Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-09 / 286. szám

HETFO. 2002. DECEMBER 9. • A K T U A L I S » 3 Nem csak a vízumkényszertől kell félnünk Kevesebb vásárló és kocsi? Makón mindent megvesznek, ami csak kapható Minden harmadik vevő romániai Gondban lennének a makói üzletek, ha egyszer megszűnne a bevásárlóturizmus. Például a Penny Marketben minden har­madik vevő Romániából érkezik. A Szegedi utcai áruház parkolójában szin­te mindig sok az autó. Közülük nem egy román rendszámú. Megesik, hogy a bevá­sárolni érkezők szervezetten, csoportokba verődve, mikrobusszal érkeznek, de az sem ritka, hogy hárman-négyen egy na­gyobb kocsival. Mint az a társaság, akiket éppen bepakolás közben próbáltunk szóra bírni. A borostás, a mi fogalmaink szerint rosszul öltözött, negyven-ötvenes férfiak bizalmatlanok, szűkszavúak és nem tud­nak, vagy nem akarnak magyarul megszó­lalni. Annyit azért elárulnak: Pécskáról érkez­tek és azért jöttek Makóra, mert itt még mindig jóval olcsóbban tudnak bevásárolni, mint otthon, akár a nagyobb áruházakban is. A régi, sötét színű Renault gyorsan meg­telik; csodálkozom, hogyan fér el például annyi lefóliázott kétliteres kóla, amennyit belepakolnak. A mennyiségből úgy tűnik, nem csupán a maguk számára viszik a hol­mit. - Nincs a romániaiakkal semmi bajunk, rengeteget vásárolnak, rendesen fizetnek. Ha nem jönnének, bizony megérezné a forgalom - mondja a kasszában ülő fiatal eladó, mi­közben szorgosan jár a keze és számol. Bár hét közben sem kevés a vásárló, szombaton valóságos csúcsforgalom alakul ki, a pénztá­rak mögött hosszú sor kígyózik és akár ne­gyedórát, olykor még többet is kell várni a fi­zetésig. Ennek ellenére senki sem türelmet­len. A makói boltokban vásárlók közül min­den harmadik Romániából érkezik. Megle­pően tájékozottak az árakat, sőt: az akció­kat illetően is. A kérdésre, hogy mit visz­nek a leggyakrabban, azért nem lehet vála­szolni, mert szívesen vásárolnak mindent - a tartós élelmiszertől, a konzervtől az édességen át a sajtig, üdítőig és szeszes italig. Még fagyasztott zöldséget és húsfé­leséget is visznek, pedig kérdéses, ezek mi­lyen állapotban érnek célba. Most, kará­csonyhoz közeledve sokan vásárolnak édességet, mint mi is. Népszerűek körük­ben az itt viszonylag kis mennyiségben, de ugyancsak olcsón kapható híradástechni­kai eszközök. A rohamnak nincs szezonja, mert egész évben egyenletesen jönnek Romániából a bevásárlóturisták. A Penny bejáratát fél órán át figyelve, gyors fejszámolással a kö­vetkeztetés: a nyitvatartási időt figyelembe véve, naponta legalább ezerötszáz vásárló fordul meg a Szegedi utcai üzletben. Ha kö­zülük minden harmadik romániai, az csak Makón naponta ötszáz vásárlóturistát je­lent. SZABÓ IMRE A béke embere PANEK SÁNDOR Szalay István egykori országgyűlési képviselő (MSZP), a szegedi polgármesterből lett egyházügyi államtitkár bekerült az egyházfi­nanszírozási vita őrlökövei közé. A tanárképző egykori matema­tikus-főigazgatójáról a jobboldali sajtó némileg igazságtalanul ál­htja, hogy kívül áll az egyházügyi kérdéseken, hiszen szegedi pol­gármesterként alkalmas tárgyalópartner volt az egyházi ingatla­nok rendezésében. Államtitkárként azonban jóhiszemű ember­nek megoldhatatlan helyzetbe került: pártja úgy készül egy nem­zetközi vonatkozású parlamenti döntést semmibe venni, hogy neki kehene elterelni a gyanút: mindez nem a katohkus és refor­mátus egyház jobboldalhoz húzó megnyilvánulásai miatt törté­nik. És az is a véletlen műve, hogy a társadalmat megosztó kér­désben a szociahsta párt sem az országgyűlési, sem az önkor­mányzati választások előtt nem állt elő tervével, hanem csak pár héttel a törvényi változás határideje előtt. Az MSZP-s sunyipohti­ka buliját egy magát nagyvonalúnak ismerő ember viszi el. A vita magva: a magyar kormány 1997-ben megállapodást írt alá a Vatikánnal, amelybe 2001-ben beiktatta azt a parlament ál­tal elfogadott módosítást, miszerint az egyházak állami támoga­tásának alapja 2003. január l-jétől nem a személyi jövedelem­adóból felajánlott 1 százalékok aránya lesz, hanem az, hogy a népszámlálás alkalmával milyen egyházhoz tartozónak vallották magukat az emberek. A módosítás logikája szerint az egyházi ho­vatartozásról nem fest hiteles képet, ha csak az adózó állampol­gárok körét mérik fel, továbbá a felajánlásokból levonható követ­keztetés a nagyobb egyházak számára túlzóan kedvezőtlen, hi­szen híveik átlagban kevésbé jómódúak, mint a kisebb egyházak hívei. A katolikusok és reformátusok között például lényegesen nagyobb a nem adózó nyugdíjasok aránya, mint a kisegyházak­ban, és a korábbi 1%-os adatok tanulsága szerint a kisjövedelmű emberek is többen vannak, mint egynémely más egyházban. Ez­zel szemben az MSZP és az SZDSZ az adórész felajánlására ala­pozott „valláspiaci" megmérettetést látja helyesnek, amelynek lé­nyege, hogy nem a tényleges társadalmi beágyazódottság számít, hanem az, hogy ne legyen különbség történelmi egyház és kisegy­ház, sőt, marginális szektajellegű egyház között. Ez utóbbi felfogást, amely önmagában egy méltányolható libe­ráhs demokrata álláspontot tükröz, az MSZP-SZDSZ-kormá­nyok arra használták fel, hogy a kisegyházak erősítésével azokat a hagyományos egyházakat gyengítsék, amelyek vélhetőleg a poli­tikai ellenfélnek fontosak. A mai kormányoldal célozgatásokkal érzékelteti, hogy vele szemben pénzéhes, politizáló nagyegyhá­zak állnak, noha a tét a kor viszonyaihoz (igaz: lassan és nehezen kommunikálva) alkalmazkodó egyházak társadalmi szerepének megtalálása lenne. Szalay István a béke embere, a fenti célt bizonyára szívből vall­ja, de úgy tűnik, ilyen pártháttérrel és ilyen politikai környezet­ben nem lesz hatékony. Hogy Szalay már-már naivan vágyik a megegyezésre, az a félreértés is mutatja, amellyel a vatikáni nun­ciussal tartott tárgyalásáról állt fel: a két fél teljesen mást értett a megbeszélteken. Egészen a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságáig jutott az államtitkárnak az a félrehallása, hogy a nuncius elfogadta a szocialisták módosításait; az egyház­nak kellett cáfolnia. Ugyancsak a szegedi szocialista politikus jó­hiszeműségét mutatja áthidaló javaslata, miszerint név nélküh, 4 évre szóló szavazó-nyilatkozó kártyát kellene bevezetni arról, hogy az állam melyik egyházat támogassa. Sajnos ezt sem fogadta lelkesedés, mert nyilvántartási problémákba ütközik és eredmé­nye alighanem megegyezne a népszámláláséval. A legutolsó hírek szerint Semjén Zsolttól (Fidesz), az ellenzéki oldalról új kompromisszumos javaslat érkezett: legyen választha­tó az 1 % és a népszámlálás közül az az elbírálás, amely az egyhá­zaknak kedvezőbb. Hátha ez a javaslat Szalay segítségére lesz. Amennyiben jövőre bevezetjük a jugoszlávokkal szemben a ví­zumkényszert, kevesebben ér­keznek majd a határon túlról Szegedre vásárolni. Ráadásul egyre több áruház is épül oda­át. MUNKATÁRSUNKTÓL Megfogyatkozhatnak a Szerbiá­ból érkező vásárlók a szegedi bevásárlóközpontokban, miu­tán a szlovén Mercator-lánc ma megnyitja első hipermar­ketjét Belgrádban - értesült a beruházásról lapunk. Ugyan­akkor még ebben a hónapban megnyílik a görög Veropou­los-áruházlánc első egysége is, jövőre pedig megérkezik a Cora a szerb fővárosba. Az elszigetelődés évei, vagyis a Milosevics-rezsim miatt Szerbia kimaradt a kelet-közép-európai hipermarket-boomból. Aki meg­engedhette magának, az az utób­bi években Szeged irányába in­dult el, ha be akart vásárolni. A Mercator mintegy 30 ezer féle cikket kínál majd, szemben a szerbiai boltok 7 ezres átlagával. A cég egyébként ezzel csak visz­szatér régi dicsősége helyszínére, hiszen az áruházlánc már a haj­dani Jugoszláviában is létezett, új, 70 ezer négyzetméteres belg­rádi hipermarketje pedig a legna­Bizonyára kevesebb lesz a munkájuk a vámosoknak a röszkei határátkelőn, ha bevezetik a vízum­kényszert. Fotó: Schmidt Andrea gyobb lesz az ex-Jugoszlávia terü­letén. A Mercator terjeszkedni készül Bulgáriában és Romániá­ban is. Az ismeretek birtokában tehát a szegedi bevásárlóturizmust már nemcsak az EU-csatlakozá­sunk előttre tervezett vízum­kényszer veszélyezteti. A helyi kereskedők abban bíznak, a Vaj­daságból érkezők inkább Szeged­re jönnek majd, hiszen keveseb­bet kell autózniuk, mintha Belg­rádba mennének. És arra is van remény, hogy a jugoszlávok olyan vízumot kapnak majd, amely többszöri utazásra jogosít­ja fel déli szomszédainkat. A makói espereskerületnek is fel kell készülnie a paphiányra Világi plébániavezetők jövője Tisztújító küldöttgyűlést tartott a MIÉP Kovács László maradt az elnök Kovács László maradt a MIÉP megyei szervezetének elnöke. Jóllehet Kovácsnak volt kihí­vója, fölényesen győzött a hét­végi tisztújító küldöttgyűlé­sen. Tisztújító küldöttgyűlést tartott szombaton a Magyar Igazság és Élet Pártjának Csongrád megyei szervezete az algyői Kastély Ho­telben. Az elnöki posztért ketten szálltak harcba: a hódmezővá­sárhelyi Kovács László és a szege­di K. Szabó Sándor. A küldöttgyűlés Kovácsnak szavazott bizalmat, így továbbra is ő irányítja a MIÉP megyei szervezetét. Alelnöknek Gera Fe­rencet, a tömörkényi alapszerve­zet vezetőjét, a Becsületbíróság elnökének Tóth Sándornét, az if­júsági tagozat vezetőjének pedig Borsodi Attilát választották meg a küldöttek. A párt országos választmányá­ba Gera Ferencet és Fagyai Bélát delegálták. A februárban esedé­kes országos elnökválasztással kapcsolatban Kovács László a voksolást követő sajtótájékozta­tón elmondta: jóllehet most még nem tudni, lesz-e kihívója Csut­ka Istvánnak, a Csongrád me­gyeiek a küldöttgyűlésen támo­gatásukról biztosították a pát je­lenlegi első emberét. A megyei elnök a Pannon Rá­dió elleni támadást otromba­ságnak, az ifj. Hegedűs Lóránt ügyében hozott bírósági ítéle­tet pedig igazságtalannak ne­vezte. - Ám hiába akarnak bennünket megfélemlíteni, nem adjuk fel a küzdelmet. Üzenjük azoknak, akik a MIÉP bedarálására törekszenek, hogy a párt egységes - hangsúlyozta Kovács. A megyei elnök, aki az orszá­gos elnökségnek is tagja, kér­désre válaszolva közölte: biztos abban, hogy Csurka István ve­zeti majd továbbra is a pártot. Az EU-csatlakozással kapcso­latosan megjegyezte, a MIÉP tovább gyűjti az aláírásokat és népszavazást kezdeményez ab­ban az ügyben, hogy a termő­föld ne kerülhessen külföldiek kezébe. sz. c. sz. Csökken a katolikus papnak je­lentkezők száma, így a Sze­ged-Csanádi egyházmegyében is gondot jelent a paphiány. Az egyházközségek több mint fele már most is plébános nélkül működik például a makói es­pereskerületben, megoldást vi­lági templomigazgatók kineve­zése jelentene. A múlt héten egyeztettek a szeged-csanádi katolikus egy­házmegye espereskerületeinek vezetői Gyulay Endre megyés püspökkel az egyházi felada­tok jövőjéről. A tanácskozá­son felvetődött: az évtizedek óta jellemző paphiány már a közlej övőben is komoly gon­dot jelenthet az egyházi ellá­tásban. Idős lelkészek A kevés papi szemináriumba jelentkező fiatal mellett országo­san is komoly problémát jelent, hogy a jelenleg aktív katolikus lelkészek zöme időskorú, hatvan év feletti, így nem nehéz kiszá­mítani: egy évtizeden belül is a mostaninál jóval kevesebb pap szolgál majd a szeged-csanádi egyházmegyében. De már most is rendkívül nehéz a helyzet, hi­szen például a makói espereske­rületben is több plébániahivatal áll üresen, mint amennyiben pap lakik és dolgozik. A hiányt eddig átszervezéssel oldották meg, ám a jövőben más megoldást kell ke­resni. Napi dilemmák - Jelenleg tizenhat egyház­község tartozik a makói espe­reskerülethez, ebből hét hiva­tal élén áll plébános, a többi kilenc plébánia úgynevezett fi­ba, azaz más plébániához ren­delt egyházközség, így termé­szetesen a papi feladatokat is az anyahivatal papja látja el ­tudtuk meg Katona Pál espe­restől, a makói belvárosi plé­bánia vezetőjétől. - A hamaro­san egyre súlyosbodó paphi­ányból fakadó problémákra természetesen számos megol­dást lehetne találni, többen felvetették a papi közösségek gondolatát, azaz, hogy a jövő­ben három-négy plébániáról lássák el az espereskerületet, ám ennek megvalósítása szá­mos akadályba ütközik. Ered­ményes megoldást jelentene azonban, ha az egyházmegye vezetése a komoly feladatra vállalkozó világi híveket bízná meg az egyes települések templomainak igazgatásával. Ezt a püspök is támogatja. A püspök véleménye Gyulay Endre lapunknak el­mondta: már évek óta szószó­lója a pappá nem szentelt hí­vek pasztorális munkába való bevonásának. Az egyházi jog szerint családos férfiak akoli­tusként, azaz a misézésen és a gyóntatáson kívül szinte min­den szertartás elvégzésére al­kalmas világiként és diakónu­sokként, azaz szerpapokként vezethetnék a közeljövőben az egyes települések egyházközsé­geit. Az egyházmegye erre a szolgálatra vállalkozó családo­kat vár, és így elképzelhető, hogy hamarosan a plébániák többségét hívő családok veze­tik. ILLYÉS SZABOLCS PLÉBÁNIÁK ÉS FILIÁKAMAKÓI ESPERESKERÜLETBEN A plébániáké lén pap áll, a filiák a plébánia alá tartoznak, így oda egyelőre nincs kinevezve saját vezető. Makó belvárosi plébánia filiája: Makó-Bogárzó. Makó újvárosi plébánia filiája: Maroslele. Földeáki plébánia filiája: Oföldeák. Apátfalvi plébánia filiái: Magyarcsanád, Királyhegyes. Csanádpalotai plébánia filiája: Nagylak. Kövegyi plébánia filiái: Csanádalberti, Ambrózfalva vala­mint Nagyér. A pitvarosi plébánia önálló.

Next

/
Thumbnails
Contents