Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-30 / 25. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA ÉS SZABÓ CSILLA • 2003. JANUÁR 30. Péntek DÉL MADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZft ÉP TESTBEN Szerda RANDEVÚ WWW.DELMAGYAR.HU „MAJD ELINTÉZEM ÉN AZT A TANÁRT!" Bi zj h szti és vakációmumus A hét témája minden gyerekes családban a félévi bizonyítvány. Az elősorjázó kérdésekre - hogy jó-e vagy rossz-e a bizi, miért olyan amilyen, mit érdemel, aki produkálta, hogy lesz tovább, stb. - ahány família, annyifélék a válaszok. Abban azonban jó lenne egyezni, hogy a családi béke érdekében a félévi értesítőt higgadtan beszéljük meg. Néhány napig most a családok több- ként kellene tanítani a pedagóguségében a „Milyen a bizonyítvány? És soknak. Mások meg úgy vélik, a hiba miért olyan?" témakört boncolgat- a lógás szellemének diákok közötti ják. A poroszos hagyományú telje- erősödésében keresendő. Esetleg absítményorientált ban is, hogy a gyealapvetésű iskolai Aki nem akarja, hogy rekek nem tud)ák oktatási és elvárási . _ J ,, jól beosztani az rendszer alapján gyermeke JTUSZtralt, idejüket, ehhez született jegysoro- örökké StreSSZeS legyetl, kevés szülői segítkat mindenki a sa- ' seset es kontrollt ját normái, szellemisége szerint magyarázza. A diákok többsége elemi nebulólélektan szerint „sír", hogy a tanárok agyondolgoztatják, túlzók a követelések, a megfelelési kényszer szorítja őket, alig van szabad idejük, s nincs is gyerekkoruk. És a szülők (emlékeznek még jól a saját diákévekre?!) egyre nagyobb része - a legfrissebb felmérések szerint 40 százalékuk is úgy véli -, hogy a mai oktatási rendszerben a gyerekei túlterheltek. Vannak, akik szerint a követelményrendszer „még elmegy", ellenben másaz csak a gyerek képességeinek megfelelő elvárásokat támasszon! séget és kontrollt kapnak. Általánosságban nem látszódik semmi baj a „félévi" körül, (bár kétségtelenül kavart a kedélyeken az alsótagozatosok buktatását eltörölni kívánó tervezet). Ám, akadnak családok, amelyekben a rosszabb bizi ordítozást, csapkodást, vihart támaszt. Indulatosan keresik, ki a hibás. S legtöbbször a bűnbak a gyerek, a tanár - pedig nem kellene elfelejteni, hogy a bizonyítvány kicsit a szülők teljesítményéről is szól. Fő kérdés a „Mi legyen a büntetés?" - s a leggyakoribb szankció a tv-elvonás, a szobafogság, a bulistop, az internetezés vagy a barátok eltiltása - szülői leckeellenőrzés kevésbé jön szóba. A „Hogyan tovább?"-ra a sztereotip válasz a „tanulj többet", illetve az iskolai korrepetálásra beíratás, esetleg a magántanár fogadása - rosszabb esetekben a „majd elintézem én azt a tanárt" fenyegetőzés. Pedig a bizihiszti értelmetlen. Csak a tárgyilagos, nyugodt kibeszélés célravezető. A szülők a gyerekkel és egymással leülve próbálják meg kideríteni, hogy mi van egy-egy osztályzat mögött, mi miért „annyis" - s erről konzultálni kellene a tanárokkal is. Itt az ideje megbeszélni, mit vár el a szülő, mit bír el a gyerek, s mindez hoMi kerül a bizonyítványba? - ez a kérdés mostanában sok diáknak fejtörést okoz. Fotóillusztráció: Szük Ödön gyan illeszkedik (vagy nem) az iskolai normákhoz. Aki nem akarja, hogy gyermeke frusztrált, örökké stresszes legyen, az csak a képességeinek megfelelő elvárásokat támasszon! A gyerekkel éreztetni kell, hogy bíznak benne, mellette állnak az iskolai dolgaiban is. Folyamatosan biztatni és segíteni kell. (De nem úgy, hogy plusz különórákat, szakkört, edzést... stb. raknak rá, hogy úgymond felhozzák. A legjobb naponta megbeszélni vele az iskolai dolgokat, hogy az ottani stresszeket feloldjuk - legalább a vacsora körül jusson erre néhány perc (nem számonkérő, felnőttesen eligazító, hanem baráti diskurzus keretében). Észre kell venni a problémákról árulkodó jeleket (pld. az örökös kedvetlenséget, a sok fejfájásra hivatkozást, a dolgozatírás előtti hasmenéses-hányásos tüneteket, az alvászavart, a tanárral szembeni indulatokat, stb...) S figyelni kell a fizikai-szellemi kondíciójára (reggelizés, tízórai), mindez együtt vezethet oda, hogy a következő félévi bizonyítvány jobb lesz, s nem lesz vakációmumus a javítóvizsgára készülés. SZABÓ MAGDOLNA Felesleges fehérneműk Egy új felmérés szerint a brit nők rengeteg olyan fehérneműt halmoznak föl, amelynek nem jó a mérete vagy nem áll jól, és amelyeket sosem hordanak. MUNKATÁRSUNKTÓL A Bravissimo fehérnemű-forgalmazó cég felmérése szerint öt nőből négy tárol legalább egy pár bugyit, amit sosem hordott. ötből egy nő elismeri, hogy a fehérneműkészletének egyharmada hasznavehetetlen, és minden harmadik nő mondta, hogy nincs egyetlen, egymáshoz illő fehérnemű-garnitúrája sem. A megkérdezettek fele . elismerte, hogy a pénzét olyan fehérneműre pocsékolja, amely nem jó rá, és olyan kényelmetlen, hogy a fiók mélyére száműzi. Minden tizedik nő tárol olyan bugyikat és melltartókat, amelyek kora hat és húsz év között van. Tízből négyen tartanak „kimenőbugyit" a különleges alkalmakra. Angliában virágzik legjobban a száras bugyi divatja, a megkérdezettek fele legalább 21 darabot halmozott föl. A déli lányok szerint a „kevesebb több", 4 százalékuknak csupán 5 bugyija van. A legfrissebb a londoni nők fehérneműkészlete, ők havonta vesznek valami újat. A legjobban a walesi nők fehérneműs fiókja fest, minden harmadik hölgynek van hattól tíz darab összeillő garnitúrája. A kelet-angliai nők a legbabonásabbak: 21 százalékuknak van „szerencsebugyija". Afgán nők a volán mögött Tíz afgán nő merészkedett eddig autóvezetői tanfolyamra a tálib rendszer bukása óta. A diktatúra tiltotta a nőknek a vezetést, most már elvileg szabad, de még mindig óriási bátorság kell hozzá. Nemrégen tíz lefátyolozott afgán nő kezdett hozzá a jogosítványhoz szükséges vizsgák letételéhez. Ha sikerrel járnak, ők lesznek tíz év óta az első asszonyok, akik hivatalosan is a volán mögé ülhetnek, a tálib rezsim alatt ugyanis szigorúan tilos volt nőknek vezetni. A mostani konzervatív kormány természetesen nem akadályozza meg, de a társadalom még mindig furcsán néz az autóból kiszálló nőkre. „Nemcsak a vezetésről van szó. Én akarom megoldani a problémáimat, elintézni ügyeimet, és ha ehhez jogosítvány kell, akkor megszerzem" mondta a tizenkilenc éves Giti Negbin, aki programozóként dolgozik Kabulban. Giti és kilenc társa egy Afganisztánban működő német alapítvány, a Medica Mondiale támogatására és buzdítására iratkozott be a tanfolyamra, és egyre több nő szeretné követni példájukat. Clinton szexterápián Hillary megparancsolta Bili Clintonnak, hogy szexfüggőségével járjon pszichológushoz. Ez azután történt meg, hogy kiderült, a volt elnök ifjú és ragyogó külsejű modellek közreműködésével titkos orgián vett részt. A titkos szexpartiról az a magándetektív adott hírt, akit Hillary állított rá férjére, hogy annak házasságon kívüli kalandjairól beszámoljon. A National Enquire csak annyit írt, Clinton teljesítette felesége kérését, és a jövőben felkeres egy megfelelő pszichoterapeutát. Az alapozó színe is fontos A tökéletes smink érdekében az alapozó színének egyeznie kell a bőr színével. A nyak felé sem szabad semmiféle színeltérésnek lennie. Csak akkor látszik természetesnek, ha se nem világosabb, se nem sötétebb, se nem rózsásabb, se nem szürkébb az arcbőr színénél, csak ekkor lehet a bőrön szépen eloszlatni anélkül, hogy a szélek külön észrevehetőek lennének. A szín kiválasztásában a bőrszínen kívül az a fény is szerepet játszik, amiben majd a sminket viseljük. Meleg fényben, például gyertya pislákolása vagy sárga fényforrás esetében a make-up színe lehet hűvösebb, azaz megfelelnek a rózsásabb, enyhén szürkés árnyalatok. Neonfényben vagy napfényben ellenben a melegebb, aranyossárga árnyalatokra van szükség. Ez persze nem jelenti azt, hogy a make-up sárgásbarna vagy akár vörösesbarna legyen. A barnás színárnyalatok majdnem mindig helytelenek - kivéve természetesen, ha valaki a napozáskor lebarnult és a bőrszíne egybeesik ezzel a színnel. Heti rólunk írták „Nagy kockázatot vállalunk akkor, ha életünk sikerét egy nő szívétől tesszük függővé, de ha boldogságunkat nem ettől a női szívtől várjuk, alig tettünk valamit a boldogság elnyeréséért." (Rudolf Schubert) „Hogy a nők szeressenek: meg kell hagyni azt a hitüket, hogy nem ismerjük őket. Nem hinnék el, hogy a férfi képes legyen ismerni is, szeretni is őket egyszerre." (Chamfort)