Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-13 / 37. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. FEBRUÁR 13. •ZÖLDPONTOK" 7 A Zöld Pontok melléklet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával készül. Szerkeszti: Újszászi Ilona A Körös-Maros Nemzeti Park „mozaikjai" Cserebökénytől Csanádig Csavarvonal A természetvédelem nemcsak élőlényfajok eltűnésétől tart, de új fajok megjelenésétől is, és nem ok nélkül. Egy-egy, meggondolatla­nul betelepített, ellenálló-szapora állat vagy növény ki is szoríthat az adott területről őshonos faiokat. A Tisza, a Maros hullámtereiben, ahol a nemzeti parkok javában igyekeznek „lecserélni" az ültetett nemesnyárasokat őshonos nya­rakkal, füzekkel, nem is maga a nemesnyár jelent problémát, mert azt ki lehet vágni s nem regenerálódik újra, hanem például a szin­tén tájidegen - mesterségesen behozott - zöld juhar, a gyalogakác, a vadszőlő. Ezek évről évre bővítetten termelődnek újjá, és kérdé­sessé tehetik az őshonos fák alkotta erdők sarjaztatással történő megfiatahtását. Gyorsabban nőnek, mint a kivágott, öreg fák sar­jai, és dzsungelként elborítják a területet. A hazai madárvilágból nemigen hozhatni példát mesterséges te­lepítésre (azaz mégis: a fácánt még a rómaiak hozták be, és nagyon jól tették), mert a madár elröpül onnét, ahol nem tetszik neki. De, mondjuk, szegény pézsmapocok, amikor - jó régen - behurcoltak belőle néhányat Csehországba, nem tudott visszaúszni Észak-Amerikába: kénytelen volt elszaporodni Európában is, s pél­dául a balatoni nádpusztulásért erőteljesen felelős. Vagy például: olyan vizeinkben, ahol egykor kárász és compó élt, az esetek 99 százalékában ezüstkárász fordul elő (anno hat darabot hoztak be belőle Bulgáriából; eredeti hazája Kelet-Ázsia). A WWF Magyarország mocsáriteknős-védelmi programja pedig fölhívja a figyelmet - „megunt" ékszerteknősünket szabadon bo­csátani a terráriumból: felelőtlenség. Ugyanis - tesszük hozzá mi ­alkalmasint áttelelhet, szaporodhat, s ¡kiszorítja élőhelyéről a nála sokkal visszafogottabb természetű mocsári teknőst. A következ­mény - ékszerteknős nemcsak Amerikában fog előfordulni, hanem nálunk is, mocsári teknős viszont sehol. Mindez mutatja: meggon­dolatlan - bármily jó szándékú - mesterséges beavatkozások, pél­dául telepítések nem okvetlen gazdagítják az élővilágot, hanem, mondjuk, szegényítik. Kissé csavaros, de így igaz. FARKAS CSABA Fehér foltok a közvéleményben A park szürkemarha-állományának Kardoskút ad otthont. Fotó. Tésik Attila A megkérdezettek 52 száza­léka egyetlen környezetvédelmi szervezetet sem tudott megne­vezni. Ez a Cognative tavaly év végi közvélemény-kutatásának egyik meglepő eredménye. MUNKATÁRSUNKTÓL Altalánosságban jelentős a ter­mészet- és környezetvédelem iránti igény: a lakosság kéthar­mada mutatott érdeklődést a té­ma iránt, és 12 százaléka az em­beriség fő problémájaként a ter­mészettel vagy élővilággal kap­csolatos veszélyt lát. Ám a fehér foltokra is fény derült: míg a tő­lünk nyugatabbra élők 71 száza­léka legalább egy környezetvédel­mi szervezetet ismer, addig ná­lunk a lakosság 52 százaléka egyetlen ilyet sem tudott említe­ni. A kutatás igazolta: a természe­ti károkra irányuló figyelem nagy részben függ az érintettségtől is, ugyanis míg a teljes hazai lakos­ság közel egyötöde, addig a tiszai cián- és nehézfémszennyezéstől sújtott alföldi területeken élők egyharmada tekintette a legna­gyobb veszélynek a természettel kapcsolatos problémákat. Pedig európai szinten is kiemelkedő természeti értékeinket, így pél­dául ártereinket és gyepeinket is számtalan veszély fenyegeti. Cserebökényi puszta, csanádi puszták, a kardoskúti Fehér-tó környéke és a Maros menti er­dőségek - e négy területből áll a Körös-Maros Nemzeti Park Csongrád megyei hányada. A park harmada lelhető nálunk; minden része más és más, ve­szélyeztetett élőhelyeket, élőlé­nyeket véd. Külön-külön részekből álló, „mozaikos" elrendeződésű az összesen 51 ezer 125 hektáros, szarvasi központú, háromme­gyés Körös-Maros Nemzeti Park - mondja Tirják László igazgató. A cserebökényi puszták részint vízzel borított, részint szárazon álló, füves területet jelentenek, ennek megfelelő élővilággal pusztai, partimadárvilággal. A hozzá látszólag hasonló csanádi puszták - Pitvaros környékén ­szintén füves, félig-meddig vizes élőhelyek (de máskor és más­képp keletkezett e terület, mint a cserebökényi puszta). A ritka, vé­dett tavaszi hérics éppúgy honos itt, mint a vetővirág - utóbbinak országszerte itt található a legna­gyobb állománya. Az ide tartozó Montághpusztán a nemzeti park jelentős élőhelymentő, -létreho­zó munkát végzett: megoldotta, hogy az egyik lapos területen megmaradjanak a pusztai vizek, így egyedülálló pusztai bakcsóte­lep alakult ki egy facsoportban. A nemzetközileg is számon tartott, a ramsari egyezményben - ez a vízimadár-vonulásban nagy szerepet játszó területeket védi - szereplő kardoskúti Fe­hér-tó Békésben foglal helyet, de Csongrád megye keleti határa is vonzáskörébe tartozik; volta­képp az egykori vásárhelyi pusz­tából áll. Itt található a nemzeti park szürkemarha-, racka-, cigá­ja-törzstenyészete. Az ennek he­lyet adó, minden tekintetben eu­rópai szinvonalat biztosító, egy­szerre hagyományőrző és mo­dern látogatóközpont jelenleg épül, de az állomány máris szemrevételezhető. A parkhoz tartozó negyedik te­rület: a Maros magyarországi szakasza, a hullámtéri erdősé­gek. Két gémtelep is található a Maros szigetein, szürkegémek­kel, kiskócsagokkal, bakcsókkal, kárókatonákkal. A vidra szintén föllelhető a területen, védett cin­cér- és csigafajok is akadnak. A folyó mintegy „lehozza" az erdé­Rob Wolters, az Európai Termé­szetvédelmi Központ ügyvezető igazgatója Kóródi Mária környe­zetvédelmi és vízügyi miniszter­rel folytatott megbeszélésén nagyra értékelte Magyarország természetvédelemben játszott vezető szerepét a csatlakozó or­szágok között. Kóródi Mária szólt arról, hogy meg kell teremteni azokat a fi­lyi hegyek flóráját-faunáját a sík­ságra. A folyó menti erdőségek­ben jelenleg a tájidegen fák, pél­dául nemesnyárasok „lecserélé­se" zajlik, a területre jellemző fákkal. Ez a Maros romániai ol­dalán Phare CBC-program kere­tében létrehozandó védett terület kialakításával függ össze: egysé­ges élőhelyet nyújt majd a véde­lemre szoruló állat-, növényvi­lágnak a folyó mindkét oldala. F.CS. nanszírozási formákat, amelyek­hez az Európai Természetvédel­mi Központ a következő időszak­ban a csatlakozó országokat hoz­zá kívánja segíteni. Rob Wolters utalt arra, hogy a Tiszával kapcsolatos magyar te­vékenység, amely a vízgazdálko­dást, a helyi lakosok, illetve a ter­mészetvédelem érdekeit ötvözi, Európában is mintaértékű lehet. Hullámtéri élőhely-rehabilitáció az Alsó-Tiszán Kiszámíthatatlan a felmelegedés hatása Földünk légkörének felmelegedése már állatok és növények százait érinti és azzal fenyeget, hogy néhány évtized múlva számos fajta ki­pusztul. Bizonyos mérsékelt égövi állat- és növényfajták évtizeden­ként átlagosan 5,1 nappal „előtte járnak" biológiai órájuknak - véli Terry Root, a Stanford egyetem munkatársa, a Nature című brit tudo­mányos folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője. Ha ilyen változások jöhettek létre, jóllehet a Föld légköre egy évszázad alatt mindössze 0,5 Celsius-fokkal lett melegebb, elképzelhető, hogy mek­kora változások következhetnek be 2100 év múlva, amikorra a felme­legedés elérheti akár a 6 Celsius-fokot is. Minta: a Tisza környezetének kezelése Európai megoldást a finanszírozásra A MOCSÁRI TEKNŐS VÉDELMÉBEN Programot indított a mocsári teknős védelmében a WWF Ma­gyarország. Cél: elősegíteni e ve­szélyeztetett állatfaj hazai állo­mányának hosszú távú fönnma­radását. A természetvédelmi szervezet együttműködőket ke­res a programhoz Csongrád me­gyéből is. A hatékony védelem érdekében szeretnék föltérképez­ni a hazai mocsáriteknős-élőhe­lyeket, ehhez a fajra vonatkozó adatlapokat küld a WWF az ér­deklődőknek. Várják továbbá azok jelentkezését, akik szívesen végeznének terepi megfigyelése­ket. A programra a WWF Ma­gyarország levelezési címén lehet jelentkezni (1124 Budapest, Né­metvölgyi út 78/b; a borítékra ír­ják rá: „Mocsári Teknős Védel­mi Program"), vagy a panda­@wwf.hu e-mail címen. MAGYARUL A National Geographic magyar nyelvű változata - a tervek sze­rint- március 7-én kerül az újsá­gosstandokra. A magazin tartal­mának 85 százalékát az ameri­kai kiadás fordítása teszi ki, a fennmaradó részben jelennek meg magyar szerzők anyagai. A 650 forintért kínált magyar Na­tional Geographic (bevezető ára 490 forint lesz). MENNYIT ZABÁL AZ IZZÓLÁMPÁJA? Egy évben egy közepes magyar­országi település energiaigé­nyét lehetne kiváltani, ha a la­kosság többsége a hagyomá­nyos izzók helyett fénycsöveket használna. Ezt állítja az E-misszió Természet- és Kör­nyezetvédelmi Egyesület, mely az energiahatékony világítás népszerűsítésére szervezett or­szágos kampányt „Tudja, mennyit zabál az izzólámpá­ja?" címmel. Az akciót a Globá­lis Környezetvédelmi Mecha­nizmus |GEF) nevű ENSZ­-szervezet finanszírozta. A TERMÉSZET ÉRTÉK A Világ Természetvédelmi Alap hazai szervezete, a WWF Ma­gyarország 1991 és 2001 között másfél milliárd forintot áldozott természetvédelmi tevékenysé­gekre, ennek 90 százalékát kül­földi forrásból biztosította. A szervezet 10 év alatt 25 olyan programot indított, amely főként a védelem alatt nem álló, de ter­mészeti értékekben gazdag terü­letek megőrzésére irányult. Az új feladatokat az európai uniós csatlakozás kihívásai határozzák meg, így a növekvő területhasz­nálat olyan káros természeti ha­tása, mint például a vizes élőhe­lyek esetleges felszámolása. Több hal lesz majd a Marosban is Az Alsó-Tiszán is elkezdődött a folyók és a hullámtéri kubik­gödrök közti kapcsolat megte­remtése. A halak szaporodási lehetőséghez jutnak, s - lévén, hogy a víz zsilipekkel kinn tart­ható - nem fenyegeti őket ki­száradás. A folyóval összekötött, zsilipek­kel szabályozható vízállású ku­bikgödörrendszcr ívó- és táplál­kozóhelyet, s - esetleges szeny­nyezés esetén - mentsvárat je­lent a halaknak. A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvé­delmi Egyesület (Csemete) még 2000-ben, a cianidmérgezés után elhatározta: hullámtéri élőhely-rehabilitációs területet alakít ki a Tisza élővilágának megsegítésére, mintaterület­ként - tudtuk meg Paulovics Pé­ter egyesületi társelnöktől. A helyszín: a tápéi kompátkelővel szemben, a Tisza és a Maros hullámterében lévő, 600 hektá­ros, kubikgödrökkel tarkított rész, melyhez két holtág is tar­tozik. Az egyesület együttműködési megállapodást kötött az Ativi­ziggel és a Szeviép Rt.-vei a re­kultiváció érdekében. Az Ativi­zig „soron kívül" fölújított há­rom hullámtéri zsilipet, a Cse­mete pedig két szegedi és egy környezetvédelmi alap célelői­rányzat-pályázaton több mint kétmillió forintot nyert a mun­kákra. A Tisza-hullámtéri ku­bikgödrök már ez évben kapcso­A befagyott kubikgödör láttán fölmerül a kérdés: ismét bekövetkezhet az az állapot, mikor „több volt a hal, mint a VÍZ"? Fotó: Tésik Attila latba kerülhetnek a Tiszával, el­kezdhet működni a rendszer; a marosi területen még az előké­szítés folyik, ott új zsilipre is szükség van. A zsilipek lehetővé teszik: a hullámtéren a folyó levonulása után is kinn maradjon a víz, az ívni kijött halak ivadékai fölne­. velkedhessenek, s ne pusztulja­nak el milliárdszámra a víz visz­szahúzódása után. Ha úgy tűnik, nyár végére, őszre mindenkép­pen kiszárad a terület, ezt nem várják meg a kezelők: fölhúzzák a zsiüpeket, a kialakított csator­nán keresztül a maradék vízzel együtt a halak, egyéb élőlények akadálytalanul bekerülhetnek a folyóba. A folyók és a a hullámté­ri kubikgödrök csatornával való összekötésének tervét egyébként már az 1900-as évek elején fölve­tette Répássy Miklós neves hal­szakember. A Csemete-munkák eredménye nemsokára elképzel­hetetlen mennyiségű ivadékhal­lal bőviti az Alsó-Tisza és a Ma­ros halállományát. CS.F.

Next

/
Thumbnails
Contents