Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-19 / 42. szám

SZERDA, 2003. FEBRUÁR 19. • AKTUÁLIS* 3 Öt cég, 600 munkahely a volt konzervgyári ingatlanokban Hely négyszáz új embernek Egyszerre öt cég betelepülése várható a volt Szegedi Konzerv­gyár területére, amelvek együtt­véve 600 főt alkalmaznak, négy­százat újonnan vesznek fel. A város költségvetése kamatokkal együtt kapja vissza azt a 300 millió forintos tagi kölcsönt is, amelvbe az előző ciklusban a konzervgyár állítólagos meg­mentése került. Az utolsó igen, vagyis a végleges megállapodás is megérkezett teg­nap a városházára azoktól a cé­gektói, amelyek jeleztek, betele­pülnének a volt Szegedi Konzerv­gyár - immáron ipari park - terü­letére. Öt vállalkozás költözik az értékes területre, egyikük a Ma­kóról érkező IM-SZE Kft., amely olasz tulajdonban lévő, műanyag kiegészítőket gyártó cég. A kft. bővíteni szeretné termelését, 140 főt alkalmazna. A már ismert és Szegeden jelen lévő Renitex új ru­házati áruházat tervez ugyanott 30 dolgozóval. A Bíró és Antal Kft., amely építőanyag-nagyke­reskedő, plusz 5-10 főt kíván al­kalmazni, a Főnix Raktárház Kft. pedig újonnan létesülő üzlethá­zában 60 ember felvételében gon­dolkodik a konzervgyári ingatla­negyüttesben. A legnagyobb befektető azon­ban a szegedi székhelyű magán­cég, a Szilánk Kft., amely megve­szi az épületeket, kifizeti a kama­tokkal együtt a városnak járó 300 millió forintos, az előző vá­rosvezetés által a Szeko 2001 Rt.-nek nyújtott tagi kölcsönt és rendezi a vételártartozást a Ma­2000. december 2. Amikor a konzervgyári dolgozók az üzem hónap közepére tervezett bezárása ellen tüntettek. Fotó: Karnok Csaba gyar Fejlesztési Banknak. (Ezen pénzintézet tulajdonában volt el­ső, 2001 januárjában bekövetke­ző bezárásáig a konzervgyári A Szilánk 350 munkahelyben gon­dolkodik, vagyis a korábbi 200-hoz képest 150 fős a bővü­lés. Összességében megközelíti a 600-at a Szekóba betelepülő, a 400-at az újonnan létesülő mun­kahelyek száma. Az öt cégből négy már megkötötte a szerző­dést az önkormányzattal, az ötö­dikkel, a Szilánkkal - amely a Szeko 2001 Rt.-t vásárolja meg­aláírandó megállapodás még közgyűlési jóváhagyásra vár. Mint emlékezetes, az előző vá­rosvezetés 2001 végén hozta lét­re egy magáncéggel közösen, 50-50 százalékos tulajdoni há­nyaddal a Szeko 2001 Rt.-t a konzervgyár újbóli beindítására, oly módon, hogy az önkormány­zat vállalta a kockázatot: 300 millió forintos tagi kölcsönt nyújtott az induló vállalkozás­nak. Ez megint csak egy olyan privatizációnak bizonyult mondta a szegedi polgármester -, amelyben a kockázatot és az anyagi terheket a város viselte, a hasznon pedig egy külső befekte­tővel osztoztak. A történések utólag azt igazolták, nem a ter­melés beindítása volt a cél, ha­nem telekspekuláció. Az új városvezetést két cél mo­tiválta - mondta el Botka László polgármester -, termelő beruhá­záshoz juttatni a szegedieket, az önkormányzatnak pedig vissza­adni a kihelyezett összeget, ka­mataival együtt. F.K. Az üdítő kivétel FEKETE KLÁRA Van egy jó hírem - mondta Botka László, Szeged polgármestere tegnap, mégha nem is pontosan ugyanezekkel a szavakkal. Maid hozzátette: ráfér a vátosra és lakóira, hogy időnként valami jóról is hallianak a múlt hét végi drámai bejelentést követően, vagyis hogy csőd közeh helyzetbe jutott a költségvetés. És következett a hír: rövid időn belül közel egy időben hatszá­zan kezdenek el dolgozni a volt konzervgyárban. S nem májkré­met kenegetnek majd, mondta, mielőtt az emberben régi emlék­képek bukkannának elő: a régi konzervgyári dolgozók 2000 kará­csonya előtt transzparensekkel vonulnak a Kossuth Lajos sugár­úton, a gyár egyik kapujától a másikig, égő gyertyák és virágok, amelyeket a főbejárat előtt helyeznek el. Majd a gyár 2001 januá­ri bezárása rémlik fel a maga egyéni tragédiáival. Aztán jön a de­cember, az újranyitás városi segítséggel, az örömünnep, száz em­ber fölvétele. És gigantikus küzdelmének kezdete a többi gyártó­val a hazai máikrémpiacon. Az ember, amikor benne van a történésekben, a dolgok sürejé­ben, még nem képes az események végét látni. Csak sejtései van­nak, amelyeket megpróbál mondatokba önteni - magam is ezt tettem ugyanezeken a hasábokon 2001. augusztus 23-án. Azokat a kérdéseket fogalmaztam meg a konzervgyár újraindításáról szó­ló első hír hallatán, vajon lehet-e hasznot kihozni a drága kon­zervdobozokba zárt olcsó húsból, hogy abból fussa munkabérre, gázszámlára, az egymilliárdos vételár kifizetésére tizenkét havi részletben. Ilyen feltételekkel indult ugyanis a konzervek gyártá­sa - legalábbis ennyiről tudott a külvilág -, s lett belőle előbb ter­melési kooperáció, majd a Szegedi Paprika telephelye újbóli bezá­rásáig, 2002. szeptember 28-áig. Az utolsó felvonás tüntetés nél­kül zajlott, a megmaradt alig harminc dolgozót mindössze a Szö­vetkezeti útra „csoportosítottákát". Ma már csak konzervgyártás fedőnevű telekspekulációként emlegeti mindenki az akciót. Az ember szívesen tetszelegne ab­ban a szerepben, hogy ö már akkor megmondta, mégsem teszi. Mint írtam: amikor a dolgok történnek, még nem látni a befeje­zést. Ezért aztán az ember óvatosan örül, holott a legszívesebben uj­jongana. Hatszáz fix munkahelyre van ígéret, amiből négyszáz vadonatúj, s olyan körülmények között, amikor gyárak zárnak be sorozatban Magyarországon. Szeged ezúttal az üdítő kivétel len­A Mol Rt. a megyében még egyetlen településsel sem egyezett meg Már szorít a határidő Jóllehet február 24-én lejár a Mol Rt. által szabott határidő, az olajtársaság eddig még egyetlen Csongrád megyei településsel sem egyezett meg az iparűzési adótöbblet visszafizetéséről. A Mol Rt. 2001. évi iparűzési adó bevallásának ön­ellenőrzése során - mint már megírtuk - kiderült, hogy a nemzeti olajtársaság mintegy 250 millió fo­rinttal több iparűzési adót fizetett ki több mint húsz Csongrád megyei településnek, mint ameny­nyi járt volna. Az olajcég felszólította az önkor­mányzatokat, hogy február 24-éig rendezzék tarto­zásukat. A megadott határidőig Algyőnek közel 130 millió, Szegednek 80 millió, Üllésnek pedig 7 millió forintot kellene visszafizetnie. A többi me­gyei településnek 1 -6 millió forint közötti összeget kellene átutalnia a Mol Rt. számláiára. Jóllehet ko­rábban úgy volt, hogy az olajtársasággal folytatott tárgyalásokra Piri József algyői polgármestert hatal­mazzák fel az iparűzési adótöbblet visszafizetésével sújtott települések vezetői, időközben minden ön­kormányzat maga kezdeményezett egyeztető tár­gyalásokat a Mol Rt.-vei. Noha a kisebb önkormányzatok, így például Ül­lés, Kübekháza vagy Öttömös vezetői különtárgya­lásokat folytattak, folytatnak az olajcéggel, ugyan­azt szeretnék elérni, mint Algyő: azaz 2004-től, há­rom év alatt, kamatmentesen szeretnék visszafi­zetni az adótöbbletet. Az 1600 lakosú Kübekházá­nak 2,5 millió, míg a 800 lelket számláló Öttömös­nek 4,2 millió forintot kellene visszautalnia. Nyá­riné Tajti Anna üllési, Molnár Róbert kübekházi és Bata Ferenc öttömösi polgármester lapunknak el­mondta: képtelenek egy összegben visszafizetni a pénzt a Mólnak. A negyvenmilliárdos költségvetésű Szegednek nem lenne jelentős tétel a 80 millió forint, ám a je­lenlegi válsághelyzetben a város vezetői arra kérték az olajcégvezetőit, hogy az adótöbbletet 2004-ben, két részletben törleszthessék. Megtudtuk: a Mólnál ígéretet tettek, hogy pénte­kig mindenképpen tájékoztatják a szegedieket és algyőieket a kérelmük elfogadásáról vagy elutasítá­sáról. Hogy mi lesz a többi megyei településsel, nem lehet tudni. Bacsur György, a Mol Rt. sajtóiro­dájának főmunkatársa tegnap egyetlen kérdésünk­re sem tudott válaszolni. Lapunktól tudta meg, hogy az olajtársaság adóvezetője, Birinyi György szerdán Üllésen tárgyal az adótöbblet visszafizeté­se ügyében. Információink szerint abban az eset­ben, ha a települések számára nem elfogadható a Mol ajánlata, úgy az adózás rendjéről szóló törvény értelmében az önkormányzat mint adóhatóság adóellenőrzést rendelhet el, amellyel 90 nappal ki­tolhatják az olajtársaság által szabott határidőt. sz. c. sz. Nagylakon a magyar oldalon nem kell sokat várakozniuk Tiltakoztak a kamionosok Egyablakos ügyintézést vezettek be február elején a román ha­tóságok a nagylaki, á borsi és a gyulavarsáitdi átkelőhelynél. A változás az első napokban alaposan lelassította a kamionforgalmat, emiatt a hétfőre virradó éjjel tiltakoztak is a sofőrök. MUNKATÁRSUNKTÓL A február eleje óta Nagylaknál bevezetett új határátkelési ügy­intézés nem hogy enyhítette, de még fokozta is a gondokat. Emi­att az átkelő romániai felét hétfő­re virradó éjszaka mintegy 200 kamionsofőr zárta el járművével, tiltakozásul a hosszas várakozás miatt. Róbert Ludt, az aradi határ­rendőrség szóvivője a sajtónak nyilatkozva elmondta, a tiltako­zás csak rövid ideig tartott, hétfó reggelre helyreállt a rend. A ka­mionosok szerint az okoz gon­dot, hogy a február elején beveze­tett egyablakos ügyintézés a for­galom gyorsítása helyett éppen ellenkező eredménnyel járt: 12-14 órát kell várakozni a határ átlépésekor. Az egyablakos ügyintézést feb­ruár elsejétől vezették be a ro­mán hatóságok a nagylaki, a bor­si és a gyulavarsándi határátkelő­nél, miután a módszert a ro­mán-bolgár határon, a giurgiui átkelőnél kipróbálták. A nagyla­ki gondokkal kapcsolatban a múlt héten Arad megye prefek­tusa arra hívta fel a figyelmet, hogy az igen nagy forgalmú ha­tárátkelő forgalmának gyorsítá­sához egy új sávot kellene építeni a teherautók és kamionok szá­mára. A vám- és pénzügyőrség dél-alföldi regionális parancs­nokságától megtudtuk, a romá­niai változások miatt hónap ele­jén a magyar oldalon is megnőtt a várakozási idő. Ezenkívül az itt várakozó román kamionok sofőrjei a tumultus idején át­mentek az átkelő román oldalá­ra, hogy tiltakozzanak, hátraha­gyott járműveik is gondot okoz­tak. A legutóbbi hétvégén azon­ban a magyar oldalon már nem kellett többet várakozni, mint máskor. A Mazsihisz kíváncsi, hogyan dönt az ügyészség a Sorstalanság-ügyben Izrael nagykövete Hódmezővásárhelyen járt Hódmezővásárhelyen tett láto­gatást tegnap Judith Varnai Sho­rer, Izrael rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. A ta­lálkozón elhangzott: a Magyar­országi Zsidó Hitközségek Szö­vetsége támogatni fogja a vá­sárhelyi zsinagóga belső re­konstrukcióját. Az egész napos programsoroza­tot záró, Fekete Sas-beli sajtótá­jékoztatón Lázár János polgár­mester ismertette Vásárhelynek Izraelhez, illetve a zsidósághoz fűződő kapcsolatait. Arról, hogy milyen tárgyalásokat folytatott a nagykövet asszonnyal és a kül­döttséggel, elmondta: a város, az ország társadalmi-gazdasági kér­déseiről, a további gazdasági-kul­turális együttműködési lehetősé­gekről egyaránt szó volt. A város támogatja a zsidó hitközség mű­ködését, és a műemlékvédelmi hivatal, illetve a mai látogatás eredményeként a Mazsihisz se­gítségével folytatja a zsinagóga belső rekonstrukcióját. - Olyan városvezetést képvise­lünk, amelynek működése során egyetlen polgártársunknak sem kell félnie vallási meggyőződése, hovatartozása miatt - hívta föl a Judith Varnai Shorer nagykövet asszony. Fotó: Tésik Attila figyelmet a polgármester. Judith Varnai Shorer nagykövet - aki most járt először Vásárhelyen ­elmondta: nagyon megnyerte a tetszését a város, és az a szelle­miség, amit a városvezetés kép­visel. - Örömmel támogatjuk a zsi­nagóga rekonstrukcióját ­mondta Tordai Péter, a Mazsi­hisz elnöke. Zoltai Gusztáv ügy­vezető fölhívta a figyelmet: ha az ügyészség - egy közelmúltban ér­kezett följelentés folyománya­ként - úgy ítélné meg, hogy a vá­rosvezetés anyagi hibát követett el Kertész Imre Sorstalanság cí­mű kötetének minden vásárhelyi középiskolásnak való eljuttatá­sával, akkor az ezzel kapcsolatos költséget a Mazsihisz át fogja vállalni. Erdélyi Miklós a Ma­gyar-izraeli Baráti Társaság kép­viseletében elmondta: a társaság mindent megtesz azért, hogy Vá­sárhelyen ismertté tegye a zsidó, Izraelben pedig a magyar kultú­rát. - Kifejezzük szolidaritásun­kat, mikor a zsidó népet terroris­tatámadások érik, s ártatlan ál­dozatok halnak meg - tette hoz­zá. A küldöttség látogatása nem áll összefüggésben azzal, hogy Kertész Imre-köteteket rongál­tak meg a városban ismeretlen tettesek - tudtuk meg a nagykö­vet asszonytól. Megígérte: az iz­raeli nagykövetségen föl fogja hívni a befektetők figyelmét Hódmezővásárhelyre. F.CS. Manbir Singh nagykövet szerint fejleszthető az együttműködés Ha jönnek majd az indiaiak Elsősorban a helyi textilipar helyzete érdekelte India új magyarországi nagykövetét, aki ország­járó körútján kedden Csongrád megyével ismer­kedett. MUNKATÁRSUNKTÓL Manbir Singhet kedden a megyei közgyűlés alelnö­ke, Marosvári Attila fogadta. A találkozón a házi­gazda tájékoztatta a nagykövetet a megye gazdasá­gának erősségeiről, s az oktatásról. A nagykövet nemrégen foglalta el hivatalát, s úgy látja, több ok­ból is érdekes lehet az indiaiak számára Magyaror­szág. A távol-keleti állam gazdasága folyamatosan fejlődik, évente hatszázalékos a növekedés, s az in­diai üzletembereket, befektetőket most már Kö­zép-Európa is érdekli. A nagykövet elsősorban a textilipar helyzetéről kért és kapott információkat. De nem csak a gazda­sági kapcsolatok kialakulásában szeretne segíteni. Országának középosztálya - amibe mintegy két­százmillió ember tartozik - folyamatosan gyarapo­dik. Sokan közülük nagyon szeretnek utazni; Ame­rikát, Kanadát már felfedezték, Magyarországot azonban még nem, pedig nagyon sok olyan érték van itt, ami tetszene honfitársainak.

Next

/
Thumbnails
Contents