Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-16 / 292. szám

HETFO. 2002. DECEMBER 16. • A K T U A L I S » 3 A koppenhágai EU-csúcs a politikusok szerint eredmény is, kudarc is Balról más mint jobbról Folytatás az 1. oldalról Gazdagh János (MSZP|: Álságosnak tartom a Fidesz-MPP főleg a mezőgazdaság támogatását ért kritikáját, hiszen nekik négy év állt a rendelkezésükre minél jobb feltételeket elérni, nekünk pedig alig fél év. Mi ezen a területen hat hónap alatt sokkal többet tettünk, eredményesebben képviseltük az agrárágazat érdekeit, mint az előző koalíció. Természetesen jobban örültem volna, ha még jobb feltételeket ér el a kormány, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mi csatlakozunk az EU-hoz, és nem az unió hozzánk. Úgy gondolom, az utolsó pillanatig jól kufárkodtunk. Géczi József (MSZP): Tizenöt éve, politológiai órán azt mondtam joghallgatóknak, hogy vegyenek naplót, és írjanak le minden politikai-társadalmi változást, mert történelmi idők előtt állunk. Most azt javaslom, mindenki vegyen naplót, mert a történelemben a következő két év is jelentős lesz. Ez a második félideje a rendszerváltásnak. Óriási dolog, hiszen ott vagyunk, ahol mindig is kellett volna lennünk. A magyar emberek számára a csatlakozásnak olyan gazdasági, kulturális, informatikai előnyei lesznek, amit pénzben nem lehet kifejezni. Egyébként Orbán Viktort annál többre becsülöm, hogy a mostani károgását értelmezni tudjam, bízom benne, hogy néhány hét vagy hónap múlva megint egy olyan európai politikusként lép színre, amilyen valójában. Kozma József (MSZP|: Mindenki tudja, hogy új időszámítás kezdődik 2004. május elsejével. Személyesen - úgy gondolom, hogy korábban sok vonatról maradtunk le, de most itt a nagy lehetőség a megyénknek és Szegednek is, hogy a most induló új vonaton már az első osztályon utazzunk. Lázár János (Fidesz-MPP|: Az első és legfontosabb: az írásos Kormányfők a koppenhágai csúcs végén. Középen Medgyessy Péter kormányfő Göran Persson svéd miniszterelnökkel beszélget. Fotó: MTI/Kovdcs Attila megállapodás végleges szövegét kellene látni. A hurráoptimizmust azonban semmiképpen nem tartom indokoltnak. Hódmezővásárhely és az egész Dél-Alföld számára komoly kihívás a csatlakozás, és aggódom a mezőgazdaságban dolgozók miatt. Mivel térségünk az unió keleti határa lesz, ez még előnyt is jelenthet. A költségvetésből a térségnek az eddigieknél sokkal nagyobb támogatást kell biztosítania, mert ez a régió le van maradva az ország más területeihez képest. Martonosi György (Fidesz-MPP): Olyan térséget képviselek a parlamentben, amely döntően a mezőgazdaságból él. Úgy látom, soha nem voltak ilyen kiszolgáltatott helyzetben a magyar mezőgazdaságban élők, mint most. A kormány ragaszkodott a visegrádi négyek közös fellépéséhez, pedig a lengyelek és a csehek külön utakon jártak. Az elért pozíciónk Szlovákiával egyszintű, pedig nekünk a minta a lengyeleké. Látható volt, hogy az EU hajlandó a különalkukra. Nógrádi Zoltán (Fidesz-MPP): Én nem osztom a kormány vezető politikusainak töretlen optimizmusát, ugyanis minden a gyakorlatban dől el, akár még az is megtörténhet, hogy többet fizetünk az uniónak, mint amenynyit kapunk. Az természetesen nagyon fontos, hogy végre lezárultak a tárgyalások és megszületett a megállapodás. A mezőgazdaságot érintő fejezet véleményem szerint gyenge, jobb eredményt kellett volna elérnünk. Rákos Tibor (Fidesz-MPP): A csatlakozás már tény, amit a rendszerváltás utáni kormányok értek el, és ezt senki, egyetlen kormány sem sajátíthatja ki magának. A csehek és lengyelek eredményeit ismerve elmondható, hogy a magyar kormánynak is hasonló következetességgel, megkockáztatom, erőszakosan kellett volna képviselni érdekeinket. Az, hogy milyen eredményt értünk el, egyértelműen csak a csatlakozás utáni években derül ki. Újhelyi István (MSZP): Történelmi pillanatokat élünk meg, de addig nem dőlhet hátra egyetlen politikus sem, amíg a magyarok életszínvonala nem éri utol európai társaikét. Orbán Viktornak savanyú a szőlő, inkább most kellett volna a „Hajrá magyarok!" buzdításával a nyilvánosság elé lépnie. Vincze László (Fidesz-MPP): A megállapodás alapvetően a vidék számára hátrányos, ennek előjelei véleményem szerint máris érezhetőek. A családi gazdaságok, a kis- és középvállalkozások nehezen fognak boldogulni. A kormánynak mindenféleképpen kompenzálni kell a támogatás és a valóságos szükséglet közötti különbséget, mert ellenkező esetben tízezrek válhatnak munkanélkülivé. OLÁH ZOLTÁN Történelmi pillanat PANEK SÁNDOR 2004. május l-jén Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Az esemény történelmi, bár a csatlakozási tárgyalások vége jóval akadékoskodóbbra sikerült, mint ahogy vártuk. Az uniós tagállamok a fogukhoz verték a garast és lényegesen kedvezőtlenebb feltételeket szabtak az „egyenlők" szabad versenyéhez, mint amelyek a jelenlegi 15 tagállamra érvényesek. Amíg azelőtt minden egyes Magyarországra látogató bányaügyi miniszter és helyettes attasé fontoskodva nyilatkozta, hogy támogatja az ország csatlakozását, ezek a derék ígérgetők most valahogy a háttérben maradtak, és a történelem alakítását könyvelők vették át. Az uniós tárgyalóbizottság dán elnöke érthetően volt elégedett: a lehető legkevesebből a legtöbbet próbálták kihozni - és sikerült. Rá kellett jönni, hogy az unió tárgyalási logikája gyökeresen eltér attól, amit a magyar közvélemény várt. A magyar embert az foglalkoztatja, hogy vajon milyen csoda folytán fognak az uniós átlaghoz mérten jóval kisebb bérek és nyugdíjak egy csapásra, de legalább valamennyire megemelkedni a csatlakozás nyomán, főleg, ha esély van arra, hogy az árszint viszont a szabadpiac miatt közelíteni fog a nyugatihoz. A választ megkaptuk: semmilyen csoda nem lesz. Az unió tárgyalói éppen az alacsonyabb bérekből eredő alacsony termelési költségekre spekulálva fogták vissza a belépőknek nyújtott pénzeket, mondván, hogy az olcsóbb munka mellett a kevesebb támogatás többet ér. Ha netán Magyarország többet kapna, ez a többlet az unió aggodalma szerint a munkavállalók zsebébe kerülne, ez pedig előbb-utóbb kialakítaná a nyugati bérszínvonalat, anélkül, hogy a gazdasági versenyképesség indokolná. Nem beszélve arról, hogy a magyar munkaerő drágább lenne, és akkor kevésbé érné meg az uniós befektetőknek az új országok lehetőségeit kihasználni. Az uniós logika azzal számolt, hogy az új országok az uniós pénzt kezdetben nem tudják a nyugati elvárások szerint felhasználni, vagyis nagy a kísértés, hogy „adakoznak" állampolgáraiknak, ahelyett, hogy a jövőbe mutató fejlesztésekre költenék. Innen nézve érthetőbb, hogy a Medgyessy-kormány szerint az alacsony béreknek kedvező hatása van az ország versenyképességére, és az is, hogy az Orbán-kormány miért az itthoni kis- és középvállalkozásokat megerősítő Széchenyi-tervvel akart nekivágni az uniónak. Az unióban a liberális versenygazdaság mellett formálódik ugyan egy szociális Európa képe, ez azonban nyilvánvalóan nem tart ott, hogy az új tagországok lemaradását felvállalja. A mostani EU-tagok fő aggodalma a csatlakozással szemben az, hogy a 10 új ország még évekig pénznyelő lesz. Az a reménykedés, hogy az uniós csatlakozás már kezdetben hatással lesz a bérekre, és főként a nyugdíjakra, teljesen megalapozatlan. Tíz ország sok egyszerre: az unió, szemben az ír, a spanyol, a portugál vagy a görög felvétellel, most nem kívánja mielőbb eltüntetni a fejlettségbeli különbségeket, hanem az új tagok nemzeti önerejére bízta, hogy a korlátozott mértékű EU-támogatásból hozzák ki a legtöbbet. Félő, hogy a történelmi pillanat szépségét gyorsan hervasztja majd, hogy az itthoni politikusi lelkendezés mögött nincs elég fedezet. Az igazi történelmi esemény az lesz, amikor Magyarország saját jövőképét követve indul útnak az Európai Unióban. Nők az unióért - unió a nőkért Munkahelyeket is teremt a szervezet Az októberben megalakult Nők az Unióért megyei Közhasznú Egyesület munkahelyteremtésért nyújt be pályázatot. Két hónapja sincs, hogy megalakult a Nők az Unióért Közhasznú Egyesület Szegeden, s máris pályázik uniós pénzforrásokért. A cél ugyanis az - fogalmazta meg Kovács Beáta, az egyesület elnöke a szombat délelőtti Royal-beli összejövetelen hogy törekedjenek az esélyegyenlőség megteremtésére, arra, hogy többek között a munkaerőpiacról kiszorult nőket új lehetőségekhez juttassák. Az elsősorban a dél-alföldi nőket képviselő egyesület a legmegfelelőbb pillanatban jött létre: a napokban született meg az Igazságügyi Minisztériumban az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről munkacímet viselő törvénytervezet, amely többek között a női diszkriminációt zárja majd ki a paragrafusok hatályba lépését követően, valamint lezárultak az utolsó tárgyalások is Magyarország EU-csatlakozásával kapcsolatban. Farkas Katalin és Novákné Halász Anna társelnökök szombaton ismertették az egyesület elkövetkező félévre szóló programját, Dobóczky Károlyné, a Munkáért Alapítvány vezetője pedig azt a pályázatot ismertette, amelyet együtt adnak be a Nők az Unióért egyesülettel. Ennek lényege, hogy olyan, otthonsegítő iroda jöhessen létre, amely elfoglalt nők számára háztartási alkalmazottat, gyerekfelügyelőt, idősek gondozását vállalókat közvetít ki. Állami és uniós források segítségével lehetőség nyílik arra, hogy először Csongrádon 12 főnek két évig is állandó jövedelmet biztosítsanak, ezt követően Szegeden is hasonló csoportokat, később egy közvetítő irodát alapítsanak. A Nők az Unióért egyesület 30 alapító taggal jött létre októberben. F.K. A szeretet háza A tizedik alkalommal rendezték meg a McHappyDay-t szombaton. A McDonalds üzletek pultjai mögött színészek, politikusok, közéleti személyiségek, sportolók fogadták a vendégeket. A jótékonysági rendezvény célja az 1999-ben Budapesten átadott Ronald McDonald Ház bpvítése. A ház a kórházban fekvő, súlyosan beteg vidéki gyermekek családjainak nyújt ingyenesen átmeneti otthont. A házat eddig 612 család, összesen 5 ezer 824 napon vehette igénybe. A szombaton eladott minden BigMac árából 250 forintot utalnak át e célra. A gabonatermés várja a forint gyengülését Raktárban alussza téli álmát a búza A búza betakarítását követően hat hónapra közraktárakba helyezték el a termést azok a termelők, akik ki tudják várni a jobb piaci helyzetet. A búza és a kukorica termelői mintegy 23 milliárd forint veszteséggel zárják az idei évet, mivel az árak jóval az önköltség alatt maradtak - állapította meg a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ). A szövetség gabonaválasztmányának minapi ülésén áttekintették a jelenlegi piaci helyzetét és a 2003-as kilátásokat. A szakemberek azt állítják, az őszi búza felvásárlási ára a tonnánkénti 26 ezer forintot meghaladó önköltségi ár helyett betakarításkor mindössze 22 ezer forint volt tonnánként, jelenleg - a tőzsdei árat figyelembe véve - pedig még kevesebb: 20 ezer 500 forint. Ebben az árcsökkenésben közrejátszott a forint erősödése is. A MOSZ szerint például emiatt 3-4 ezer forint a tonnánkénti mínusz, az ár 10-15 százaléka egyszerűen elveszett. Összességében az őszi búzánál 4, a kukoricánál 5 milliárd forint árveszteséget okozott a termelőknek a mi erős forintunk. Az összes szempontot figyelembe véve a két ágazat vesztesége meghaladhatja a 23 milliárdot is. Seres Gyula, a makói Kossuth Szövetkezet elnöke, aki az országos gabonaválasztmány ülésén Csongrád megyei küldöttként vett részt, hozzátette: az országban pillanatnyilag áll a gabonaexport, téli álmát alussza. Hiába kiváló minőségű a búza, a 27-28 ezer forintos áron nem kel el. Az erős forint mellett az is útját állta a kiszállításoknak, hogy az EU kedvezményes vammal beengedte tagállamaiba az olcsóbb, ám hasonlóképpen jó minőségű orosz és ukrán gabonát, emiatt Magyarország kiszorult a piacokról. A Kossuth Szövetkezet - akárcsak a nagyobb termelők - közraktárban helyezte el búzáját, mintegy 5 ezer tonnát, a közraktárA raktározási költségek is befolyásolhatják a kenyér árát. Fotó: Miskolczi Róbert jegyre pedig hitelt vett fel, hogy a jövő évi termelését megfinanszírozza. Egyelőre januárig-februárig biztosan kivárnak, a magasabb exportárak reményében. A gabonaválasztmány olyan javaslatot is tett, hogy a kivitelt tonnánként 2-3 ezer forintos exporttámogatással kellene az államnak megsegítenie. Seres Gyula szerint jövőre lesz esély 500 ezer tonna búza exporttámogatására. Valamint arra is, hogy Magyarország társult tagként elérje: 2003-ban az unió ne ukrán gabonát vásároljon. (Mivel a kukoricánál a Kereskedelmi Világszervezet megállapodás alapján exporttámogatásra nincs lehetőség, a MOSZ azt javasolja, hogy az állam tegye lehetővé a 2003. első félévében lejáró közraktári szerződések meghosszabbítását az idei feltételekkel.) Nyilasi Endre, a vásárhelyi malmot működtető Véka Kft. ügyvezető igazgatója megerősítette: nagy készletek pihennek a raktárakban, a feldolgozók - köztük ők is - pedig válogathatnak, kitől vesznek kenyérgabonát. Az erős forint a liszteladásokat is érinti: mire nyélbe ütnek egy üzletet, már kevesebbet kapnak az áruért, mint amennyire számítottak. FEKETE KLÁRA