Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-31 / 26. szám

Péntek, 2003. január 31 DÉLMADÁR 9 Alkalmas lenne-e ön belügyminiszternek? Rossz időben, rossz helyen... Korunk divatos szlogenje, hogy valaki jó időben volt jó helyen. Képeink arra a mély filozófiai összefüggésre mutatnak rá, hogy ennek az ellenkezője is igaz, vagyis kínos, ha az ember rossz időben van rossz helyen. Rendelkezik-e alvilági kapcsolatokkal? Nem, de már próbáltam szerezni. (0 pont) Alvilági kapcsolatokkal nem rendelkezem, lévén én vagyok az alvilág. (0 pont) Általános ügyekkel nem foglalkozom. (10 pont) Ön szerint milyen az ideális belügyminiszter? Svéd. (0 pont) Az alvilág minden lépéséről már az alvilág előtt tud, mivel ő adja ki az utasításokat. De mindenképpen bajuszos. (0 pont) Az ideális belügyminiszter képének megalkotása a központ feladata. (10 pont) Mi a legoptimálisabb módszer a bűnözés csökkentésére? Ha a kormány magára vállalja ezt a nehéz feladatot, mármint a bűnözést. (0 pont) Szólok a fiúknak, hogy fogják vissza magukat. (0 pont) Ez túlmutat sajnos a mai beszélgetésen, de a két ségbeesett kísérletek közé sorolnám. (10 pont) Mi a véleménye könnyű drogokról? Szerintem, amit adtál, elég jó anyag. (0 pont) Mivel nem mi forgalmazzuk, ellenezzük. (0 pont) A drog nem tartozik a hatáskörömbe. (10 pont) Fenyegetett meg ön vagy ön által megbízott ember bárkit is? Igen, de ügy látszik, eredménytelenül. (0 pont) Egyedi ügyekkel a bérgyilkosaim foglalkoznak. (0 pont) Egyedi ügyekkel nem foglalkozom. (10 pont) Értékelés 0 pont: Ön alkalmatlan belügyminiszternek. 10-40 pont: Ön még nem belügyminiszter, de ki tudja. 50 pont: Ön a belügyminiszter. www.villanyallat.hu RABSZOLGA Azt mondja bosszúsan a feleség az urának: - Ej, hát te azt szeretnéd, ha mindig körülötted ugrálnék, és folyton kiszolgálnálak? Mi vagyok én, a rabszolgád? - Sajnos nem, mert akkor már rég eladtalak volna. RONDA Bemegy egy lány egy üzletbe, vesz magának egy fogkefét, egy fogkrémet, egy liter tejet, fél kiló kenyeret, 15 dkg felvágottat, és egy sonkás fagyasztott pizzát. Beáll a pénztárba fizetni. Kérdezi tőle a pénztáros srác: - Ugye neked nincs barátod? - Nincs. De miből jöttél rá? - Hát mert baromi ronda vagy! Levél a pénzről Vehetsz rajta hazat, de otthont nem. Vehetsz rajta ágyat, de alvást nem. Vehetsz rajta órát, de ¡dót nem. Vehetsz rajta könyvet, de tudást nem. Vehetsz rajta állást, de tiszteletet nem. Vehetsz rajta gyógyszert, de egészséget nem. Vehetsz rajta vert, de eletet nem. Vehetsz rajta szexet, de szerelmet nem. Ebbo! is látszik, hogy nem vehetsz meg mindent pusztán ; pénzéit és ez gyakran okoz szenvedest és fájdalmat. Azért szó- j iok neked, mert igaz barátod vagyok, és mint barátod meg ; akartak szabadítani a szenvedéstót és fájdalomtól. Tehát i küldd el nekem minden pénzedet, és majd én szenvedek he­lyetted. Csak katonásan Egy fogadóba betér 33 angol katona. Mondja nekik a fogadós: - Szép jó estét, katonák, mit parancsolnak? - Szeretnénk 33 szobát éjszakára. - Sajnos csak egy szabad szobám van, de az elég nagy ahhoz, hogy elférjenek benne mind a 33-an. - Rendben van, kérünk még 33 pohár whiskyt - mondják erre a katonák. Megkapják, megisszák és bemennek a szobába. Ezután megérkezik 33 német katona is. Mondja nekik a fogadós: - Szép jó estét, katonák, mit parancsolnak? - Szeretnénk 33 szobát éjszakára. - Sajnos csak egy szobám van, ahol ugyan van már 33 angol katona is, de az elég nagy ahhoz, hogy elférjenek még benne mind a 33-an. - Rendben van, kérünk még 33 üveg sört - mondják erre a katonák. Megkapják, megisszák és bemennek a szobába. Ezután megérkezik 33 orosz katona is. Mondja nekik a fogadós: - Szép jó estét, katonák, mit parancsolnak? - Szeretnénk 33 szobát éjszakára. - Sajnos csak egy szobám van, ugyan van már benne 33 angol meg 33 német katona is, de az elég nagy ahhoz, hogy elférjenek benne mind a 33-an. - Rendben van, kérünk még 33 pohár vodkát - mondják erre a katonák, megkapják, megisszák és bemennek a szobába. Ezután betoppan egy magyar kislány is. Kérdi tőle a fogadós: - Mit parancsolsz, kislány? - Egy szobát szeretnék. - Sajnos nincs szabad szobám, de van egy, ahol ugyan van már 33 német, 33 angol és 33 orosz katona, de nyugodtan elférsz még te is. - Rendben, jó lesz, kérek még egy pohár tejet elalvás előtt ­mondja a kislány, és elmegy aludni. Másnap reggel jön ki a szobából a-33 angol katona. - Jól aludtatok, katonák? - kérdi tőlük a fogadós. - Jól aludtunk, köszönjük - válaszolják a katonák. - Kérünk még 33 pohár whiskyt. Megkapják, mennek el. Ezután kijön a 33 német katona is. - Jól aludtatok, katonák? - kérdi tőlük a fogadós. - Jól aludtunk, köszönjük - válaszolják a katonák. - Kérünk még 33 üveg sört. Megkapják, mennek el. Ezek után kijön a 33 orosz katona is. - Jól aludtatok, katonák? - kérdi tőlük a fogadós. - Jól aludtunk, köszönjük - válaszolják a katonák. - Kérünk még 33 pohár vodkát. Megkapják, mennek el. Végül kijön a magyar kislány is. - Jól aludtál, kislány? - kérdi tőle a fogadós. - Jól aludtam, köszönöm - feleli a kislány. - Kérek még egy pohár tejet. Megkapja, megy el. Mi ebből a tanulság? Minden századik ember iszik csak tejet. Na, akkor most szépen nyomja ide a fejét és csücsörítsen a szájával - javallotta Plüss Eta Snájdig Pepinek a Zsibbadt brigád­vezető nagytermében. Lett is nagy ria­dalom. Mert hogy Pepi úr attól rettegett, a végén még csókot kap Etustól, míg Bika Jenő így rikkantott fel: szerényebben, kul­turáltabban emberek, mégse vagyunk mi egy valóságshow! - Ugyan ne rázza már itt a hideg fé­lelmében - ragadta meg Snájdig minden vállát Plüss Eta. - Dehogy akarok én sze­xuálisan közelíteni magához. Mindössze egy karikát rajzolok a képére, úgy bizony, oda a szája köré, és beleírom: 18. Ezzel pedig semmi másra nem figyelmeztetem az embereket, mint arra - ami a maga be­szélőkéjét elhagyja, az szigorúan csak nagykorúaknak ajánlott. - Ja úgy, szóval maga a televíziós karikák mintáját szeretné követni, mert hogy a naccsád roppantul korszerű, ha egyszer beindul - gúnyolódott Minek Dönci, aminek eredményeként le is lett öntve egy kevéske kávé iikőrrel. De ez a jelentéktelen atrocitás nem vetett véget a gúnyolódásnak: a fel­karikázott televíziós adások oly tetszetős céltáblává váltak, amire akár már egy Robin Hood nevű erdei fosztogató-menedzser s jó szívvel küldözhette volna nyilait. - Én ennél nagyobb butaságot még életem­be nem láttam, már persze Smúz aput leszá­mítva - közölte Ló Elek. - Mert ahogy elné­zem, a filmek már oly nagymértékben fel van­nak kantározva ilyen életkort megjelölő, de leginkább tiltó és nem ajánló karikákkal, Belami karikája hogy lassan már a Furfangos Nyesztorkát, ama méltán híres, egykor vetített szovjet rajz­filmecskét sem nézhetik csimotáink. - Ha egyetlen olyan gyerkőcöt tud nekem mutatni, ki a Furfangos Nyesztorkára vágyik, hát én hat rekesz sört utalok át a szám­lájára - szólt közbe Bovden Béci -, majd ő is a karikákat ostorozta. Mert hogy szerinte azokat roppant rossz helyen és még rosz­szabb időkben tüntetik fel. Ám mielőtt még bővebben is kifejthette volna nézeteit, ka­pott két pofont, ahogy az már a Zsibiben viták idején illik, s megszólat Belami is, mert hogy rettentő nagy kényszert érzett a be­szédhez. - Én viszont azt mondom, hogy végre ideje volt már figyelmeztetni a szülőket, mely alkotások bámulásától riasszák el gye­rekeiket. A tévékben ugyanis annyira el­uralkodott az erőszak, hogy már két lavórt is a készülék alá kell rakni, ha nem akarjuk, hogy minden szőnyegünket összepiszkítsa a filmekből csöpögő vér. Azokat a rém­álmokat meg már szóba sem hozom, amit gyerekeimet marcangolják, ha belekukucs­kálnak egy közepesen szadista akciós hor­rorba. Ugyanakkor igazat is adok Bovden úrnak, mert eme vitatott karikákat bizony gyakrabban is feltüntethetnék a képer­nyőn. - Csak nem a mesékre gondol? - vi­gyorgott Cink Enikő. - Éppenséggel azok is eszembe jut­hatnának - bólintott a külváros nyugal­mazott szépfiúja. - Mert hogy a Piroska és a farkasnál rémisztőbb pszichothrillert még Hollywoodban sem tudnak kitalálni, nem is beszélve bizonyos mérgezett almával le­gyilkolt Hófehérkéről, vagy kutyákat nyúzó Szörny Elláról. De félre a mesékkel, ma­radjunk csak a nagy fene valóságnál, amit tévé híradóknak hívnak. Legyilkolta, anyját ölte, feldarabolta, kutya marcangolta, buszt robbantotta. Másból nem is áll az első hírblokk, hogy utána következhessenek még véresebb jelenetek. Karika sehol, a gyerek szíve vacsora közben háromszázat ver, s kifejezett felüdülés, ha a híradót követő ajánlókban már csak egy sorozatgyilkosról szóló filmeposz legrettenetesebb részle­teiből vágnak össze csábító filmkockákat. - De hát ilyen az élet! Vagy maga még soha nem nézett körül a világban? - le­pődött meg Minek Dönci. - Meg aztán ha a maga logikáját követjük, akár hetvenhét karikát is mázolhatnánk a történelem könyvekre. Mert azt mégsem mondhatja, egy gyerek kifejezetten felvidul, ha megtudja: Koppányi négyfelé szaggat­ták, testének darabjait várak fokára ki­szögezték, vagy hogy Vazul nevű uraságnak meg forró ólmot öntöttek a fülébe - rán­cigált elő egy másik példát, meg két korsó sört Ló Elek. Belami pedig meghajolt. Előbb az érvek ha­tása alatt, aztán a lumbágója is efféle moz­dulatra késztette. Plüss Eta pedig szép csendben elrakta festőszerszámait, s csak annyit mondott Snájdignak: hát akkor károm­kodjon, kedves Pepi, nehogy már éppen a Zsibi maradjon ki a nagy magyar valóságból. BÁTYI ZOLTÁN A feledékeny AGYSEBÉSZEK Három agysebész beszélget. Azt mondja az angol: - Az orvostudomány nálunk annyira fejlett, hogy képesek vagyunk kivenni az egyik be­teg agyát, átoperálni egy má­sik páciens fejébe, és ez a pá­ciens hat hét múlva már ke­reshet is állást magának! Erre a német: - Ez semmi! Mi képesek va­gyunk kivenni az egyik beteg agyát, átoperálni egy másik fe­jébe, és a páciens négy hét múl­va már készülhet is a háborúra! Az amerikai orvos csende­sen mondja: - Önök sehol sincsenek hoz­zánk képest. Mi fogtunk egy fickót Texasból, akinek egy csepp agya sincsen, aztán mostanra a fél ország már munkát keres, a másik meg készülődik a háborúra! TÉRÍTŐ Egy apáca elhatározza, hogy megpróbálja jó útra téríteni a zárda mellett dolgozó építő­munkásokat, mivel igen zavar­ja a fülét az állandó káromko­dás. Úgy gondolja, hogy a leg­jobb módszer, ha az ebédszü­netben ő is a munkásokkal ebédel, így nem tartja fel őket. Becsomagolja az ebédjét egy zacskóba, és ebédidőben oda­megy a munkásokhoz. - Jó napot, uraim! - kezdi a mondandóját mosolyogva. ­Ismerik önök Jézus Krisztust? A munkások egymásra néz­nek döbbenten, majd egyikük odakiált az építkezés másik vé­gében üldögélő munkásoknak: - Hé! Ismeritek ti Jézus Krisztust? - Mé' kérded? - Mert itt a felesége az ebéd­del!

Next

/
Thumbnails
Contents