Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-07 / 32. szám

PENTEK, 2003. FEBRUAR 7. • MEGYEI TŰKOR" Bartha: az egészségügy mindenkinek elérhető A 2001-ben született kórháztörvény végrehajtását az új kormány felfüggesztette. A jelenlegi törvénytervezet előreláthatólag feb­ruárban kerül a kormány elé. A parlament egészségügyi bizott­ságának tagját, Bartha Lászlót (képünkön) a régi és az új jog­szabálytervezet összehasonlítására kértük. A volt szegedi pol­gármester ennek kapcsán a két évvel ezelőtt Szegeden tervezett egészségügyi átalakítást, a „szegedi modellt" ért, általa poli­tikainak nevezett támadásokról is beszélt. - Kezdjük azzal, hogy mivel ért egyet az új törvényben 1 - A mostani tervezet nem olyan szigorú, mint a két évvel ezelőtti, hiszen megengedi, hogy az egészségügyi intézmények gazdasági átalakításában szak­mai befektetők, így gyógyszer­gyártók és -forgalmazók, mű­szercégek is részt vehessenek. Ezt a törekvést támogatom, de emlékeztetnék arra, hogy az Or­bán-kormány törvénytervezet­ében is ez a tágabb befektetői kör szerepelt. Az akkori ellenzék azonban mereven elutasította, hogy szakmai befektetők részt . vegyenek a privatizációban, mint ahogyan elvetettek a közhasznú társaságokon kívül minden más gazdasági formát. Ehhez képest a mostani törvénytervezet szabad utat enged a betéti társaságok­nak, káeftéknek és részvénytár­. saságoknak is. Tömören: az ak­kor támadott és a törvényterve­zetből kivett lényegi passzusok ma bekerültek a tervezetbe. - A készülő törvénnyel kap­csolatos aggályai 1 Fotó: Schmidt Andrea - A legnagyobb problémát ab­ban látom, hogy az intézmé­nyek működésének átalakításá­ról szóló törvénnyel nem egy időben születik az egészségügyi­ek jogállását rögzítő jogszabály. A kettő ugyanis szorosan össze­függ egymással. Az átalakítandó kórházakban dolgozó orvosok és nővérek jogbiztonság nélkül el­vesztik védelmüket. Annak ide­jén mi a szegedi egészségügyi in­tézmények átalakításának ter­vezésekor elkészítettük a dolgo­zók kollektív szerződésének ter­vezetét, rögzítettük, mit garan­tálunk számukra az átalakítás esetén. A 200l-es törvény is együtt kezelte a két fontos terü­letet, míg a mostani tervezetben semmilyen garanciát nem látok a dolgozók védelmére. Az Or­bán-kormány kórháztörvénye négy lábon állt, mert rendelke­zett mindenről, ami az átalakí­tással összefügg, a jelenlegi ter­vezet egy lábon billeg. A másik probléma, hogy nincs társadal­mi konszenzus a törvényterve­zetről, ami volt a Mikola idején született törvény esetében. Úgy látom: az egyeztetések célja nem a legjobb változat kialakí­tása, hanem az egészségügyi in­tézmények átalakításában érde­kelt tőkéscsoportok érdekeinek szolgálata. - Ismerős mondatok, hason­lók hangzottak el annak idején a „szegedi modell" kapcsán az akkori ellenzék részéről. - A szegedi egészségügy két év­vel ezelőtti átalakításának terve­zésekor az akkori helyi ellenzék a politikát a szakma elé helyezve támadta a szegedi modellt. Az én vitapartnerem az az Újhelyi Ist­ván volt, aki ma a szocialisták médiafelelőse, akkor egészség­ügyi szakértőként támadta a sze­gedi modellként ismertté vált át­alakítási koncepciót. Az ellenér­vek politikai szlogenek szintjén fogalmazódtak meg. Az, hogy a szegedi átalakítás nem valósul­hatott meg az ellenzék támadása miatt, körülbelül három évvel vetette vissza a város egészség­ügyének fejlődését. K.K. Az információáramlás elősegítése a cél az új „hivatalban" Képviselői szolgáltató iroda a városházán Újhelyi István MSZP-s honatya fogadóórát tart. Fotó: Miskolczi Róbert Országgyűlési képviselői szolgáltató irodát nyi­tott a polgármesteri hivatalban Újhelyi István MSZP-s honatya, aki egyúttal fogadóórát is tar­tott. A délután három órai kezdésre átlagosnak mond­ható „tömeg" gyűlt össze: négy-öt nyugdíjas néni és bácsi, valamint egy fiatal anyuka a tinédzser korú lányával üldögélt a városháza folyosóján. - Mindenki bajjal jön ide - jegyzi meg az egyik úr, aki hamar összebarátkozik a mellette ülő férfival, s beszélgetésükben az egyes kormányok korrupt ügyeiről éppúgy szó esik, mint az autópálya hiá­nyáról. - Anya! Nekimentem! Pont a legrosszabbkor hív­tak - bosszankodik a tini és visszaadja édesanyjá­nak a mobilt, amivel játszott. Az asszonyon lát­szik: rengeteget dolgozik, hogy eltartsa a családját. Miközben várakozunk a többi asszonnyal a fizeté­sek és nyugdíjak körüli vélt vagy valós anomáliák­ról beszélget. - Egyébként itt van már a Pisti, az első páciens már be is ment - bizalmaskodik a beszélgetőpart­ner. Közben érkeznek még néhányan, többnyire idősek. Az egyik türelmetlenebb asszonyság bátor­talan kísérletet tesz a tolakodásra, de mivel nem tudja meggyőzni az előtte lévőket ügye fontosságá­ról, belenyugodva sorsába, visszaül helyére: kény­telen várni a sorára. - Sokáig voltam bent? - kérdezi a „páciens", miu­tán elégedetten jön ki a képviselőtől. Szúrós pillan­tás a válasz. Az események ezután valamelyest fel­gyorsulnak, köszönhetően annak, hogy „a képvise­lő úr most már nem fogad hívásokat" mondja a bennfentesek bizalmasságával a következőként ki­jövő szavazópolgár, aki ezzel a kijelentéssel el is há­rítja' a támadásokat azzal kapcsolatban, miért is volt bent ilyen sokáig. - Elnézést! A hölgy után mi következünk! - csat­tan fel az előbb még tolakodó matróna, de mint ki­derül hiába: - Csak beszélgetni jöttem ide a barát­nőmhöz... - szól a megnyugtató válasz. Lassan én következem, s mire nyílik az iroda ajtaja, az egyik újabb tolakodó ismét szomorúan állapítja meg, megint nem sikerült bejutnia. - Nem volt még Csongrád megyei országgyűlési képviselőnek olyan típusú szolgáltató irodája, mint amilyet itt szeretnénk megvalósítani - kezdi a be­szélgetést Újhelyi István. Gyorsan hozzáteszi: az őt felkeresők jelentős része azonnali utánajárást sze­retne elérni ügyében. - A polgármesteri hivatalban könnyebben találjuk meg azokat az információkat, melyekre szükség van. Ráadásul így a város veze­tőivel is folyamatos a kapcsolatunk - feleli a képvi­selő. Az irodában az összes tájékoztató, miniszteri rendeletekkel, törvényekkel kapcsolatos kiadvány megtalálható lesz, így egyfajta kihelyezett ország­gyűlési irodaként fog működni. Újhelyi hozzátette: elsősorban a saját körzetében élők problémáit sze­retné orvosolni, de a más körzetben élőknek is igyekeznek segítséget nyújtani. Az iroda hétfőtől péntekig kilenctől délután egyig áll a szegediek ren­delkezésére. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Decemberben mindig több a munkanélküli Csongrád megyében Tömeges elbocsátások nélkül Decemberben Csongrád megyé­ben is több munkanélkülit szá­molt össze a munkaügyi köz­pont. A megyében mért adatok meg­egyeznek az országos helyzetkép­pel: 2002 utolsó hónapjában ugyanis kis mértékben emelke­dett a munkanélküliek száma a novemberhez képest. December végén 14 ezer 277-en voltak állás nélkül Csongrádban, legalábbis ennyi embert regisztrált a mun­kaügyi központ. Ez azt jelenti, hogy novemberhez képest 389-cel, 5 százalékkal többen ke­resték fel a városi ügyfélszolgála­tokat, mint novemberben. így a munkanélküliségi ráta 8,1 szá­zalékosra emelkedett, szemben az előző havi 7,8 százalékkal. Szőke Gábor, a Csongrád Me­gyei Munkaügyi Központ infor­mációs és tájékoztatási osztályve­zetője szerint ezek az adatok nem azt jelzik, hogy romlott a munká­ba állás esélye, hiszen sehonnan sem jeleztek tömeges elbocsátá­sokat. A szakember a tapasztala­tok alapján azt állítja, minden esztendő utolsó hónapjában meg­emelkedik a munkanélküliek szá­ma, aminek két oka van: egyrészt befejeződnek a közmunkák, más­részt a munkáltatók általában de­cemberben válnak meg több em­bertől, szemben az év más idősza­kaival. A bejelentett új állások száma is decemberben a legkeve­sebb. Sajnos, az évindítások is rendre rosszabbul alakulnak, a munkaerőpiacon a fellendülés ké­sőbb, februártól-márciustól kö­vetkezik be. A legutolsó elemzett hónap statisztikájából - és ez 2002 decembere - ma még nem lehet messzemenő következteté­seket levonni. A megyében politikai csatáro­zás nem kíséri a Csongrád Me­gyei Munkaügyi Központ által nyilvánosságra hozott számsoro­kat. Ezzel szemben az országban a kormánypártok és az ellenzék között szabályos számháború fo­lyik, hányan is vannak jelenleg munka nélkül, s hogy szaporo­dott-e az állásra várók tábora a korábbi időszakhoz képest. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium ugyan­is a munkaügyi hivatalok szám­Soraiból dolgozik, s nem a KSH időszakonként megjelenő repre­zentatív felméréseiből. A regiszt­rált munkanélküliek száma tehát a kormány szerint 334 ezer volt 2002-ben, a munkanélküliségi ráta enyhén emelkedett az év eleje óta és végül decemberben 5,9 szá­zaléknál landolt. Ezzel szemben kevesebb munkanélkülivel szá­mol az ellenzék: a KSH 32 ezer családnál végzett legutóbbi, janu­ár 7-én nyilvánosságra hozott reprezentatív felmérésének ered­ményét „felszorozva" náluk 245 ezres végeredmény született. S mivel a kormányzásuk idején mért legutolsó KSH-adatsor 230 ezres munkanélküli tömegnél állt, máris látszik, hogy azóta 15 ezerrel többen veszítették el az ál­lásukat. A Fidesz és az MDF politikusai a KSH-minta alapján a munka­nélküliek számának erőteljesebb növekedését mutatják ki, az or­szágban várható további leépíté­sek miatt pedig gyarapodó mun­kanélküli-tábort prognosztizál­nak. A számháborúból Csongrád megye ezúttal kimaradt: az előző esztendőben ugyanis sehol sem volt tömeges leépítés, a munka­nélküliségi ráta alapján pedig a térség megtartotta középen el­foglalt, 11-12. helyét a megyék , rangsorában. FEKETE KLÁRA REGISZTRÁLT MUNKANÉLKÜLIEK számának alakulása Csongrád megyében Csak egy kis üdítő Megannyi embertársunk tisztában van azzal a szikár ténnyel, hogy gondolkodni veszélyes. A túlzott gondolkodásba éhen le­het halni, bizonyos gondolatok pedig után az őrszobán vagy a pokolban kötünk ki. Gondolkodni olyan ártalmas cselek­mény, hogy sok embertársunk minden ügyességével és tehet­ségével azon van, hogy ne tegye, elkerülje. Az igazság az, hogy sok ügyes ember van az országban, akinek mindez sike­rül. Mármost a gyerekember labdarúgó edzésre is jár. Ilyenkor télen teremben döngetnek, s amíg ezt teszik, el lehet tipegni vásárolni. A nagyközért ottan fénylik a sarkon, az algyői fák­lyalángok felé innen csattognak tovább a buszok a boldog lot­tónyertesekkel. Szépen, akkurátusan pakoltam a húst, a bort, a kenyeret, a tormát, csupa misztikus dolgokat. Hirtelen eszembe jutott, hogy a kicsi szomjas lesz a futkározás után, ezért a bevásárlókocsit a csilingelő kassza előtt hagyva, legott visszasiettem 1 dobozos üdítőért. Mit tudom én. mi járt a fe­jemben, hol voltam, Alaszkában vagy Nairobiban. Talán arra gondoltam, hogy én leszek az új színházigazgató Szegeden, és akkor csak a saját darabjaimat fogom játszani, amelyeket per­sze én rendezek a saját főszereplésemmel, a portárs, a súgó, de még a másik címszereplő feleségem is én leszek, sőt még Gregor József is én leszek. És kész. Meg lehet csinálni, nem olyan bonyolult ügymenet. Csak píz kell hozzá, sok píz. Vagy én leszek az egész városi tévé, kiviszem magamból magamat, de azért majd mutogatok vissza magamnak, hogy aggyá, agy­gyá má pízt. Pízt aggyá, hallod-é! Akik meg ott dolgoztak, azokkal már nem foglalkozom, azok révén már nincs píz. Vagy én leszek a... Az önfeledt gondolkodásból kétségbeesett kiáltás riasztott. Nocsak, nocsak felébredt téli álmából a ma­dártej ? Vajon ki kiáltott 1 Igen, igen, szerénységem kiáltott. Az a másik, örökké éber felettesén rázta bőszen a lelki vészko­' lompot. Ugyanis azt vette észre, hogy a dobozos üdítőcskét megragadom, majd nemes egyszerűséggel zsebre rakom. Úgy. Pontosan, mintha nem kívánnék fizetni érte, hanem. A bol­tos kisasszony két méterre pakolgatta az iszonyatosan izgató májkonzerveket és nem vette észre. Nem látta meg, hogy lop­tam, miközben persze nem akartam én lopni, dehogy is, csak gondolkodtam. Álltam, hátamat ellepte a hideg angyalma­szat, remegtek odabent a tüdőbolyhok. Mert mi van, ha észre veszi. Tényleg, akkor mi van ?! SZÍV ERNŐ

Next

/
Thumbnails
Contents