Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-10 / 34. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. FEBRUÁR 13. • AKTUÁLIS" 5 Hogy unokáink is vehessenek szögedi papucsot Négyszázezer forint hagyományőrzésre Négyszázhúszezer forintot sza­vazott meg a szegedi közgyűlés a szegedi papucskészítés hagyo­mányának ápolására. Több évszázados hagyomány Szegeden a papucskészítés. Va­laha mesterek tucatjai ismer­ték a Tisza partján e mesterség fortélyait, ám napjainkban már csak Rátkai Sándornak, a népművészet mesterének keze közül kerül ki a bőrből, bár­sonyból varrt, virágmintákkal díszített szögedi papucs. Félő, ha egyszer Sanyi bácsi felhagy a mesterséggel, vége szakad a papucskészítés szép hagyomá­nyának. Ám a 89 éves mester felajánlotta: hetente egy nap szívesen oktat olyan fiatalokat, akik kíváncsiak a papucsos mesterségre. A Szegedi Ifjúsági Ház Kht. helyet is biztosítana ehhez, s a tanulók körét is megszervezné. Oktatófilm ké­szülhetne, kiadásra vár a sze­gedi papucs történetét feldol­gozó kötet is, csupán a pénz hi­ányzik ahhoz, hogy Csongrád megye székhelyének híres-ne­ves papucsát még unokáink is vásárolhassák. A papucsos hagyományőrzés érdekében nyújtotta be egyéni indítványát Szabó László MDF-es képviselő. A megment­hető értékhez képest elenyésző összeg megítélését kérem - fogal­mazott indítványában Szabó László, aki úgy véli, egy belvárosi papucsos mintabolt kialakítása is sokat segíthetne abban, hogy a­Szegedre érkezők megismerked­hessenek a csak a Tisza partján készített papucsokkal. Szeged város közgyűlése egyet­értett az indítvánnyal és 420 ezer forintot szavazott meg a papucs­készítés hagyományának őrzésé­re. B. Z. Minden remény megvan arra, hogy Rátkai Sándor szegedi papu­csos szép mesterségét tovább éltesse az utókor. Fotó: Karnok Csaba Együttgondolkodásra hívnak az Oskolás Intézet tagjai A Tisza Szeged főutcája A Tisza mindkét partját ren­dezvényekkel, sportolásra, pi­henésre alkalmas helyek kiala­kításával szeretné életre kelteni egy szegedi alkotóközösség. Kötélhíd a Maros-torok fölött, la­kóhajók a part mentén, sokakat vonzó csónak- és úszóházak, rendszeres vízibusz-közlekedés ­csupán néhány ötlet ahhoz, hogy a Tisza - amint oly sokszor emle­gették már - valóban a város fő­utcája legyen. Szervezéssel, gon­dossággal, figyelemmel, és per­sze némi pénzzel látványos vál­tozást érhetnénk el - mondják a szegedi Oskolás Intézet tagjai. Az intézményt hiába keres­nénk a városban: „csak" interne­ten létezik. Amint Schilsong Já­nos, az Oskolás Intézet Virtuális Alkotóközösség vezetője el­mondta, tagjaik „rendes" civil foglalkozású értelmiségiek, akik a számítógépes világháló kínálta lehetőségeket kihasználva, be­szélgető, együtt gondolkodó, ter­veket kidolgozó és cserélő cso­portot alkotnak. Természetesen nem öncélúan működnek: fő te­vékenységük az „iparosított ötle­telés", vagyis annak vizsgálata, hogy az adott területen fölvetődő elképzeléseket hogyan haszno­síthatják, van-e rájuk piaci ke­reslet. Mint városukat szerető embe­reket, a Tisza és környéke sorsa is élénken foglalkoztatja az Os­kolás Intézet tagjait. A folyó Sze­gedet átszelő szakasza számtalan lehetőséget kínál arra, hogy a Ti­sza elfoglalja méltó helyét a hely­beliek életében, és vonzerejével ide csábítsa a turistákat is. így például a Maros-torok kör­A Szegedi Csónakázó Egylet klubháza. Archiv fotó nyékének rendezésével strandot és part menti sétautakat alakít­hatnának ki; a folyó fölött kötél­híd vezetne át Újszegedről az északi partra; a Sárga gondozott üdülőteleppé fejlődhetne; a Fo­ka-telepen a fiatalok kedvére szolgáló ügyességi pályákat épít­hetnének; a hajókölcsönzők a vízre csábítanák a folyó szépsége­it evezés közben fölfedezőket; egy virágokkal díszített, fakorlá­tos, régimódi úszóház napozók és fürdőzők tömegét vonzaná; a menetrendszerű vízibuszjárat ki­kötne a homokkal föltöltött part sportpályáinál, úszó vendéglői­nél, a kempingnél, a horgász- és strandröplabda-versenyek hely­színén és a Boszorkányszigeten, ahol a hagyományhoz kapcsoló­dó fesztiválokra gyülekezne a kö­zönség. Természetesen mindehhez pénz kell, de Schilsong János sze­rint a pályázati lehetőségek ki­használásával igen sok forrást megnyithatnának azok a befekte­tők, akik fölismerik a Tiszához kapcsolható vállalkozásokban rej­lő üzleti lehetőségeket. De a pénz nem kizárólagos föltétel: ha a Ti­sza-part egyes szakaszainak keze­lői és tulajdonosai a maguk terü­letén kellő gondossággal tesznek valamit az előrelépésért, megin­dulhat a várva várt fejlődés. Az alkotóközösség Tiszáról szóló ötleteit és terveit a www.oskolas.hu internetes cí­men találják az érdeklődők. NY. P. Számlaperben hirdetett ítéletet a bíróság HÍREK TAPEIPOLGARORÖK Tisztújítást tartottak a tápéi pol­gárőrök. Az elnök Tóth Zoltánné maradt, helyettese Bánfi József, titkár Mogyorósi László, szolgá­latvezető ifj. Dávid István. LORINTZY JUDIT TÁRLATA Az égbolt a szem napi tápláléka címmel rendeznek kávéházi estet ma 18 órától a Virág cukrászdá­ban. Vendég: Lőrintzy Judit festő. Házigazda: Bátyi Zoltán újságíró. Ötvádlottas számlaperben hozott ítéletet a Szegedi Városi Bíróság. Az eredeti vádirat szerint az elsőrendű R Bélát és a másodrendű V. Jánost, a diszkontáruház üzemeltetésével foglalkozó Tompaker Kft. ve­zetőit még azzal vádolta az ügyészség, hogy a kilencvenes évek közepén összesen 129 millió forint értékű fiktív számlákat befogadva mint­egy 25 milliós áfacsalást követtek el, s vétke­sek magánokirat-hamisításban is. Am a per során arra a következtetésre jutott a bíróság, egyetértve a vádat módosító ügyésszel is, hogy nem bizonyítható egyértelműen a bűnössé­gük, csupán gondatlanul jártak el, amikor nem győződtek meg arról, a számlák nem lé­tező cégektől érkeztek. Mivel az adócsalást csak szándékosan lehet elkövetni, esetükben felmentő ítélet született. A harmadrendű vád­lott K. Zoltánt, a negyedrendű B. Józsefet és az ötödrendű T . Bélát mint számlák kiállítóit, elmarasztalta a bíróság. K. Zoltánt 2 évi, fel­függesztett börtönbüntetésre ítélték, B. József 175 ezer forint, míg T. Béla 80 ezer forint pénzbüntetést kapott. Amennyiben az össze­get nem fizetik be, 350, illetve 200 napra rács mögé kell vonulniuk. Az ítélet nem jogerős. Nem politikai, hanem szakmai alapon mondanak véleményt MDF - öten egy frakcióban A megkezdett beruházások foly­tatását, a szegedi szellemi tőke minél hatékonyabb hasznosítá­sát szeretné elcrni a Torony alatt munkálkodó, ötfős MDF-MKDSZ-frakció. Ketten egyéni körzetből, hárman pedig listáról kerültek be Szeged tavaly októberben megválasztott képviselő-testületébe, s azóta MDF-MKDSZ-frakcióba tömö­rülve politizálnak. A frakció ve­zetőjével, Mécs Lászlóval, vala­mint a tagokkal, Ványai Éva, Hingl László, Szabó László MDF-es és Kalmár Ferenc ke­reszténydemokrata képviselővel az MDF Gyertyámos utcai klub­jában beszélgettünk. A politikusok elmondták: bár nem nagy létszámú a frakciójuk, mégis fontosnak tartják, hogy önállóan jelenítsék meg a nem­zeti és kereszténydemokrata ér­tékeket a szegedi Torony alatt. A Fidesszel kialakított kapcsolatuk jó, összefogva hatékonyabban politizálhatnak. A képviselők azt is hangsúlyoz­ták, hogy higgadt, megfontolt erőként akarnak részt venni a közgyűlés és a bizottságok mun­kájában. A baloldali kezdemé­nyezéseket nem politikai alapon ítélik meg. -Ha úgy vélik, rossz határozat van készülőben, szak­mai érvekkel támadják. Hasonló­an fontos, mondták, hogy a jobb­oldal érdekeit hiteles emberek képviseljék a szegedi politikában. A frakció: Kalmár Ferenc, Mécs László, Ványai Éva, Hingl László és Szabó László. Fotó: Karnok Csaba Amikor Szeged fejlesztése ke­rült szóba, elsőként a megkezdett beruházások folytatását emelték ki a frakciótagok. Szóltak a köz­ponti könyvtár építéséről, a kis­színház és a fürdő rekonstrukció­járól. Amikor pedig az autópályá­ra terelődött a beszélgetés, egysé­ges volt az álláspont: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a sztráda mihamarabb elér­je Szegedet, majd az országhatárt. De addig is meg kell kezdeni az elterelő utak építését, ugyanis a városra már szinte elviselhetet­len teherként zúdul az átmenő teherforgalom. Márpedig Szeged levegője az országban talán a leg­rosszabb, de mindenképpen a legporosabb, s ha ez ellen tenni akarunk, nem elég új utakra köl­teni, város környéki erdősávok telepítésére is áldozni kell - vél­ték a politikusok. Szeged fejlődése szempontjá­ból az is nagy kérdés, miként tu­dunk felkészülni az uniós csatla­kozásra. Csongrád megye szék­helyén van olyan erős szellemi bázis, hogy - arra építve - fejlett technológia központtá váljon a város. Az önkormányzat feladata az, hogy ehhez minden segítsé­get megadjon - hangzott el a Gyertyámos utcai klubban. B. Z. Temették a telet a zsombóiak Vidám hangulatban temették a telet szombaton a zsombóiak. Amíg a művelődési ház előtt rakott máglyán égett a telet jelképező szalmabábu, a vendégeknek farsangi fánkot és forralt bort osz­togattak. Az ünneplés a baksiak szomszédolásával ért véget. Hetedik esztendeje farsangolnak ismét a zsombóiak. - Ezt a szép és méltatlanul elfeledett hagyo­mányt újból megismertettük a helyiekkel - mondta Monori Gyula főszervező, a művelődési ház vezetője. A hajnalig tartó mulatozás a maszkások felvonulásával kez­dődött. Tizenegy felnőtt és húsz gyerkőc bújt jelmezbe, hogy el­ijessze az ártó szellemeket. A leg­ötletesebbre a Flistone családot életre keltő csoport bemutatko­zása sikeredett. Frédi és Béni, na meg asszonyaik, egy papírból ké­szített kocsin érkeztek, s mögöt­tük egy hatalmas lila Dinó ro­hant, óriási farsangi trombitából gyártott farokkal. A legkisebbeknél Geringer Ni­kolett jelmeze tetszett legjobban a zsűrinek. A hatodik osztályos kislány rőzsehordó asszonynak öltözött. Ezenkívül még számos bohóc, illetve pingvin, tigris, nyuszi kísérte végig a falu utcáin a téltemető gyászkocsit húzókat. A menethez csatlakozott egy kockás toronyóra és egy amnézi­ás Mikulás is. A felvonulás után a művelődési ház előtt rakott hatalmas mág­lyára vetették a telet jelképező szalmabábut. A tüzet körülállók közül többen is döbbenten kiál­tottak fel, amikor a bábu hirtelen életre kelt és leugrott a rőzsera­kásról. Tóbiás József, vagyis az el­égetésre váró tél megunta a mele­get és odébb állt. Ezután már tényleg egy bábu lett a lángok martaléka. A vendégek eközben nem maradtak éhen, hiszen ötfé­le fánkot szolgáltak fel, amit hu­szonhét asszony sütött. A tálcá­kon szépen sorakozott egymás mellett a csöröge, a képviselő, a rózsa, az apró és a farsangi fánk. Az édes étekre jól csúszott a for­ralt bor. A maszkás bemutatóval ko­rántsem ért véget a zsombói far­sangi mulatság. A művelődési ház nagytermében a baksiak szó­rakoztatták a nézőket. A legna­gyobb tapsot a hét éve alakult Po­én amatőr színtársulat kapta, amely különböző jeleneteket adott elő - parodizálták például Komár Lászlót és átdolgozták a János vitézt. Az utóbbiban Iluska helyett a bombázó mostohával jött össze Jancsi, így kedvenc bir­kája is nyugodtan alhatott aznap este. Emellett ellátogatott még a zsombói kultúrházba a géppuska lábú Michael Flatley túlsúlyos baksi bátyja, valamint a Lesz Ke­csap spanyol trió is - három nagy hasú pasi képében. K.T.

Next

/
Thumbnails
Contents