Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-15 / 39. szám

III. SZIESZTA 2003. február 15., szombat A nagyhercegi palota. UGRÁLÓ KÖRMENET „Szent Willibrord, templomok alapítója, világtalanok világossága, bálványok lerombolója, könyörögj érettünk" - hangzik fel a könyörgés a napjainkig is évről évre megrendezett echternachi ugráló körmeneten. Az ódon kisváros, de egész Luxemburg egyik legnagyobb egyházi és egyben idegenforgalmi eseményére ezrek és ezrek sereglenek. Egy kolerajárvány után tett fogadalom óta pünkösd keddjén tartják. Középpontjában e területek hittérítője, az echternachi bencés apátság alapítója, Szent Willibrord tisztelete áll. A körmeneten való részvétel sokaknak hoz lelki megnyugvást, ugyanakkor komoly fizikai megpróbáltatással jár. Harangzúgás közepette Indul a menet és igen lassan halad. A színpompás középkori ruhákba vagy népviseletbe öltözött nők és férfiak ütemesen ugrálnak, hármat előre, majd kettőt hátra. A délutáni népünnepélyen esznek, isznak, a finom falatok mellé jó moseli bort kortyolnak. kicsit romantikus alkat, a völgyben talán még az aranyhajú Melusinát is felfedezheti valamelyik sziklaalakzatban. A néhai Sigefroi gróf imádottja akkor vált kővé, amikor kiderült róla, hogy nem ember, hanem az Alzette patak szépséges najádja. Természetes, hogy a nagyhercegség fővárosának egyik legnagyobb látnivalója a nagyhercegi palota. Legrégebbi része négyszáz éves. Ez a spanyol reneszánsz stílusában készült, s a Pireneusoktól északra csak ritkán megjelenő iszlám, mór díszítőelemeket visel magán. Vasárnap délelőttönként ünnepélyes őrségváltási ceremóniát láthatunk előtte. Monumentális és uralja a városképet a késő gótikus Notre-Dame székesegyház. Benne Vak János síremlékét és a főoltár csodatévő Madonna-szobrát tekinthetjük meg. Ide temetkeznek a nagyhercegi család tagjai is. Luxemburg az Európai Unió egyik leggazdagabb tagállama, a főváros otthona az uniós adminisztráció több intézményének. Az utcán sétálva is érezni a gazdagságot. Egymást érik a bankok, a belvárosban szinte csak öltönyös urak és kosztümös hölgyek jönnek szembe. A nyelvi nehézségek leküzdését segíti, hogy a statisztikák szerint a luxemburgiak döntő többsége legalább négy nyelven beszél. Egyetem vagy főiskola állítólag nem működik az országban, a fiatalok diplomájukat külföldön szerzik. A híradások szerint 2003-ban az Európa Tanács, Luxemburg és Magyarország közösen szervez kiállítást Luxemburgi Zsigmond és kora címmel az utolsó Luxemburg-házi uralkodó tiszteletére. LOMBOS FERENC HORGÁSZROVATA Az orsó Február közepén a horgászok nagyobbik része inkább csak álmodozik kedvelt szenvedélyéről. A vízpartok többségét megközelíteni sem lehet, komolyabb halfogási esélyeink ilyenkor nincsenek. Érdemes viszont néhány órát felszerelésünk karbantartására fordítani. A horgászkészség legnagyobb törődést igénylő láncszeme az orsó. Ezt sokan figyelmen kívül hagyják, lustaságukért viszont előbb-utóbb fizetni fognak. Az ellenőrzési folyamat első pontja a tisztítás. A rátapadt etetőanyag-maradékot, sarat vagy halpikkelyeket legjobb langyos vizes ruhával eltávolítani, majd szárazzal áttörölni. Régebben olajos ruhával végezték el ezt a műveletet. Napjainkban erre semmi szükség nincs, több kárt okozunk vele, mint hasznot. Az orsó tengelyénél, valamint a ház és a hajtókar találkozásánál keletkező olajsárt is távolítsuk el. A nehezen hozzáférhető helyeket fültisztító pálcikával könnyedén elérjük. Tisztítás után ezeket a részeket zsírral vagy olajjal újítsuk fel. A forgó- és csuklópántok kenését egyszerűen elvégezhetjük. Soha ne használjunk háztartásban fellelhető „akármiket". Szaküzletekben kifejezetten horgászorsókhoz alkalmazható kenőanyagokat lehet vásárolni. Nem drágák, egy-egy tubus évekig kiszolgálja gazdáját. Az olajjal és a zsírral takarékosan bánjunk, mert erősen vonzzák a szennyeződéseket. Tanácsos az orsó rögzítőcsavarjainak ellenőrzése, pontosabban azok utánhűzása. Amennyiben a funkcionális működés során rendellenes hangot - nyikorgást, darálást vagy megszorulást - észlelünk, a szerkezetet szét kell szerelni. Ezt a műveletet csak akkor kezdjük el, ha biztosak vagyunk abban, hogy össze is tudjuk rakni. Az orsókhoz alkatrészeket nem lehet vásárolni, ezért a javítást legjobb az adott márka hivatalos képviseletének szervizére bízni. A zsinórokat sem felújítani, sem karbantartani nem lehet. Egész évben károsította őket a vizek kémhatása, a napfény ibolyántúli sugárzása, hogy a halak fárasztásáról ne is beszéljek. Tekerjük le zsinórunkat az orsó dobjáról és csévéljünk fel helyette újat! BARANGOLÁSOK REBÁK SÁNDORRAL Luxembourg, észak Gibraltárja Luxembourg óvárosa és erődje a világ kulturális örökségének része. A mély szurdokvölgyekkel tagolt sziklaplatók adják azt a festői földrajzi keretet, amelyben az elmúlt évszázadok alatt, a sokszor elpusztított, majd újra felépített város mai képe kialakult. Luxembourg hangulatát leginkább „észak Gibraltárjának" máig álló zord falai, bástyái, illetve történelmi belvárosának a nyugat-európai jólétet megjelenítő eleganciája adják. Luxemburg szerencséje vagy szerencsétlensége, hogy oly fontos európai útvonalak metszéspontjában fekszik, amelyek ellenőrzése miatt az elmúlt évszázadokban területén űjra és űjra hadi események zajlottak. Azok akarunk maradni, amik vagyunk - áll Luxembourg, a főváros egyik középkori házának homlokzatán. E mondatban benne rejlik mindaz a küzdelem, amelyet a fennmaradás érdekében folytattak és mindaz a gyötrelem, amelyet elszenvedtek. A kezdetek egészen 963-ig nyúlnak vissza, amikor Sigefroi, az Ardennek grófja egyik birtokát a mai főváros területén álló kis kastélyért elcserélte. Ez volt Lucilinburhuc, azaz Lutzelbourg, a mai Luxembourg őse. A következő évszázadokban a fejlődés jellemezte a kis hercegséget. Mi több, VII. Henrik, Luxemburg grófja a német-római császári trónra került, s őt e tisztségében még három családtag - köztük Luxemburgi Zsigmond, aki magyar király is volt - követte. Fia, Vak János cseh király olyan kiváló katona volt, hogy miután az angolokkal vívott crécyi csatában elesett, Edward walesi herceg azt mondta róla: „Nem értemeg ez a csata ilyen kiváló ember halálát." 1443-ban a burgundiai Jó Fülöpnek az addigra bevehetetlennek kiépített, s hitt várost sikerült elfoglalnia. Ezzel elkezdődött a négyszáz évig tartó idegen uralom és a szomszédok marakodása a terület fölött. Az országot éppen megszállva tartó nagyhatalom igyekezett Luxembourg várát tovább építeni, fejleszteni, mígnem létrejött az a félelmetes erődrendszer, amely joggal kapta az észak Gibraltárja nevet. Hírességét annak köszönheti, hogy egy, a mi Nógrád megyénknél alig nagyobb területű törpeállam fővárosa. Szép fekvésű, ősi magja az itt egyesülő Alzette és a Pétrusse patak mély szurdokvölgye körül helyezkedik el. Az erődítések, amelyek nagy részét egyébként az ország semlegessé nyilvánításakor le kellett bontani, szinte a sziklából nőnek ki. Az egykor három falgyűrűből álló rendszert 53 bástya szilárdította. A maradékból főként a kazamaták látványosak. 21 kilométer hosszaa kanyarognak a folyosók a hegy gyomrában, egy részüket a turisták számára is megnyitották. Aki egy PODMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 42. RÉSZ A motor fölzúg az udvarban, egy pillanat és kiugrik a kapun, zörög a szánkó az oldalkocsiban, Ork az ablakból nézi, hogy rángatózik az erős gép Orkla alatt, mintha kisebb lovat akarna betörni. Orkla eltűnik az első dombok mögött, Ork visszaül a kézirathoz, de néhány mondat után leteszi. Húsz percet ül mozdulatlanul, mikor a pék talpa alatt recsegő hó felriasztja. Szia, mondja a pék. Szia, mondja Ork. Mi van veled, kérdezi a pék furcsa felhanggal. Semmi, csak az előbb úgy elkalandoztam. Nem zavarok? Ugyan, ne hülyéskedj! A feleséged?, kérdezi a pék a nappaliba lépve. Elment szánkózni, mondja Ork. Szánkózni, hö, mondja csodálkozva a pék, az arcán vörös rózsákban ég a bőr, a haja még hidegen a fejbőrére tapad. Itt a kazetta, mondja a pék. Ork a magnó felé indul vele, kinyitja a liftező kazettaajtót. Ha lehet, inkább majd ha elmentem, mondja a pék. Ne szégyellősködj! Jobb lenne így. Te tudod... És mi van veled? Semmi, mondja a pék, megint meghalt két ember az építkezésen. A fene egye meg azt a baromfifeldolgozót, egyre nevetségesebb az egész, mondja Ork. Gondolom te se hiszed, hogy az átok... Nem. Nem tudom. Viszont, amit adtál, azokat a bogyókat, hát nagyon furcsán érzem maga tőlük, mondja a pék. Hogyhogy furcsán? Nekem jót tettek, valamivel erősebbnek érzem magam. De ne legyen vele gondod, ezek fűből meg fából vannak, semmi kémia... Nem az, hanem olyan furcsa, mintha nem én lennék, mondja a pék. Előbb-utóbb megszokod, ennyi rásegítés kell, mondja Ork. És fogtatok halat, kérdezi a pék. Á, hülyeség, telihold volt, vagy rosszul álltak a csillagok előző éjjel. Egy ekkora kis pici hal, aztán semmi. Iszol valamit, kérdezi Ork. Most nem, de jövő héten lejöhetnétek a kocsmába, születésnap, a kocsmárosé Is, mondja a pék. Persze, mondja Ork, előtte egy telefon még jöhet. A pék föláll, kirúgja maga alól a fotelt, mint valami alvajáró közlekedik. Ork furcsállja, de hát a másnaposság épp ilyen belső száműzetésben telik. Elköszönnek, Ork hosszan nézi az ablakból a távozó péket, aki Ork kocsijával próbál elindulni, de csak a tizedik gyújtásra sikerül. Hm, mondja magában Ork, neki se mondtam, hogy vigyázzon magára. Ork föltesz még egy kávét, szódát iszik, eszébe jut a kazetta. Bekapcsolja a magnót. A pék mély hangon olvass, a szalag elején bemutatkozik, csak épp az igazolványszámát nem mondja be, gondolja Ork, aztán elszégyelli magát, túl közel engedte magukhoz ezt az embert, és most itt hallgatja, ahogy önmagától megilletődve dörmög a mikrofonba. Egyébként nem akármilyen orgánummal, lehet, hogy kazettán kellene kiadni, gondolja Ork. Egy kézlegyintéssel elhessenti az egészet, a saját munkái jutnak eszébe, valahol el kellene kezdeni. De előbb elviszi ezt a kazettát a kiadóba, hogy teljes legyen a nyugalma. Orkla csak estefelé tér haza, csapzottan és égő arccal, az első fél órában mást se mond Orknak, minthogy ezt neki is ki kell próbálni, szédületes, szédületes. Ork fürdeni küldi Orklát, addig megfőzi a vacsorát, egy tál paradicsomos tarhonyát. Főzés közben a kazettát a kabátja zsebébe rakja, holnap beviszi a kiadóba. Másnap reggel Ork korán ébred, izgatott, Orkla még alszik, a tegnapi szánkó teljesen kimerítette. Levelet ír Ork, estére megjön. Fél óra múlva már a város szélén jár, a motort leállítja az első parkolóba, innen gyalog megy. A kiadója egész héten és egész nap bent van, olyan ember, aki soha semmiről nem akar lemaradni; eddig még nem is maradt. Ork telefonon hívja, de csak a titkárnő veszi fel, és a harmadik telefonba is azt mondja, bármelyik pillanatban itt lehet. Orknak nincs kedve a kiadóban várakozni, sőt, egyáltalán sehol. A várost jól ismeri Ork, eszébe jut az a klub, ahová már egy éve nem jár, kiváló pálinkát mérnek. Előbb ódzkodik, nappal inkább mégse inna, aztán rászánja magát. A klub ajtajában egy férfibe botlik, aki valahonnan ismerős neki, a férfi is vissza-visszapillant rá. Ork nem habozik, odalép és bemutatkozik. Ez nem lehet Igaz, mondja a férfi, öregem, ezer éve nem láttalak. Ork egész bensőjében megilletődik, a férfiben látja a rajta is eltelt időt. Valamivel vékonyabb arcod volt, pajtás, mondja Ork. Ja, mondja a férfi, túl jól élek, attól dagad a fejem. Asztalhoz ülnek, és mintha megbeszélték volna, pálinkát rendelnek. (FOLYT. KÖV.)