Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-30 / 25. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. JANUÁR 30. • MŰSOR HIRDETÉS" 3 Nagyobb összefogás nélkül leszakadó megye lesz Csongrád Polgármesterek találkoztak A polgármesterek a következő négy év teendőit egyeztették a megyei közgyűlés vezetőivel. Fotó: Gyenes Kálmán Megyei lobbi- és vonzerőleltár, idegenforgalmi programcsomagok elkészítésére szövetkeztek egyebek mellett Csongrád megye te­lepüléseinek polgármesterei. Tegnapi találkozójukon állapodtak meg a következő négy év teendőiben a megyei közgyűlés ve­zetőivel. A Csongrád Megyei Közgyűlés elnökének, Frank /ózsefnek az a meggyőződése, hogy bár a ma­gyarországi megyék „lebegtetett állapotban", szabályozási bi­zonytalanságok közepette létez­nek, az intézményfönntartás mellett más funkciójuk is lehet. Amolyan önként vállalt felada­tokra gondol, olyanokra, amelye­ket senki más nem végez el - ha­bár a megye is nehezen teremt­het ezekre forrásokat. Azért hív­ta össze tegnap Csongrád megye valamennyi településének pol­gármesterét Szegedre, hogy kö­zös álláspontot alakíthassanak ki a következő négy év feladatai­ról. Mivel az előző ciklusban elég­telennek látszott a megye érdek­érvényesítő képessége - Csong­rád a nyolcadik helyre csúszott vissza a gazdasági mutatók alap­ján összeállított megyerangsor­ban -, az elnök modern lobbite­vékenységre biztatta a polgár­mestereket. Például a külföldi testvérmegyékkel való összefo­gásra, közös EU-s pályázatokra. Az első lépés mégis egy megyei lobbileltár elkészítése. Ugyan­csak szükség lenne mindazon té­nyezők listába szedésére, ame­lyek a csongrádi települések von­zerejét jelenthetik. Összefügg ez­zel egy idegenforgalmi program­csomag elkészítése, amely szin­tén a települések közös gondol­kodását, összefogását igényli. Elő kellene készíteni továbbá a be­fektetési kínálati listát, fölkutat­ni a potenciális befektetői körö­ket - a megye közvetítő szerepet vállalna. Mindezek érdekében rendsze­ressé kívánják tenni a polgár­mesterek és a megyei vezetők in­formális találkozóit és számos, a települések összefogásával meg­valósítandó programot is tervez­nek. Ilyen a „pünkösd heti me­gyefesztivál", amelyet már az idén megszerveznek, Ópuszta­szeren, illetve Szegeden. Ez utób­bi, megyeszékhelyi rendezvény egy karnevál lesz, amelyen vala­mennyi település képviselteti magát a látványos utcai felvonu­láson. Megyei sportnapok, alföl­di művészeti fesztivál szerepel még a tervekben, továbbá az EU-csatlakozás időpontja körül Csongrádba hívnák az ország összes megyéjét és ezek külföldi testvérmegyéit. Megkérdeztük két kistelepü­lés polgármesterét, mit szólnak a nagyobb összefogásra és érdek­érvényesítésre buzdító kezde­ményezésekhez. Vígh Viktor, aki a második ciklusban első embe­re a 2 ezer 600 lelkes Székkutas­nak, legjobban annak örül, hogy a Csongrád Megyei Közgyűlés szervezésében uniós ismereteit gyarapíthatja. A székkutasi pol­gármesterrel azonos a vélemé­nye Balogh Jánosnénak, Mártély polgármesterének: a kistelepü­léseken élő emberek abszolút tá­jékozatlanok arról, mire számít­hatnak az EU-csatlakozással. Talán ezért is a legtöbben fél­nek, tartanak az európai jövő­től, azt gondolják, hogy a mező­gazdaságból élők a csatlakozás vesztesei lesznek. Mindkét pol­gármester el fog járni a kéthe­tenként tervezett EU-informá­ciós előadásokra. S.E. Trendek és bérek SZÁVAY ISTVÁN Fordulat látszik körvonalazódni a munkaerőpiacon. Pontosabban a hazai bérekben. A változás már az Orbán-kormány idején kez­dődött, amikor a minimálbért ötvenezer forintra emelték, a ten­dencia pedig folytatódott a Medgyessy-kormány alatt a közszolgá­latban dolgozók ötvenszázalékos béremelésével. Valamennyi központi fizetésemelés bérnyomás alá helyezte ugyanis a gazda­ságot. Hiszen amikor majdnem megkétszereződtek a minimáike­resetek, nyilván sok helyen támadtak bérfeszültségek, és a kép­zettebb, érdekeiket is érvényesíteni képes rétegek kialkudták, hogy fizetésük arányosabb legyen a megnövekedett minimálbé­rekkel. Hasonló folyamat játszódik le most, amikor a volános dol­gozóknak sikerült egyezségre jutniuk a mindeddig szigorú ÁPV Rt.-vel egy komolyabb jövedelememelésről és egy hároméves bér­felzárkóztatási folyamatról. A volánosok nem állnak egyedül követeléseikkel. Hozzájuk ha­sonlóan sztrájkot helyeztek kilátásba például a BKV és az energe­tikai ipar alkalmazottai. Az pedig, hogy így bekeményítettek, leg­alább két szempontból is érthető. Ezek az ágazatok erős alkupozí­cióban vannak, hiszen egy nagyobb sztrájk hatalmas károkat ké­pes okozni, az itt dolgozók számára pedig jövedelmeik értékelésé­ben messze nem a csökkenő infláció a mérvadó, hanem az öt­venszázalékos béremelésben részesült ágazatokkal való összeha­sonlítás. Alacsony hazai jövedelmeink ismeretében természetesnek mondható, hogy az alkalmazottak, ahol képesek rá, igyekeznek nyomást gyakorolni pozícióik javítása érdekében. Az viszont már kevésbé természetes, hogy e követelések megítélése ellentmon­dásos politikusaink részéről. Amikor a Fidesz-kormány ötven­ezerre emelte a minimálbért, az akkori ellenzék annak veszélyét ecsetelte, hogy a magasabb bérköltségek miatt gyöngül az ország versenyképessége, és csökkenni fog a foglalkoztatottság. Amikor pedig a szocialista-szabad demokrata kormányzat emelte meg ötven százalékkal a közalkalmazottak javadalmazását, a Fidesz bírálta szinte ugyanazokkal az érvekkel az intézkedést, mint amilyen kritikában annak idején ők részesültek. A mindenkori ellenzéknek természetesen az a dolga, hogy ag­gályait kifejezze. Aggodalomra pedig okot adhatnak a sokasodó gyárbezárások, az, hogy újra növekedésnek indulhat a munka­nélküliség. Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is. Az uni­ós csatlakozással csak erősödni fog a bérnyomás, hiszen a buszso­főr, az ápolónő vagy az orvos sokkalta több pénzért dolgozhat majd más országokban is. Ha azonban azt föltételezzük, hogy a bérnövekedés gazdasági paradigmaváltással is társulhat, mindjárt más az összkép. Mint Nagy-Britanniában a hetvenes években, amikor Thatcher asszony kormánya hagyta végbemenni a gazda­sággyökeres átalakulását. Ami ugyan egész ágazatok eltűnésével, átmenetileg magas munkanélküliséggel járt, de Angliát Európa „beteg emberéből" újra vezető gazdasági hatalommá tette. Azt hiszem, számunkra sem az a reális jövő, hogy pólók és bu­gyik varrásában versenyezzünk a délkelet-ázsiai bérekkel, ha­nem a magyar gáixiaság gyökeres átalakítása lehet a kiút, amely­nek révén versenyképes maradhat az ország a mostaninál maga­sabb bérekkel is. Bár sajnos ez nem igazán jó hír sokak, főként a képzetlenek számára. Demonstrációsorozatra készül az EDDSZ Figyelmez tésnek szánják Demonstrációsorozatot indít az EDDSZ. Az ér­dekképviselet ezzel akar figyelmeztetni az egész­ségügy tervezett privatizációjának veszélyeire. A Csongrád megyei szervezet elnöksége a jövő hé­ten dönthet a csatlakozás támogatásáról. Az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szak­szervezete (EDDSZJ demonstrációsorozatának ter­vezett első időpontja február 8., amikorra szimpá­tiatüntetést szerveznek két fővárosi kórház, a cse­peli Weiss Manfréd, illetve a Péterffy Sándor utcai kórház bezárásának, átszervezésének terve miatt. Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke arra kérte az érintett kórházak dolgozóit, ne csak' saját kórházukért emeljenek szót, hanem a magyar egészségügyért is. Az EDDSZ Csongrád megyei elnöke, Tímár Pé­ter lapunknak úgy nyilatkozott: a megyei szervezet a jövő héten .dönt az országos demonstrációsoro­zathoz történő csatlakozásról, de már több jelzés érkezett arról, hogy Csongrád megye egészségügyi dolgozói támogatják az érdekképviseleti szervezet megmozdulásait. A szegedi egyetem orvoskarának szakszervezeti titkára, Ferencsik Mária kérdésünkre azt válaszol­Valótlan vádakkal illették ta: az ovosegyetemiek nem csatlakoznak az EDDSZ felhívásához, mert a tagság az Értelmiségi Dolgozók Szakszervezetéhez tartozik. Az EDDSZ elnöke, Cser Ágnes a szakszervezet tervezett demonstrációi kapcsán úgy nyilatkozott: arra akarják felhívni a figyelmet, hogy az egészség­ügyi ellátórendszer privatizációja veszélyeket rejt. A privatizációval kapcsolatos törvénytervezetet a kormány úgy terjeszti be - így Cser Ágnes -, hogy nem egyeztetett az ágazatban dolgozókkal, ennek okán nincs társadalmi konszenzus. A szakszerve­zet ennek hiányában további demonstrációkat he­lyez kilátásba. Az Egészségügyi Minisztérium helyettes állam­titkára, Rácz fenő szerint valamennyi érintett szer­vezet többoldalas véleményt küldött a törvényter­vezethez, az EDDSZ elnöke viszont nem tett írásos észrevételt. A Magyar Kórházszövetség elnöke, a szentesi kórház igazgatója, Kovács Ágnes lapunk kérdésére elmondta: a törvénytervezetbe beépítették a szö­vetség valamennyi javaslatát, konstruktívan tud­tak együttdolgozni a törvényelőkészítőkkel. K.K. Mónus pert nyert Budapesten Személyiségi jogi pert nyert a vásárhelyi Mónus Áron a bu­dapesti Márton László ellen, aki 1999-ben több vádat is meg­fogalmazott ellene. MUNKATÁRSUNKTÓL A Fővárosi Bíróság napokban kelt jogerős ítéletében kimondta, hogy Márton László megsértette Mónus Áron személyiségi jogait, amikor a Magyar Hírlap 1999. április 1 -jei számában megjelent Móricka és az összeesküvés cí­mű írásában valótlanul azt állí­totta, hogy Mónus feljelentette Antall Józsefet miniszterelnök­sége idején, illetve hogy a nézők tiltakoztak az antiszemita uszí­tás ellen, mialatt Mónus a Ma­gyar Televízióban az írásait kom­mentálta, továbbá hogy Mónus a párizsi szabadkőműves szervezet elnökét összeesküvéssel vádolta meg, illetve hogy 1988-ban felje­lentést tett Juhász György szege­di állambiztonsági alezredesnél szabadkőművesek ellen. Márton azt is valótlanul állí­totta, hogy Mónus üzlettársa lett volna Gál Györgynek, s azt ter­jesztette, hogy Gált és a szabad­kőműves szervezet elnökét tár­saik tették el láb alól, nehogy az összeesküvésre fény derüljön. Nem lesz volános sztrájk jfigÉjMÍ(jj^ÍP® T i 4M» Megszületett a megegyezés, nem állnak le a buszok. Fotó: Karnok Csaba Folytatás az 1. oldalról - Ha azt nézzük, hogy az ÁPV Rt. mint többségi tu­lajdonos által eredetileg felajánlott 4,5 százalékos emeléssel szemben közel 16 százalékos bérnöveke­déssel számolhatunk, azt mondom, elégedettek le­hetünk. Éves átlagra vetítve egyébként követelése­ink 97 százalékát sikerült elérni, ami nagy pozití­vum - mondja Virágh István. - A gondunk csak az, hogy a munkavállalók abban reménykedtek, egysé­gesen 20 ezer forinttal emelkedik mindenki fizeté­se. Ezzel szemben átlagos béremelésről van most szó, vagyis lesz, aki 20 ezernél többet kap, ám olyan is akad majd, aki kevesebbet. Nagyon félek attól, hogy ezután is előfordulnak még nettó 60 ezer forintos fizetések. Ami még biztató számunk­ra, hogy a bérfelzárkóztatási program részeként jö­vő januártól már 140 ezer forintos, míg 2004 júliu­sától 145 ezer forintos átlagbérrel számolhatunk, s ezt is nagy eredménynek tartom mint szakszerve­zeti vezető. A Mars téri buszpályaudvaron járva azt tapasz­taltuk, hogy a megkérdezett buszsofőrök is jelentős lépésként könyvelik el az elért béremelést. - Én még két évvel ezelőtt olvastam a kamionos újságban, hogy a magyar közúti fuvarozásban leg­alább 55 százalékos béremelésre lenne szükség, és még ezt is meg kéne fejelni vagy 30 százalékkal, mi­re az unióba lépünk. Ez,-úgy látom, csak álom, de a bérmegállapodás eredményéről hallva azt mondha­tom, valami legalább elindult azért, hogy rangjához méltóan kezeljék a mi szakmánkat is - fogalmazott Nagy Gyula, aki tavaly 65 ezer forint körüli nettó fi­zetést tudott letenni otthon az asztalra. Keller Sándor már egészen pontos összeggel szol­gált: az ő nettója 66 ezer 800 forint volt, minden pótlékkal együtt, s ez - mint mondta - bizony le­hetne jóval több is. - Nem a munkáltatónkkal, a Tisza Volán Rt.-vel van nekünk gondunk, hiszen a béremelés mértéke az államtól függ - mondta Keller Sándor, aki szin­tén úgy véli: első lépésként biztató siker a kedden született bérmegállapodás. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents