Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-15 / 39. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS MMMMMNNNNM 2003. FEBRUÁR 15. Szerda Csütörtök Péntek MNnHMMMHHMMMHHHMI WWW.DELMAGYAR.HU Vitray ellen álljon ki, aki akar Az olimpiára készül és csapatot épít, a sportolók emberi sorsait bemutató műsort állít össze. Vitray Tamás het­venévesen sem fáradt a szakma dzsungeléhez és azt vallja, nehéz dolguk van a ma kezdő riportereknek. Kicsi az elvárás velük szemben, ezért sokan vannak és könnyen lecserélik őket. Az ő tévés pályája viszont nem tisza­virág-életű, így tapasztalataira ma is sokan kíváncsiak. - Az mtv-n újra kiírják a ne­vét több műsor végén. Elég­tételt érez? - A nevemet már valóban le­het látni a képernyőn, vissza­hívtak a Magyar Televízióhoz sportfőszerkesztőnek. Hogy elégtételt érzek-e? Nehéz erre válaszolni, mert ha túl szerény vagyok, akkor azt mondom, meglepetésként ért, hogy ke­restek. Végül is az utóbbi hat évben én már csak mint külsős dolgoztam az állami tévének, így nem sok közöm volt hozzá. Rövidebb időt töltöttem egy kereskedelmi televíziónál is. Úgyhogy nem mondhatom, hogy számoltam ezzel a felké­réssel, de kaptam két lehetősé­get és az egyiket elfogadtam. Kifejezetten sportfőszerkesz­tésre szerződtem, tehát az én dolgom az, hogy a sportosztály működésbe jöjjön. A terveket pedig mindig megszabják az események. Egy olimpia előtt állunk és ez mindig a legna­gyobb erőpróba a sportosok­nak. Ugyan az emberek még nem tudják, de a tévéseknek ez már a huszonnegyedik óra. Már azt is meg kellett monda­nunk, hogy hány szállodai szo­bát igénylünk. Szűk másfél év­vel az olimpia előtt már tud­nunk kell, kik mennek és mi­lyen technikai lehetőségekkel számolhatunk. - Tervez átalakításokat, változtatásokat? - Nem, nem az a dolgom. Odacseppentem kevés isme­rős és több, számomra alig ismert ember közé, esélyem se lett volna arra, hogy rögtön mindent megváltoztassak és ezt nem is akartam. Én azt gondolom, hogy először - bár­milyen elcsépelt szó - csa­pattá kell alakulni, aztán lehet tervezni. A csapattá válás esz­köze pedig a munka. Ha van munka, akkor lehet fejlődni, ha nincs, akkor nem. Ezért a legfőbb feladatom, hogy mun­kát szerezzek. Elindult viszont egy sorozat, ami újdonságot jelent, mert a sport általában csak közvetítésekből állt, és nagyon kevés egyébből. Az a címe: „Amiről nem beszé­lünk". Olyan sporthoz kötődő témákat dolgozunk fel benne, amiket mások nem. Vagy azért, mert nem jutott eszük­be, vagy azért, mert kényes téma. Például: a Los Angeles-i olimpián a magyar sport nem vett részt és ezt ráadásul ma­gukkal a sportolókkal is meg­szavaztatták. Politikai döntés volt, bosszúból, kvázi azért, mert Moszkvába meg az ame­rikaiak nem mentek el. Ez a döntés azonban sok sporto­lónak azt jelentette, hogy nem juthatott el pályafutása csú­csára, mert négy évvel később már nem volt ugyanolyan esé­lye. Mi ezeket a sportolókat fogjuk előszedni. Megnézzük, mi lett belőlük, megkérdez­zük, befolyásolta-e a tizenki­lenc évvel ezelőtti szavazás az életüket. Hiszen elestek a nagy esélytől. Ráadásul most már az olimpiai győzelem nem csak dicsőség, ma az olim­pikonoknak olyan lehetősége­ik vannak, hogy életük végéig egyfajta anyagi juttatáshoz jutnak. Emellett vannak na­gyon nagy sportolóink, akik a sport miatt az életükkel ke­vésbé foglalkoztak, magyarán nem tanultak. Nem mind­egyik azért, mert nem enged­ték neki, nagyon sokan azért, mert lusta volt hozzá, a sport kötötte le. Nekik megélhetési sportolókként negyven év kö­rüli korban kell alacsonyabb szinten újrakezdeniük életük alakítását, hogy egyáltalán el­tartsák magukat. - Munkaszerzésről beszélt. Azt nem lehetett volna meg­oldani, hogy a Bajnokok Li­gáját az mtv közvetítse? - Valóban elterjedt a hír, hogy nem mi közvetítjük, de erről még szó sincs. Tudni kell ugyanis, hogy a Bajnokok Li­gáját kizárólag országosan fogható és földi sugárzású te­levízió közvetítheti. Az az adó, amelyikről mondják, hogy megkapta a jogot, egyik fel­tételt sem teljesíti. Mi még semmilyen végleges választ nem kaptunk. Két érdekelt is „Ha komolyan gondolnák, hogy a Magyar Televízió tisztességesen megmaradjon a politikától távol, akkor már rég megpróbálták volna kihúzni a kátyúból, ebből a szörnyű anyagi helyzetből. De az előző kormányok is feltételeket szabtak és a feltételek mindig a befolyásuktól függtek." Fotók: Miskolczi Róbert van az ügyben, a Magyar Te­levízió és a Sport 1. Legutóbb ketten közvetítettük a Bajno­kok Ligáját, mert az mtv to­vábbadhatta a jog egy részét, noha a Sport 1 nem országo­san fogható és földi sugárzású. Lehet, hogy a Viasat3 szintén másodikként kapja meg a jo­got egy külföldi adótól. - Láthatják a nézők az el­következőkben a képernyőn olyan műsorban, ami a sporttal nem függ össze? „Eljön egy életkor, mikor a kérdező embert elkezdik kérdezgetni. Nagyon megtisztelő, de nem . jó, mert azt jelzi, hogy már a célegyenesben van a riporter, azaz a pályájának abba a sza­kaszába lépett, mikor nem a tevékenysége számít, hanem a tapasztalatai értékesek, arra kíváncsiak az emberek. Nincs ebben semmi sértő vagy fájdalmas, de jellegzetes. Nem tesz boldoggá, mert szívesen ülnék én szembe egy öreg nénivel vagy bácsival, hogy mondja el a tapasztalatait. Örülnék neki, milyen okosakat hallok. Hogy mennyire nyílik meg az ember, az attól függ, hogy a beszélgetés alatt milyen gombokat nyomnak meg benne. Ma­gamtól nem tudok semmit elkezdeni, amiről érdeklődnek, arra válaszolok. Nem mindig mondok újat, az ember egy idő után már a saját lemezeit játssza újra. Bár egy nagy zeneszerzőtől, jó karmesterrel kétszer is érdemes meghallgatni ugyanazt a mű­vet." - Márciusban elképzelhető, hogy elkezdődik egy olyan já­ték, melyet én vezetek. Nem én jelentkeztem a feladatra, ajánlatot kaptam és azért vál­laltam el, mert eltér a korábbi gyakorlattól ez a feladat. Na­gyon sok játékot vezettem már anno és mindig az volt az érzésem, hogy a helyzetben van valami alapvetően igaz­ságtalan. Az, aki a játékot ve­zeti, mindig egyfajta fölényt élvez, hiszen neki ott van a kezében a papír és akármit kérdez, tudja a választ. Fel­teszem a kérdést, ha a játékos nem tudja a választ és én ren­des ember vagyok, akkor saj­nálkozom, esetleg kicsit iro­nizálok, de mindenesetre ott van a kezemben a megfejtés. Most egy olyan játékot aján­lottak, amiben ellenem kell nyernie annak, aki játszik. Te­hát én se tudom előre a vá­laszt, ami nagy kockázat, mert az ember vén fejjel ugye koc­kára teszi a saját hiteiét. Aki velem szembeszáll, komoly összeget nyerhet, én nem nyerhetek pénzt. - A rendszerváltás óta ál­landóan áll a bál a közszol­gálati tv körül. Lehet-e egy­általán egy közszolgálati adó politikailag kiegyensúlyo­zott, vagy ez csak álom? - Hogy lehet, arra van példa a világban. Például a BBC ab­szolút kiegyensúlyozott, pedig a briteknél is két nagy politikai erő váltja egymást. Hogy Ma­gyarországon lehet-e? Hát az én életemben már nem, mert a politika mindig a maga szol­gálatába akarja állítani a te­levíziót. - Úriemberként hogyan boldogul a farkastörvények közt? - Én rettenetesen tisztelem a farkasokat. A dzsungel könyvé­nek nagy híve vagyok, az abban leírt farkastörvények legalább annyira tisztességesek, mint az emberek törvényei. Persze tu­dom, mire vonatkozik a kérdés és arra az a válaszom, hogy nem kell beállni a sorba. Más dolgok határozzák meg ma a si­kert, ez igaz, de ez még nem far­kastörvény. A sikert ma az hatá­rozza meg, hogy mennyien néztek egy műsort. Ez óhatatla­nul átalakítja a televíziózást. Az én felfogásom szerint nem elő­nyösen. Hiszen az olcsóbb, a gagyi mindig szélesebb közön­ségre számíthat, és minél emel­kedettebb valami, annál keve­sebben értik, igénylik. Ez tör­vényszerű. Na most, ha az em­ber egy zsákba benyúl, mert minél többet akar markolni, ak­kor leginkább az aljára nyúl elő­ször, hátha az egészet kiveszi. Magyarul, nagyon mélyre megy a televíziózás, mikor a közönsé­gét toborozza. Mostanában illik emlegetni a valóságshow-kat, ezeknél biztos lehet még mé­lyebbre menni, de ez már majdnem a zsák alja. Ezért vi­zeződik fel, ezért lesz rendkívül kétes értékű a televíziózás, de ez az élet rendje. Azt gondolom, ez is egyfajta mérce. Amíg a közszolgálati televízió a közön­ségért óhajt versenyezni, addig föltehetően kénytelen maga is leszállni egyfajta mélységbe. Milyen érdekes! Az elmúlt há­rom hónapban van egyfajta föl­zárkózás és ez is sokatmondó. Amennyire én tudom, azok az mtv-s műsorok tudtak komo­lyan versenyezni a kereskedel­mi adók esedékes műsoraival, amelyek archív anyagokra tá­maszkodtak. Szenes Iván emlé­kező műsora verte a valóság­show-kat. Ez azt jelzi, az embe­rekben van nosztalgia az után, ami korábban volt a televízió­ban. Ez iránymutató és tanul­ságos. RIMÁNYI ZITA

Next

/
Thumbnails
Contents