Délmagyarország, 2002. december (92. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-07 / 285. szám

NAPI MELLÉKLETEK f I Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2002. DECEMBER 7. WWW.DELMAGYAR.HU CSONGRÁD MEGYEIEK „A 100 LEGGAZDAGABB MAGYAR" ARANYKÖNYVÉBEN (2.) - MAGYAR JÓZSEF Nemrégiben jelent meg a Magyar Hírlap kiadványa „A 100 leggazdagabb magyar" címmel. Ebben a nagy vihart kavart összeállításban öt Csongrád megyei üzletember Bába István, Bihari Vilmos, Csonka Gábor, Magyar József és Varga Mihály - is helyet kapott. Szándékaink szerint az elkövetkező hetekben valamennyiüket megszólaltatjuk lapunkban. Csonka Gábor után most a szentesi Magyar József beszél az országos napilap eljárásáról, és arról, milyen küzdelmes utat járt be családjával együtt, amíg a Hungerit Rt. vezérigazgatója lett. Éppen a volt kollégájával tárgyalt Magyar József, amikor csörgött a telefon az irodájában. A szentesi Hungerit Rt. vezérigazgatóját Nyíregyházáról hívta egy ismerőse, és gratulált neki. Am ő azt sem tudta, minek köszönheti az elismerő szavakat. Amikor kiderült, hogy szerepeltetik A 100 leggazdagabb magyar című kiadványban, el sem akarta hinni. Aztán a kezébe került a kötet, amit nem kis felháborodással fogadott. - Érthetetlen volt számomra - idézi fel azt az ominózus pénteki napot Magyar József hogyan jelenhetett meg egy olyan cikk fényképpel, amelynek közléséhez nem jarultam hozzá. Ráadásul nem fedi a valóságot, amit írtak rólam. Becsült vagyonként ötmilliárd forintot tüntettek fel, a száz üzletember között huszonkilencedikként a sorban, de el sem tudom képzelni, mi alapján. „UGYE CSAK VICCEL?" Az előzményekről elmondja: jó pár héttel az elhíresült kötet megjelenése előtt felhívta őt a Magyar Hírlap egyik szerkesztője, aki közölte vele, hogy bekerült a száz leggazdagabb magyar közé. „Azt mondtam neki erre, ugye csak viccel." De az újságíró arra kérte, hogy írjon magáról 10-20 sort. Ám Magyar József kötötte az ebet a karóhoz, azt állítva, ő nem tartozik a százas körbe, és semmiképpen nem akar szerepelni a kiadványban. A szerkesztő végül úgy köszönt el tőle, hogy megérti őt. Ezzel a szentesi vezérigazgató lezártnak tekintette az ügyet, el is felejtette a történteket. A VAGYON A BANKÉ Ilyen előzmények után a róla megjelent cikk nagyon kellemetlenül érintette Magyar Józsefet. Azt mondja, hogy sajnos. nincs annyi vagyona. „Bár lenne, akkor nem tagadnám" - teszi hozzá. A történtek azért bosszantóak számára, mert szerinte azt gondolják az emberek, hogy neki odahaza vagy a bankban enynyi pénze van. Azt nem tagadja, nem tartozik a szegények közé, ezzel nem is akar ámítani senkit. De tény: a vagyona 99 százalékán banki jelzálog van. - Én azért veszek fel több milliárd forint hitelt, hogy pár ezer embernek munkát és azzal megélhetést tudjak nyújtani. Csak a tetemes kölcsönből vagyok képes azt a vagyont működtetni, aminek egy része a tulajdonostársak, a fennmaradó hányada pedig az én nevemen van. Mivel mindez jelzáloggal terhelt, én úgy kezelem, hogy a vagyon nem hangzott a válasz -, hívjál csak Jóskának. Amikor a rendszerváltozás idején privatizálták a gyárat, szinte a romjaiban hevert a szentesi baromfi-feldolgozás. Magyar József vezérigazgató büszke arra, hogy azóta új üzemek is épültek a Hungerit Rt.-hez, és ma már 1500 ember keresi ott a kenyerét. Nem állítja, hogy mindenkinek nagy karéj jut abból a vekniből, ám reményei szerint valamennyi dolgozójuknak egyre nagyobb lesz. Ő ezért fáradozik még most is naponta 12-14 órát. Azt meséli: előfordul olykor, hogy hajnali ötkor érkezik haza egy-egy külföldi, vidéki útról, ám reggel fél 7-kor akkor is bemegy a gyárba. Hiába no, az az élete, így volt ez mindig is. Viszszaemlékszik a leányuk tizenhatodik születésnapjára. Magyar József egy kerékpárt vett neki ajándékba. Máig fájdalmas emlékként maradt meg benne, hogy azt mondta akkor Hajnalka: máskor ne vegyen neki semmit, inkább minél több időt töltsön velük odahaza. Amit a gyermekeinek nem tudott megadni, azt megkapják most tőle az unokái. Számára az ötéves kisfiú és a hatesztendős lányka jelenti a kikapcsolódást, a feltöltődést egy-egy fárasztó nap után. AJÁNDÉKOK A SZEGÉNYEKNEK Amikor Szentes díszpolgárává választották Magyar Józsefet, az érte járó pénzt, jócskán kiegészítve a sajátjával, szétosztotta a nehéz sorsú családok között. A feleségével, dr. Bárányi Erzsébet főorvossal évek óta ajándékcsomaggal kívánnak áldott karácsonyt a nélkülözőknek. Azt meséli Magyar József, hogy így lesz ez az idén is. A felesége már végigjárta az üzleteket, és megvette azokat a holmikat, amiknek bizonyára együtt örülnek majd a szülők és a gyerekek. BALÁZSI IRÉN Évek óta ajándékcsomagokkal kíván áldott karácsonyt a nélkülözőknek. „HÍVJÁL CSAK JÓSKÁNAK" De nagyon rögös út vezetett addig, amíg idáig jutottak. Egy szegedi albérletben kezdték közös életüket az akkor még orvosegyetemista feleségével. Szentesre 1970-ben költöztek, és Magyar József a most nyolcvanéves Hungerit Rt. jogelődjénél helyezkedett el. Hát persze hogy nem az igazgatói székben kezdte - mint akkoriban emlegették a szentesiek - a csirkegyári pályafutását. Alulról indult, és végigjárta a ranglétra minden fokát. Azt mondja most: ő sohasem feledi, honnan indult. Hogy a családjával vigye egyről a kettőre, a munkája mellett 1971-ben belevágott a jószágtartásba. Odahaza nevelt csirTavaly Szentes díszpolgárává választották. „Nem fedi a valóságot, amit írtak rólam. Becsült vagyonként ötmilliárd forintot tüntettek fel, de el sem tudom képzelni, mi alapján." Fotók: Tésik Attila is a miénk, hanem a banké. Ez a vagyon csupán addig ér valamit, amíg működik. Mert ugyan milyen értéke lehet Csongrád megye harmadik legnagyobb élelmiszer-ipari cége, a Hungerit Rt. csak baromfi-feldolgozásra alkalmas épületeinek, gépeinek, ha nem működtetik azokat? - teszi fel a kérdést Magyar József, aki szerint az számít vagyonnak, ami pénzintézetben van, értékpapírban, aranyban, festményben vagy bármi másban, ami mobilizálható. A GYEREKEK KÖVETIK SZÜLEIKET - Nekem, sajnos, nincs földem és ingatlanjaim sincsenek. Az én kisebb-nagyobb vagyonrészeim a Hungerit Rt.-nél és egyéb vállalkozásoknál vannak - mondja. Mire azt firtatom: a szentesi zeneiskolával szemközti - egyes szentesiek szerint kacsalábon forgó - családi ház nem számít? Azt mondja erre Magyar József, hogy ez nagy tévedés, mert a Munkácsy utcai épület nem az övé, hanem egy kft.-é. Attól bérlik a feleségével. Azt ellenben nem titkolja, hogy van egy háza a József Attila utcában, de abban a lánya lakik. - És hány kocsijuk van? szólal meg bennem a kisördög. - Egy sincs - mondja. Ő a vállalat autójával jár, a belgyógyász főorvos felesége és az ugyancsak orvos leányuk a kft. kocsiját használja. Érdekesség a Magyar családnál, hogy Hajnalka az édesanyja hivatását választotta, a fiuk, József pedig élelmiszer-ipari üzemmérnök lett, akárcsak az édesapja. két, pulykát, hizlalta a disznókat több mint tíz évig. A saját vállán hordta a tápot meg a takarmányt, és nem esett le a gyűrű az ujjáról. Még kisiskolás volt a lányuk, amikor ő mosta tisztára az állatok itatóját. Egy forintot kapott fizetésként, de legalább az édesapja közelében lehetett. A jószágtartásból a gyári fizetésének a többszöröse folyt be akkoriban a családi kasszába. Magyar József úgy van vele: ha valaki ezt irigyli tőle, az csinálja utána. Mert a gyárban is helyt kellett ám állnia ahhoz, hogy egyre fentebb kerüljön azon a létrán. A legmagasabb fokára jutva megkérdezte tőle egy targoncás, akivel régebben együtt dolgozott a gépsorok között, hogyan szólítsa ezután. Hát ahogy eddig -