Délmagyarország, 2003. január (93. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-18 / 15. szám

SZOMBAT, 2003. JANUAR 18. • A K T U A L I S • 3 Előleg: hetvenmillió Igénybe veheti a színház azt a 70 millió forintot, amelyet az ön­kormányzat megelőlegezett az intézmény idei költségvetése terhére. Megtalálták a városhá­zán a megbízott főigazgatót is, ehhez azonban a közgyűlés hoz­zájárulása kell. Megkérdeztünk három szakmabelit is. Mivel Korognai Károly azonnali hatállyal mondott le főigazgatói posztjáról, a teendőit valakinek el kell látnia, míg a fönntartó ön­kormányzat le nem bonyolítja az új pályázatot. A polgármester Kocsis László Leventét, a színház marketingigazgatóját javasolja a megbízott főigazgatói teendők el­látására. Botka László ezt a janu­ár 24-i közgyűlésen terjeszti elő, akárcsak a főigazgatói pályázat kiírását. Kocsis László Levente megbízása a pályázat sikeres el­bírálásáig szól, ha a közgyűlés megszavazza. A testület hozzájárulására nem volt szükség ahhoz, hogy az in­tézmény az idei költségveté­sének terhére, vagyis amolyan előlegként megkapja azt a 70 millió forintot, amelyet még a most lemondott főigazgató kért a fönntartótól. A pénzügyi bizott­ság döntése értelmében tegnap óta igénybe veheti a színház az előleget. Információnkat meg­erősítette Zoltán Gábor, az ön­kormányzat által kinevezett biz­tos, aki még március 31-ig fel­ügyeli a színház gazdálkodását. Hangsúlyozta, hogy nem plusz pénzről van szó, hanem a 2003-as, még el nem fogadott színházi költségvetési összegből megelőlegezett 70 millióról. En­nek felhasználásáról meghatáro­zott elvek alapján külön terv ké­szül a színházban. Egyrészt a na­pi működés zavartalanságát biz­tosítja, másrészt a tartozásokat csökkentik belőle. Mit mond a szakma? Nikolényi István: - A városban elterjedt, hogy az önkormányzat talán azt tervezi, szervezetileg is­mét szétválasztja a színházat és a szabadtérit. Ha ez így lenne ­mellesleg lehetne, talán eljöttek a feltételek, mindössze arra van szükség, hogy új alapító okiratot szerkesszenek a szabadtérinek -, szóval, ha közös maradna az inf­rastruktúra és mindkét intéz­mény igazgatói pályázatát kiír­nák, akkor a szabadtérit feltétle­nül megpályáznám. Gregor fózseí: Biztosan renge­tegen fognak pályázni, de úgy vé­lem, az áldemokratikus procedú­ra helyett inkább keresni kellene egy megfelelő személyt. Szívesen látnék olyan típusú vezetőt a sze­gedi színház élén, mint például Valló Péter, Székhelyi József vagy Halasi Imre, akik nagy elődöktől látták, hogyan kell működtetni egy teátrumot. Ha az új igazgató igényt tartana arra, hogy tapasz­talatommal segítségére legyek az operajátszás megerősítésében, nem zárkóznék el ettől. Ha leg­később február végén nem kezdi el valaki a jövő évad megszerve­zését, akkor katasztrofális lesz a következő operaszezon is. Székhelyi József. - Lehetséges, hogy az interneten is olvasható pályázatom, amit ősszel a buda­pesti Nemzeti "Színház igazgatói posztjára nyújtottam be, kelthet­te fel valakiknek az érdeklődését és úgy gondolhatták, alkalmas lehetnék a feladatra, talán így ke­rülhetett szóba a nevem. Egyelő­re azonban senki sem keresett meg, nem biztatott és én sem gondolkodtam erről. A Szegedi Nemzeti Színház vezetése rop­pant nagy és felelősségteljes fel­adat, ami azonban teljes embert kíván. Ha pályáznék, előbb ala­posan megfontolnám és a csalá­domat is megkérdezném. S. E.-H. ZS. Miért mondott le a szegedi színház főigazgatója ? Korognai szerint sértett emberek támadták Fotó: Miskolczi Róbert A személyemmel és a színház­zal szemben megnyilvánuló ak­namunka nem egy egyszerű po­litikai képlet része - nyilatkozta lapunknak a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok csütörtökön lemondott főigaz­gatója. Korognai Károly (képün­kön) a prózai tagozat vezető­jeként, rendezőként és színész­ként kíván tovább dolgozni a színháznál. Nagy meglepetést okozott csü­törtökön lemondásával Korognai Károly, aki 1999 óta állt a Szege­di Nemzeti Színház és Szabadté­ri Játékok élén, mint főigazgató. E döntés hátteréről kérdeztük tegnap. - Azért mondtam le, hogy azok az értékek, amelyeket a színház menedzsmentje mind a színház, mind pedig a szabadtéri játékok működtetése kapcsán lerakott, valamint azok a művészi érté­kek, amelyeket a színház két ta­gozata létrehozott az elmúlt esz­tendőkben, ne rombolódjon le. Ezekkel a szavakkal kezdte döntésének indoklását Korognai Károly. Majd így folytatta: - Az elmúlt hónapokban na­gyon kemény háttérharcokat vív­tam, bár erről sem a közvéle­mény, sem pedig a társulat nem tudott. Gondjaimat nem is akar­tam a nyilvánosság elé tárni. Am azt látom, hogy olyan, több ol­dalról induló támadás folyik elle­nem, ami nem politikai indítta­tású, hanem egyes személyek privát, nevetséges, gyermeteg és sértett érdekekből fűtött ellenál­lása a személyemmel szemben. S ez az ellenállás nincs tekintettel arra, hogy mit árt a Szegedi Nemzeti Színháznak, a szabad­térinek, a szegedi kultúrának. A jelenlegi szegedi politikai, köz­életi háttér rendkívül keszeku­sza. Ezért is tartom fontosnak megragadni az alkalmat és kije­lenteni: legmélyebb meggyőző­désem, hogy a személyemmel és a színházzal szemben megnyil­vánuló aknamunka nem egy egy­szerű politikai képlet része. Még egyszer hangsúlyozom: sértett emberek összefogásáról beszél­hetek - fogalmazott Korognai Károly. - Előállhatnék azzal a rendkí­vül elegáns mondattal, misze­rint soha ne végy részt olyan párbajban, ahol vívóleckét kell adnod. De ebben a mondatban benne lenne a gőgös megfuta­modás. Márpedig a csütörtöki döntésemnek semmi köze a megfutamodáshoz. Néhány he­te érlelt, átgondolt döntésről van szó, amely a társulat, a szín­ház működését, de elsősorban a szegedi közönség érdekeit tartja szem előtt. Biztosíthatom a kö­zönséget, a színház közösségét ­mint ahogy biztosítottam a sze­gedi önkormányzatot is - arról, hogy a munkából továbbra is ki­veszem a részem, mint intéz­ményvezető, ugyanis ha egyik percről a másikra leállnék, nem csupán a színház idei évadja ke­rülne veszélybe, de a nyári sza­badtéri játékok, sőt talán a kö­vetkező évad is. Mind a jelen helyzetben, mind pedig a későb­bi fejleményeket követően ma­ximálisan segiteni fogom a szín­ház és a szabadtéri munkáját. A továbbiakban jelenlegi elképze­lésem és szerződéses jogviszo­nyom alapján a prózai tagozat vezetőjeként, rendezőként és színészként fogok dolgozni ­mondta Korognai Károly. BÁTYI ZOLTÁN A romák hatalmi harca A Legfelsőbb Bíróság elrendelte az országos cigány önkormány­zati választás megismétlését. MUNKATÁRSUNKTÓL Az Országos Cigány Önkor­mányzat január 11-én tartotta választási gyűlését. Ezen a De­mokratikus Roma Koalíció nyert. A másik cigány szervezet, a Lungo Drom kifogást nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság a vég­eredményt megsemmisítette, ugyanis a választásra jogosult 4592 elektorból mindössze 1347 szavazott, ezért a gyűlés határo­zatképtelen volt. Megkérdeztünk Csongrád me­gyei érdekelteket, mit szólnak a bíróság döntéséhez, fakab fózsef a szegedi cigány önkormányzat képviselője szerint sokan nem örülnek ennek a döntésnek. - Ez mindkét oldal szimpatizánsaira érvényes - mondta. Úgy véli, hogy a második sza­vazásra még kevesebben fognak elmenni. Szinte minden elektor­nak családja van, a gyerekeket pedig nem lehet magukra hagy­ni. - Néhányukkal beszéltem. Többen biztosra mondták, hogy nem tudnak újból Budapestre utazni - tette hozzá. Jakab József szerint Farkas Flórián jól „sakko­zott" és bejött a taktikája. A Lungo Drom Csongrád me­gyei elnöke, Irhás fózsef más vé­leményen van: ő helyesli a máso­dik fordulót. - Most biztosan mi nyerünk, hiszen az első körben kivonultunk a teremből, így a baloldal természetesen 56 szava­zattal többet kapott és nyert ­mondta az elnök. Azt viszont furcsállta, hogy sok elektor rossz utazási szabadjegyet kapott az Országos Választási Bizottság­tól, amit aztán sem a Volán, sem a MÁV nem fogadott el, mivel a dátum nem stimmelt. A Picket és a szentesi Hungerítet is sújtotta az erős forint Fellélegező exportőrök Forintos ügyeink KOVÁCS ANDRÁS Ha valakinek eddig az erős forint csupán azt jelentette, hogy síelni vagy nyaralni indulva több „kemény valutát" kap forintjáért, ol­csón vehet használt autót nyugaton, banánt itthon, s dörzsöli a ke­zét, hogy euróalapú hitelt vett fel, s nem forintosat, az csupán a felszínt érzékelte. Az erős forintnak, az egyre olcsóbb importnak is köszönhető a héten közzétett inflációs adat: az utóbbi három év­ben 9-10 százalék között mozgó mutatót 5,3-ra levinni tényleg di­cséretes. Az más kérdés, nem fizettünk-e túl nagy árat mindezért. Az olcsó banánért, a bombaüzletnek tűnő euróhitelért. Csak a Pick több százmilliót veszített azzal, hogy exportja ellen­értékeként egyre kevesebb forintot kapott. Az Amerikába vitt sza­lámiért dollárral fizetnek, ezt másfél éve háromszáz forintért tud­ták eladni, mostanában csak 220-ért. (Az euróövezetben nem Uyen drasztikus a különbség, a mennyiség miatt azonban drasztikus a veszteség). Eközben itthon jelentősen növekedett a kötelező mini­málbér, emelni kellett a szalag mellett dolgozók fizetését. A Pick és a szentesi Hungerit nem ment tönkre, de a kisebb, kevésbé tőke­erős cégek közül többen is elvéreztek az erős forint miatt. A nagyon nagyok meg továbbálltak, s vitték magukkal a munkahelyeket. Nemzeti valutánk elsősorban a magas jegybanki alapkamat miatt lett ilyen keresett, ilyen erős, a nagyobb hozam, a kamat­nyereség miatt dőlt hozzánk a külföldi pénztőke. Forintot vett. nem pedig beruházott, az előbbiből rövid távon is szép hasznot produkált, bolond lett volna működő tőkét hozni. Támadták is a jegybankelnököt az utóbbi néhány hónapban, Járai egészen szerdáig makacsul kitartott. Akkor azonban kidur­rant a lufi, 8,5 százalékról 7,5-re csökkentette az alapkamatot a jegybank, majd csütörtökön újabb egy százalékkal kellett mérsé­kelnie. Ez a lórúgás szerű beavatkozássorozat már önmagában csökkentette a forint iránti keresletet, vagyis gyengítette azt. Ez­zel párhuzamosan néhány nap alatt ezermilliárd forintra rúg az az összeg, amellyel a jegybank kénytelen volt beavatkozni a nem­zeti valuta ..karbantartására", ennyiért kellett eurót vásárolnia. Növelve ezzel az euró iránti keresletet, emelve ezzel az euró érté­két, csökkentve a forintét. Mozgott is az árfolyam rendesen, a bankközi piacon az euró csütörtök reggel 236 forintot ért, estére már 250-et, tegnap délelőtt pedig 255 forint fölé is ment az árfo­lyam, amire utoljára tizennégy hónapja volt példa. Csakhogy ez nem normális mértékű ingadozás, ezt már nehéz követni, az exportőr cég pénzügyesének pedig izzadhat a homlo­ka, mikor váltsa a devizakészletet forintra. Egy nagyobb tételen többet lehet nyerni vagy bukni, mint az elmúlt esztendő összes költségszigorítása együttvéve. Folytatás az 1. oldalról Az erősödő forint egyébként leg­inkább azokat a vállalatokat súj­totta, melyek kizárólag exportból éltek, hiszen az itthon forintban előállított termékeikért bár ugyannyi eurót, átszámolva mégis kevesebb forintot könyvel­hettek el. A szentesi Hungerit Rt.-nél például 243 forintot érő euróval tervezték az üzleti esz­tendőt, ám az erősödés okán az árfolyam 237 forint körül ala­kult, s e különbség csaknem 200 millió forintos veszteséget oko­zott a cégnek. Hasonlóan sújtot­ta az erős forint a Pick Rt.-is, ahol a most a jegybanki kamat­csökkentés miatt ugyan apró fel­lélegzés tapasztalható, ám mint azt Bihari Vilmos vezérigazgató elmondta, az elmúlt pár napban tapasztalható hektikus mozgá­sokból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A ve­zérigazgató szerint a húsipar, mint aktív exportágazat, termé­szetesen örül a forint mostani gyengülésének, ám a kérdés az, hogy hosszú távon egyensúlyban tartható-e az árfolyam. - A jegybank e lépését, vagy a forinterősödést nem szabad a környezetből kiragadva vizsgálni - vélte Farkas Beáta, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtu­dományi Karának dékánja. Az elméleti szakember szerint a je­lenlegi monetáris politika moz­gástere igen szűk, hiszen a költ­ségvetés túlköltekezése miatt kedvezőtlenné vált a gazdasági környezet. Hogy lehetett volna korábban kamatot csökkenteni? Igen, de miután a már említett összetett folyamatról van szó, Szalámigyártás a Picknél. Az erős forint veszteséget jelentett az exportnál. annak az árát, hogy a kormányok a gazdaságot az elmúlt két évben kibillentették az egyensúlyi nö­vekedési pályáról, így vagy úgy, de meg kell fizetnünk. A valuta­spekuláció iránti védtelenség nem egyedi, hazai jelenség ­mondta Farkas Beáta, aki példa­ként említette a kilencvenes évek eleji brit helyzetet, vagy azt a Görögország uniós csatlakozá­sa előtti két esztendőt, amikor a drachmával hasonló „monetáris birkózás" folyt. Fotó: Gyene.s Kálmán A helyzet egyetlen határozott pozitív következménye az, hogy pár év múlva rendkívül szép fel­adat lesz egyetemen oktatni, s hogy értékes téma a szakdolgoza­tot író ifjú közgazdászok számára. O. K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents