Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-07 / 259. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. NOVEMBER 7. »PICK« 7 Kívül tágasabb Nem csupán a többségi tulajdonos akaratát, a magyar tőkepiacot is minősíti az a tény, hogy a Pick Szeged Rt. búcsúzik a tőzsdétől. Ahová úgy került, hogy privatizációjának tőzsdei formáját válasz­totta a nagyhatalmú Állami Vagyonügynökség. Tény, nagyon sok kisrészvényes éppen a Pick papírjain keresz­tül tanulta meg, mit jelent befektetőnek lenni. Adta, vette a papí­rokat, s idegesítette magát, ha azután szaladt fel a részvényárfo­lyam, hogy túladott csomagján. Elvileg néhány esztendőn belül megtízszerezhette volna pénzét sok kisbefektető, de hát ők éppen arról híresek, hogy türelmetlenek. Vagy arról, hogy nagyon kivár­nak, mert a Pick árfolyam-alakulása szárnyalásnál, zuhanásnál is okozott meglepetést. « Megkérdeztünk néhány embert a Pick tőzsdei kivezetése kap­csán, legnehezebben kisrészvényest találtunk. Olyat, aki névvel is vállalja, hogy ekkor és ekkor volt részvénye, ennyiért vette, bu­kott, vagy nyert rajta. Persze időközben jól el is fogytak. Az első esztendőkben a Szegedi Ifjúsági Ház nagytermében kellett tartani az éves rendes közgyűléseket, ahol Lippaí Pál és Szalay István pol­gármester is tiszteletét tette. Küldhettek volna mást is Szeged részvénypakettjével, de úgy érezték, a város messze legnagyobb versenypiaci munkáltatójának évente egyszer ez kijár. A harma­dik ciklusban a város eladta részvényeit... A Picket persze nem kell sajnálni, ma is több ezer embernek ad munkát, nyereségesen gazdálkodik, közelebb van az uniós csatla­kozáshoz, mint a legtöbb magyar nagyvállalat, csak ezután keve­sebbet fogunk tudni róla. Nem lesznek például negyedéves tőzs­dei gyorsjelentések. Az új tulajdonos, az Arago sosem szerette a tőzsdét, s ez persze kölcsönös volt: az értékpapírpiac is sokáig amolyan ügyes „fenegyerekként" kezelte az Aragót. És tényleg ügyes, profi volt. Hiszen gyakorlatilag az elmúlt kor­mányzati ciklusban vette át és szilárdította meg hatalmát a Pick­ben, miközben inkább a baloldalhoz köthető, mintsem a jobb­hoz. (A szakma ma is emlegeti a bizományi ügyét, amikor enged­nie kellett Simicskáéknak.) Szóval, az árral szemben is sikerül, ha egyáltalán szabad bármilyen kis politikát is belevinni olyan dologba, amiben nincs. KOVÁCS ANDRÁS Véleménykülönbségek Három önkormányzati ciklus, három vezető politikus, aki kü­lönbözőképpen látja a Szeged kötődését a Pickhez. - Annak idején, amikor az állami vállalatból részvénytársaság lett, Bihari Vilmos vezérigazgató és Já­rcú Zsigmond, az átalakulást le­vezénylő pénzügyi cég vezetője keresett meg - emlékezett vissza a város részvényszerzésére a rendszerváltozás utáni első pol­gármester, Lippai Pál, aki el­mondta: a Pick által birtokolt vá­rosi földterület arányában kapott részvényeket a város. A városi vagyon fontos elemeként tartot­tuk nyilván a részvényeket, oly­annyira, hogy az éves közgyűlé­seken személyesen vettem részt. Örömmel szemléltem a részvé­nyek rendkívüli árfolyam-emel­kedését és szomorúan az érték­vesztésüket. Nem vagyok kép­ben, hogy megítéljem, indokolt volt-e a városi tulajdonú részvé­nyek eladása, amelyek megszer­zésével az Aragó többségi tulaj­donos lehetett. Básthy Gábor, aki 1994 és 1998 között a város gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere volt, úgy véli, hogy a Pick a város számára mindig is fontos cég volt és lesz. Túl azon, hogy a márkanév neve összefonódott Szegedével, nem mellékes, hogy a társaság komoly adófizetője és munkáltatója a városnak. A volt alpolgármester elmondta: a vá­ros tulajdonában lévő csaknem 100 ezer részvényt tőkebefekte­tésnek, tartaléknak tekintették, tartalékként. Az 1998-2002. kö­zötti önkormányzati ciklus veze­tői úgy vélték, érdemes értékesí­teni e csomagot. Básthy vélemé­nye szerint a döntés és az időzí­tés nem volt rossz, a módon le­hetett volna változtatni. Bartha László az elmúlt négy esztendő szegedi polgármestere határozottan állította, hogy a le­hető legjobb időben vált meg a vá­ros Pick-részvényeitől. Mint mondta, korábban hét esztendő alatt 70 millió forintnyi osztalék­bevétele származott a szegedi kasszának, s ezt kevesellve dön­tött úgy a városvezetés, hogy érté­kesíti a szalámipapírokat. A cég és a város kapcsolata változatla­nul fontos, ezt a tőzsdei kivezetés nem befolyásolja - fogalmazott Bartha László, aki jelenleg is a Pick felügyelőbizottságának tagja. Az expolgármester szerint a Pick hírneve változatlanul erős. K. B.-O. K. K. Utoljára tegnap kereskedhettek a szalámicégpapírjaival Búcsúzott a tőzsdétől a Pick Ifegnap kereskedhettek utoljára a Budapesti Értéktőzsdén a Pick részvényeivel, a nagy múltú cég papírjai távoznak a „parkettről". Ebből az alkalomból érdemes felidézni az elmúlt tíz esztendő történéseit, a naggyá válást, a tulajdonosváltás, a részvényárfo­lyamok hullámzását, miközben a társaság tette a dolgát: sertést és marhát vágott, szalámit és húsárukat készített. Európai minőségben, s egyre közelebb az európai mérethez. Hónapra pontosan tíz esztendeje, 1992 no­vemberében jelent meg lapunkban a Pick Sze­ged nagyméretű hirdetése, miszerint az 1000 forint névértékű részvények jegyezhetők no­vember 27. és december 4. között a kijelölt postahivatalokban. Az értékpapírokért kész­pénzzel és kárpótlási jeggyel is lehetett fizetni. Különösen az utóbbi konstrukció volt nyerő, a sajátságos beszámítási árfolyam miatt. Fo­gyott is szépen a Pick papírja, hónapokon be­lül megduplázhatták a pénzüket a befektetők. 1993 közepén már 2000 forint körül forgott a Pick a tőzsdén. Akkoriban három kárpótlási jegyet lehetett becserélni két Pick-részvényre, merthogy a szalámicég papírjait több körben is lehetett jegyezni. Panaszkodott is a mester­séges átváltási árfolyamra az akkori gazdasági igazgató, Vámosi Lukács, szerinte a 3:1 átvál­tási arány lett volna indokolt. Részvénytársaság lett a Pick, s hamarosan a tőzsde „üdvöskéje", hiszen elnyerte az év tőzsdei kibocsátója címet is. A részvényárfo­lyam szárnyalt, egy kötés erejéig 18 ezer fo­rint felett is született üzlet a Pick-részvényre. A csúcsév az 1997-es volt, még a decemberi záróár is elérte aló ezer 300 forintot, az éves átlagár 13 ezer felett volt. A legtöbb kisbefek­tető persze sokkal hamarabb, kétszeres, há­romszoros, ötszörös haszonnál kiszállt, s a részvények többsége szép lassan átvándorolt az intézményi befektetők kezébe. 1997 végén a részvényeknek 90 százalékát már ők birto­kolták, 5 százalék volt magánbefektetők ke­zében, 2 a dolgozók tulajdonában, míg közel 3 százalékkal az önkormányzatok - köztük a szegedi - rendelkeztek. A Pick-csoport addig­ra már érdekeltségi körében tudhatta a Herz Szalámigyárat, a győri központú Ringát, a Makói Kolbászgyárat és a szegedi Élikert. A Pick szépen prosperált, több milliárd forintos adózás előtti eredményt produkált évről évre. A vezetést leginkább az zavarta a tőzsdei sze­replésben, hogy az árfolyamot nem igazán a Pick eredményessége mozgatta, hanem a külső tényezők. Ezek között például a külföl­di intézményi befektetők vásárlásai, illetve eladásai, még 1999 végén is a külföldi kézben volt a részvények több mint 75 százaléka. Ezen túl 11 százalékot birtokoltak a hazai magánszemélyek, illetve közel 10-et a ma­gyar intézményi befektetők, s volt az állam­nál is három százalék. Ez a tulajdonosi struktúra tekinthető az utolsó békeévnek a Pick történetében. A sza­lámicégvezetése nyugodtan kormányozhatta az egyre növekvő méretű hajót, az ötszázalé­kos szavazati korlát miatt - bármennyi rész­vénye is volt valakinek, a közgyűléseken csu­pán 5 százalékot ért - igazából a menedzs­mentet nem irányították kívülről. A közgyű­lésekre nem jöttek el a külföldiek, így azt az 50 százalék alatti részvétel miatt fél óra múl­va még egyszer össze kellett hívni, hogy azon 10-20 százalék közötti részvételi arány mel­Kisrészvényesek szavaznak a Pick-közgyűlésen. Fotó: Káinok Csaba Pick Szeged Egy név, amit jegyeznek. te: wtet ««wteü *vw'»:<«>. :<?. ítew» « «c^»»«« «¿Mflte StÜ <*íx»y x «¡bcvl • • rűv»«* >*<:í S.v.ftvti »»¥» *vW»: s Jfijg: > Ptt k w«waft » ¿XMfatc »Ó<* iq[••«<>•:**• i.iflfWhA »]*> .< víKvX <«$*< •{><• .«» TMW « ********S -*OX<>*<«>4 i* ** OK* IÍIIOIT ¡OIG P*MG » y< „xtMxtf •» Wíj y.<v>fKÍ tSj.t* FELEDHETETLENÜL FINOM ÜZLET. Lapunk hirdetése 1992 november végén. lett szülessenek meg a döntések. A gazdasági igazgató gyakran emlegette úgy a Bank of New York pakettjét, kollégája egy másik na­gyobb befektetőjét, hogy kettőjük szavazata többet ért, mint a teremben ülő összes rész­vényesé együttvéve. így azután nem történ­hetett meglepetés. Történt viszont 2000-ben, amikor a válto­zás első jeleként a Pick eltörölte az ötszázalé­kos szavazati korlátot. A szakma azonnal tudta, hogy valaki - Pick esetében az Arago ­mint pénzügyi befektető összegyűjtött né­hányszor öt százalékot és kész helyzet elé ál­lította a Pick vezetését. Leisztinger Tamás, az Arago első embere, ma a Pick igazgatóságá­nak elnöke egy lapunknak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy csupán később szeret­tek volna „színt vallani", de attól féltek, hogy az igazgatóság hatáskörébe tartozó zártkörű tőkeemelést egyetlen nagy és erős szakmai befektető jegyzi le, s azzal nem bírta volna a részvényfelvásárlási versenyt az Arago. Tény, akkoriban már a Pick vezetése is ér­zékelte a részvényfelvásárlást. Tárgyaltak is külföldi szakmai befektetővel, de az Arago gyorsabb volt. Közvetítőn keresztül ők vásá­rolták meg Szeged 6-700 milliós pakettjét is, aminek érdekessége, hogy néhány hónap múlva több százmillióval többet ért volna a csomag, egy-másfél évvel később viszont már csak töredék volt az árfolyam. Az Arago szép lassan átvette a Pick irányí­tását, részesedése átlépte a 33 százalékot, az 50-et, a 75-öt. Többször is tett nyilvános vé­teli ajánlatott a Pick részvényeire, mire elju­tott 90 százalék fölé. Eközben azonban történt egy s más. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás nyo­mán 2500 forint körül fogott padlót a Pick-részvény árfolyama, s a szakértők hajla­nak arra, hogy az Arago ez idő tájt módosí­tott stratégiát: irányító pozícióból meghatá­rozó tulajdonossá válni. Akkoriban telek­áron, ócskavasáron többszörösét érte a Pick, mint a tőzsdei ára. A felvásárlás útja nem volt könnyű, a pénz­ügyi befektető többször is tengelyt akasztott a tőzsdefelügyelettel, időnként bírságot fize­tett, pert is vesztett, de haladt a maga útján. Közben hangoztatta, hogy hosszú ideig nem hajlandó osztalékot fizetni, vagyis jobban jár­nak a részvényesek, ha eladják papírjaikat a nyilvános vételi ajánlat során. Amikor már jó nagy volt a részesedése, mindenki nagy meg­rökönyödésére 100 százalékos osztalékot szavazott meg magának, ami csak szokatlan volt, de nem törvénytelen. Az Arago azt is hamar világossá tette, hogy megfelelő részesedés után ki akarja vezetni a tőzsdéről a Picket. A részvény forgalomké­pessége az egyre csökkenő közkézhányad mi­att magától is minimálisra csökkent. K. A. A kisrészvényes már nem ideges, a beszállító nyugodt 15 000 Ft 10000 Ft 5000 Ft Pick-részvényárfolyam, és -forgalom ^ forgalom t**"ár folyam 40 milliárd 30 milliárd 20 milliárd 10 milliárd '93 '94 '95 '96 '97 '98 '99 2000 2001 2002 0 l-10hó Pick Rt. részvényeinek tőzsdei kive­zetése nem meglepetés a szalámipa­pírok iránti csekély kereslet már régen megkérdőjelezte a tőzsdei jelenlétet. Az ügyben szerettük volna megszó­latatni a folytonosságot képviselő Bi­hari "Vilmost, a társaság vezérigazga­tóját, illetve az Arago valamelyik ve­zetőjét - sikertelenül. Volt olyan időszak, hogy minden máso­dik szegedi tőzsdéző - már csak egészsé­ges lokálpatriotizmusból is - büszkén birtokolt néhány Pick-részvényt. Német Tamás, a Tisza Invest elemző munka­társa szerint két esztendővel ezelőtt vált tapinthatóvá a befektetői tanácstalan­ság. A bizalomvesztés oka egyértelműen a Pick tulajdonosi szerkezetének válto­zása volt. Azóta sokan eladták részvé­nyeiket, majd jött a szeptemberi tőzsdei kivezetés híre, az Arago újabb, részvé­nyenként 5265 forintos vételi ajánlata. - Nem tudom, szerencse-e vagy sem, de én ezen az áron megváltam a szüleim kárpótlási jegyéből vett Pick-részvé­nyektől - mondja Török István, aki in­kább nosztalgiából, mintsem befektetési célból őrizgette a papírokat. Persze elad­hattam volna két-három éve 9-10 ezer forintért is, másrészt viszont örülök, hogy a mostani részvénycseréből már kimaradtam - nyugtatja magát. Rákos Tibor szegedi országgyűlési kép­viselő szintén birtokolt jó néhány kis­részvényt. Azért vett helyi cégek érték­papírjaiból, mert úgy gondolta, köny­nyebb itt helyben információt szerezni, közgyűlésre járni és intézkedni, meg persze volt ebben városi büszkeség is. A honatya abból sem csinál titkot, hogy Pick-részvényeitől több éve megvált, s a szakítás oka egyértelműen az Arago, mint jellegzetes pénzügyi befektető ma­gatartása volt. Jelenleg a Pick a tőzsdei kivezetés elle­nére is határozottan értékes cég, a hu­mánerőforrás erejét, a márkanév ismert csengését és a cég megbízható goodwill­jét számítva 10-11 ezer forintos értéket is képvisel egy szalámipapír. A kisrész­vényesek már nemigen, a szakértők azonban egyre gyakrabban találgatják, mi történhet majd a Pickkel. - Én a tőzsdének kiemelkedő fontossá­got tulajdonítok, mert úgy ítélem meg, hogy az elmúlt évtizedben nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy sikeresen lezajlott hazánkban a privatizáció - mondta la­punknak Kamarás Miklós, az ÁPV Rt. ve­zérigazgatója. Szerinte az ÁPV Rt. a jövő­ben is megkülönböztetett szerepet szán a tőzsdének a magánosítás során. Ugyan­akkor egy nagy többségében magántulaj­donban lévő vállalkozás esetén - mint amilyen a Pick Rt. is - tiszteletben kell tartani a tulajdonosok döntését. Ha ők úgy látják, hogy fejlesztési törekvéseiket, a piaci pozíciók megtartását tőzsdén kí­vüli cégként eredményesebben tudják megoldani, a kivezetést nem tartja rossz döntésnek a vezérigazgató. Az ÁPV Rt., mint aranyrészvényes érdekei a döntés nyomán egyébként nem sérülnek. A szentesi Pankotai Agrár Rt. igazga­tótanácsának elnöke, Oláh József úgy véli, a Pick Rt. kivonulása a tőzsdéről nem hoz különösebb változást cégük és az élelmiszer-ipari részvénytársaság kapcsolatában, hiszen ők részvényekkel nem rendelkeznek. Értékelése szerint a felvásárlási árakat ez a tény a jövőben nem befolyásolja: tartós, kiegyensúlyo­zott az üzleti kapcsolat hosszú évek óta a két vállalat között. A Pankota évente 20-30 ezer darab sertést szállít a Picknek. Oláh tudomása szerint a Dél-Alföld legnagyobb élelmi­szer-ipari vállalatának vásárlási szándé­ka változatlan, mint ahogyan a Pankota is folytatni fogja a nagyüzemi állatte­nyésztést. Az élet nem állhat meg egy ilyen tőzsdei esemény miatt. O. K. K.-B. Z.-B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents