Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-04 / 282. szám

SZERDA, 2002. DECEMBER 4. «MEGYEI TÜKÖR« Magyar-francia versmondók Összesen negyvenkilenc versenyző vett részt a vá­sárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium által szervezett magyar és francia nyelvű- versmon­dó versenyen. A középiskolások közül 1. lett Nagy Viktória (Bethlen gimnázium, felkészítő tanára: Radicsné Rúzsa Ilona), 2. Forrai Zita (Horváth Mihály gim­názium, Szentes, tanára: Bácskainé Fazekas Már­ta), 3. Hofecker Zsuzsanna (Bethlen gimnázium, tanára: Kisné Kun Márta). Az általános iskola 6-7-8-osai közül 1. Gyüdi Melitta (SZTE Ságvári gyakorló iskola, Szeged. Fel­készítő tanára: Nemes Gábor), 2. Fekete Lotti (Jó­zsef Attila iskola, Vásárhely, tanára: Miklós Péter­né), 3. Pintér Gabriella (Ságvári gyakorló iskola, ta­nára: Streitmann fudit). Az 5-6-7. osztályosok ver­senyében 1. Tölgyesi Gréta (Makkosházi általános iskola, Szeged, felkészítő tanára: Kimpiánné Bihari Katalin), 2. Moró Petra (Ságvári gyakorló iskola, Szeged, tanára: Csizmás Zsuzsanna), 3. Simon Christina (makkosházi általános iskola, Szeged, ta­nára: Kimpiánné Bihari Katalin). Családi események Megalázó tortúrává vált a hét­köznapi bevásárlás az egyik sze­gedi hipermarketben Dóczi Gá­bor és felesége számára. A házas­pár épp a macskaeledelek közt válogatott, amikor megszólalt a férj telefonja. A beszélgetés vé­geztével a férfi zsebre tette mo­bilját, majd még úgy negyed órán át vásárolgattak. A vevőszolgálati pult közelé­ben lévő pénztárnál azonban kel­lemetlen meglepetés várta őket: egy biztonsági őr közölte, van né­mi probléma, be kellene menni a biztonsági szobába - amely törté­netesen az áruház másik felében található. Közben az őr jól hall­hatóan odaszólt egy kollégájá­nak: „Gyere már tanúskodni!" így elől-hátul egy-egy biztonsági emberrel „felszerelve", a vásár­lók kíváncsi tekintetétől övezve vonultak el harminc pénztár előtt, vissza a vevőtérbe, onnan pedig egy hátsó helyiségbe. Ide belépve az őr közölte tanú­nak hívott kollégájával, hogy menjen el, rá már nincs szükség, majd kipakoltatta a házaspár zsebeit. Azonnal kiderült, hogy egyikük sem lopott. Dóczi Gábor megkérdezte: nem azt látták-e a kamerán keresztül, amikor mo­biltelefonját eltette? - De, lehet ­érkezett a válasz. Egy jegyzö­könyvet mégis fel kell venni az esetről, ezért személyi igazol­ványt kértek a férfitől, aki erre perrel fenyegette meg az áruhá­zat. - Hát, akkor talán nem is olyan fontos a személyi, meg a jegyzőkönyv se, a hátsó kijáraton lehet távozni - tett hirtelen pon­tot az ügy végére az őr. - Gyanúsan viselkedett a há­zaspár, ezért kísérték őket az iro­dába - tájékoztatott az áruház­lánc kommunikációs igazgatója, így az esetről nem jegyzőkönyv, hanem csak feljegyzés készült. SZ.A.K. Székelyföldről indult a mindszenti Ávéd család Óvóhelyen avatták orvosdoktorrá Az Ávédok 1947 óta mindmáig gyógyítják a mindszentieket: Ekkor érkezett a faluba Ávéd László, hogy elfoglalja a neki felajánlott körzeti orvosi ál­lást. Az orvos, aki az elkövetkezendő fél évszázadban a várossá fejlő­dő település megbecsült szemé­lyiségévé vált, hosszú utat tett meg a mindszenti doktori állá­sig. Laci bácsi - egy idő után mindenki csak így hívta Mind­szenten - Gyergyóalfaluban született Trianon esztendejé­ben. A békeszerződés később meghatározta életének több for­dulópontját is. „Az orvosi egye­temet Kolozsváron kezdtem, ro­mán uralom alatt, és fejeztem be Észak-Erdély visszacsatolása után, háborús körülmények kö­zött, magyar uralom alatt. Óvó­helyen avattak orvosdoktorrá" ­írja életrajzában. Behívták, amerikai fogságba került, onnan pedig nem tért vissza Erdélybe: a szentesi kórházba jött dolgoz­ni, majd meghívták Mindszent­re. így kezdődött a székely Ávé­dok mindszenti története. Laci bácsi fia, János számára egyértelműnek tűnt, hogy ő is a háziorvosi praxist választja hi­vatásul. - Édesapám olyan pél­dát állított elém emberszerete­tével, amelyet követnem kellett - állítja a ma is Mindszenten praktizáló orvos, aki nyugdíjba vonult apja körzetét vette át pá­lyakezdésekor. Ávéd László így Még oszlopot is állítottak Ávéd László emlékének a mindszentiek. Fotó: Tésik Attila fogalmazta meg filozófiáját: „A család legfontosabb tagja a be­teg, mert minden családtag őér­te aggódik." Ávéd János úgy egészíti ki apja tanítását, hogy egy kicsit a körzeti orvos is a család része, hiszen megosztják vele a betegek hétköznapi prob­lémáikat, feszültségeiket. Hoz­záteszi: - Édesapám mindig na­gyon tisztelte az embereket, és ezt a mindszentiek is érezték ­ezért szerették őt olyannyira. ­Múlt időben beszél Laci bácsi­ról, hiszen az idős, köztisztelet­ben álló orvos tavaly nyáron el­hunyt. Három szívinfarktus után is jó erőben volt, a hirte­len jövő negyedik mégis elra­gadta. Ávéd János nemcsak a hivatást és a betegeket örökölte édesapjá­tól, hanem annak életformáját is. Laci bácsi nagy vadász volt, olyannyira, hogy vadászcimborái nemrégen állítottak emlékének oszlopot a tiszai töltés oldalába. Ő alapozta meg a szalonkavadá­szat szokását Mindszenten, mi­után felfedezte, hogy bármily hi­hetetlen, az Alföldön megtalál­hatatlan kis madár előfordul a város környékén is. Fia követte őt az erdőkbe és az árterekbe, ahogy bélyeget és régiségeket is gyújt, miként apja tette, míg élt. Laci bácsi személyisége megha­tározta az egész család sorsát, noha sohasem erőltette rá felfo­gását, döntéseit senkire. - Laci bácsi inkább tanácsolt, átérezve a tanácsadás felelősségét - mesé­li Makó Endre, aki Laci bácsitól tanulta meg a természet és vadá­szat szeretetét. A fiatalember pótnagyapjának tekintette Ávéd Lászlót, aki unokaként bánt őve­le. Az Ávéd család alighanem újabb orvost ad majd Mindszent­nek. Ávéd János fia, a nagyapjá­ról elnevezett László kiváló tanu­ló a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban, vadászni tanul. Orvos akar lenni, mint apja és nagyapja, mert megfogta őt is a mindszenti Ávédok filozófiája, a „körzeti orvosi szolgálat aláza­ta". SZALONTAI ATTILA IMRE Megalázó tortúra Saját telefonját tette zsebre, mégis lopással vádolták az egyik szegedi hipermarketben azt á fiatalembert, akit aztán bizton­sági őrök kísértek végig az áru­házon - az esti csúcsforgalom­ban. HÁZASSÁGOT KÖTÖTT Rohács Gábor Sándor és Kopasz Márta, Trofimenko Alekszej Iva­novics és Tanner Zsanett Mária, Kis Csaba és Keserű Ildikó Bar­bara, dr. Tanács Levente és Haus­mann Réka, Barna Csaba és Szé­nási Zsuzsanna Szilvia, Király János és Cseh Edit, Horváth Ist­ván és Kocsis Emese, Ábrahám Zoltán Miklós és Börcsök Györ­gyi, Hódi Róbert Szabolcs és Ka­kuszi Emese, dr. Kredics László és Hegedűs Gyöngyi, Csanádi Zoltán Péter és Gazdag Kornélia, Kolompár István és Jellinek Edit Hajnalka, Riss Adam Michael és Mezei Szilvia Etelka, Farsang Gábor és Apró Ibolya, Pipicz László és Giliga Tímea, Bálint Norbert és Fölföldi Tímea, Sár­közi György és Szeles Szilvia. SZÜLETÉS Kis Lászlónak és Viszmeg Ildikó Andreának Ádám Dániel, Mol­nár Krisztiánnak és Nagy Ildikó­nak Richárd Krisztián, Trombi­tás Imrének és Bartucz Melindá­nak László, dr. Bálint Tamás Pé­ternek és Kovalcsik Katalinnak Bence, dr. Hámori Attilának és dr. Gál Marianna Zsuzsannának Janka Franciska, Korecz István­nak és Béres Mária Ilonának Gergely Tibor, Tóth Lászlónak és Korcsag Mariannának Adrián, Vas Balázs Tibornak és Oláh Andreának Benedek, Újvári Lászlónak és Papp Ilonának Ré­ka, Molnár Zsoltnak és Szopka Máriának Viktória Szilvia, Tóth Jánosnak és Ádám Hajnalka Ilo­nának Gabriella, Szalados Lász­lónak és Bencze Mártának Ta­más, Túri Zsoltnak és Sziráki Anitának Botond, lakus Attilá­nak és Temesi Ivettnek Balázs, Balázs Tibor Gyulának és Kiss Máriának Nikolett Anita, Lu­kács Zoltánnak és Lovas Mária Ildikónak Márton, Gömöri Já­nosnak és Laczkó Gyöngyi Hil­dának Gabriella Krisztina, Janda Róbertnek és Bazsant Melitának Adél, Lévai Zsolt Istvánnak és Sallai Mónikának Lénárd, Bóna Ferencnek és Minda Ibolya Hen­riettának Noel, Csák Tibornak és Cserép Gabriellának Brenda, Király Viktornak és Bálint Karo­linának Kata, Schmél Zoltánnak és Lucza Mónika Katalinnak Boglárka Luca, Rácz István Atti­lának és Szecskó Ibolyának Adri­enn Nikolett, Peric Anekinek és Teták Zsófiának Ozren, Nagy Endre Zoltánnak és Józsa Zitá­nak Mína, Deli Albinnak és Tot Juliannának Alen, Bárkai Ferenc Zoltánnak és Császár Juditnak Noémi-, Balogh Miklósnak és Ba­ranyás Ágnesnek Petra Ágnes, Galambos Csabának és dr. Czick Hildának Kíra Eszter, Fodor Atti­la Józsefnek és Veres Évának Boglárka Eszter, Kalmár Tibor­nak és Csúcs Mária Ilonának Ti­bor, Loksai Gábornak és Király Tündének Lili Luca, dr. Hajkó Eriknek és Bálint Ágnes Mártá­nak Ábel, Strifler Györgynek és Viczai Rita Zsuzsannának Albert Miklós, Csabai Róbertnek és Mi­hók Hedvig Évának Róbert And­rás, Haska Bélának és Lengyel Erna Anikónak Tia Petra, Csóka Dániel Diomédnak és Erdődi Arankának Dániel nevű gyerme­ke született. MEGHALT Varga László, Marosi Tiborné Eleki Mária, Csamangó Ferenc­né Varga Erzsébet, Kószó András, Bózsó Géza István, Goda József, Bán József, Éri Károlyné Hodosi Mária, Völgyesi Nándorné Pin­tér Anna, Papp Borbála, Nagy Imre, Krajcsi Rezsőné Gonda Ju­lianna, Kancsó Györgyné Varga Mária, Tanács Balázs, Krisztin András, Tóth-Pördi János József, Teschner Józsefné Apró Erzsébet, Ménesi Istvánná Bercsényi Eri­ka, Pusztai Imre, Szabó Mihály, Kovács Mihály, Bódi Gábor Jó­zsef, Kéri Lászlóné Böröcz Erzsé­bet, Krista József, Báló Tímea, Hetényi Béla, Farkas Istvánná Tóth Gizella Erzsébet, Fődi Fe­renc, (uhász-Pintér Illés Pál, Var­ga Gáborné Óvcsarenko Terézia, Szekeres Imréné Csetla Francis­ka, Mangó István, Mészáros László, Battancs Mátyásné Szabó Mária, Szűcs Szilveszter, Juhász Lajos, Nagy István, Dúzs Pálné Gulácsi Ilona, Hajdú Béla Fe­rencné Kaity Irén, Molnár Antal, Sandra Ferencné Pásztor Mária, Paragi fózsefné Fogas Ilona, Lip­ták Mihály, Tallósyné Lipták An­na Zsuzsanna, Tanács József. Kőhegyi Ferenc és a gyógyszerészhivatás Aszpirin a kamara elnökétől A betegek sokszor lelki prob­lémáikát is megosztják gyógy­szerészükkel, ez tehát bizalmi állásnak számít - véli Kőhegyi Ferenc. A vásárhelyi patikust a közelmúltban a gyógyszerész­kamara megyei elnökévé válasz­tották. Délelőtti csúcsforgalom van a vásárhelyi patikában, ahol a tu­lajdonos, Kőhegyi Ferenc fehér köpenyében egy a gyógyszeré­szek között. Bizonyára a vásárlók sem gondolják, hogy a Magyar Gyógyszerészkamara Csongrád Megyei Szervezetének elnöke ad­ja ki nekik az aszpirint vagy a kö­högéscsillapítót. Merthogy Kőhegyi Ferencet a közelmúltban választották meg erre a tisztségre, de azért ő még mindig patikus maradt, hiszen a vevők és a különféle készítmé­nyektől roskadozó polcok közt érzi magát legjobban. - Magyarországon sokan azt hiszik, hogy csak az orvosok ér­tenek a gyógyszerekhez - mond­ja Kőhegyi Ferenc -, ráadásul a betegek csak annyit látnak a hi­vatásunkból, hogy eladjuk a ter­mékeket. Aki viszont valaha is részt vett egy gyógyszer megalko­tásában, kipróbálásában, tudja, hogy ez a szakma egyáltalán nem olyan szürke és egyhangú, ami­lyennek látszik. Ráadásul hatalmas felelősség­gel is jár ez a munka, hiszen sok­szor a patikusok figyelmeztetik a betegeket, mely szereket ne szed­Kőhegyi Ferenc a gyógyszerészkamara elnökeként is a patikában érzi magát legjobban. Fotó: Tésik Attila jék együtt, és a helyben elkészí­tett kenőcsök, szirupok összeté­telébe sem csúszhat semmilyen hiba. Természetesen a gyógyszeré­szek feladata ennél sokkal szer­teágazóbb, a páciensek lelkének ápolása is gyakran munkakörük része. Dél körül jön el az az idő, amikor megcsappan a forgalom, s a visszajáró vevők egy része be­tér némi beszélgetésre. Akad olyan, aki nem is vásárol sem­mit, csak arra vágyik, hogy vala­ki meghallgassa. - Odafigyelünk rájuk, vigasz­taljuk őket, s ezzel máris segí­tünk nekik - mondja Kőhegyi Fe­renc. Persze, amióta a kamara me­gyei elnöke lett, kevesebb ideje jut saját patikájára. Nehéz fel­adat az övé, állítja, hiszen az ér­dekek összehangolása, a gyógy­szerész-társadalom égető problé­máinak megoldása, kollégáinak képviselete rengeteg pluszmun­kával jár. Arról nem is beszélve, hogy a betegek kevésbé érzékelik ezeket az erőfeszítéseket, hiszen általában a patikusokat hibáztat­ják, ha sokba kerül a gyógyszer. SZ. A. K.

Next

/
Thumbnails
Contents