Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-07 / 5. szám

10 •KAPCSOLATOK" PÉNTEK, 2003. JANUÁR 4. A Munkáspárttól virágot is kaptak a sztrájkolok Két órán át álltak a buszok n in rr M u i« j i é'* Váróterem a szegedi buszpályaudvaron, sztrájk idején. Fotó: Karnok Csaba A szegedi Mars téren tegnap hajnalban az utasok szó nélkül tudomásul vették, hogy a bu­szok sztrájk miatt nem indul­nak. Talán évek óta nem volt olyan nyugodt reggele a szegedi Mars térnek, mint éppen tegnap, ami­kor a Tisza Volán Rt. központi buszpályaudvarán sztrájkoltak a buszsofőrök. A buszok katonás rendben sorakoztak parkolóik­ban, nem zúgtak a motorok, s egy hangos szó nem hangzott el sem az utasváróban, sem pedig a sofőrök pihenőhelyén. Pedig hát voltak éppen elegen mind a két helyen. Herber Ferencet a hideg sem zavarhatta, hiszen a pero­non ácsorogva várta a buszindu­lást. - Tiszaszigetre mennék haza az éjszakai műszak után ­mondta -, de nincs mit tenni, ki kell várni a sztrájk végét. Kicsit később leszek otthon, mint más­kor, de emiatt nem haragszom a volánosokra. Megértem őket, va­lóban nagyon kevés pénzt kap­nak azért a munkáért, amit el kell végezniük. Ma a Piek Rt. al­kalmazottja vagyok, de valaha én is sofőrként dolgoztam, tudom, mit jelent az utakat járni. Süli Péter azok közé tartozik, akik ma is eme bizonyos utakon gyűjti a kilométereket buszával. Ismerhetik azok az utasok is, akik mondjuk Makó és Szeged között ingáznak, de megfordult már Süli Péter sok más járaton is, így például Szarvasra is vitte már a Tisza Volán buszát. Am tegnap reggel nem volt sietős dolga - társai között ő is sztráj­kolt fél 5 és fél 7 között. - Ezzel a figyelmeztető munka­beszüntetéssel azt szeretnénk el­érni, hogy megkezdődjék végre a buszosok bérének felzárkóztatá­sa, ugyanis amennyit most kéz­hez kapunk, roppant kevés. Ma már minimum érettségi szüksé­geltetik a buszsoförködéshez, egymás után végezzük az uniós, meg egyéb felkészítő tanfolya­mokat, tisztességgel ellátjuk a munkánkat, de ez valahogy nem tükröződik a fizetésünkön. Én például 1984-ben léptem be a céghez, s most, 2003-ban 68 ezer forintot viszek haza. Miközben a buszosok pihenő­termében mások is a pénzről, fi­zetésekről, juttatásokról beszél­gettek, Szeri István, a Tisza Vo­lán Rt. vezérigazgatója arról szá­molt be a peronon, hogy rendkí­vüli események nélkül, nyugod­tan telt a sztrájk két órája. - Úgy látom, hogy nemcsak mi, hanem az utasok is felké­szültek a sztrájkmenetrendre. Minden bizonnyal átütemezték tennivalóikat, ugyanis a Mars térre beérkező, a sztrájkra tekin­tettel indított plusz helyközi já­ratainkat látva azt tapasztalom, hogy ezeket buszonként mind­össze néhányan vették igénybe ­mondta a vezérigazgató. - Atrocitások nélkül zajlott sztrájkunk, az utasok türelem­mel fogadták munkabeszünteté­sünket - összegezte tapasztalata­it Virágh István. A Közúti Közle­kedési Szakszervezet (KKSZ) Ti­sza volános alapszervezetének elnöke elmondta, végül is 993 dolgozó csatlakozott társaságuk­nál a sztrájkhoz. A buszvezetők közel 100 százaléka érezte úgy, hogy ezzel az akcióval kell nyo­matékot adni bérköveteléseik­nek, míg a dolgozói összlétszá­mot tekintve 69,7 százalékos volt a részvétel sztrájkunkon. - Megitató jelenetnek lehettem tanúja a sztrájk ideje alatt - em­lékezett egy reggel fél 7-es ese­ményre Virágh István. - A tarjá­ni decentrumban egy úr nyitott be az ajtón, és két szál szegfűt át­adva kívánt nekünk sok sikert. Ezúttal is köszönjük ezt a gesz­tust, mint ahogy minden uta­sunknak is köszönettel tarto­zunk azért, hogy ennyire megér­tők voltak. A szakszervezeti elnöktől meg­tudtuk: továbbra sem mondanak le arról a céljukról, hogy jelentő­sebb béremelést harcoljanak ki. Nagyon bíznak abban, hogy a hét­főn újrakezdett tárgyalások ered­ménnyel járnak, de arra is van kész stratégiájuk, mit tegyenek, ha ez mégsem következne be. A Munkáspárt, mint Nagyvári László, a párt megyei szervezeté­nek elnöke elmondta, Szeged öt pontján is virágot vitt a sofőrök­nek. A párt így fejezte ki szolida­ritását a volános dolgozókkal. BÁTYI ZOLTÁN A diákoknak rövid volt a sztrájk A hétfő reggeli Volán-sztrájk túl korán befejeződött ahhoz, hogy a diákok lekéssék a tanítás kez­detét. A környező települések­ről érkezők is csak legfeljebb egy órát bliccelhettek cl. A Deák gimnázium előtti téren hatalmas hőcsata alakult ki hét­fő reggel. A Volán-dolgozók munkabeszüntetésére hivatkoz­va azonban a szegedi diákok nem késhettek. - Legalább nyolcig sztrájkolhattak volna a voláno­sok - mondta egyikük, majd az utolsó hógolyót az egyik ellenfél nyakába suhintotta, mielőtt tás­káját a vállára vetve, az iskola fe­lé indult volna. A szemközti Ti­sza Lajos középiskola kapuja felé is sokan szaporázták lépteiket. Az igazgató, Koczor Lajos több késésre számított a sztrájk mi­att. - A szegediek kivétel nélkül ideértek a tanítás kezdetére, a kollégák is jó korán elindultak. A vidékiek késését természetesen elnézzük - mondta az igazgató, aki úgy tudja: a sztrájk okozta leghosszabb késés másfél óra volt. A Kiss Ferenc erdészeti közép­iskolába járók közül is csupán 4-5 fiú maradhatott távol igazol­tan a munkabeszüntetés okán. Halápi Nándor igazgató igazolt­nak veszi a Deszkről és más kör­nyező településekről érkezők ké­sését. Az üllési Maróti Katinka fél hétkor indult el otthonról Sze­gedre, a Kossuth Zsuzsanna egészségügyi középiskolába, s a 11. osztályos lány csupán negyed órát mulasztott el az első tanítási órából. Osztálytársai, Pajkó Re­náta és Bán Zsuzsanna Szeged­ről pontosan beértek még a csen­gőszó előtt, s a padban ülve kö­szönthették egyik társukat, aki Ásotthalomról csak az óra vége előtt öt perccel ért el a terem ajta­jáig. W.A. Szegedi hóhányók Ki lapátolt, ki söpört, ki csak bosszankodott Vasárnapról hétfőre leesett mintegy tíz-tizenöt centiméter­nyi hó, a város pedig bedugult. Hétfő reggel alig lehetett motor­berregést hallani, helyette a la­pátok ütemes kopogásától volt hangos Szeged. A gyalogosok bukdácsolva haladtak a síkos járdákon, a vezetők söpörték ko­csijukról a havat. Fémlapátok zörgése és hangos káromkodás ébresztette tegnap kora reggel a szegedieket. A tél első komolyabb havazása egye­dül a gyermekeknek okozott örö­möt, a felnőttek viszont azzal voltak elfoglalva, hogyan jutnak el idejében a munkahelyükre. Az Északi városrész egyik pa­nelházának lakói heves szóvál­tásra figyelhettek fel. Két garázs­szomszéd azon kapott össze, hogy hová dobálják az összelapá­tolt havat. Mindkettő a másik aj­taja elé akarta. Pár perc vitatko­zás, fenyegetőzés után kibékül­ve, közös erővel egy harmadik garázshoz lapátolták a „fehér ta­karót". Az utcán éjszakázó kocsik gaz­dái jóval nehezebb helyzetben voltak, mint garázsos társaik. In­dulás előtt kisseprűvel, lapáttal fölszerelkezve mentek autóik­hoz. - Öreg ez a gép, remélem, beindul! - reménykedett Heves Márton, miközben 15 éves Re­nault-járól seperte le a havat. A fiatalembernek van ugyan gará­zsa, de szombaton este egy kicsit kapatosan botorkált hazafelé és elhagyta a garázskulcsot. Pechére vasárnap elkezdett havazni. Babakocsival küszködött egy anyuka a félig letakarított Tisza Lajos körúti járdán. Csak akkora csíkban volt tiszta a járda, ami­lyen széles volt a hőlapát. A baba­kocsi valamelyik kereke így min­dig hóban gurult. - A férjem dol­gozik, így nem hagyhattam ott­hon a fiamat, a kis szánkója még tavaly eltörött, ezért maradt a ko­csi - panaszolta Virágh Imréné. A járdákon és az utakon nem csak a babakocsit toló anyukák bukdácsoltak. Az idős, bottal közlekedők nem győzték kerül­getni az összelapátolt buckákat, mivel átlépni nem tudták őket. ­Olyan vagyok, mint az a vad, amelyik nem tér le a saját csapá­sáról! - mondta nevetve Tóth Vendel. A nyugdíjas bácsi ugyanis azon a nyomon bandukolt haza­felé, amin még reggel a boltba in­dult. így csak egyszer kellett a fá­jós lábaival friss havat „törnie". A hólapátolást néhányan jó testmozgásnak is tartják. Egy idős bácsi például néhány órács­ka lapátolás után a jó levegőn tel­jesen felüdült. Másoknak azon­ban ez egyben kemény munka is. A Vedres szakközépiskola udva­rosának, Berkó Józsefnek 200 méternyi utcai és 150 méternyi udvari járdát kellett letakarítani. - Most nagyon bele kell húznom, mert a hajnali Volán-sztrájk mi­att csak késve értem be busszal Domaszékről - mesélte. KORMOS TAMÁS Kinek öröm, kinek munka a hó. A városháza elé jutott lapátos ember. Fotó: Karnok Csaba Orvvadász rendőrkézen MUNKATÁRSUNKTÓL Nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett lopás miatt indult el­járás az ellen a férfi ellen, aki há­rom éve rendszeresen meglopta a kisteleki vadásztársaságot. A 46 éves K. Andrást azzal gyanúsítja a rendőrség, hogy 2000. január eleje óta úgyneve­zett hurkolásos módszerrel 11 ózbakot, valamint eddig isme­retlen számú őzsutát ejtett el, amivel több mint kétmillió fo­rint kárt okozott a vadásztársa­ságnak. A kisteleki rendőrök az őzbakok agancsai mellett őzko­ponyát, őzbőrt, fagyasztott vad­húst és két drótból készült hur­kot foglaltak le K. lakásán. A férfi a rendőrség adatai szerint többnyire saját maga fogyasz­totta el orvul szerzett zsákmá­nyát. K. Andrást a Kisteleki Rendőr­kapitányság őrizetbe vette és in­dítványozta előzetes letartózta­tását. Kikli Tivadar könyvpremierje a Somogyiban Péter László nyugalmazott egyetemi tanár mutatja be Kik­li Tivadar Határkövek című új kötetét ma délután 5 órától a Somogyi-könyvtár lapozgatőjá-, ban. MUNKATÁRSUNKTÓL A Bába és Társai Kiadó jelentet­te meg Kikli Tivadar Határkövek című irodalmi tanulmányköte­tét. A szerző 1921-ben született Budapesten, a szegedi egyete­men szerzett jogi doktorátust. 1968 óta él itt, több lap közölte novelláit, humoreszkjeit, éve­ken át az egyik mértékadó or­szágos napilap, a Magyar Hírlap szegedi tudósítójaként is dolgo­zott. Alapító szerkesztője volt a Nótás Újság elődjének, az egy­kori Nótás Leveleknek. Zene­szerzőként is jegyzett és elis­mert alkotó, számos szerzemé­nyéből készült rádiófelvétel és hanglemez. Ahogy a bemuta­tandó új kötet előszavában Apró Ferenc írja, a szerző most újabb oldaláról mutatkozik be: elmé­lyült kutatómunka eredménye­képp adja közre irodalmi tanul­mányait a Népünk és Nyel­vünk, valamint a Szegedi Füze­tek című folyóiratok történeté­ről, a Dugonics Társaságról, Berezeli A. Károly szegedi évei­ről, Mészöly Gedeon Tótágas cí­mű szatirikus bohózatának színreviteléről. Szegeden mintegy 70 ezer fenyőfa kerül az utcára Újra hasznosítják Vízkereszt után mintegy 70 ezer karácsonyfa kerül a kukák ntellé. Legtöbbjükkel, igaz, megváltozott formában, ismét találkozhatunk a parkokban. Szegeden még nem terjedt el a gyökeres fenyők visszaváltásá­nak szokása, így a becslések sze­rint legalább 70 ezer kiszolgált fenyő kerül a kukák mellé vízke­reszt, azaz január 6. után. Ennek az erdőnyi mennyiségnek csak kisebb része kerül más hulladé­kokkal együtt a szeméttelepre. ­A több éve bevezetett gyakorlat­nak megfelelően az összegyűjtött fenyők nagyobb részéből faaprí­ték készül, ez később a közterü­leteken, parkokban talajtakaró­ként hasznosítható - tájékoztat­ta lapunkat Szabó Ferenc, a Sze­gedi Környezetgazdálkodási Kht. ügyvezető igazgatója. A társasházak és panelépüle­tek szeméttárolói mellett kupa­cokba halmozott fenyőket heten­te egyszer a külön e célra rendelt teherautón szállítják el. A 40 ezer szegedi társasházi lakásból kikerülő fákat aprítják és a köz­parkokban hasznosítják újra. A lakók megkönnyíthetik az újra­feldolgozást azzal, ha a szaloncu­kor papírját, a csillagszórókat és a fémakasztókat leszerelik az ágakról. A családi házakkal beépített környékekről nem éri meg külön begyűjteni a kidobott karácsony­fákat, így a kukák mellé helye­zett fenyők a többi hulladékkal együtt a szeméttelepre kerülnek. W.A. Kidobott fenyőfák a hulladéktároló mellett. Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents