Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-12 / 289. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN T"! T rr A T 11 ií A 131 ZiAJLlVl/x SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA, LÉVAY GIZELLA 2002. DECEMBER 12. NAPI MELLÉKLETEK Péntek Szombat Hétfő Kedd A PÉNZ BESZÉL Szerda WWW.DELMAGYAR.HU SÜTI ILLAT, ANGYALHAJ, SZ0RG0SK0DÁS, NOSZTALGIA Ünnepcsalogató közös készülődés Mézes sütik illata, karácsonykacsintó ablakszemek, díszre dísz, tit­kon készülő, apró ajándékok, jó szavak, sok öröm - közös ün­nepvárás. Az advent legnagyobb ajándéka. Gyertyafényes, mézillatú, örömteli, meghitt délutánok és esték ideje van - a karácsonyi együttes várakozásé, közös készülődésé. Gyermekkorok meghatározó ünnepi élményéé, fel­nőtt évek (sajnos) csak ritkán adódó harmóniájáé. Amiből töltekezni kell, ráhangolódni a karácsonyra, közö­sen tenni azért, hogy szebb, öröm­telibb legyen, s igazi szeretetélményt, családi összetartozást adjon. Sok-sok közös lélekrezdüléssel, jókedvszik­ráztató együttes munkálkodással, bensőséges beszélgetésekkel. Ami maga is adventi ajándék, s nagyon fontos. El nem hagyható, gyereknek, szülőnek egyaránt lényeges. Mert előtérbe állítja az egymásra figyelést, a szeretet apró, spontán megnyil­vánulásait, kinyit mások felé, ösz­szeforraszt az örömteli, közös élmé­nyekben. Az ünnepvárás ideje bensőséges nosztalgiával teli, a mézes süti il­latával belengik otthonunkat a ko­rábbi családi karácsonyok emlékké­pei. Főszerepben a gyerekekkel, hi­szen számukra a legfontosabb az ünnepcsalogató együttlét. Egy-egy jó hangulatban eltöltött, sütisütős, gyertyamártós, díszkészítő, ajándék­barkácsoló este vagy hétvége szá­mukra meghatározó élménye lehet a karácsonynak. Míg anyával, apával, nagyival szorgoskodnak, halk kará­csonyi zene szól, vagy valaki mesél, verseket olvas fel, közösen énekel­nek, beszélgetnek - béke van. És A munkaterep a konyha legyen vagy az ebédlő, férjen mindenki az asztalhoz. sikerélmények sorozata. Kiderül, hogy a mézestésztát az apró kezek is ügyesen gyúrják, a papírokból száz­féle dísz nyírható, hajtogatható, fest­hető, a saját kezűleg készített an­gyalharang akár meg is szólal, a gyer­mekrajzos üdvözlőlap pedig szebb üzenetközvetítő, mint a bolti. Igaz, adódnak közben bakik, suta moz­dulatok, de ezektől csak vidámabb lesz a hangulat. A munkaterep a konyha legyen vagy az ebédlő, férjen mindenki az asztalhoz (akár az unokatesó és a kis barátok is). A szorgoskodás közben járjon jutalomfalat és sok biztató, segítő, dicsérő szó. S nem baj, ha rögtön a kezdetnél tudatjuk, hogy nálunk készülődés van, várjuk az ünnepet - a konyhák, a szobák fel­díszített ablakokkal kacsintsák kifelé a hírt. Kerüljenek az ablakokba a gyerekek által készített, fénylő csil­lagok, angyalkák, az ablakpárkányra díszes cserépbe szűrt fenyőágak és ragyogó gömbök. Fújjunk az üvegre ezüstfestékkel karácsonyi jelképeket. Készíthető drótszálból hajlított, an­gyalhajjal vagy ezüstszálakkal sodort harang, aminek csillogó gömb a nyelve. Fényes kartonból, alufóliá­ból, színes lapokból karácsonyfa- és harangformákat vágva ezüst- vagy aranyboára vidám füzér kreálható. Kartonpapírból kivágott korongok cikcakkban és hullámvonalban szé­pen festhetők, aranyfonál akasztóval feltéve bárhol jól mutatnak. Akárcsak az aranyozott dióból vagy mogyo­róból készített füzér, vagy a szárított gyümölcsszeletekből koszorú alakú fűzfaágra fűzött. A formázáshoz, sü­téshez vonzódók mézestésztából, só-liszt gyurmából, agyagból sokféle sütit, díszt, ajándékot készíthetnek. (A gyurmagyertyatartó formázásá­hoz nem, a díszgyertyamártáshoz azonban kell szülői felügyelet.) A pa­pírból készülő ajándékok (pl. dísz­dobozkák, könyvjelzők, képeslapok, faliképek stb.) mellett érdemes gon­dolni a textilesekre is. A maradék anyagokból érdekes foltképeket, ajándékos zsákocskákat, díszmasni­kat lehet összeöltögetni. - S közben nosztalgiázni azon, mennyiben is hasonlít (hasonlítson!) a nagyik sü­tiillatú adventjére a miénk... SZABÓ MAGDOLNA Adventi ajándék a sok-sok közös lélekrezdülés, jókedvszikráztató együttes munkálkodás, bensőséges beszélgetés is. Ajándékozni nem könnyű... Egy régi családi fénykép felújított változata. A dédsziilökről való megemlékezés így különösen aktuális lesz. - Színházjegy. Lehetőleg es­tére szóljon, hogy ne lehessen kibúvót találni, miért nem ér éppen rá. ...mégis kísérletet teszünk most néhány ötlet közreadá­sával, hogy megkönnyítsük az örömöt okozni akarók dolgát. - Növény vagy kisállat, ami nő. Szeretetet, gondoskodást ébreszt a megajándékozottban. - Játék. Például egy mini­golfpálya vagy biliárd, ami kis helyen felállítható, hogy ott­hon is lehessen hódolni titkos szenvedélyeknek. - Egy kertészkedéssel fog­lalkozó könyv. Házban lakók­nak ötletgyűjtési céllal, lakás­ban lakóknak ábrándozásra. - Fényképezőgép, fotófel­szerelések. Új hobbit alapoz­hatunk meg imigyen. - Számológép. Különösen, ha szükség is van rá. Ékszeres doboz Jobb módúak gyé­mántot, átlagembe­rek bizsut tehetnek bele. A lényeg mégis az eredetien szép do­bozon van. Mandzsettagomb férfi­aknak, kitűző, gyönyörű ékszerek hölgyeknek. - Egy lemez vagy kazetta. Ismernünk kell azonban a megajándékozott ízlését. Például karácsonyra kará­csonyi dalok gyűjteményével mindenkinek kedveskedhe­tünk. - Egy különleges kőzetmin­ta. Jó, ha előtte tájékozódunk a csillagjósoknál, hogy az ille­tőnek melyik hoz szerencsét. Ha szándékunk épp ellenkező, nos, akkor ahhoz igazítsuk a beszerzést. - Jigsaw, azaz kirakós játék. Kirakni nagy öröm..., ha si­kerül. Ellenkező esetben el­foglaltságot biztosít egy-két évre, ami egy mozgékony gyermek esetén néha jól jöhet a szülőknek. A türelem művészete Nagymamáink féltve őrizték a család régi falikárpitjait, a varrott gobelinpárnákat, a tűszúrásnyi öltésekkel készült apró képe­ket. Óvó gondoskodásuk ellenére a század nem kedvezett a gobelinnek, ám mosta­nában újra megbecsülés övezi e kincseket. „A kézimunka szeretete a nők természetéből adódik" - írja Rousseau, s e megállapítást mottóul választhatják mindazok, akik a tü­relem művészetére, a varrásra, a hímzésre adják fejüket. Persze a mai hölgyeknek lé­nyegesen kevesebb idejük jut kreatív hobbira és kézimunkázásra, így sokan a készítés helyett készen vásárolják a gobelint, vagy szerencsé­sebb esetben vigyáznak a családi örökségre. A gobelin reneszánszát éli, az aukciókon magas áron cserélnek gazdát a régi darabok, s a kézimunka-szaküzletekben is egyre szélesebb a választék a kihímzésre váró darabok, a színes fonalak, a rámák, keretek és egyéb kellékek iránt. A gobelin ez az ódon textilműves technika egyrészt a dekoratív, művészi igényességgel szövött kárpitokra, valamint a mesteri kezek által hímzett, vagy varrott kárpitokra vonat­kozik. E két eljárás alapvetően különbözik egymástól, ám a köznyelv gobelin szó alatt összemosta a különbségeket. Amit ma a leg­többen gobelinen értenek, az a varrott tech­nika, s ez is finomodik és osztályozódik az öltések méretétől és módjától. E technikát nem véletlenül nevezik a tű művészetének, hiszen a finom gobelin egy négyzetcentiméterén akár 64 öltés is helyet talál, de akad olyan ritka tehetségű mestert igénylő technika, amelynek minden négyzetcentiméterét 22x22 öltés al­kotja. A manapság a boltokban kapható, festett képek, vagy leszámolható minták nem a mo­dern kor vívmányai: az első gobelinvarró min­takönyvek az 1600-as évek közepén jelentek meg, népszerűsítve e technikát. Európában a biedermeier fénykorában tombolt a hímzés szeretete, a polgári hölgyek nagy odaadással vetették bele magukat a bútorok, a székek, a fotelek huzatainak hímzésébe, illetve apró tár­gyak készítésébe. A leheletfinom petit- és gros point technikával varrt tűpárnák, erszények, kendőcskék, dohányzacskók, papucsok, apró képecskék kora szerencsére nem járt le, egy hihetetlen aprólékossággal alkotott hímzett ibolyacsokor antik bája ma is lenyűgöző. 0. K. K. Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents