Délmagyarország, 2003. február (93. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-08 / 33. szám

Szombat, 2003. február 8. SZIESZTA II. könyvAruhAz Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szegedeiira.hu H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Filmfesztivál Berlinben Elkezdődött az 53. berlini filmfesztivál csütörtökön. A versenyprogramba beválogatott 22 alkotásból öt amerikai, három-három, illetve két filmmel szerepelnek a németek, a franciák és a kínaiak. Kelet- és Közép-Európát egyetlen film képviseli, Demjan Kozole szlovén rendező Alkatrészek című alkotása. Két magyar filmet, Fliegauf Benedek Rengeteg és Szomjas György Vagabond című művét az ifjú filmesek fórumán, illetve a Panoráma sorozatban vetítik. SOK VAGY KEVÉS KÉTMILLIÓ FORINT EGY FILM ELKÉSZÍTÉSÉHEZ? Az alkotó dinamikája Lelki köldökzsinór Fölvehetne, mégsem vesz föl kétmillió forintot tervezett filmje elkészítéséhez Kocsor Erika, az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának felelős szerkesztője. Legalábbis eddig még nem vett föl, holott már egy jó év eltelt azóta, hogy - mint lapunk is megírta - megnyerte az említett összeget a Szegeden megrendezett Camera Hungaria fesztiválra kiírt pályázaton. A kiírásban nem volt szó arról, hogy a pályázat pénzdíjas, így arról sem, hogy részletes költségvetést igényel. Mi a fény? Miként lehet működését s hatását tetten érni? Ez foglalkoztatta fotó- és filmművészként Moholy-Nagy Lászlót. A fényről s Moholy-Nagyról készítene filmet Fény-kép címmel Kocsor Erika, ennek szinopszisát nyújtotta be a 2001-es Camera Hungáriára, ahol el is nyerte az első helyezést, és csak az oklevélből tudta meg: e helyezéssel kétmillió forint is jár. Ugyanez az oklevél hol díjnak nevezi az említett öszszeget (s díjat tudvalévőleg az alkotók szoktak kapni, munkájuk jutalmaként), hol támogatásnak (támogatással pedig alkotás elkészítését szokták elősegíteni a támogatók). Kocsor Erika végül is telefonon tudta meg a kétmilliót fölajánló ORTT-től: egyértelműen támogatásról van szó. A támogatás igénybevétele pedig - természetesen - részletes költségvetést igényel, illetve a kapott összegnek önrésszel való kiegészítését teszi szükségessé. Kocsor Erika, mindezeknek tudatában, elkezdett számolni. Világossá vált előtte: dokumentumjátékot - ő maga így határozza meg a tervezett film műfaját - csak a kétmilliónak a többszöröséből lehetne összehozni, magából a kétmillióból semmiképp, de még az önrésszel föltuningolt összegből sem. Ha Kocsor Erikának nem szakmai, hanem pénzigényei lennének, a következő megoldást alkalmazná: egy gyártó céggel megbeszélné, hogy ő mint ötletgazda, szinopszisíró a támogatásból részesül, mondjuk egymillió forinttal, ez a tiszteletdíja - ami nem is olyan nagy összeg e kategóriában -, a többiből meg elkészülne „valamilyen" film. Csakhogy Kocsor Erikát nem csábítja ez a megoldás. - Vállalható alkotást szeretnék létrehozni, nem alibifilmet - mondja. Lássuk, miért kevés a kétmillió plusz önrész az alkotás létrehozására. Dokumentumjátékról lévén szó, létező, Moholy-Nagy készítette fotókkal operálna az alkotás, és a dokumentumokért a jogA kétmillió gonddal jár. Ezt Kocsor Erika egy évvel ezelőtt még nem gondolta volna. Fotó: Miskolczi Róbert tulajdonosoknak jogdíjat kellene fizetni. Animációs részei is lennének a filmnek, ez szintén nem két fillér. S ekkor még nem beszéltünk a személyi kiadásokról, a kamerabérletről, az utómunkákról, és így tovább. Arról sem beszéltünk, hogy a már említett önrész beszerzése sem lenne problémamentes: ki ad pénzt egy színvonalas, viszont tutira veszteséges alkotás támogatására? - teszi föl a kérdést Kocsor Erika. Magyarországon - folytatja - egy ilyen film költségei jellemzően nem térülnek meg soha. Itt akár pontot is tehetnénk a cikk végére, nem teszünk mégsem. Alkotómunkát ugyanis alkotók szoktak létrehozni, s az alkotók szembeszökő sajátossága: egészen lehetetlen körülmények közt is megvalósítják terveiket - még az eredeti terv módosításával is. Moholy-Nagy szellemiségét nemcsak dokumentumjátékban lehet fölidézni, hanem nagyságrendekkel kevésbé pénzigényes, egyéb műfajokban is - véli Kocsor Erika. Két lehetőség áll előtte: vagy tényleg veszni hagyja a támogatást, vagy amennyiből lehet, kihozza a maximumot, hogy ne járjon úgy, mint maga Moholy-Nagy, A nagyváros dinamikája című filmvázlatával, amiből kitűnő alkotás készült volna, de pénz híján nem valósult meg. Ha ez utóbbi lehetőséget választja, az nem szakmai megalkuvás lesz, hanem az alkotó dinamikája. FARKAS CSABA Valóságos forradalom zajlik napjainkban a pszichológia tudományában a születés előtti lét területén. Bebizonyosodott, hogy az ember lelki élete nem a születéssel, hanem korábban, a fogantatással kezdődik. „A születendő gyermek első környezete az anyaméh. Az édesanya és a magzata között az első pillanattól kezdve kapcsolat van. Nem csupán fizikai, biológiai, hanem lélektani is. Lelki köldökzsinór köti össze őket egymással. Az anya belső világának minden rezdülése érinti a baba testét és lelkét. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az anya születendő gyermekével kapcsolatos beállítódásai meghatározóak a baba fejlődésére, a születés utáni személyiségére, társadalmi beilleszkedésére." Ezt a megállapítást teszi Hidas György és Raffai Jenő Lelki köldökzsinór című könyvének elején. A két pszichoanalitikus dolgozta ki az anya és a magzat kapcsolatteremtésének módszerét, melynek segítségével kialakulhat közöttük a jelzéseket, információkat szállító kötelék. Egyes tudományos körök azt állítják, hogy a pszichoanalízis óta ez a legnagyobb „találmány", hiszen ezzel optimális fejlődési pályára lehet állítani a még meg nem született babákat, s a módszerrel sok esetben megállítható a placenta idő előtti sorvadása, vagy megakadályozható a korai magzatburok-repedés, mely eddig a magzathalált, a koraszülést és sérült gyerekek világrajöttét okozta. A Lelki köldökzsinór című könyv ismeretlen mélységeket -tár fel az élet az emberi lélek keletkezéséről, az emberi kapcsolatok eredetéről, legintimebb titkairól. A tudományos magyarázatot követően, a kiadvány második felében a babájukkal még a méhen belül kapcsolatba lépett kismamák számolnak be élményeikről. Az őszinte, megrázó erejű, olykor humorral oldott visszaemlékezésekben újra átélik a számukra megdöbbentő jeleneteket, a gondolatátvitel útján létrejött párbeszédeket. S habár a beszámolók az édesanyák különféle személyiségéből adódóan változatosak, abban megegyeznek, hogy a szülés után mindegyik kismama és babája ismerősként tekintett egymásra. (Hidas György - Raffai Jenő Vollner Judit: Lelki köldökzsinór, Válasz Könyvkiadó Bp. 2002, 256 oldal, 2690forint.) H. SZ. PODMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 41. RESZ A nap egyre korábban kell, Orknak ez a legjobb időszak, ahogy a téli behaladás megáll, aztán toporog, majd újra nyílik az égbolt, s már hallani benne a készülő tavasz. Nagyon egyszerű dolgok ezek, gondolja Ork reggel még az ágyban, valahogy mégis ez a jó, felvenni az évszakok ritmusát, és azzal együtt lenni. Újra melegség járja át, s már nem gondol nehéz szívvel a pékre. Fölhajtja a takarót, kávét főz Orklának, tej, cukor, és viszi az ágyba. Én ma motorozni fogok? Erre a kérdésre ébred Orkla, mikor még ki sem nyitja a szemét. Csak ha akarsz, nem muszáj elmenned, nyugodtan itthon is maradhatsz, nem kell nekünk senkihez alkalmazkodni, legalábbis itt nem, majd megszokja a pék, hogy a nagyszerű érzelmeit más úton kell terelnie, ezt előbb-utóbb meg kell oldani, vagy mehet, amerre akar, mondja Ork. Igazad van, de megvárom a kávé hatását, aztán döntök, mondja Orkla. Megsokszorozzuk a kávé hatását, mondja Ork, és bebújik Orkla hálóinge alá, vásznas szellemfeje csak úgy imbolyog Orkla hasa fölött. Orkla hirtelen megragadja Ork fejét, és kifeszítve a hasát nekiszorítja. Ork egy pillanat múlva kirántja a fejét. Mi van, meg akarsz fullasztani, kérdezi Ork. Bocs, csak játszottam, mondja Orkla, el Is felejtettem, hogy te is levegővel működsz. Ork egy ügyes mozdulattal Orkla homlokára csettinti a nyelvét, Orkla mélyről felröhög, van benne egy kis hurut. Jobbra, gróf úr, durrr, mondja Ork orrhangon, balra, gróf úr, durrr, a kutyája, gróf úr, durrr, bocsánat, gróf úr! Hogy te miket tudsz, mondja Orkla, a szája rubinpiros. Pár éve még annyi mindent tudtam, most meg semmire nem emlékszem. Hülyülsz, fiam, ez már bizonyos, mondja Orkla. Ennek te vagy a megmondhatója. De ugye nem mondod el mindenkinek a végét, amikor már nagyon hülye leszek, mondja Ork. Majd hülye leszek, mondja Orkla, akkor kevesebbet érnek a jogdíjaid. Annyira biztos vagy benne, hogy túlélsz, kérdezi Ork. Hát ahogy a délelőtti motortúrát is ideveszem, nem biztos. De tényleg, mit fogunk kezdeni egymás nélkül, kérdezi Ork. Én belepusztulok, mondja Orkla gyorsan és hidegen. Mondod ezt most. Nem-nem, ha hiszed, ha nem, föl vagyok készülve, beleéreztem magam, mondja Orkla. Én Is. És pokoli. Még rágondolni is. És az a legszörnyűbb az egészben, hogy nem mint lehetőség áll előttünk, hanem biztosan be fog következni. Holtbiztosán. Nekem meg fog szakadni a szívem, mondja Orkla. Ha te lehunyod a szemed, engem azonnal elpusztít a fájdalom. Ha egy kicsit belegondolok, már indul is a fájdalom, és látom, ahogy agyonüt és megfojt egyszerre. Istenem, mondja Ork, lehet, hogy tényleg ott a végén vár a dráma? Olyan megalázó, mondja Ork. Az, persze, megalázó, főleg azért, mert mi akkor ebből már semmit nem tanulunk, mi már most tudjuk az egészet, jóval előre, és sem az élet, sem a halál nem tudja nekünk eljátszani a tanítómestert, mondja Orkla. Ahogy mondod, az élet drámája nem a mi drámánk, és mégis, mégis át kell menni rajta. Esni. Esni, mondja Ork. Ne szomoríts el, olyan jól ébredtem. Bocsánat, nem akartam, nem tudom, hogy kavarodtunk ide, mondja Ork. Nem érdekes, mondja Orkla, tudjuk, amit tudunk, de most felejtsük el. Legyünk natúr, mondja Ork, és ettől a natúrtól jobb kedvre derül. Légy natúr, ismétli Orkla nevetve, szája fényesen felnevet, fogai élettel teli csillognak. Imádlak, mondja Ork, és úgy szorítja Orkla homlokához a homlokát, mintha kettőből egy fejet akarna kipréselni. Az égre vékony felhő vonul, de csak egy árnyalattal halványabb a ragyogás. Orkla a forró fürdőben dönt, elmegy szánkózni, több kedvet érez hozzá, mint a pék lesipuskás pillantásai elől kitérni. Ork újra előveszi a pék a kéziratát, belelapoz, hogy képben legyen, ám a kezdeti unalom ellenére a második oldalon már belefeledkezik, fölveszi a ritmust, és hát kell egy kis kezdeti löketsebesség, hogy ebbe a különös világba belesimuljon az ember. Persze, hogyne. Ork fejében még az is megfordul, lehet, hogy ez a pék egy zseni, lehet, hogy most egy olyan kéziratot tart a kezében, ami innen indul világkörüli útjára. Ork elmosolyodik ezen, bár látja maga előtt a nagy távlatokat, melyeket azért meglehetősen hamiskás fény cseng körül. Orkla szó nélkül int búcsút az ajtóból, s már kint jár, mikor beugrik Orknak, elfelejtette figyelmeztetni, hogy vigyázzon magára. (FOLYT. KÖV.)