Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-17 / 293. szám

• A K T U A L I S • KEDD, 2002. DECEMBER 17. A sikerlista elején a Darvasi-könyv Karácsonyra Trapitit Darvasi László könyvbemutatója egy szegcdi iskolában. Fotó: Karnok Csaba Az országos sikerlistán egyre följebb kúszik Darvasi László gyermekregenye, a november­ben megjelent TYapiti, avagy az első tökfőzelék-háború. Tíz komoly, felnőtteknek szánt kötet után megszületett a legko­molyabb: Darvasi László gyer­mekregényt írt. A jelző helyénva­lóságát nemcsak az támasztja alá, hogy a legfiatalabb olvasókö­zönségnek a kedvére tenni min­dig is az egyik legszebb és legna­gyobb írói „feladat", hanem az is, hogy a Trapiti, avagy az első tök­fózelék-háború című könyvnek várakozáson felüli a sikere. Gye­rekeknek veszik - az egész család elolvassa. Miért? Egyrészt nem hemzsegnek a könyvpiacon az új magyar meseregények. Másrészt és főképpen: a rossz divatok árjá­val szembeúszó könyv különö­sen kevés - és kedves. A Darva­si-mese ugyanis úgy izgalmas, hogy nincs benne semmi erő­szak, s úgy játékos, hogy egyszer­smind filozofikus. Ezért lehet amolyan családi könyv, egyszerre felnőttek és gyerekek olvasmá­nya. Vagy lehetne, ha lenne belőle elég példány, mondjuk Szegeden, ahol a kortárs szerző él és ír... Mivel ideális karácsonyi aján­déknak gondoljuk, gondoltuk, megkérdezzük néhány könyves­boltban: hogyan megy a Trapiti? Nos, a város középponti bolt­jában, a Kárász utcán a Mórá­ban sehogyan sem megy, mert hetek óta nem lehet kapni. Csá­szárné Surányi Rita azt mondja, reménykedik, hogy a héten még mindenképpen megérkezik az üzletbe az utánrendelt mennyi­ség. A kiskörúti Fókuszban, amely igen jó kapcsolatokat ápol Kertész Imre, Esterházy Pé­ter kiadójával, a Darvasi-gyer­mekkönyvet is gondozó Magve­tővel - mindig van Trapiti. Sze­geden itt kelt el belőle eddig a legtöbb, Molnár Imréné üzletve­zető úgy számolta, mintegy két­száz kötet. Nagyon jól megy a könyv a Szeged Plazában lévő HÍREK TESTÜLETI ÜLES LESZ BAKSON Képviselő-testületi ülést tarta­nak december 18-án, szerdán Bakson. Ezen többek között szó lesz a jövő évi költségvetésről, valamint a 2003-as első félévi ülésterv megállapításáról. TEMPLOMOSOK A KÁVÉHÁZBAN Tfcmplomos lovagok Magyaror­szágon címmel rendeznek kávé­házi estet ma 18 órától a Juhász Gyula Művelődési Központban. Vendégek: Lakatos Sándor nagy­prior és Király István József lovag. Házigazda: Szilágyi Árpád építész. A MUSIC A PARLANTE KONCERTJE Meszlényi László vezényletével szerdán este fél 8-tól a Tisza Szálló nagytermében a Musica Parlantc Kamarazenekar ad kon­certet a Filharmónia Kht. kama­rabérleti sorozatában. A szólis­ták: Dér Krisztina (ének) és Januj Anna (blockflöte). Az ünnepi hangulatú műsorban Hándel, Corelli, Scarlatti, Esterházy Pál és Vivaldi művei csendülnek fel. POLGÁRI ESTEK GYULAY ENDRÉVEL Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök és Kovács Kál­mán, az MKDSZ Csongrád me­gyei szervezetének elnöke a ven­dége a Hajrá Magyarok Polgári Szövetség Polgári esték című be­szélgetéssorozatának. A rendez­vény a Civil Közösségi Házban (Szeged, Eszperantó utca 1.), de­cember 18-án, este hét órakor kezdődik. TOBORZÓK ELISMERÉSE A honvédségnél a napokban érté­kelték az idei toborzás eredmé­nyét. Országosan mintegy tízez­ren jelentkeztek önkéntesnek, Csongrád megyéből pedig 703-an. A megyei jelentkezők kö­zül 246 főt fel is vettek katoná­nak. Veesei Imre alezredes, a me­gyei hadkiegészítő parancsnokság toborzó osztályának vezetője a szolgálati érdemjel arany fokoza­tát, Kovácsné Iványi Ibolya vásár­helyi törzsőrmester bronz fokoza­tát kapta. Szabó László rehabilitá­ciós tanácsadó a honvédelemért kitüntető cím harmadik fokoza­tát vehette át. Segítség az állatoknak A kóbor állatoknak is lehet kará­csonya, ha a segíteni szándéko­zók összefognak. A szegedi Tap­pancs Alapítvány és szerkesztő­ségünk a hét végén gyűjtőakciót szervezett az utcákon élő kutyák, macskák megsegítésérc. A két nap alatt több nrint 300 kilogramm állateledel és majd 81 ezer forint gyűlt össze. Az adakozók közül többen kóbor állatot is szívesen örökbe fogad­nának. Aki most nem talált ma­gának megfelelő állatot, az fel­iratkozhatott a várólistára. Ez az alapítványnak is könnyebb, hiszen menhely hiányábán első­sorban közvetítői szerepet tud betölteni. A kétnapos akció alatt nem­csak eledelt és pénzt hoztak a se­gíteni akarók, hanem néhányan azt is vállalták, hogy részt vesz­nek az állatok ellátásában. Alexandra könyvesboltban is, Veszelka Mária üzletvezető sze­rint a Potter-könyvek után a ka­rácsonyi szezonban ez a legkere­settebb ajándékkönyv. Újra és újra elfogy a Trapiti az Oskola utcai Sík Sándor könyvesbolt­ból, ám itt nem jelent gondot az utánpótlás Sisák Gizella üzlet­vezetőnek. Ilyen a szegedi pillanatfelvétel a „helyi kötődésű", már számta­lan iskolába meghívott, s no­vember óta rendületlenül dedi­káló szerző könyvének forgalmá­ról. A siker másik mutatója sok­kal látványosabb. Az országos listán, amelynek első tíz helyére szinte elvétve kerül magyar szer­ző műve, a Darvasi-könyv im­már a hatodik helyen szerepel. Az éllovas Potter-kötetek és né­hány más külföldi szerző gyerek­könyvén kívül csak a kisiskolá­soknak „kötelező" Ablak-zsiráf előzi meg a Trapitit. És karácsonyig van még egy teljes hét... S. E. Mátyássy zongora helyett választotta a színészetet A salemi boszorkányok Hale tiszteletesét játszotta az előző évadban Mátyássy Szabolcs, amikor az egyik előadás szü­netében rosszul lett. Betegsé­géből felépülve, inost fergete­gesen bolondozó táncos-komi­kusként láthatja a közönség a Marica grófnőben. - Hónapokig nem láthatta a kö­zönség a színpadon, sokan ag­gódtak. Pontosan mi történt? - Az előző évadban A salemi boszorkányok egyik előadásán rosszul lettem a szünetben és nem tudtam már folytatni a má­sodik felvonást. Egy évek óta hú­zódó pszichés probléma követ­kezménye volt mindez, felerősö­déséhez a magánéleti gondjaim és a túlhajszoltság is biztosan hozzájárultak. A betegség gyógy­szerekkel eredményesen kezel­hető, kár, hogy nem fordítottam rá már korábban is elég figyel­met. Szerencsére ma már telje­sen jól vagyok. - Újra táncos-komikusként láthatja a publikum a Marica grófnőben. Testhezálló ez a sze­repkör? - Tavaly Bóni grófot játszottam a másik Kálmán-operettben, a Csárdáskirálynóben, az volt az első táncos-komikus feladatom. Hihetetlenül élveztem, igazából akkor kezdtem alaposabban is­merkedni ezzel a műfajjal. Re­mélem, a jövőben is kapok még hasonló szerepeket. A zenével nincs problémám, nyolc éven át zongoráztam, a szolfézst sem ha­nyagoltam el. Altalános iskola után még a budapesti zenekon­zervatóriumba is felvettek, köz­ben azonban filmszerepeket kap­tam és tizennégy évesen a színé­szet jobban csábított, mint a na­pi hét-nyolc órás, kemény gya­korlást kívánó zongoraművészi pálya. - Meglepő volt, hogy Rácz Ri­tával egészen más játékstílust képviseltek, mint a produkció másik párosa. - A másik Pista és Liza, Bozsó József és Teremi Trixi sok verzió­ban, több nyelven számtalanszor játszották már a Marica grófnőt, minden mozdulatukat, táncukat kipróbált panelekből, nagy prof­izmussal építették fel. Számunk­ra kevesebb idő, mindössze más­fél hét maradt a táncpróbákra, ami nem elég a tökéletes felké­szülésre. A fergeteges tánc he­lyett ezért inkább a humorra, a gegekre koncentráltunk, ez az egy lehetőségünk volt, hogy jók legyünk. Megérezhette a közön­ség, hogy mindketten imádjuk az operettet. A nézők azért is rop­pant hálásak, ha őket is bevon­juk a váratlan színpadi helyze­tekbe. Együtt nevettek velünk, amikor az első előadáson lecsú­szott a parókám. Nem estem kétségbe, nem blokkoltam le, ilyenkor pörög az agyam, mindig kitalálok valamit, ami jól sül el. - Állandó színpadi párost al­kotnak már Rácz Ritával? - Tavaly a Csárdáskirálynőben véletlenül kerültünk össze. Imá­dunk együtt játszani. Örülnék, ha kapnánk további hasonló sze­repeket. - Miben láthatja a közönség a közeljövőben ? - Remélem, játsszuk még A sa­lemi boszorkányokat is, mert úgy érzem, mostanra sokkal érettebb lett az előadás. Valló Pé­ter rendezésében mutatjuk majd be a Kicsengetést a Kamara-Tan­tuszban. Ez egy külföldi hallga­tók számára létrehozott angliai nyelviskolában játszódó, izgal­mas darab. A hét közül az egyik nyelvtanárt én játszom, remek szerepnek ígérkezik. Az évad má­sodik felében kerül színre A revi­zor, abban is kaptam feladatot. H.ZS. Rácz Rita és Mátyássy Szabolcs táncos párosa a Marica grófnő­ben. Fotó: Schmidt Andrea Ritka madarak Csongrád megyében Pusztai sast, ezüstsirályt és csüllőt is láttak a madarászok az utóbbi napokban Csongrád megyében. MUNKATÁRSUNKTÓL Kókai Károly, a Magyar Madárta­ni és Természetvédelmi Egyesü­let megyei csoportjának szakem­bere arra hívta föl a figyelmet, hogy a pusztai sas rendkívül rit­kán fordul meg errefelé: most egy idősebb példány jelent meg a tö­mörkényi Csaj-tavon. A közepes méretű madár Eur­ázsia sztyeppéin fészkel, Ke­let-Ukrajnától Hátsó-India északi feléig. Magyarországon kevesebb mint harminc alka­lommal találkoztak vele. A szakemberek szerint az egy-két éves, kóborló egyedek vetődnek el hozzánk, illetve azok, ame­lyek dél-nyugati vonulásuk köz­ben kissé nyugatra sodródnak. A pusztai sasok többsége a Kau­kázuson és Izraelen át Afrikába repül a hideg, téli hónapokra. Két, ugyancsak ritkaságnak számító sirályfélét láttak a szege­di Fehér-tó és Fertő halastavai­nál. A dankasirály méretű csüllő az északi madárszigeteken költ, a szárazföldre ritkán vetődik. Ugyancsak ritka alkalom az ezüstsirály látogatása: a madár Észak- és Nyugat-Európa tenger­partjain költi ki tojásait. A madarászok szerint nagyon meglepő az is, hogy még mindig több mint 22 ezer daru „húz be" éjszakára a Szeged melletti Fe­hér-tóra. Egy hónapja folyama­tosan 20 ezernél is több daru tart téli pihenőt a megyében: ilyen sokan, ennyi ideig nem­igen telepszenek meg nálunk. Két éve ugyan 25 ezer daru ven­dégeskedett a Fehér-tón, de ak­kor csak néhány napig marad­tak. A múzeum karácsonyi ünnepségén adták át az elismerést Tömörkény-díjas múzeumi régészek A díjazottak nevében Szalontai Csaba fogadta a gratulációkat. Fotó: Karnok Csaba Idén az Acta Archaeologica szerkesztői: Bende Lívia, Lőrinczy Gábor és Szalontai Csaba kapta a Tömörkény-díjat. A Móra Ferenc Múzeum karácsonyi ünnep­ségén vehették át tegnap a szegedi várban a Tömörkény-díjat. A Trogmayer Ottó igaz­tósága idején, kilenc éve alapított kitünte­tést azok a múzeumi alkalmazottak kap­hatják, akik folyamatosan magas színvona­lon teljesítenek, vagy akik az adott eszten­dőben kiemelkedőt alkotnak. Idén az Acta Archaeologica szerkesztői: Bende Lívia, Lő­rinczy Gábor és Szalontai Csaba érdemel­ték ki ezt az elismerést. A régészeti év­könyv hármuk munkájának és kitartásá­nak eredményeképp - a hasonló jellegű pe­riodikák közül szinte egyedüliként - megje­lenik minden évben. Ahogy Vörös Gabriella múzeumvezető és Nagy Imre tudományos igazgató méltatásában elhangzott: napja­inkban ez hatalmas eredmény. A szerkesz­tőség tagjai nyolc éve dolgoznak együtt. Hármójuk nevében Szalontai Csaba fogad­ta a gratulációkat. W.A.

Next

/
Thumbnails
Contents