Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-21 / 297. szám

Szombat, 2002. december 21. SZIESZTA II. KEDVES MAGYARORSZAG! Egy kicsit Elmentem egy kicsit tőled. Nem volt ez nagy idő, csak egy-két napkelte és napnyugta, szűk hetecske, ennyi idő alatt egy eukompatibilis sertéshölgyet se tud elfogyasztani az ember, viszont zuhogtak, zuhogtak közben a tonnás őszi falevelek. És amikor oda voltam, vagyis nem tenálad, nem tebenned, nem a te édes-keserű húsodban, drága Magyarország, akkor azt olvastam a Kikersben, hogy a Fe­rencváros-Stuttgart meccsen Gera volt a me­zőny legjobbja, és ennek felettébb örültem. Puszi és marcipánhuszár! Azóta a Fradi ki­esett az UEFA Kupából, de ez most mindegy. Ciprusi volt a bíró, nyilván azért. Mint ahogy az is édes boldogsággal töltött el, hogy Bré­mában Lisztes Krisztián kapta a legjobb osz­tályzatot, amikor a brémai muzsikusok le­alázták a bajor börnadrágosokat, és Krisztián még a kirúgást is kapura lőtte Csónak Olivér­nek, vagyis Olivér Kahnnak, minden idők leg­helyesebb német futballkapusának. És ami­kor ilyen jó híreket olvastam a berlini Ku­damm őszi forgatagában, arra is gondoltam, hogy a kis Gerát sürgősen el kell vinni innen, ki kell menekíteni belőled, kedves Magyaror­szág, csak hogy el ne romoljon. Becsavarni egy szőnyegbe és elvinni Wolfsburgba. Vagy mit tudom én, úúúú, Kaiserslauternbe. Van egy csomó dolog, szép, bölcs, fontos magyar képződmény és találmány, amit túl kell emel­ni a határodon, Magyarország, csak hogy másféle levegőt, késztetést, másféle inspirá­ciókat is kapjon, mert különben. Hogy mit különben?! Ami itthon értéktelen, helyi pap­rikajancsik, nemzettörzsfőnökök dobálgatta üveggolyó, az kint ékszer lesz, csodakő, va­rázslás. Vidd ki egy kicsit a határon túlra a Kertész Imre nevű írót, ha már megírta a Sorstalanságot, vidd odébb, és az lesz, ami. Ha nem vitték volna, akkor most ott üldögél­ne egy magyar irodalmi kissámlin a százti­zenhatodik helyen, és tíz ember tudná, hogy kicsoda ö, és miért az, ami. Magyarországról egy csomó magyar dolgot sürgősen el kell vinni, ha úgy tetszik, külföldre menekíteni, mert különben tönkremennek, megromlanak. Elindul, hogy fényes csónakázó tó legyen, lesz belőle süppedős lapály. Magyarország, kedvesem, mondd, miért rom­lik meg minálunk annyi minden?! Mert kicsik vagyunk, kicsi, nehéz, bár minékünk gyönyörű nyelv, vagy hogy viszonylagosan szűk testű az ország?! Hiszen a lelki tartomány milyen tágas! Milyen varázslatosak a nők, tényleg azok, na jó, az idő múltával kissé ők is tönkremennek, mert tebenned, drága Magyarország nem lehet kö­vetkezmények nélkül életet tölteni. Ám a romlás története nem látványos! Néha icipici másodperceken múlik a feltámadás vagy a halál. Azt akarom neked, Magyarország, most elmonda­ni, hogy amikor visszajöttem, és itthon voltam, és jó volt, nyirkos, pincehideg november, és a magyar ég felettünk, mint óriási, humánusan átszakított szűzhártya, és őszi világűri szántást abszolvált a magyar Isten a Hold és Föld között terülő kozmikumi tarlón, nos akkor, drágám, Magyarország, hogyan láttam meg a romlást. Az elromlást! Nem tudom, Fel nagy örömre! Ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel istenedet. GÁRDONYI GÉZA: FEL NAGY ÖRÖMRE! Győrben például hogy van, amikor tavasszal az utcaköveken tipegett végig Kohl kancellár, és virágokat tépkedett a Rába partján, miközben egy nagy munkabírású magyar középpályás dzsogingolt mellette, de csitt. Csitt, mert özv. Kenderesi Jenöné fölheggeszti pihegő balkeblére a kokárdát! Elég az hozzá, hogy Szegeden egy időben annyian meglopták a tömegközlekedést, hogy drákói intézkedéseket kellett foganatosítani. Egyszer ellenőriztek egy dugig megtelt villamost, még a vezetőnek se volt jegye, vagy bérlete, az is lógott! Úgyhogy néhány éve, akár a gyémánt­diszkontba, akár a krematóriumba csattog és zörög mivelünk a tömegközlekedés, már csak elöl lehet fölszállni, és csak a hátsó ajtókon lehet elhagyni a jármüvet, viszont a hátsó ajtók másodpercekkel később nyílnak, hogy a tisztelt mocskos csaló, már az édesanyja hasában blic­celő utazóközönséget előre, a vezető tekinte­tének reflektorfényébe kényszerítse. A szegediek eleinte egy kicsit méltatlankodtak, fújták a forralt tejről a bőrkét, de aztán eszükbe jutott a Széchenyi téren a Szent István-szobor, és újra rozmaringos lett a kedvük. És most már meg­szokták. Mint azt, hogy a Kárász utcán nincsenek fák, csak néhány cserépvödör honpolgári ihle­tésű biopálma, itten az a mediterrán. Jó, van néhány buszsofőr, aki egyszerre nyitja az első a középső és a hátsó ajtót, nagyon merész, tiszta szívből gratulálunk nekik, és csókoltat­juk is őket, és kívánjuk, hogy egyszer az ő bu­szukra szálljon fel a szegedi - vagy győri ­szépségverseny összes résztvevője, még az is, aki a selejtezőből nem került föl az első százas főtáblára. De hiszen a romlásról akartam beszélni! Nyugdíjas rádiós kolléga utazik a buszon, mert. Kinyílik az első ajtó, ám a hátsó, hol a kolléga lemenekült volna, zárva maradt, mert így szabályos. Egy másodperc. Kettő. Három. S mert az ajtó még mindig nem tárult, a kolléga udvariasan szólt az ifjú sofőr felé, legyen szíves, kérem, az ajtót kinyitni. Ennyit mondott az idősebb férfi, nem többet. Nem kiáltotta, kérte. A sofőr, fiatalember nem válaszolt. Állt a busz, mint egy depressziós bálna. És eltelt megint egy, kettő, három, négy másodperc. Addig váratta a tagot. Várjál csak, ha szólni merészelsz. Aztán nagy kegyesen kinyílt az ajtó, és az idősebb férfi kipironkodhatott a magyar tö­megközlekedésből. Szóval ott, abban a négy szempillanatban megint megromlottal kicsit, drágám, Magyarország. Azt akarod tudni, hogy mi minden fér egy ilyen négy szempilla­natba?! Elmondom neked. Belefér Muhi, Mo­hács, a körmét reszelgető Szapolyai, belefér az összes országhös-veszejtö vadkan, a kollektív elmebaj, a depresszió, a kicsinyesség, a hiibrisz, és belefér Bohács Aranka szomorúsága is, aki ártatlanul hunyt el, pedig négy házasságban élt szegény. Hát ennyi mára, kedvesem, Magyarország. Nagy dolgok nincsenek, kis romlások vannak. És persze utazunk együtt to­vább. SZÍV ERNŐ fung^s ENTUM XXI. Ingatlan Szövetkezet 6720 Szeged, Klauzál tér 7. (Wagner udvar) Tel.: 62-552-845 Tagjainknak garantáltan magas hozamú Nyitva tartás: befektetési lehetőséget biztosítunk. Éves nettó: H-Cs' 9-17, P: 9-14 Irodáink: Budapest - Váci u 9. II em 1 Tei: 1-266-3236 Győr - Rákóczi F utca 3 fsz 2 Tet.: 96-527-266 Kapuvár - FŐ tér 10. Tel.: 96-595-255 Nyíregyháza - Luther u. 5 fsz 10. Tel.: 42-500-210 Sopron - Várkerület 9 fsz. 1. Tel.. 99-524-327 Székesfehérvár - Koronázó tér 4 L em 1 Tel.: 22-507-024 Veszprém - Rákóczi F. u. 5 Tel.: 86-561-880 Futamidő/ Tagi kölcsön 50.000­990.000 Ft 1.000.000­2.990.000 Ft 3.000.000 Ft-tól 3 hónap 12,00% 12,50% 6 hónap 13,00% 13,50% 14,00% 9 hónap 14,50% 15,00% 15,50% 1 2 hónap 16,50% 17,00% 17,50% www.fundamentum21 .hu EGYMILLIÓ DOLLÁRT ER AZ AMERIKAIAKNAK A MAGYAR ENEKES mesébe illő története Amerikai producerek néhány hónapja szájtátva hallgattak egy magyar énekesnőt. Király Linda zsebében azóta ott la­pul egy egymillió dolláros szerződés, karrierjét a világ legnevesebb producerei egyengetik. A leendő világ­sztár Magyarországon a Big Brother főcímdalával vált Iga­zán ismertté. - Nem zavarja, hogy bár te­hetségével már bizonyított, elénekelt egy listavezető dalt, mégis a Big Brother-produk­cióval azonosítják? - Nem igazán. Bár valóban sokan ügy könyvelnek el, mint a Big Brother énekesnőjét, nem hiszem, hogy csak emiatt ismerik a nevemet. A karri­erem a Szerelem utolsó vé­riggel indult, sőt azután még egy slágert, a Club Songot is elénekeltem. Ez volt aztán az a dalom, amire felfigyeltek a tv2-nél és megkértek, hogy ír­juk át magyarra, természete­sen a produkcióra szövegez­ve. - Tehát nem is egy kész dalt kellett elénekelnie, hanem a saját dalát vásárolták meg? - Igen. - Rengeteg helyre hívják, ma este Szegeden is fellép a Coctail Dance Clubban. A Big Brother-produkció részeként szerepel, vagy önállóan? - Természe­„Egész életemben arra vágytam, hogy világhírű legyek." tesen önálló­an. - Nemrégi­ben exkluzív szerződést kö­tött önnel egy amerikai le­mezkiadó cég, amelyben csak a demófelvételekért egy­millió dollárt fizettek. Ho­gyan került egyik pillanatról a másikra ilyen közel a vi­lághírnévhez? - A történet tényleg mesébe illő. Édesapám egyik üzlettár­sának a felesége szakmabeli. Egyszer véletlenül a kezébe ke­rült a demófelvételem és mi­után meghallgatta, azonnal fel­hívott. Két hét múlva már Ma­gyarországon volt, néhány hét múlva pedig együtt ültünk egy amerikai lemezkiadónál, a vi­lág leghíresebb zenei produce­Fotóalbumok, képkeretek óriási választékban, 20% kedvezménnyel a készlet erejéig! „Énekelni szeretnék, amíg csak lehetséges, minél több embernek." rei hallgatták, ahogy énekelek. Úgy tűnik, tetszettem nekik. - Mit mondtak, világsztár lesz önből? - Állítólag jó esélyem van rá, de erről inkább még ne be­széljünk, mert nem szeretnék nagyot csa­lódni. - Ön lenne az első ma­gyar énekes­nő, aki világ­hírűvé válik. Nem nyo­masztaná ez a tudat? - Nem hiszem, mert egész életemben erre vágytam. Úgy gondolom, fel is készültem lé­lekben az ezzel járó hátrá­nyokra és előnyökre egyaránt. Szerintem mindennek az a kulcsa, hogy minden körül­mények között embernek kell maradni. - Mikor készül el az első nagylemeze? - Az, ami Amerikában je­lenik meg, valószínűleg csak egy év múlva. Előtte minden­képpen szeretnék itthon is egy albumot. Az kicsit más stílusú lesz, igazodik a magyar ízlés­hez. De az R 'n' B-vonulat természetesen marad. - „Amerikai" énekesnőként megőrzi a magyarságát? - Természetesen. Sőt én ma­gyar énekes maradok. Ez szá­momra fontos, hiszen az ame­rikaiak egyébként sem tudnak túl sokat a kultúránkról, így legalább valamit tudok nekik közvetíteni belőle. A produce­reknek pedig már a kezdetek­kor nagyon tetszett, hogy ma­gyar vagyok, úgyhogy nem is volt szándékukban ezt eltitkol­tatni velem. A dalaimba is sok olyan hangzást csempésztünk, ami a mi kultúránkra jellemző. - Most, kezében a nagy le­hetőséggel hogyan képzeli el a jövőjét? - Énekelni szeretnék, amíg csak lehetséges, minél több embernek. Most ez köti le minden percemet, mással nincs is időm foglalkozni. Énekórák, tánc, edzés, lemez­felvétel, mindezt ingázva Amerika és Magyarország kö­zött. Pihenni szinte nincs is időm. Most a zene az életem. TÍMÁR KRISZTA 20034««. « szárnyalhat breláz^a! Egyes színes filmek nagyker. áron! Szeged, Tisza L. krt. 52. Tel.: 62/477-983 Hirdetését már 70 postahivatalban is feladhatja! MARKER REKLÁMSTÚDIÓ 6800 Hódmezővásárhely Ady Endre u. 6. Tel /fax. ¡62)246-215 • E-maii marker@vnet.hu

Next

/
Thumbnails
Contents