Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-22 / 68. szám

NAPI MELLEKLETEK SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS unmnmhhhhnmhmn^ 2003. MÁRCIUS 22. Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek ••••••• WWW.DELMAGYAR.HU FÖLDET MŰVELNEK, ALLATOT TENYESZTENEK A CSILLAG BÖRTÖNBŐL SZABADULTAK ALSÓSZENTÍAMÁSON Tanyakomfort, Hosszú börtönfogságból szabadult rabok választhatják lakhelyüknek az alsoszenttamási társadalmi rehabilitációs otthont. A Bács-Kiskun megyei picinyke központban szakemberek segítenek abban. hogy képzett tanyagazdászként kezdhessenek új életet a súlyos bűnökért elítéltek. - Látja, csak nem evett meg minket a tél, kis gazdaságunk működik, az emberek derekasan dolgoznak, az állatok szépen fejlődnek - sorolta a sok jó hírt a nagy magyar puszta közepén dr. Gonda András honvéd alezredes, a nemzetvédelmi egyetem docense, hadtörténész. A rangok, címek persze műit időben értendők, mert Gonda úrnak - miként ő fogalmazott egyszer csak nagyon elege lett a hadseregből, leszerelt, és mára a sors egy tanyaközpontba, Alsószenttamásra sodorta. Furcsa életút? Bevallom, nem volt sok időm e rejtély megfejtésére, hiszen a közigazgatásilag Tass községhez tartozó, Bács-Kiskun megyei Alsószenttamáson leginkább olyan emberek laknak, akik önéletrajzukba megdöbbentő dolgokat írhatnak. Ez a picinyke, mindössze néhány épületből álló település ugyanis a Mécses Szeretetszolgálat társadalmi rehabilitációs otthona, a maga nemében egész Kelet-Európában egyedülálló intézmény, ahol a hosszú fogságból szabadult rabok kezdhetik meg új életüket. AZ ELLOPOTT BIRKÁK Gonda Andrásnak természetesen semmi köze a bűnhöz, ám annál nagyobb a tapasztalata abban, hogyan is kell bánni az egy közösséghez tartozó emberekkel. így aztán - s megint csak az ő szavait idéA rehabilitációs otthont megálmodó lelkész, Majzik Mátyás templom építését is tervezi Alsószenttamáson. Fotók: Bátyi Zoltán zem - megtalálta helyét Alsószenttamáson, s ma már előfordul, hogy egy hónapig fel sem keresi pesti otthonát. - Ugyan miért is lennék kíváncsi arra a tömegre, a metróban egymást taposó emberekre - vonta meg a vállát Gonda András, a központ igazgatóhelyettese, amikor már a juhakol közelében jártunk. Testünket fagyos szél kínozta, jómagam a vastag kabát alatt is meleg kályháról, ropogó tűzről álmodoztam, ám Gonda úr figyelmeztetett: arra is sor kerül, de előbb nézzük csak meg a gazdaságot. - Tíz hektár szántóföldet, hatvan hektár legelőt bérel a Mécses Szeretszolgálat e központ számára az állampusztai börtöntói, s ha most számba vesszük az állatállományunkat, a leltár így fest: hat fejőstehén, 198 anyabirka, három kos, száz kisbárány, három anyakoca, egy kan, három süldő és hat kutya. Ez utóbbiakra azért van nagy szükség, mert nem is olyan régen éppen tőlünk, a volt rabokat foglalkoztatóktól loptak el negyven birkát - mesélte Gonda András és távolba mutatott. ÚJRAKEZDHETIK AZ ÉLETÜKET - Látja: az ott, a Duna túlsó partján az ipar, Dunaújváros gyárkéményei. Ez pedig itt a nagy magyar paraszti valóság. Igaz, Balázs? - fordult a gazdaság igazgatóhelyettese egy mellettünk elballagó férfihoz. Ám Balázs abban a pillanatban nagyon nem akart velünk szót váltani. Pár perccel később aztán közlékenyebb lett, és elmondta: a szegedi Csillag börtönből szabadult, leütéses rablásért mértek ki rá hat évet. - Jó itt, szakmát tanulok, tető van a fejem fölött, a gazA gyilkossági perben elítélt szegvári Dorogi Róbert szabadulása előtt megfogadta, hogy tisztességes útra tér. daságban gulyásként alkalmaznak - kínálta pattogós, szűkszavú válaszát Balázs, s már menekült is a hideg elől a juhakolba. A szépen felújított házakhoz visszatérve aztán már Majzik Mátyással, a Szegedi Fegyház és Börtön lelkészével, a Mécses Szeretetszolgálat - Magyar Börtönpasztorációs Társaság elnökével beszélgethettünk Alsószenttamás életéről. Majzik atya pedig nem más, mint e társadalmi rehabilitációs otthon megálmodója. - Előítéletekkel tele ez a világ, s ha sokszor a bűntelennek sem jut hely a gyárban, a mezőgazdaságban, képzelheti, milyen fogadtatásban részesítik azt, aki így kezdi bemutatkozását: gyilkosságért ültem tizenöt évet a szegedi Csillag börtönben. Ezért is szorgalmaztam annyira, már a kilencvenes évek elején, hogy létesüljön hazánkban egy olyan rehabilitációs központ, ahol a fegyintézetből szabadultak, különösen azok, akiknek minden kapcsolatuk megszakadt az évek során, újrakezdhetik az életüket. Aztán eljött 1996, amikor is a bévé fölajánlotta ezt a területet. Az állampusztai börtön már nem tudta gazdaságosan kihasználni, én meg úgy éreztem, ennél ideálisabb hely nem is létezhetne ahhoz, hogy tanvagazdászokat képezzünk az egykori elítéltekből - emlékezett a központ alapításának időszakára Majzik atya. Szavaiból az is kiderült: egyáltalán nem volt könnyű dolguk, amikor az újjáépítéshez fogtak, de nem maradtak magukra. Segítő kezet nyújtott a katolikus egyház, a németországi Renovabis katolikus segélyszervezet három év alatt 40 millió forintot küldött azért, hogy megépíthessék ezt a központot, míg a magyar államtól a fenntartáshoz kapnak milliókat. - És nézzen csak körül, ma már kényelmes házakban élhetnek az egykori elítéltek, napi háromszori étkezésükről gondoskodunk, hamarosan elkészül a központi étkezdénk, s terveink között szerepel újabb lakások megépítése is, hogy még több szabadulónak tudjunk otthont adni - mutatott körbe Majzik Mátyás. Hihetnénk: Alsószenttamásra százával jelentkeznek a rácsok mögül szabadulók. Ám az igazság az, hogy a 15 fő befogadására alkalmas központban még üres szobákat is találtunk. ZSEBPÉNZT KAPNAK A VOLT RABOK -A börtönben nagyon sokan úgy nyilatkoznak, ők bizony Alsószenttamásra szeretnének bejutni, mert úgy érzik, így biztosabban elérhetik a feltételes szabadulást. Aztán száz jelentkező közül talán, ha tíz jut el idáig, s köztük is akad olyan, aki néhány nap, vagy hét után úgy dönt, mégis inkább a nagyvárosi létbizonytalanságot választja. Ugyanis nálunk azzal szembesülhet, az alsószenttamási ellátásért bizony szabályokat is be kell tartani. Nálunk szigorúan tilos az alkohol, az első esztendőben csak felügyelettel hagyhatja el a települést, s azt is jól megnézzük, milyen látogatókat fogad a lakónk. Hiszen éppen az a célunk, hogy az egyszer már súlyos bűnt elkövető ne kerülhessen ismét kapcsolatba az alvilággal. Majzik Mátyástól azt is megtudtuk: e szabályok betartása fejében viszont olyan biztonságot nyújtanak, amilyenről a nagyvárosokban kallódó, ingyenkonyha előtt toporgó szabadultak nem is álmodozhatnak. Fizetés ugyan nem jár a központ lakóinak, ám zsebpénzt, havi 5 ezer forintot kapnak, miközben teljes ellátásukról gondoskodnak. - Aki a próbaidő után szerződést köt, s vállalja, hogy három éven át itt dolgozik, megalapozhatja a jövőjét is. Az első letöltött esztendő után 100 ezer, a második után 300 ezer forint kerül a számlájára, majd amikor elköszön a központtól, egymillióval a zsebében távozhat. Abban is segédkezünk neki, hogy mezőgazdasági termelésre alkalmas helyen vehessen tanyát, házat magának, s tudja hasznosítani azt a tanyagazdász képzettséget, amit itt szerzett meg mondta Majzik atya, miközben egy nagy fakereszthez érkeztünk. A SZEGVÁRI „CSILLAGOS" - Terveink szerint itt épül majd fel a templomunk. Nagyon fontosnak tartom ezt a beruházást, mert sokat segíthet abban, hogy e piciny településen közösség formálódjék - hallgattam Majzik úr szavait. Pár perccel később pedig már feleségével, Margitkával - ki a központot igazgatójaként segíti férjét - találkozhattunk, aki a gazdaság ügyes-bajos dolgait vitatta meg a munkásokkal. - Pardon, nem is zavarunk sétáltunk tovább egy házzal, ahol régi ismerőssel futhattam össze. Csillag börtönös riportjaim készítése közben többször is találkoztam már Dorogi Róberttel. A szegvári fiatalember testvérével gyilkosságba keveredett. Robi elmondása szerint ő csak statisztált a bűnhöz, ezért is úszhatta meg 5 év 6 hónap börtönnel, míg bátyját 15 év fegyházra ítélték. - El sem tudja képzelni, hányszor megbántam én már a tettemet. A börtönben ezerszer megfogadtam, tisztességes űtra térek, és ehhez nem is találhattam volna jobb helyet, mint Alsószenttamás. Szegvárra csak nem mehettem vissza, az egész falu emlékszik még a gyilkosságra, így most ezen a pusztán keresem a boldogulást. Most éjjeliőrként dolgozom, a közösség befogadott, és én nagyon jól érzem magam. Az eredeti szakmám ugyan kertész, de már az itt töltött egy hónap alatt is sokat tanultam az állattenyésztésről, és ha egyszer el is búcsúzom Alsószenttamástól, megtalálom a helyem a világban - mosolygott Róbert, s vidáman szelte a kenyeret az ételhordóban érkezett ebédhez. BÁTYI ZOLTÁN