Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-08 / 33. szám

V. SZIESZTA 2003. február 8, szombat FARKAS CSABA HORGÁSZROVATA A színész önvallomása Mit is akartam mondani? címmel látott napvilágot Mensáros László önéletrajzi ihletésű irodalmi gyűjteménykötete a művész halálának tizedik évfordulóján. BUDAPEST (MTI) A magyar színjátszás kiemelkedő alakja nemzedékeket megrázó, XX. század című önálló estjével bejárta Magyarországot és a nyugati magyarsághoz is eljutott. Ezernél is több alkalommal hangzottak el szerkesztésében a világés a magyar irodalom kiválóságaitól származó írások. Későbbi Arany János-estje, betegsége miatt már nem érhetett meg ilyen előadásszámot. A Mit is akartam mondani? címmel tervezett újabb, egészen személyes, önvallomás ihletésű estjéhez évekig válogatta az anyagot, bár érezte, hogy azzal már nem lesz képes színpadra lépni. Az azonos című kiadványban a színpadon már el nem hangozhatott előadóest szerkesztett változata olvasható. Az 1926-ban született Mensáros László pályáját két ízben - 1949 és 1951, illetve 1958 és 1961 között - szakította meg politikai okból történt bebörtönzése. Színészi pályafutása 1952-ben Debrecenben indult, azután 1957-től egy évig a budapesti Madách Színházban lépett fel. 1961-től 1964-ig Szolnokon játszott, majd húsz esztendőn át a Madách Színház tagja volt. Nyugdíjba vonulását követően is szerepelt a Madáchban és kamaraszínházában, illetve vidéken is. A BACCHANÁLIÁTÓL AZ EXPORTÁLT NÉPÜNNEPÉLYIG Ördöngös, tavaszváró karneválok MAGYAR KÉPEK BÉCSBEN A HISTORIZMUSTÓL AZ AVANTGÁRDIG Köpülő asszony a Harrach-palotában Iskola a határon A farsang valójában a természet megújulása, a tavasz eljövetele feletti örvendezés. Az ősi, pogány rítusú, mágikus tavaszhívogatók újabb keletű utódai a karneválok, farsangi népünnepélyek, bálok, téltemetők. A híres riói karnevál, a velencei Serenissima, az amerikai Mardi Gras, a mohácsi busójárás egy tőről fakadnak - s van bennük valami „ördöngösség". A tavasz jöttét, a természet megújulását tánccal, áldozati szertartásokkal, varázsló alakoskodással, féktelen, jókedvű mulatozással hívogató, ünneplő, valahavolt dionysiák, bacchanáliák, saturnáliák az eredői minden farsangolásnak és karneválnak. Az ókori római tavaszünnepek elemeiben megtalálhatók a mai karneválok gyökerei (például az újabb magyarázatok szerint a népünnepély elnevezését is arról az egykori felvonulásról kapta, amelynek egyik fó attrakciója a hajósszekér, azaz a carrus navalis volt). A számos változáson átesett európai szokásvilágban az olasz őshazai hatás mellett a bajor-osztrák befolyásolásnak volt szerepe (a farsang szó e nyelvterület Vaschang, azaz hűsnélküli szavából vált elterjedtté). A vízkereszttől hűshagyókeddig terjedő mulatozások, felvonulások akár itáliai maskarás karnevál jellegűek voltak, akár németesen bálozós farsangok, féktelen tobzódásaikkal számtalanszor kivívták az egyházak haragját és kikiáltattak az „ördög ünnepének". Bod Péter református pap egyháztörténeti jelentőségű munkái egyikéban például azt írta: „Némelyek sokféle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat pokolbul jött lelkeknek, melyre nézve helyesen mondották sokan ördög ünnepének... Úgy viselték magokat sokszor, nem mint keresztyének, hanem mint megtestesült ördögök... akkor harmadnapig mindnyájan meg szoktak bolondulni a keresztyének." A farsangi „ördögölést", a méltatlan ünneplést tiltották, ám megszüntetni nem lehetett a vigadalmakat, sőt az őshazában, Velencében az 1200-as évek végén már jobbnak látták a tavaszünnepet hivatalossá nyilvánítani, óriási jelmezes-álarcos utcai színjátékként engedélyezni, s a komédia során szinte mindent büntetlenül megengedni. A példát hamarost követték a burgundi hercegségben (az első „németes" karneváli felvonulást hivatalosan Kölnben jegyzik 1341-ben), majd a környező uralkodóházakban. Hozzánk az írásos emlékek szerint a maskarákat először Mátyás király felesége, Beatrix rendelte olasz rokonaitól. A Tavaszhívogató mulatozás Szegeden. A népünnepély ősi, pogány rituálékból fejlődött modern karnevállá. Fotó: Schmidt Andrea királyi farsangolások közül emlékezetesként emlegetik azt a lovagi játékot és maskarázást, amelyen II. Lajos király ördögálarcban jelent meg. A fejedelmi, királyi példamutatás mellett az alakoskodó, álarcos, táncmulatságos tavaszhívogatás csakhamar elterjedt a nemesi kúriákban és a falusi népközösségekben is. Az európai farsangi szokásokat a gyarmatosítás során „exportálták": az egykori francia karneválok hagyományaiból nőtt ki például az amerikai kontinens legrégebbi, mára legnagyobb karneválja, a New Orleansban évente milliónyi vendég részvételével megrendezett Mardi Gras, az arany-lila-zöld színpompás télbúcsúztató. A bécsi udvar farsangi bálozós szokásait „magyar gyarmataira" a XVIII. század közepén terjesztette ki, s a báli szezon annyira dívott, hogy 1800-ban például Pesten és Budán már 800 űri bálteremben lejtettek táncokat. Arról nincs adat, hogy a pórnép hány táncplaccon ropta a farsangi időkben, de azt feljegyezték a népélet kutatói, hogy a farsangfarkán (a nagyböjt előtti utolsó három napon) minden tájegységen és népcsoportnál jellegzetes télkitoló, tavaszköszöntő vidám mulatozás volt szokásban. Közülük a valahai „ördöngösséggel" és messze földön hírességgel nálunk leginkább a Mohácson lakó délszlávok úgynevezett busójárása, rituáléjában szigorúan megszabott, faálarcos alakoskodása bír. SZABÓ MAGDOLNA Magyarország és Ausztria művészetét párhuzamosan bemutató kiállítás nyílik holnap a bécsi Han-ach-palotában. A megnyitón részt vesz Görgey Gábor kultuszminiszter is. A bécsi Freyungra nem jönnek el a fotókat gyorsan elkattogtató, sietős turisták. A terecske délelőtt csendes, pedig csak néhány percre van a Stephansdom környéki zsúfolt sétálóutcáktól. Itt komótosan lehet gyönyörködni, lassan körbeforduló tekintettel a tér pompás falaiban. Balról esik be a napsugár, a Harrach-palota nagy, szürke árnyékot vet a tér barnás kövezetére. A tizenkilencedik századba ekkor kanyarodik be egy piros-szürke busz, a belvárosban kószáló helyi járat. Holnap itt, Bécsben nyit kiállítást a magyar kultuszminiszter, Görgey Gábor. „Az indulás lázában" - hangzik a címe a bécsi magyar kulturális intézet és a Kunsthistorisches Museum közös bemutatójának. A kultúránkat Ausztriába vivő intézetet Csúri Károly vezeti. A szegedi professzor gondosan építgetett szakmai kapcsolatainak köszönheti, hogy a különleges kiállítást ebben a gyönyörű környezetben mutathatják be a bécsieknek. Magyarország Ausztria művészetét állítja párhuzamba a bemutató. Az egykori monarközetben Habsburg Rudolf és IV. (Kun) László magyar király közösen győzte le az ősi ellenséget, Ottokár cseh királyt. Ott van a Harrach-palotában Munkácsy Mihály Köpülő asszonya mellett, Székely Bertalan, Paál László egy-egy műve, amely már az 1873-as bécsi világkiállításon is szerepelt. IV. Károly 1916-os koronázását pedig Rippl-Rónai József lángoló, óriási kifejezőerejű képén mutatják be. A nemzeti elit elmaradhatatlan, reprezentatív kellékei, mint a díszmagyar vagy a Néprajzi és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe az alapításkor bekerült tárgyak mutatják be a tizenkilencedik század végének világát. A századfordulón mozgalmas nagyvárossá fejlődő Budapest és Bécs városképét máig meghatározó építészet pedig külön termet kapott. A mindkét országban termékeny és egyedi hangú szecesszió hajlékony formavilágát iparművészeti alkotások mutatják be. A kiállítás egészen az avantgárdig követi a művészet történetét: a tárlat Kassák Lajos alkotásaival zár. A celluloidszalagon megmozduló képekből születő űj művészet kezdete a Harrach-palotában a befejezés. A bécsi Collegium Hungaricum kísérőprogramjaival esténként-délutánonként pedig hangot ad a néma színekhez és tárgyakhoz. MOLNÁR B. IMRE Sőt: horgásziskola a határon - mondhatjuk Ottlik Géza regénycímének átalakításával. Szegeden, a délkeleti határon évtizedek éta tanulhatnak horgásziskolában, akik meg akarnak ismerkedni a halfogással. Februárban indul az idén is az ingyenes szegedi horgásziskola a Hermán Ottó Horgászegyesület szervezésében, gyerekeknek, felnőtteknek. Kitűnő példa arra: a horgászszervezetek miként terelhetik a drogokkal dúsított álélményszerzés helyett a természet, a vízpart, az „igazi" élet felé az erre fogékonyakat. Hal- és módszerismeret, fölszerelés-összeállítás egyaránt szerepel a tananyagban, s a jogszabályokkal is megismerkednek a résztvevők. A szakmai fogásokat profi versenyhorgászoktól tanulhatják meg végül vizsgát is tehetnek. (Horgászvizsga máig szükséges ahhoz, hogy valaki horgászengedélyt kaphasson Magyarországon. A vizsgára, függetlenül az említett horgásziskolától, külön fölkészítőket rendeznek a horgászszervezetek). Erdei Attila nemzetközi hírű versenyhorgász - aki korábban pedagógusként horgászszakköröket is szervezett - úgy véli, négy-hat éves gyerekek már megpróbálkozhatnak a horgászattal, hozzáértő felnőtt segítségével. S ha ezt szervezett foglalkozássorozat keretében tehetik - annál jobb! Minél hamarabb kezdi valaki a horgászatot, annál nagyobb rá az esély, hogy később sem hagyja abba. Fotó: Karnok Csaba chia második városává előlépett Budapest és az akkor már régesrég igazi világvárossá komolyodott Bécs művészeinek képei függnek a falakon. A hangsúly természetesen az osztrák közönség számára izgalmasabb és ismeretlen magyar alkotásokon van. A látogatókat a közös gyökereket jelképező mű, Than Mór festménye fogadja, amelyen a morvamezei csata jelenik meg. Az osztrák-magyar összefogást jelképező képnek születésekor, 1872-ben, a kortársakhoz természetesen beszédes üzenete volt. Az ütBenczúr Gyula Erzsébet királynét ábrázoló festménye is szerepel a bécsi kiállításon.