Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-29 / 74. szám

Szombat, 2003. március 29. SZIESZTA II. SOKAN NEM TUDJÁK, HOGY NEMERE ISTVÁN HUSZONNYOLC ÁLNÉVEN ÍR KÖNYVEKET Aki ihletre vár, az lusta író Nemere Istvánt sokan csak sci-fi íróként emlegetik. Igaz, írt ilyen regényeket is, de ez csupán a háromszáznegyvenkettő kiadott könyvének a töredéke. írói sokszínűsége témáiban mutatkozik meg, mert valósággal „termeli" a könyveket. Napról napra órák hosszat az íróasztal fölött görnyedni számára boldogság. Hiába, ha egyszer beindul a mókuskerék... Hogyan lehet napi tizenöt oldalt írni? Pofonegyszerűen. Ez is egy munka, és Nemere István szereti. Persze kell hozzá szorgalom, mert csak úgy van FERFIALNEVEK 1. Anton de Saint-Etienne 2. Richard Haack 3. T. Moward 4. Chris Brandt 5. Stuart Herrington (létezik egy „Harrington" formája is) 6. S. Nording, avagy Steve Nording (külföldön Nordking) 7. Stefan Niemayer 8. Tihanyi István 9. Sir Steve Morton 10. Mack Maloney 11. Richard Stone 12. Dániel Florion 13. Paul Patrick 14. Henry Hamilton 15. Raymond Darieni 16. R. C. Smith 17. Oscar Weiden 18. Robert Repton 19. Norbert Dax 20. Nigel Forest értelme, ha az ember szívvel-lélekkel csinálja. Nem attól lesz valaki jó és színvonalas író, hogy mennyi időt fektet bele a könyvébe. Megfelelő példa erre Salinger, aki három nap, három éjszaka alatt meg írta a Zabhegyezőt. Véres verejték nélkül is lehet remekműveket írni. Nem az az író, akit a filmek bemutatnak. Aki gyertyafény mellett whiskyt vedel, három leírt szó után kitépi a papírt az írógépből és galacsint formálva belőle elhajítja azt. Ez a mese. így is sokan bírálják. Azt mondják, aki ennyit ír, az nem végez művészi munkát. Épp ellenkezőleg! Aki ihletre vár, az csak ürügyet keres, az lusta író. Ha az embernek vannak ötletei, üljön le és vesse papírra. Az írást is - mint minden más munkát - komolyan kell venni. Az író nem lehet felületes. Ahhoz, hogy többféle témában alkosson valaki, minden apróságnak alaposan utána kell járni. Maximális jártassáNemere Istvánnak húsz könyve várakozik a kiadónál. got és „mélyre ásást" követel egy jó könyv. Addig, amíg el nem készül. És jön a következő témaNemere István szerencsére nem fogy ki a témákból és az ötletekből. Jelenleg háromszáznegyvenkettő kiadott könyvnél tart. Úgy véli, ez főként a világnak köszönhető. Az élet írja a legolvasottabb regényeket, melyeket már csak papírra kell vetni. Ha bezárnák őt egy toronyba rengeteg írólap és toll kíséretében mondjuk tíz évre, hát akkor tízévig írna. Leírná mindazt, ami a fejében van, de ezzel együtt születnének új ötletek is. Az emberek szeretnek a számokon lovagolni. Amikor ügy hűsz évvel ezelőtt kezdett írni, csupán hat vagy hét könyve jelent meg évente. Manapság nem ritka, hogy hűsz kerül ki a könyvesboltok polcaira. Ez azonban már felettébb gyanús, nem igaz? Sokan gondolják azt, hogy a birtokán hajcsárként dolgoztat írókat, akik éjjel-nappal folyamatosan körmölnek helyette. Ezért volt szükség álnevekre. Sokan nem tudják, hogy Nemere István huszonnyolc álnéven ír könyveket. Gyakran a kiadók kérik, de előfordult már, hogy ő maga ragaszkodott hozzá, hogy más néven lásson napvilágot regénye. Nem lehet a piacot ugyanazzal a névvel elárasztani. Főleg, ha már megjelent az új, de az előző könyvek még el sem fogytak. Több álnévre nagyon ráharaptak az emberek. Melissa Moretti könyvei hatalmas példányszámban fogynak. Sokan keresik, és csodálkozva olvassák a könyv első néhány oldalán, hogy egy Nemere-kötetet tartanak a kezükben. Nem értik, hogy férfi hogyan írhat reálisan nők érzéseiről. Amikor náci hadvezérek életrajzairól írt, a kiadó hívta fel a figyelmét arra, hogy a könyv jobban fogyna, ha egy német szerző állna mögötte. És Stefan Niemayerként valóban fogytak az írásai. Az utóbbi időben főleg történelmi regényeket ír. Gyakran előfordult azonban olyan is, hogy az életében már megNOI ÁLNEVEK 1. Melissa Moretti 2. Maria Messina 3. Palma Patton 4. Stefanie Nordking 5. Lilly Seymour 6. Vanessa Wilmon 7. Salome Al-Saffln 8. Angéla Preston történt eseményeket gyúrta bele regényeibe. Százötvenedik kiadott könyve után megírta, milyen érzés kiadni a százötvenedik könyvet. Vannak tervei, de nem szívesen beszél róluk, pusztán babonából. Azokkal a könyvekkel, melyeket előre beharangozott, mindig történt valami. Most éppen húsz könyve várakozik a kiadóknál. Ezenkívül közel tíz rendelése vár még megírásra. De ha történne valami fontos esemény, azonnal félbeszakítaná eddigi munkáját. így volt ez azon az ominózus szeptember 11 -én is. Az épületek még le sem omlottak, de már telefonáltak neki egy kiadótól, írjon gyorsan erről a témáról. Végül is bármiről szívesen ír. Ha egyszer szereti a munkáját, miért ne írhatná meg az öszszes ötletet, ami fejében jár? Igaza van. Az élet rövid, ezért ki kell hozni magunkból a maximumot. SZABÓ VIKTÓRIA Üzleti tárgyalás Átlagos magyar kávéházban vagyunk. A hölgy és a férfiú néhány perce feltűnő érdeklődéssel figyelik egymást. Középkorúak, viszonylag jól szituáltak, egyébiránt egészen átlagos emberek. Végül a hölgy kortyol a kávájából és megszólal. Nő: - Ön egy ideje feltűnően figyel engem. Férfi: - Igen, ez így van. Átülök engedelmével, (átül) Nő: - Nos, mit óhajt tőlem, uram? Férfi: - Minek is köntörfalazzak, ahogy elnéztem Önt, az eszembe ötlött, hogy bizony szívesen szerelmeskednék magával, (előrehajlik, kezet nyújt) Engedje meg, Gábor. Nő: - Mária. Ha jól értem, le akar velem feküdni. Férfi: - Igen, Mária, egészen jól érti. Nő: - Előrebocsátom, nem lepett meg. No és mikor akar velem lefeküdni, Gábor? Férfi: - Az igazság az, Mária, hogy mihamarabb. Nő: - Ó, akár holnap? Férfi: - Akár már ma is, Mária! Nő: - Tehát már most, akár ebben a pülanatban lefeküdne velem? Férfi: (komolyan) - Minek is tagadjam? Akár ebben a pillanatban megtenném, Mária. Igen, igen, biztos vagyok benne, hogy nyomban meg tudnám tenni. Nő: (tűnődve) - Értem, Gábor. És mégis hogy gondolja? Férfi: - Tegyük fel, letépem magáról ezt a ruhát és csókokkal borítom el a testét. Nő: - Ez igazán kedves, Gábor, köszönöm. (KABAREJELENET) Férfi: - Ölelném, ringatnám, kényeztetném, Mária. Nő: - Azt hiszem, értem Önt, Gábor. Már ne haragudjon, hogy megkérdem, de harapni nem szokott? Férfi: - Öööö...az igazság, hogy...hogy az attól függ. Nő: - Mitől, kedves Gábor? Férfi: - Hát hogy...hogy van-e rá igény, Mária. Nő: - Értem, Gábor. És ha magát harapják? Férfi: - Engem?! Hol?! Nő: - Természetesen igény szerint. A megbeszéltek szerint. Férfi: - Vagy úgy. Tulajdonképpen lehet róla szó, Mária! Nő: - Beszélgetni szokott-e közben, Gábor? Időjárás, sport, politika, egyéb témák. Például az egészségbiztosítás. Férfi: - Biztosíthatom, Mária, hogy engem minden megoldás érdekel. Nő: - Tehát az sem zavarná, ha én például csöndes lennék. Férfi: - Persze jobb, ha az ember kifejezi az érzéseit és a gondolatait, de végül is megoldható egy egészen csöndes szerelmeskedés is. Nő: - Megnyugtat a nyitottsága. Ritka az olyan partner, aki ennyire rugalmas. És miféle céllal feküdne le velem, Gábor? Ha meg nem sértem, miért érné ez meg magának? Férfi: - Nos, egyáltalán nem biztos, hogy megérné. Nő: - Mint ahogy nekem se feltétlenül, Gábor. Férfi: - Az ember gyanútlanul befektet és nem csak a baj szakad rá. Nő: - Gondosan számba veszi a lehetőségeket, mégis pórul jár. Férfi: - Igen, igen. Viszont olykor mégis kockáztatni kell, Mária. Nő: - És miért kockáztatna éppen velem, Gábor? Férfi: - Örömöt adnék és kapnék is, Mária. Ön alkalmasnak látszik e nemes vállalkozásra. Ahogy most nézem Önt, egyre határozottabb bennem ez a meggyőződés. Nő: - Kétségtelenül szép és magvas gondolatok voltak. Meg is jegyzem őket, Gábor. Hanem aztán mi lesz. Férfi: - Ezt nem egészen értem. Nő: - Ön letépte, valósággal leszaggatta rólam a ruhát, gondolom, nyilván abból a célból, hogy szemügyre vehesse testem eltakart részleteit. Férfi: - Milyen pontosan fejezte ki magát! Egészen fellelkesít, Mária! Nő: - Azonban a ruhám elszakadt. Szerelmeskedésünk végeztével mit vegyek fel? Azt Ön sem gondolhatja, hogy öltsem magamra a szakadt ruhát. Férfi: - Dehogyis. Azt már ne vegye fel, Mária. Nő: - Nagylelkű, viszont ez engem nem segít ki. Férfi: - Majd óvatosan tépem le, hogy ne szakadjon el. Nő: - Óvatosan nem lehet kívánni, Gábor. Remélem, nem keserítem el, ha igényt tartok a szenvedélyére. Férfi: - Igaza van, Mária. Tehát mégis letépem a ruhát. És aztán veszek önnek űjat. Nő: - Köszönöm, Gábor, hogy ilyen megértő. Ön komoly partnernek tűnik. De azt is kérdezném, egyszeri vagy többszöri szerelmeskedésre gondolt velem kapcsolatban. Férfi: - Nos, ez több tényezőtől függ. Bizonyos esetekben, ha oly nagy az összhang, a harmónia, több aktus is lehetséges. Nő: - Én úgy értem, hogy például Illusztráció: Karnok Csaba holnap, vagy holnapután kívánna-e még velem szerelmeskedni. Férfi: - Ez például az ön hozzáállásától is függ, Mária. Nő: - Kétségtelenül, (órájára pillant) Úristen! Elkéstem. Már egy másik tárgyaláson kellene lennem. Férfi: (ő is az órájára mered) - Ó, jaj! Én is elkéstem. Nő: - Rohannom kell. De örülök, hogy megismerkedtünk, Gábor! Férfi: - Akkor miben is egyeztünk meg, Mária? Nő: - Szerintem közel a megállapodás, de egy-két részletkérdést még tisztáznunk kellene. Férfi: - Igen, igen. Legközelebb tisztázni fogjuk! Nő: - Hát akkor a viszontlátásra, Gábor! Férfi: - Viszontlátásra, Mária. (elrohannak) SZÍV ERNŐ