Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-22 / 68. szám

NAPI MELLEKLETEK SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS unmnmhhhhnmhmn^ 2003. MÁRCIUS 22. Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek ••••••• WWW.DELMAGYAR.HU FÖLDET MŰVELNEK, ALLATOT TENYESZTENEK A CSILLAG BÖRTÖNBŐL SZABADULTAK ALSÓSZENTÍAMÁSON Tanyakomfort, Hosszú börtönfogságból sza­badult rabok választhatják lakhelyüknek az alsoszentta­mási társadalmi rehabilitációs otthont. A Bács-Kiskun me­gyei picinyke központban szakemberek segítenek ab­ban. hogy képzett tanyagaz­dászként kezdhessenek új éle­tet a súlyos bűnökért elítél­tek. - Látja, csak nem evett meg minket a tél, kis gazdaságunk működik, az emberek dere­kasan dolgoznak, az állatok szépen fejlődnek - sorolta a sok jó hírt a nagy magyar puszta közepén dr. Gonda András honvéd alezredes, a nemzetvédelmi egyetem do­cense, hadtörténész. A ran­gok, címek persze műit idő­ben értendők, mert Gonda úr­nak - miként ő fogalmazott ­egyszer csak nagyon elege lett a hadseregből, leszerelt, és mára a sors egy tanyaközpont­ba, Alsószenttamásra sodorta. Furcsa életút? Bevallom, nem volt sok időm e rejtély meg­fejtésére, hiszen a közigazga­tásilag Tass községhez tar­tozó, Bács-Kiskun megyei Alsószenttamáson leginkább olyan emberek laknak, akik önéletrajzukba megdöbbentő dolgokat írhatnak. Ez a pi­cinyke, mindössze néhány épületből álló település ugyanis a Mécses Szeretet­szolgálat társadalmi rehabili­tációs otthona, a maga ne­mében egész Kelet-Európá­ban egyedülálló intézmény, ahol a hosszú fogságból sza­badult rabok kezdhetik meg új életüket. AZ ELLOPOTT BIRKÁK Gonda Andrásnak természe­tesen semmi köze a bűnhöz, ám annál nagyobb a tapasz­talata abban, hogyan is kell bánni az egy közösséghez tar­tozó emberekkel. így aztán - s megint csak az ő szavait idé­A rehabilitációs otthont megálmodó lelkész, Majzik Mátyás templom építését is tervezi Alsószenttamáson. Fotók: Bátyi Zoltán zem - megtalálta helyét Al­sószenttamáson, s ma már előfordul, hogy egy hónapig fel sem keresi pesti otthonát. - Ugyan miért is lennék kí­váncsi arra a tömegre, a met­róban egymást taposó embe­rekre - vonta meg a vállát Gonda András, a központ igazgatóhelyettese, amikor már a juhakol közelében jár­tunk. Testünket fagyos szél kí­nozta, jómagam a vastag ka­bát alatt is meleg kályháról, ropogó tűzről álmodoztam, ám Gonda úr figyelmeztetett: arra is sor kerül, de előbb néz­zük csak meg a gazdaságot. - Tíz hektár szántóföldet, hatvan hektár legelőt bérel a Mécses Szeretszolgálat e köz­pont számára az állampusztai börtöntói, s ha most számba vesszük az állatállományun­kat, a leltár így fest: hat fejős­tehén, 198 anyabirka, három kos, száz kisbárány, három anyakoca, egy kan, három sül­dő és hat kutya. Ez utóbbiakra azért van nagy szükség, mert nem is olyan régen éppen tő­lünk, a volt rabokat foglalkoz­tatóktól loptak el negyven bir­kát - mesélte Gonda András és távolba mutatott. ÚJRAKEZDHETIK AZ ÉLETÜKET - Látja: az ott, a Duna túlsó partján az ipar, Dunaújváros gyárkéményei. Ez pedig itt a nagy magyar paraszti valóság. Igaz, Balázs? - fordult a gaz­daság igazgatóhelyettese egy mellettünk elballagó férfihoz. Ám Balázs abban a pillanat­ban nagyon nem akart velünk szót váltani. Pár perccel ké­sőbb aztán közlékenyebb lett, és elmondta: a szegedi Csillag börtönből szabadult, leütéses rablásért mértek ki rá hat évet. - Jó itt, szakmát tanulok, tető van a fejem fölött, a gaz­A gyilkossági perben elítélt szegvári Dorogi Róbert szabadulása előtt megfogadta, hogy tisztességes útra tér. daságban gulyásként alkal­maznak - kínálta pattogós, szűkszavú válaszát Balázs, s már menekült is a hideg elől a juhakolba. A szépen felújított házakhoz visszatérve aztán már Majzik Mátyással, a Szegedi Fegyház és Börtön lelkészével, a Mé­cses Szeretetszolgálat - Ma­gyar Börtönpasztorációs Tár­saság elnökével beszélgethet­tünk Alsószenttamás életéről. Majzik atya pedig nem más, mint e társadalmi rehabilitá­ciós otthon megálmodója. - Előítéletekkel tele ez a vi­lág, s ha sokszor a bűntelen­nek sem jut hely a gyárban, a mezőgazdaságban, képzelhe­ti, milyen fogadtatásban ré­szesítik azt, aki így kezdi be­mutatkozását: gyilkosságért ültem tizenöt évet a szegedi Csillag börtönben. Ezért is szorgalmaztam annyira, már a kilencvenes évek elején, hogy létesüljön hazánkban egy olyan rehabilitációs központ, ahol a fegyintézetből szaba­dultak, különösen azok, akik­nek minden kapcsolatuk meg­szakadt az évek során, újra­kezdhetik az életüket. Aztán eljött 1996, amikor is a bévé fölajánlotta ezt a területet. Az állampusztai börtön már nem tudta gazdaságosan kihasz­nálni, én meg úgy éreztem, ennél ideálisabb hely nem is létezhetne ahhoz, hogy tanva­gazdászokat képezzünk az egykori elítéltekből - emléke­zett a központ alapításának időszakára Majzik atya. Szavaiból az is kiderült: egy­általán nem volt könnyű dol­guk, amikor az újjáépítéshez fogtak, de nem maradtak ma­gukra. Segítő kezet nyújtott a katolikus egyház, a németor­szági Renovabis katolikus se­gélyszervezet három év alatt 40 millió forintot küldött azért, hogy megépíthessék ezt a központot, míg a magyar államtól a fenntartáshoz kap­nak milliókat. - És nézzen csak körül, ma már kényelmes házakban él­hetnek az egykori elítéltek, na­pi háromszori étkezésükről gondoskodunk, hamarosan elkészül a központi étkez­dénk, s terveink között sze­repel újabb lakások megépí­tése is, hogy még több sza­badulónak tudjunk otthont adni - mutatott körbe Majzik Mátyás. Hihetnénk: Alsószenttamás­ra százával jelentkeznek a rá­csok mögül szabadulók. Ám az igazság az, hogy a 15 fő befogadására alkalmas köz­pontban még üres szobákat is találtunk. ZSEBPÉNZT KAPNAK A VOLT RABOK -A börtönben nagyon sokan úgy nyilatkoznak, ők bizony Alsószenttamásra szeretné­nek bejutni, mert úgy érzik, így biztosabban elérhetik a feltételes szabadulást. Aztán száz jelentkező közül talán, ha tíz jut el idáig, s köztük is akad olyan, aki néhány nap, vagy hét után úgy dönt, mégis in­kább a nagyvárosi létbizony­talanságot választja. Ugyanis nálunk azzal szembesülhet, az alsószenttamási ellátásért bi­zony szabályokat is be kell tartani. Nálunk szigorúan tilos az alkohol, az első esztendő­ben csak felügyelettel hagy­hatja el a települést, s azt is jól megnézzük, milyen látogató­kat fogad a lakónk. Hiszen ép­pen az a célunk, hogy az egy­szer már súlyos bűnt elkövető ne kerülhessen ismét kapcso­latba az alvilággal. Majzik Mátyástól azt is meg­tudtuk: e szabályok betartása fejében viszont olyan bizton­ságot nyújtanak, amilyenről a nagyvárosokban kallódó, in­gyenkonyha előtt toporgó sza­badultak nem is álmodozhat­nak. Fizetés ugyan nem jár a központ lakóinak, ám zseb­pénzt, havi 5 ezer forintot kap­nak, miközben teljes ellátá­sukról gondoskodnak. - Aki a próbaidő után szer­ződést köt, s vállalja, hogy há­rom éven át itt dolgozik, meg­alapozhatja a jövőjét is. Az első letöltött esztendő után 100 ezer, a második után 300 ezer forint kerül a számlájára, majd amikor elköszön a köz­ponttól, egymillióval a zsebé­ben távozhat. Abban is se­gédkezünk neki, hogy mező­gazdasági termelésre alkalmas helyen vehessen tanyát, házat magának, s tudja hasznosítani azt a tanyagazdász képzett­séget, amit itt szerzett meg ­mondta Majzik atya, miköz­ben egy nagy fakereszthez ér­keztünk. A SZEGVÁRI „CSILLAGOS" - Terveink szerint itt épül majd fel a templomunk. Na­gyon fontosnak tartom ezt a beruházást, mert sokat segít­het abban, hogy e piciny tele­pülésen közösség formálódjék - hallgattam Majzik úr szavait. Pár perccel később pedig már feleségével, Margitkával - ki a központot igazgatójaként segí­ti férjét - találkozhattunk, aki a gazdaság ügyes-bajos dolgait vitatta meg a munkásokkal. - Pardon, nem is zavarunk ­sétáltunk tovább egy házzal, ahol régi ismerőssel futhattam össze. Csillag börtönös riport­jaim készítése közben több­ször is találkoztam már Dorogi Róberttel. A szegvári fiatalem­ber testvérével gyilkosságba keveredett. Robi elmondása szerint ő csak statisztált a bűn­höz, ezért is úszhatta meg 5 év 6 hónap börtönnel, míg báty­ját 15 év fegyházra ítélték. - El sem tudja képzelni, hányszor megbántam én már a tettemet. A börtönben ezer­szer megfogadtam, tisztessé­ges űtra térek, és ehhez nem is találhattam volna jobb helyet, mint Alsószenttamás. Szeg­várra csak nem mehettem vissza, az egész falu emlékszik még a gyilkosságra, így most ezen a pusztán keresem a bol­dogulást. Most éjjeliőrként dolgozom, a közösség befo­gadott, és én nagyon jól érzem magam. Az eredeti szakmám ugyan kertész, de már az itt töltött egy hónap alatt is sokat tanultam az állattenyésztés­ről, és ha egyszer el is bú­csúzom Alsószenttamástól, megtalálom a helyem a vi­lágban - mosolygott Róbert, s vidáman szelte a kenyeret az ételhordóban érkezett ebéd­hez. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents