Délmagyarország, 2003. március (93. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-14 / 62. szám

PÉNTEK, 2003. MÁRCIUS 14. • RIPORT» 9 Munkatársaink jelentése Belgrádból A merénylet óta Szerbia halott állam írják meg, hogy Szerbia halott állam - mondta tegnap Belgrádban egy nő a merénylet helyszínén, ott, ahol a szerb miniszterelnököt két napja lelőtték. Zorán Gyingyics kormányfőt százak és százak gyászolták tegnap a kormánypalotánál a szerb fővárosban. Tegnap hatperces sorban állás után Röszkénél kiléptünk az országból. A magyar határőrök semmit sem kérdeztek tőlünk: beütötték a pecsétet a passzportba és útnak engedtek. - Hová mennek? - kérdezte a szerb határőr. - Horgosra - válaszolta kollégám. Az útlevélkezeló intett, mehetünk. - Mit visznek? - kérdezte a vámos. - Semmit - válaszolta kollégám. A vámos is intett, mehetünk. Állig felfegyverzett rendőrök Magunk sem hittük, hogy enynyiből áll az ellenőrzés abban az országban, ahol szerdán rendkívüli állapotot hirdettek ki. Nem is kellett sokat utaznunk ahhoz, hogy rájöjjünk, mi a valóság. Horgos központjában állig felfegyverzett rendőrök állították meg és vizsgálták át a szerb-magyar határ felé tartó gépjárműveket. A szerbül kiválóan beszélő Miskolczi kolléga pillanatok alatt befogta a helyi rádióadókat, ám sokáig nem kellett nyelvtudását használnia, mert mind a belgrádi, mind az újvidéki rádió hullámhosszán komolyzenét, mondhatnám azt is, gyászzenét sugároztak. A B92 adón egy író beszélt a meggyilkolt kormányfőről. Remélem - mondta megtört hangon az íróember -, hogy Zorán Gyingyics nem adta hiába életét, és a nemzet tovább halad azon az európai úton, amit a merénylet áldozatául esett miniszterelnök kijelölt. Miniinterjú volt, alig egyperces. Majd hoszszú, torokszorító muzsika következett, ami után nagyon nem tudtunk mit mondani egymásnak Miskolczi kollégával. Hallgattunk hát a következő információs blokkig, amiben felsorolták azok neveit, akik a gyilkossággal gyanúsíthatok. Horgostól a Belgrádig vezető sztrádán hat rendőrautót számoltunk meg az út mellett. Huszonöt kilométerre a fővárostól leintettek bennünket a rendörök. Na, itt van az, amitől tartottunk: a rendkívüli helyzetre tekintettel alaposan átvizsgálják az autónkat, megnézik a papírjainkat, amikkel egyébként minden rendben volt, de hát a belső feszültség, ugye. Tévedtünk. Megbüntettek benFotók: Miskolczi Róbert közölte, írjuk le, hogy Szerbia halott állam. Beszélgetésünkbe mások is bekapcsolódtak. Egy aszszony szerint Szerbia legértékesebb emberét ölték meg. Egy másik nő felindultan magyarázta, hogy ő a gyilkost lábánál fogva akasztaná fel, s úgy vinné Albániába. Majd elszabadultak az indulatok, s az asszonyok egymást túllicitálva szidták Vojiszlav Kostunica volt államfőt, aki szerintük nem állt Gyingyics mellé. Aztán a testőröket pocskondiázták, mert úgy vélték, nekik kellett volna megvédeniük a kormányfőt. Nem értették, hol voltak a testőrök a lövés pillanatában. Mi volt Belgrádban? Jóllehet visszafelé a határon negyven percet kellett várnunk a szerb oldalon, az ellenőrzés most sem volt túl szigorú. - Mi az? - kérdezte a határőr a fotós táskára mutatva. - Fényképezőgép - válaszolta kollégám. - Be van jelentve? - kérdezte a határőr. - Nincs. Fotóriporter vagyok válaszolta kollégám. - Mi volt Belgrádban? - kérdezte a határőr. - Gyász és keserűség - válaszolta kollégám. A határőr intett, mehetünk. A magyar határőrök semmit sem kérdeztek tőlünk: beütötték a pecsétet a passzportba és útnak engedtek. SZABÓ C. SZILÁRD Százak és százak gyújtottak gyertyát a meggyilkolt miniszterelnök emlékére és gyászoltak tegnap Belgrád belvárosában. nünket ezer dinárra gyorshajtásért. Ez pici zavart eredményezett, amelynek következtében a Dr. Oetker gyárnál kötöttünk ki Belgrád külvárosában. Ott álltunk a posztindusztriáhs környezetben egy szervizúton. De nem sokáig, hiszen percek alatt rátaláltunk a városközpontba vezető útra, amelynek szélén 400 méterenként álltak egymástól a géppisztolyos kommandósok. Az ellenőrző pontoknál főként kisteherautókat állítottak meg és vizsgáltak át a rendőrök. Félárbocon a nemzeti lobogó A kormányépületnél, amelyen félárbocra eresztették a nemzeti lobogót, több százan várakoztak. A Knez Milos és Nemanyina utca kereszteződésében négy rendőr irányította a forgalmat, közben szakadatlanul fújták a sípjukat. Bár a közlekedés folyamatos volt, néha a hatalmas forgalom miatt kilométeres kocsisor torlódott fel a Knez Milos utcában. A Miniszterelnöki Hivatal főbejáratánál százak és százak rótták le kegyeletüket, gyertyát gyújtottak és elhelyeztek egy-egy szál virágot Zorán Gyingyicsre emlékezve. Sokan nem bírták visszatartani könnyeiket. A síró nőket férfiak próbálták vigasztalni. A kormánypalota előcsarnokában egy asztalon a meggyilkolt miniszterelnök fényképe mellé egy gyászkönyvet helyeztek el, amibe mindenki leírhatta érzéseit, A kormánypalota előcsarnokában is leróhatták kegyeletüket a gyászolók. gondolatait. Ide egyenként eresztették be a gyászolókat a kormányőrség tagjai. A tömeg türelemmel várt - a több száz méter hosszú sorban volt, aki némán meredt maga elé, mások halkan beszélgettek. A maffia nehezen számolható fel A merénylet helyszínén a nők és a férfiak kis csoportokba verődve elemezték a történteket. Hol a házra mutattak, ahonnan a lövések eldördültek, hol pedig a kormánypalota hátsó udvari bejáratára, ahol a miniszterelnök összerogyott. A posztoló rendőrtől megtudtuk, hogy a könyörtelen sniperek (mesterlövészek] a felújításra váró lakatlan ház második emeletének ablakából tüzeltek. A biztonsági ember elmondta, még most sem hiszik, hogy ilyen megtörténhetett. Sztojanovics Ranko közgazdász szerint az egész nép tragédiája, hogy Gyingyics meghalt. A belgrádi férfi úgy vélte, jelenleg nincs olyan energikus politikus Szerbiában, aki folytatni tudná azt, amit a meggyilkolt kormányfő elkezdett, ugyanakkor abban is biztos, hogy nem lesz polgárháború az országban. A közgazdász szerint a maffia ölte meg a miniszterelnököt. Hozzátette, az alvilág úgy megerősödött, olyan szervezetté vált Milosevics ideje alatt, hogy nehéz lesz felszámolni. Pesics Alekszandra a rendőrfőnököt tette felelőssé a merényletért. Amikor a fiatal nő megtudta, hogy magyar újságírók vagyunk, A merénylet helyszínén az asszonyok Kostunicát szidalmazták. Jobbra fönt az ablak, ahonnan a gyilkos lövések eldördültek.