Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-04 / 282. szám

SZERDA, 2002. DECEMBER 4. •KULTURA1» Podmaniczky Szilárd prózái egy fotóalbumban Négy fogadott gyermek rapszódiája Budapesten, Svájcban és Németországban is játszanak a szegediek Vendégjátékok hónapja A fotóművész és az író közös munkáját a gyerekek iránti szeretetteljes figyelem jellemzi. Csoszó Gabriella felvétele Szláv est horvátokkal - Szegeden A Horvát Rádió és Tfelevizió Szimfonikus Zenekara hétfőn este Mladen Tarbuk vezényletével adott hangversenyt a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol a koncert előtt Kozma József alpolgármester köszöntötte a vendégegyüttest. A szláv est programja érdekesen alakult, ugyanis két 1945 körüli, a háború utáni optimista időszakban keletkezett mű fogott közre egy három éve írottat. A középsőként elhangzott kortárs darab egy versenymű volt. Ritkán születnek manapság művek a romantikához erősen kötődő nagyzenekarra, de Dubravko Detoni nemcsak hogy nagy zenekart használt, hanem ráadásul a hagyományos zongora-zenekar szembeállítást is lényegében végigvezette, ötvözve az avantgárd szellemiségű modern hangzást a Bachra, Chopinre vagy Debussyre emlékeztető „zongoraversenyes" fordulatokkal. A Musica Danieliana a fiának készült, Danileu Detoninak, aki az est szólistájaként hangszínek sokaságát csalta elő a zongorából, és nagy hatású volt energikus ritmikája és művészi hite. Mladen Tarbuk meggyőző tudatossággal irányította a szerző jelenlétében felcsendülő darabot. Az elsőként bemutatott Isztriai szvit, Natko Devcic folklorista ihletettségű műve nem remekmű, de jól megírt darab, amely méltán arat sikereket ma is a zenekar külföldi koncertjein. Előadásukban az Ugrós című második tételében elemi erővel, szilajon csattant a csizma, az Altatódalban pedig szépen érzékeltették a dúdolgatáshoz hasonló ismétlések sorát. Sosztakovics öttételes, viszonylag rövid IX. szimfóniája a békét volt hivatott ünnepelni, ám a Szovjetunió hivatalos vezetése nem találta elég ünnepélyesnek. Valóban nem az, inkább groteszk elemek, furcsa indulók utalnak a háborúra, és egyes játékos témák klasszikus derűjével szemben a lassú tételeiben súlyos fájdalom húzódik meg. Ezen az estén szép volt például a második tételben a szordinált vonóskaron kérlelhetetlenül kiteljesedő dallam megvalósítása. Szokatlan módon a vonóskar egyébként is jobbnak tűnt, mint a fúvósok - alapvetően jó hangzással, tisztán játszott, és különösen a brácsaszólamban nagyon szép megoldásokat hallhattunk. A fúvós szólisták azonban ritmikában, hangképzésben, hangindításban többször vétettek, csak ritka pillanatokban érezhettük művészi erejüket. A vendégegyüttes egy lírai szalondarab után második ráadásszámként lendületes, erőteljes fortékkal hangsúlyozott Strauss-polkát játszott. ILLÉS MÁRIA Fotóművészeti és irodalmi szempontból is különlegességnek számít az a kötet, amelyet december ötödikén este hatkor mutatnak be a budapesti Műcsarnokban. A Teljes hasonulás című könyv Csoszó Gabriella és Podmaniczky Szilárd közös munkája. Négy fogadott gyermekről szól. Több mint tíz évvel ezelőtt történt, hogy egy házaspár egyszerre négy kisgyermeket fogadott örökbe. A nevelőszülők lánya, a fiatal fotóművész fényképeket készített új testvéreiről. Több ezret. És aki most megnézi Csoszó Gabriella egyszerű, szép portréképeit a decemberben megjelent Teljes hasonulás című könyvben, megfogható választ kap arra a kérdésre, tényleg, milyen lehet a viszony egy felnőtt ember és nála sokkal fiatalabb - fogadott testvérei között: „...a viszonyuk annyira szabad, hogy még csak szó sincs rá. És nem is lesz." Ezt Podmaniczky Szilárd írja; őt kérte meg a fotóművész, hogy írjon szövegeket a képek mellé. Az író azt kérte, minden gyerekről írjanak le neki tíz mondatot; a tíz legfontosabbat. A képek és a jellemzések alapján születtek meg a rövid prózák, amelyek szintén szabadon viszonyulnak a képekFrászkarika Történelmi jelentőségű döntést hozott az ORTT, amikor kedden délután, egy civil beadványt tárgyalva, arról döntött, hogy az erőszakos jelenetekben felettébb bővelkedő Egri csillagok című film nem tartozik az úgynevezett tévében nem vetíthető művek közé. A panaszos, aki elfogadta a döntést, próbakőnek szánta az ügy vizsgálatát, tiltakozva a műsorok egy részén látható színes karika és a benne szereplő, a korhatárt jelölő számocskából álló szimbólum ellen. A „frászkarikát" ideje lenne kiterjeszteni a gyermekmesék nagy részére is. Itt van mindjárt a Piroska és a farkas, mely mindennek nevezhető, csak mesének nem. Emberevés majd élveboncolás: hiszen a Nagymamát, majd Piroskát is elnyelő farkas hasát úgy vágja fel a vadász, hogy előtte meg sem öli az állatot. Vagy a Hófe hérke. Ugye ott van a törpék és j Hófehérke bizonytalan együtt \ élése, a vadász befejezetlen j gyilkossági kísérlete. Ráadásul a halott, üvegkoporsóban őrizgetett Hófehérkét csókjával éleszti fel a királyfi. És ott a Há- ' mm kismalac, „forró vizet a kopaszra~-akciója! Brrr! KOROM ANDRÁS I hez: egy olyan ember komoly, szórakoztató írásai, aki a felnőttlét tudását csak megismerésre használja. E szeretetteljes figyelem szempontjából egyformán fontos egy lány szépsége és néhány rossz matekjegy, s az esetlen, de komolyan veendő gesztusok sora. A kislány, aki levágatta hosszú, derékig érő haját, és nem törődött a fodrász könnyeivel. Egy másik kislány, aki szép, és ezzel a tudattal kell életét leélnie. Egy kisfiú, aki nem tudta eldönteni, indián legyen vagy sápadt arcú, római császár lett, így azonban nem játszhatott az iskolai darabban. Az a kisfiú, aki élsportoló, de még nem döntötte el, miben. „A tévében egy hatalmas stadion futópályáján sportolók sétáltak körbe-körbe, rengeteg ország nevét cipelték a táblákon. A fiú azon kapta magát, hogy nem tud elmozdulni a képernyő elől, és hogy hirtelen minden vágya az, hogy ő is kijusson az olimpiára. Elővette a térképet, megnézte, hol rendezik. Hát bizony nagyon messze! Pedig neki ki kell jutnia! Megkérdezte az anyját, hogy kimehet-e az olimpiára. Ha rendesen tanulsz, válaszolta az anyja. És azóta csak tanul és tanul, már a sportkörbe se jár." B. A. A színésznő könyvet ír és újra játszik Sógornők után Markovits Bori Harakirije A Szegedi Nemzeti Színház társulata számára december a vendégjátékok hónapja. A próza Budapesten, az operatagozat Svájcban, a zenekar pedig Németországban lép fel. A Sógornők című TVemblay-tragikomédia beteg asszonyát a színpadra három évnyi kihagyás után visszatérő Markovits Bori alakítja. A darab péntektől látható a szegedi Kamara-Tantuszban. Kilencévesen lépett először színpadra Markovits Bori, aki már a főiskola előtt rengeteg szerepet eljátszott Szegeden. A családi tradíciót folytatta, hiszen édesanyja, Bányász Ilona évtizedeken át a Szegedi Nemzeti Színház színművésze volt - ma örökös tagja. Édesapjától, lapunk egykori szerkesztőjétől sem állt távol a színház. - Remélem, emlékszik még a szegedi közönség azokra a számomra nagyon kedves produkciókra, például Az énekes madárra, A kaktusz virágára és az Irma, te édesre, amelyekben főszerepet játszottam. A színművészeti főiskola előtt a szegedi konzervatóriumban tanultam, ezért különösen közel álltak hozzám a zenés feladatok - eleveníti fel a régi sikereket Markovits Bori, aki boldog, hogy három év elteltével most újra színpadra léphet. Tremblay darabja meglehetősen mocskos szájú, szerencsére nekem nincsenek durva szövegeim. Helyette ö-zni fogok, amit a rendezőnk, Székhelyi József Markovits Bori három év kényszerpihenő után lép újra színpadra. akivel a főiskoláról ismerjük egymást - az eredeti szövegben szereplő dél-franciaországi tájszólás helyett talált ki nekem. Nem esik nehezemre így beszélni, hiszen szögedi lány vagyok. Örülök, hogy felkértek erre a szerepre, mert nagyon hiányzott már a színpad. Boldogan játszom újra a régi szegedi kollégákkal, Hőgye Zsuzsával, Dobos Katival, Fekete Gizivel, akikkel sokat dolgozA szerző felvétele tunk együtt. Nagyszerű ez a színdarab, már csak azért is, mert tizenöt színésznőnek ad remek bemutatkozási lehetőséget. Rhéaune, akit én játszom, egy nagyon beteg nő. Tizenhét műtéten esett már át, mégis erősen tartja magát. A kiszolgáltatottsága és a másokra utaltsága . alapvetően meghatározza az életét. Legjobb barátnője Angeline, akit Voith Ági alakít. Abból, hogy sokat vannak együtt, a többiek téves következtetéseket vonnak le... Rhéaune igazából nem hasonlít rám, talán csak az a közös bennünk, hogy bizonyára rám is igaz: többet voltam az életemben kórházban, mint nyaralni. Markovits Bori most elég erősnek érzi magát, hogy végigcsinálja a próbákat és az előadássorozatot. Sőt, nagy fába vágta a fejszéjét: Harakiri címmel könyvet ír. A kötet nemcsak életéről, pályafutásáról és a színházról szól majd, hanem a kórházi „élményei" közül is papírra kívánkozik néhány. Filozófusnak készülő nagyfia egyetemista barátai biztatták, hogy érdemes írnia. Egyszer régen egy kis "szamuráj szerepében kellett beugranom, amiről máig őrzök egy fotót. Talán azt is felhasználom majd a borítóhoz. A Harakiri címet persze nem csak ezért választottam. Benne van egy kicsit az is, hogy sokan csinálunk hülyeségeket önmagunk ellen. HOLLÓSI ZSOLT A szegedi teátrum két produkcióval is képviselteti magát a vidéki színházak Budapesten megrendezett országos találkozóján. Vasárnap délután a Vidám Színpadon telt ház előtt Csáth Géza színművét, A Janikát játszották Korognai Károly és Szabó Gabi főszereplésével. A Valló Péter rendezésében bemutatott darab sikert aratott. Csütörtökön este Rideg Sándor fergeteges vígjátékát, az Indul a bakterházat mutatják be a szegediek a Thália Színházban. Nem a fesztivál részeként, hanem a Katona József Színház meghívására ugyancsak Budapestre készül a Galilei élete. Király Levente a címszerepben nyújtott alakításáért nemrégiben megkapta a színikritikusok díját, amit a rendezésért Zsótér Sándornak is odaítéltek az ítészek. A produkció már a júniusi pécsi találkozón is sikerrel szerepelt, a díjak hatására pedig még nagyobb lett az érdeklődés iránta. A jövő keddi szegedi előadás után szerdán és csütörtökön este a Katonában játssza a Brecht-drámát a társulat. Az Tndul a bakterházat holnap este mutatják be a Thália Színházban. Fotó: Karnak Csaba Ezekben a napokban az operatagozat is vendégszereplésen vesz részt: a szegedi muzsikusok és énekesek a svájci Neuchatelben Verdi Traviatáját mutatták be hétfőn este Oberfrank Péter zeneigazgató dirigálásával. További előadásokat ma, pénteken és vasárnap tartanak. A színház zenekara decembervégén újabb turnéra indul: a december 23-i, karácsonyi Strauss-gálát követően Molnár László karmester vezetésével Németországban ünnepi koncertsorozatot játszik az együttes Vajda fúlia és Kóbor Tamás operaénekes közreműködésével. H. ZS.