezhetik, akik hip-hopban utaznak. Ez a film az emberi kitartásról szól, ar­ról, hogy ha célt tűzünk ki ma­gunk elé az életben és erősek vagyunk, miénk lehet a győze­lem." Tehát aki nem teljesen idegenkedik ettől a világtól, annak bejöhet ez a nem tipi­kusan hollywoodi alkotás. PETHŐ BENCE Kinek ne lenne érdekes egy nagy rapsztár csúcsra ju­tásának története? Hogy honnan merítette az erőt, hitet és biztatást a világsiker felé vezető úton? Nos a történet helyszíne nem a napfényes Miami, a filmsztároktól nyüzs­gő LA vagy az elegáns NYC. Ez bizony Detroit, méghozzá 1995-ben. A helyszín az egykor szebb na­pokat látott iparváros, a T mo­dell születésének színtere, ahol naponta ezerszámra gördülnek le az amerikai autógyártás büszkeségei a gyártósorokról. Mára Detroit valaha oly előkelő negyedei is pusztulásnak indul­Eminem első színészi próbálkozását nagyon pozitív kritika fogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents