Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-22 / 18. szám

» A K T U Á L I S • SZERDA, 2003. JANUÁR 22. Különös operaprodukció a színház előcsarnokában Toronykőy Attila és Altorjay Tamás a próbán a színház előcsarnokában. Fotó: Miskolczi Róbert Elsősorban diákokat várnak a Szegedi Nemzeti Színház elő­csarnokában színre vitt TVavi­ata beavató színházi előadása­Néhány évnyi szünet után ta­valy a Figaro házassága kereszt­metszetével a Szegedi Nemzeti Színház újra elkezdte a legifjabb közönségnek szánt beavató szín­házi operaelőadások szervezé­sét. - Rendkívül fontos, hogy a fiatalokkal is megismertessük, megszerettessük a műfajt, hi­szen hamarosan ők lesznek a közönségünk. Ha nem teszünk semmit, kihalnak az operát is­merő és értő generációk - mond­ja az előadás rendezője, Tororty­kóy Attila. - A tavalyi Figaro há­zassága sikerén felbuzdulva eb­ben az évadban már négy pro­dukciót kínálunk a gyerekeknek. A Kamara-Tantuszban tovább játsszuk a Figarót, valamint be­mutatjuk a Don Pasqualét, a nagyszínház gyönyörű előcsar­nokában pedig a Ttaviatát és a Rigolettót kínáljuk. Ezek az elő­adások keresztmetszetet adnak, azaz jóval rövidebbek, mint a teljes opera, ám a cselekményt és a slágeráriákat meg lehet is­merni általuk. Két verziót is ki­próbálunk, ugyanis szeretnénk megtudni, melyik áll közelebb a gyerekekhez. Az első megoldás, amikor a színpadon kicsit meg­bolondítva, a mesélést is magára vállaló egyik szereplőre építve játsszuk el a darabot, a másik verzióban pedig egy narrátor közreműködésével meséljük el a cselekményt. A Magyar Állami Operaház királyi lépcsőházában már volt hasonló kezdeménye­zés, a szegedi színház előterében most játszunk így először. Igyek­szünk megkönnyíteni a gyere­kek dolgát azzal is, hogy magya­rul énekeljünk a darabot, és ese­tenként legfeljebb 5-6 percnyi zene szakítja meg a narrátor el­beszélését. A Traviatában Dér Krisztina lesz Violetta, Kelemen Zoltán Germont. Alfréd szerepé­ben a decemberben Szegedre szerződtetett tehetséges fiatal tenoristát, Kóbor Tamást hall­hatják a nézők. Nemcsak duet­tek és áriak hangzanak el, ha­nem az énekkart is bevonjuk: fentről, a büfé szintjéről szólal­nak meg a kórusrészletek. Az előcsarnokban körülbelül 110 ülőhely várja a diákokat. A szervezők az előadássorozat előtt megkeresték az iskolákat, ének­tanárokat, és felhívták a figyel­müket a rendhagyó előadásokra, így remélhetőleg telt ház előtt játszhatnak az énekesek. - Gondolnunk kell a közönség folyamatos újratermelésére, ha életben szeretnénk tartani a mű­fajt. A saját gyermekeim és a volt diákjaim példáját látva tudom, hogy 10-18 éves korban a fiata­lok a könnyebben emészthető, magukat könnyebben megadó műfajokat részesítik előnyben ­véli a mérnök-tanári pályát évek­kel ezelőtt a színpadra cserélő Al­torjay Tamás, a társulat basszis­tája, aki narrátorként kapott fő­szerepet az előadásban. - Hat sa­ját gyermekemmel könnyebb volt a dolgom, hiszen eleve érde­kes szituáció volt számunkra, hogy az apjukat láthatják a szín­padon. Mindannyian statisztál­tak már valamelyik produkció­ban, és megszerették az operát. Nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül, hogy az utóbbi években csökkent az érdeklődés a fiatalok részéről az operaprodukciók iránt, ezért nagyon jó ötletnek tartom ezt a kezdeményezést. Kihívás számomra a narrátori szerepkör, kicsit olyan, mintha újra tanítanék. Igyekeztem ala­posan felkészülni rá. HOLLÓSI ZSOLT A biztos jelentése a színházi fizetésképtelenség okairól Korognai felelőssége Az önkormányzati biztos szükségesnek tartja a színházi főigazgató felelősségének megállapítá­sát. Ez szerepel a jelentésében, melyről felte­hetően tárgyalnak a szegedi képviselők a pénteki közgyűlésen. Már azelőtt elkészült Zoltán Gábornak, a közgyű­lés által a Szegedi Nemzeti Színházba kinevezett biztosnak a jelentése, hogy Korognai Károly - janu­ár 16-án - lemondott főigazgatói beosztásáról. A je­lentést a kulturális és a pénzügyi bizottság is rend­kívüli ülésen tárgyalta tegnap. Úgy értesültünk, a színház gazdálkodását de­cember elseje óta felügyelő önkormányzati biztos megállapította, hogy a színház első számú felelős vezetője, Korognai Károly „nem megfelelő körül­tekintéssel" látta el az intézmény gazdálkodásával kapcsolatos feladatait. A színháznál jogszabályo­kat sértettek meg, túlköltekeztek a személyi kifi­zetések területén, felelőtlenül, a lehetőségek fi­gyelmen kívül hagyásával vállaltak kötelezettsé­geket, nem volt számviteli rend, nem működött a belső ellenőrzés. Mindezek miatt nagy összegű, 182,3 millió forintos tartozás keletkezett. Ezt a biztos működésének egy hónapja alatt, önkor­mányzati póttámogatást is igénybe véve, 82,8 millióval sikerült csökkenteni. Tekintettel arra, hogy két és fél éven belül másod­szor halmozott fel ilyen nagy összegű tartozást, vált fizetésképtelenné a színház, az önkormányzati biztos szükségesnek tartja az első számú felelős ve­zető, a főigazgató felelősségének megállapítását. Zoltán Gábor, akinek megbízása 2003. május vé­géig szól, megerősítette, hogy már azelőtt az önkor­mányzat rendelkezésére bocsátotta jelentését, mie­lőtt Korognai Károly lemondott főigazgatói posztjá­ról. Ennek tartalmáról azonban nem nyilatkozott. Pászti Ágnes tanácsnok azt az értesülésünket erősí­tette meg, hogy a jelentés szükségesnek tartja a fő­igazgató felelősségének megállapítását. Az előzete­sen tervezett közgyűlési napirendben csak a főigaz­gatói pályázat kiírása, s a pályázat lezárultáig mű­ködő vezető megbízása szerepel. A tanácsnok kér­désünkre kifejezte azt a véleményét, hogy a testület bizonyára foglalkozik majd a biztosi jelentéssel is. . A biztos nem véletlenül tért ki a felelősség kérdé­sére: így szólt a megbízatása. Ám a közgyűlés jogilag már nem illetékes Korognai felelősségének megálla­pítására, hiszen lemondásának elfogadása óta nem a munkáltatója. Ha a testület Kocsis László Leven­tét, a jelenlegi marketingigazgatót bízza meg az in­tézményvezetéssel, ő lesz a tagozatvezetőként és színészként tovább dolgozó Korognai munkáltató­ja, vagyis ő indíthat - ha akar - eljárást a volt főigaz­gató felelősségének megállapítására. S. E. HÍREK BIBLLAROL A KOZELETI KÁVÉHÁZBAN Az ezernyelvű Biblia címmel rendeznek vetítéssel' egybekö­tött kávéházi estet ma 18 órától a szegedi, Kölcsey utcai Royal Szállóban. A vendég: Benyik György, a Szegedi Hittudomá­nyi Főiskola teológiaprofesszo­ra. Beszélgetőtársa ezen az es­tén: Wayer Péter jogász. DÉLVIDÉKI MAGYAR KULTÚRA ESTJE Az Ötágú Síp Kulturális Egyesü­let szervezésében kerül sor a délvidéki magyar kultúra estjére szerda délután 6 órától a Szege­di Ifjúsági Házban. A Homokba kapaszkodva című est meghí­vott vendége Tari István költő, író, grafikus. Az esten közremű­ködik a Prima Vista zenekar és énekegyüttes. Tari István Óbe­cse alpolgármestere, a délvidék elismert költője. Az ő verseit ze­nésítette meg a hattagú Prima Vista zenekar. A műsor befejez­tével a közönséget kötetlen be­szélgetésre várják a szervezők és a propgramon résztvevő művé­szek. Életveszélyesek a belvárosi járdák A szegedi egyetem jogi karának épületéről tegnap hatalmas hótümeg zúdult le. Fotó: Ftajas Sándor Olvadás idején testi épségüket kockáztatják a szegedi járókelők: a háztetőkrő helyenként ir­datlan hótömbök lógnak, s bármikor rázuhan­hatnak a gyalogosokra. A járdákat csak néhol kerítik cl a veszélyes utcafrontoknál. A figyel­meztető cédulákkal („Hócsúszás- és jégcsap­veszély!") fölszerelt léceket azonban többnyire úgy támasztják a falhoz, hogy a gyalogjárók is elférjenek. Csakhogy, ha megindul a hó, a csú­szás lendületétől éppen a sétálók nyakába csa­pódik a súlyos és hideg jégkristálypaplan. A balesetveszély megszüntetése az ingatlan tu­lajdonosának vagy fenntartójának feladata. A szegedi városháza melletti parkolóban éppen a napokban tört össze két autót a hó, az egyetem jogi kara előtti járdára pedig teg­nap, a lovas szoborra néző épületrész teljes szélességében valóságos lavina zúdult. Infor­mációink szerint senki sem járt arra, de el­képzelni is szörnyű, mi történik, ha egy anyuka éppen akkor tolja arra a babakocsit... Szociológiai felmérést készítettek az egyetemisták (2.) Ki a szegény ember? A szegények közül kiket támogasson az állam? 60 58 % 50 % 40 % 30 22,9% % 18.8% 20 22,9% % 10 0,3% • 22,9% % > i 0 senkit se támogasson azokat, akik azokat, akik minden máshonnan ezt munkájukkal szegényt nem remélhetnek kiérdemelték támogatást Nehéz megmondani, ki a sze­gény. A szociológiában gyakran használt mutató szerint 2000 és 2002 között Szegeden nőtt a szegények aránya. A szegedi szociológushallgatók 2002-es vizsgálatában szerepelt a szegénység témája. Mint Feleky Gábor, a Szegedi Tudományegye­tem Szociológiai Tanszékének ve­zetője elmondta, a szegediek túl­nyomó többsége - 86 százaléka ­a magyar társadalom egyik legna­gyobb problémájának tartja a sze­génységet. Ám arra a kérdésre, hogy személy szerint hajlandók lennének-e több adót fizetni azért, hogy az állam több pénzt fordíthasson a szegények támoga­tására, ugyancsak a többség ­nemmel válaszolt. - Némi elmozdulás érzékelhe­tő - mondja a professzor hi­szen míg 2000-ben a megkérde­zettek 76 százaléka utasította el, hogy többet fizessen ezért a cé­lért, az elmúlt évben „csak" 61 százalékuk. Érdekes megfigyelni egy szemléleti változást: orszá­gos felmérésekből is kitetszik és a mieink is azt igazolták, hogy egyre nő azoknak az aránya, akik megkülönböztetik a támogatásra érdemes és az erre érdemtelen szegényeket. A kérdezettek közel 60 százaléka szerint aki saját hi­bájából szegény - azt ő nem tá­mogatná. - A szegények közötti megkü­lönböztetés az értékrend lassú átalakulására utal - magyarázza Feleky Gábor. - A rendszerváltás előtt, amikor úgyszólván min­denki szegény volt, és sem külö­nösebben kiemelkedni, sem ki­hullani nem lehetett az alacsony szinten egyenlősített tömegből, általában társadalmi, objektív körülményekre vezették vissza a szegényebbek helyzetét. Azt mondták: képzetlen, sok a gyere­ke - és így tovább. Ma az újkapi­talizmus értékrendje is működni kezd: azt mondják, azért sze­gény, mert nem szeret, nem akar dolgozni. És azért gazdag - véle­kedik főként a mindenkori elit -, mert kiválóak az egyéni képessé­gei és teljesítményei. A szegedi kutatás is igazolja ezt az egyébként országosan jellem­ző változást. Akik a leginkább megkülönböztetik a támogatásra érdemes és az erre érdemtelen szegényeket, általában vezető be­osztásban dolgoznak. Az „em­berbaráti" nézet, amely szerint támogassunk minden szegény embert, a fiatalok és a szakkép­zetlen, fizikai munkát végzők körében a legerősebb. A szegények számát csak be­csülni lehet - nincs objektív mé­rési mód. A szociológiai felméré­sek is legalább négy-ötféle krité­rium alapján kérdeznek. Ha pél­dául azt tekintjük szegénynek, aki magát az alsó osztályhoz tar­tozónak mondja, akkor Szeged lakosságának 5 százaléka lenne. Ha azt, aki a saját megítélése szerint rosszabbul él, mint a tár­sadalom többsége, akkor 10,5 százalék. Ha azokat nevezzük szegénynek, akiknek az elmúlt egy évben többször nem jutott pénzük élelemre, akkor 11,5 szá­zalék. Azoknak az aránya, akik saját bevallásuk szerint állandó anyagi gondokkal küzdenek, nél­külöznek: 14 százalék. De ha azokat tekintjük szegény embe­reknek, akiknek hagyományos mosógépük van, akkor Szeged la­kóinak 26 százaléka a szegény. Egy gyakran használt szegénysé­gi mutató (egy főre az átlagjöve­delem felénél kevesebb jut) sze­rint 2000-2002 között a szegé­nyek aránya Szegeden 12 száza­lékról 17 százalékra nőtt. Ezekhez az adatokhoz még egy kívánkozik: a szegediek döntő többsége még 2001 -ben sem so­rolta magát a rendszerváltozás nyertesei közé... SULYOK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents