Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-03 / 2. szám

Péntek, 2003. január 3. DÉLMADÁR 9 Egy programozófeleség naplója Tuz van, babám! Gyula! írj gyorsan egy e-mailt a tűzoltóknak, hogy kigyulladt a konyha! Karikatúra: Pluhár László Anyát keres Csatorna mellett, sír egy kisfiú. Odamegy hozzá egy rendőr. - Mi a baj kisfiam? - Beesett a csatornába az anyám! Brühühüh. - A rendőr nekivetkőzik, bemászik a csatornába, keresi, keresi. Tíz perc múlva nyakig szarosan kijön és elcsukló hangon közli: - Hát fiam, sajnos nem találtam meg az anyád. Kisfiú: - Brühühü, akkor most már eldobom a csavart is. Álcázás Őrmester: Közlegény, maga nem jelent meg az álcázási gyakorlaton! Közlegény: Honnan tudja? TI " / / Funyiro - Szomszéd, használhatnám a fűnyíróját? - Persze, csak ne vigye ki a kertemből. Szórakozott férj - Melyik az abszolút szórakozott férj? - Aki a nászéjszakán az ágy mellé letesz egy ezrest. - És feleség? - Aki erre azt feleli, hogy kettőt szokott kapni. AUGUSZTUS 16. Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyörű, vibráló zöld szeme van. Azt mondta, programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak összejönnénk! AUGUSZTUS 21. Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó szarvas, s mindez az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a derekamat egy kicsit nyomta a monitor, de amikor Gyula megmondta, hogy 14 colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, hogy az inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos filccel a hasamra írta „click here". Remélem, nem valami disznóság. SZEPTEMBER 2. Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes végignézni egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort. Sajnos ezekben a pillanatokban Gyula rendszerint lefagy. Ez engem idegesít. OKTÓBER 14. Ma összeházasodtunk. Eljött Gyula összes barátja, mind programozó. Ennyi szemüveget csak az Ofotért kirakatában láttam. Kicsit kínos volt, hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet, Gyuláról kiderült, hogy nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában volt egy billentyűzet, hamar odakanyarította: Zsül. így szokta aláírni az e-mailjeit. A nászéjszakáról Gyula később úgy nyilatkozott, hogy ez volt életének legmámorosabb éjszakája. Ugyanis sikerült interneten keresztül végre bejutnia a Columbia Egyetem egyik titkos könyvtárába. OKTÓBER 16. A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Mindennap megmutatja egyenes adásban a műholdképen, hogy milyen az idő Amerikában: „Tudtad, hogy most Visconsinban 13 Celsius-fok van?" Hát nem tudtam. Nagyon izgalmasak a mézeshetek. NOVEMBER 4. Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem. NOVEMBER 11. Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét magamra! Vettem egy nagy levegőt és fekete csipkebugyiban egy vízilóbőr korbáccsal a kezemben a képernyő elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet. Elmosolyodott és még meg is simogatott: - Na jól van - mondta -, megmutatom neked a „Szado-mazo kislányok piknikje" című honlapot! DECEMBER 2. Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény mellett. Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta: „Kérhetek tőled valami szokatlant?" Boldogan bólintottam és négy és fél órán keresztül tekertem neki a dinamót. DECEMBER 13. Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül felel neki: - Igen, szívem! JANUÁR 4. Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy óriásplakáton láttam, hogy egy nő hátára tetőcserepek vannak festve. Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap alatt egy komplett billentyűzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent: control, tab, alt, delete, shift stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot és visszaült a saját gépéhez. Betelt nálam a winchester. Ez vért kíván. JANUÁR 5. Éva barátnőm - a férje szintén komputeridióta - kioktatott. Rettenetes gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert, amikor csendben bekapcsolom Gyula számítógépét és gondosan begépelem a következő szöveget: formát C. Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd mindent elfelejt. JANUÁR 6. Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép előtt. Az ágyamba dugtam a papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát. 2012. AUGUSZTUS 4. Tizenkét éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. Ő nem programozó. Rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipkebugyira és a vízilóbőr korbácsra. Elhozom őket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte le, s már az előszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula pedig rendre így szól hozzá: - Igen, szívem. Hasonmások kerestetnek! PRINCIPAL SKINNER ARSENE WSHSER DAWROS tAÍN DOWK PÁLKOR cfTWAR i+ntmE' MR Bft&t'&.E D*Mb SÍ Avm YJZH . . - — _ -. r-n-, - irr,-, THS HUH LE TtSStCR OF N ÖTRE PAME m UTTIE PO«\ EMNNttJCL PETIT • CLEEUIS LUKS CHADWKK AML XAfcHtR OR. CAÍV.® v-RSfcKJN CAvie sec KMM* Belami szilveszterezett Akkor most gyorsan berúgunk, és csak utána fogadkozunk? Vagy még kora délután összeírjuk, mit is csinálunk jövőre másként, s ezt követően isszuk le magunkat? - érdeklődött Snájdig Pepi a Zsibbadt brigádvezető nagytermében, ahol december 31-én újfent öszszegyűlt a díszes társaság, mintegy elbúcsúztatni az óesztendőt. - Tényleg, hát maga nem is volt itt a legutóbbi névsorolvasáson - csapta össze valamennyi tenyerét Cink Enikő -, így aztán arról sem tudhat, hogy közös döntés született arról: ebben az esztendőben egyetlen alkoholos korty sem csusszan le a torkunkon, hanem békés és még annál is barátibb beszélgetés közepette idézzük fel 2002 legfontosabb eseményeit. Snájdig ugyan ezt fölöttébb rossz kezdeményezésként könyvelte el, de hát mit lehet tenni, ha egyszer már a Zsibbadt brigádvezetőbe is betette lábát a demokrácia. Megmarkolt egy poharat, mit előtte Józsi színültig töltött százszázalékos narancslével (mert hogy az aztán nagyon egészséges), remegett is a keze, mint akit 220 volt ráz. De mégiscsak meghitt hangulatban hallgatta, milyen csuda dolgok zajlottak kimúló éviinkben. Szóba kerültek a legfontosabb események parlamenti választásoktól a lottólázig, ám amikor Link Egon már azt fejtegette volna, miért is volt jobb fej Oki, mint Majka, nem is beszélve a brotheros Éviről, Minek Dönci suhant át a termen, és oly sebességgel tüntetett el két-három felest, hogy Józsi csak nagy üggyel, de még annál is nagyobb bajjal tudta torkából visszacibálni a poharakat. - Most mit néznek? - háborodott fel Dönci az elképedt tekinteteket látva. - Igen, én bizony miként azt Belami úr mondogatni is szokta egy akarattalan báb vagyok, semmi közöm az egészséges életmódhoz, különösen szilveszter szép napján, és akkor is mulatni fogok, ha magukba belesavanyodik a tej. - Talán a mi évünk se kezdődne rosszabbul, ha egy kis pohárkával innánk bizonyos alkoholtartalmú italból, már csak a koccintás kedvéért is - merengett el Bika Jenő, s fél perccel később a nagyon békés hangulat legkellősebb közepén meg is puszilták egymást a poharak. A kulturált beszélgetést természetesen ez egy csöppet sem befolyásolta, újfent szóba került a politika, meg Érőss Zsolt, aki első magyarként mégiscsak 2002-ben mászta meg a Mount Everestet, s ebből az alkalomból az ő egészségre mégiscsak inni kéne még valamit - horkantott Ló Elek, majd tizenkét korsó sörrel, egy kevéske (tizenkét feles) pálinkával, meg néhány üveg pezsgővel tért vissza az asztalokhoz, Józsi pultjától. - És Kertész ür, aki elhozta nekünk Stockholmból az irodalmi Nobel úr díját?! Rá már nem is iszunk áldomást? - veresedett Plüss Eta szempillája, s már rohant is a következő körért. Firnájsz Égőn ugyan nem igazán értette, hogy az a bizonyos Nobel nevií egyén mit is keres a Zsibbadt brigádvezetőben, mert hogy neki, momentán, még senki nem mutatta be, de hát csak ne zúzmarásodjon már a torka, ha pálinka van a közelében. A barátias hangulatú beszélgetés aztán mind élesebb kanyarokat vett, kitárgyalták a Zsibilakók a magyar focit éppen úgy, mint az önkormányzati voksolást. Belami csupán akkor vette észre, hogy a nagy közös szilveszterezés talán mégsem lesz rendhagyó és alkoholmentes, amikor Snájdig négykézláb ügetett át három asztal alatt, fején csárdás kalappal, meg Cink Enikővel, Bika Jenő pedig egy közeli villanyoszlopot rázogatott, azt állítván, nem más az, mint az akácos út legszebb akáca. - Szóval maga szerint a Koplárovics Béla, a mi gyönyörű Bélánk nem is rúgott akkorra gólt? harsant ekkoriban egy kérdés a pult árnyékában. Azt már nem tudta kideríteni, ki tette föl, mint ahogy arról sem volt túl sok fogalma, miként került Cink Enikő retikülje, valamint Bovden Béci a csillárra, s ez utóbbi miért tartotta annyira fontosnak, hogy részleteket szavaljon ismeretlen költők meg sem írt verseiből. - De mit számít ez? - kurjongatott Snájdig -, amikor barátok vagyunk mind, és az a mi beszélgetésünk is. Meg egyébként is - mégiscsak más lesz a mi újesztendönk, hogy nem piáltunk be - fűzte hozzá bakancsát egy széklábához, majd horkolt egy keveset. Belamit éppen abban a pillanatban öntötték le ama nevezetes, délutánról maradt százszázalékos narancslé romjaival, Ló Elek pedig váltig állította, Józsi csapos kamrájában tűzijátékot látott, no meg két fehér egeret. - Akkor hát boldog újévet! - vett két húszasért sátorfát Belami, s elköszönt. Mert minek is maradjon az ember, ha a nagy józanságban már az se tudja, ma van-e másnap, vagy csak holnap lesz tegnap. BÁTYI ZOLTÁN