Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-22 / 45. szám

WÊÊÊM SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. FEBRUÁR 22. NAPI MELLEKLETEK Hétfő Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYOGY-ÍR Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU A LEGTÖBB ARAB ORSZÁG NEM ÁLL KI SZADDÁM HÚSZÉIN MELLETT, DE EGY HÁBORÚT SEM TÁMOGATNA Irakban nehéz lesz demokráciát teremteni Humanitárius katasztrófát okozhat egy esetleges Irak-ellenes katonai fellépés - állítja a közel-keleti térség szakértőjeként N. Rózsa Erzsébet. A budapesti Teleki László Intézet főmunkatársa a jelenlegi háborús feszültség kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet erőszakkal demokratizálni az arab térség országait, s hogy az iraki nép vallási, etnikai és ideológiai megosztottsága megnehezíti a szövetségesek helyzetét, hiszen pillanatnyilag egyetlen olyan stabil iraki csoport sem alakult ki, amelyre nyílt konfliktus esetén támaszkodhatnának. Rövid távon egyáltalán nem, középtávon pedig esetleg vegyi és biológiai fegyverekkel fenyegetheti a világot Irak - állítja a Teleki László Intézet arab országokkal foglalkozó főmunkatársa. N. Rózsa Erzsébet úgy véli: a kialakult konfliktus hátterében az Egyesült Államok olaj iránti vágya állhat. Ezt egyebek mellett az is bizonyítja, hogy George Bush amerikai elnök hivatalba lépésének napján megfogalmazta Irakellenes politikáját. A hatalmon lévő amerikai kormányzatot ugyanis erőteljesen támogatja az olajlobbi, amely egyértelműen ellenőrzése alá kívánja vonni az iraki olajkészleteket. Ezek pedig jelentős mennyiséget tesznek ki, hiszen Szaúd-Arábia után a Szaddám Húszéin vezette ország rendelkezik a világon a második legnagyobb olajtartalékkal. Az arab világ szakértője szerint ugyanakkor az Irakot az egész világra nézve fenyegető tényezőként beállítani kívánó amerikai kormányzat meglehetősen furcsa logikát követ, amikor folyamatosan az iraki tömegpusztító fegyverek veszélyére hívja fel a figyelmet, miközben az Egyesült Államok egyike a leginkább felfegyverzett hatalmaknak. A félelem persze nem alaptalan, ha arra gondolunk, hogy Irak a nyolcvanas évek végén már bevetett vegyi fegyvereket az ország északi részén élő kurd lakosság ellen, akkor azonban a bipoláris világ mindkét nagyhatalma, Szovjetunió és az USA is támogatta Szaddám Húszéin döntését, hiszen az egyik fél érdekét sem sértette. Az 1968-as atomsorompó-szerződés hatodik cikkelye egyébként kimondja: az egyes országoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy csökkenjen a nukleáris fegyverek száma, tényleges hatása azonban ennek az egyezménynek azóta sincs. Egy Irak elleni háborúra való felkészülés időszakában nemcsak Szaddám Húszéin rezsimjének valós fenyegetése merül fel kérdésként, hanem az is, mi történik a megtámadott országban a fegyverek elhallgatása után. N. Rózsa Erzsébet nem lát túl nagy esélyt arra, hogy a szövetségesek Irakot demokratikus állammá alakítsák, hiszen ez a próbálkozás Afganisztánban sem járt Szaddám Húszéin csatába vezeti seregét a bagdadi Modern Művészetek Központjában látható falfestményen. Fotó: MTI/EPAJSzergej Ilnickij sikerrel. Hiszen a tálibok uralmának megdöntése után pillanatnyilag is kisebb-nagyobb harcok dúlnak az országban, ismét megerősödött a hadurak hatalma, ráadásul Hamid Karzai külföldi segítséggel felállított kormánya egyre több ellenérzést vált ki az afgánokból, ezért a minisztereket amerikai kommandósok védik, miután tavaly két kormánytagot is megöltek. A szövetségesek Afganisztánban állomásozó ötezer katonája még a fővárost, Kabult sem tudja megvédeni. Vagyis az afgán példa is bizonyítja: korántsem egyszerű feladat egy közel-keleti diktatórikus rezsimet demokratikus állammá alakítani. A szövetségesek dolgát tovább nehezíti, hogy Irak etnikai és vallási összetétele rendkívül sokszínű. A huszonhárom milliós lakosság nagyjából hatvan százalékát alkotó siíta arabok az ország déli részén élnek, a húsz százalékot kitevő szunnita arabok Irak közepén, a népesség fennmaradó egyötödét jelentő kurdok pedig jobbára északon találhatók. A szövetséges erők számára gondot okoz, hogy egyik csoportban sem találnak igazi szövetségesre, hiszen Szaddám Húszéin családja is siíta, így tőlük az Egyesült Államok nem igen remélhet támogatást, a kurdokban nem bfzik, a szunniták többsége pedig kiszolgálja Szaddám rendszerét. A külföldön élő ellenzékieket is elsősorban a megosztottság jellemzi, Londonban például tizennyolc iraki csoport működik, ám egymástól szinte teljesen elszigetelve. Az irakiakból egy eseüeges amerikai támadás által kiváltott reakció mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni más arab államok válaszlépéseit sem. A Teleki László Intézet főmunkatársa szerint az arab térség országai az iraki problémánál sokkal fontosabbnak tartják a palesztin-izraeli konfliktust, vagy a terrorizmus elleni küzdelmet. N. Rózsa Erzsébet ügy véli, ez lehetne az a kérdés, amely valóban mozgósíthatná a közel-keleti országokat. Ezt bizonyítja az is, hogy a 2001. szeptember 11-i merénylet után még Moamer el-Kadhafi líbiai elnök is jelentkezett a terrorellenes koalícióba. A mostani feszült helyzetben az arab országokat képviselő Szíria megszavazta az ENSZ Irak elleni fellépésről szóló határozatát, s a legtöbb közel-keleti államról nem lehet azt állítani, hogy jó kapcsolatot ápolna Irakkal. Az arab térség érdeke egyértelműen az lenne, hogy a szövetségesek leszereljék az iraki tömegpusztító fegyvereket, hiszen így elhárulhatna az a veszély, amelyet Szaddám Húszéin személye és politikája rájuk nézve is jelent. Ennek ellenére az arab országok nem támogatják az esetleges katonai akciót, vonakodnak átadni légterüket a szövetséges csapatoknak. Az idegenek jelenléte ellen a legtöbb iszlám állam tiltakozik, előre ugyanis nem lehet kiszámítani, hogyan alakul majd az amerikai politika, ha az Egyesült Államok megveti a lábát a Közel-Keleten. Egyre többször vetődik fel az a gondolat, miért nem lehet egyetlen személyre, Szaddám Huszeinre szűkíteni az iraki konfliktust. A mai technikai fejlettség mellett szinte bármikor politikai merényletet lehetne elkövetni az iraki vezető ellen. Ráadásul az amerikai politikai vezetés tavaly nyáron felhatalmazta a CIA-t, hogy merényleteket hajthat végre külföldön. Ezzel kapcsolatban N. Rózsa Erzsébet azt állítja: ha egy vezetőt kiiktatnának a rendszerből, attól még a gépezet nem omlana össze. Egyes vélemények szerint a katonai beavatkozás sem tartana néhány óránál tovább, a következmények azonban korántsem elhanyagolhatók: a szövetséges erők fellépése valószínűleg rengeteg civil áldozatot követel majd, egyes ENSZ-jelentések szerint pedig a támadás után nem sokkal akár tízmillióan maradhatnak élelem és víz nélkül, mindez pedig súlyos humanitárius katasztrófához vezethet. BÉKEFIANETT A lehetséges Irak elleni támadás amerikai forgatókönyve TÖRÖKORSZÁG Inctrtik ÍEszakon az amerikai ff Ok körülzárják a kuni területeket. hogy meggátolják a török beavatkozást Teherán EGYIPTOM Vöröslonger k IRAK y Detröl amenkai £| • csapatok nyomulnak . Bagdad fele. SZAUD-ARABIA Amerikai támaszpontok *1egiwe if hndriengeieszet if szatazfőldi haderő . Perzsa öböl BAHREIN KATAR szakasz j Páraméin*) központok es k-gv edelmi helyek elleni tamadas a tegf- Fádközi-tengetenesaPetzsatamadesok öbölben aWomasozo hajókról indított | oikalöraketakkal. A Dtego Garcta támaszpontról B-2 * lopakodo bombázok csapast mernek katonai lelesilmenyekte Repulögep-hordozokrci es az inctrtik! / NATO tamaszpontrol indított B vadaszgepekkel további tamadasokat intéznék szakasz Hajukról es a kuvaiti támaszpontokról jjj indított egysegek hidföaltasokal | képeznek Irak északi, nyugati es í keleti r eszem <| szakasz | Tamadas északról a legfőbb uaki lamaszponl Tikul ellen (Szaddam szutóvarosa} ~mmmpm • Abu Dzabí a ] ^ ARAB */ EMÍRSÉGEK / dpa- milj Forras dpa MTI Rt SajtOKiatbai* 500 km OMAN Ománi obol DIEGO GARCIA ibctai-oceani Az iraki válság hátterét elemezve Gyarmati István, a New York-i székhelyű EastWest Institute (Kelet-Nyugat Intézet) igazgatóhelyettese abban foglalta össze az alapvető problémát, hogy az ezredforduló körül új világrendszer kezdett kialakulni: míg korábban a nemzetközi élet szereplői az államok voltak, ós kizárólag ezeknek állt jogukban szervezett erőszakot alkalmazni, addig a most formálódó világban nem állami szereplők Is szert tesznek erre a képességre. Ez utóbbiak azonban a demokratikus értékrendszer gátlástalan megsemmisítésére törekednek és ehhez emberek százezreinek, millióinak, esetleg országoknak a létét is fenyegető eszközökkel rendelkezhetnek. Gyarmati István szerint a tömegpusztító fegyverekkel végrehajtott esetleges támadás olyan súlyos következményekkel jár, hogy azt mindenképpen meg kell előzni. Racionális, állami szereplőkkel szemben az elrettentés is elegendő, irracionális, nem állami szereplők esetében azonban ez nem működik, ezért nem lehet kizárni egy megelőző csapás végrehajtását. - Az Egyesült Államok nem is tehet mást. hiszen ha enged a szervezett bűnözés, a globális terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek fenyegetésének, akkor saját magát, de a világot és a civilizációt Is a megsemmisülés veszélyének teszi ki véli Gyarmati István. Az egykori magyar diplomatával ellentétben Thomas Schreiber, a salnt-cyr-l francia katonai tisztképző főiskola professzora úgy gondolja, jobb volna elkerülni az iraki háborút, mert világosan látható, hogy annak hatásai nem fognak a Közel-Keletre korlátozódni, hátrányos következményei mindenekelőtt Európát fenyegetik. A magyar származású diplomáciai újságíró ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok elszánta magát a támadásra, akár kap ehhez ENSZ-felhatalmazást, akár nem noha továbbra sincsenek meggyőző bizonyítékok arra, hogy a bagdadi diktatúra tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik.