Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2002. NOVEMBER 30. WWW.DELMAGYAR.HU CSONGRÁD MEGYEIEK „A 100 LEGGAZDAGABB MAGYAR" ARANYKÖNYVÉBEN (1.) - CSONKA GÁBOR milliárdos" Nemrégiben jelent meg a Magyar Hírlap kiadványa „A 100 leggazdagabb magyar" címmel. Ebben a nagy vihart kavaró összeállításban öt Csongrád megyei üzletember - Bába István, Bihari Vilmos, Csonka Gábor, Magyar József és Varga Mihály - is helyet kapott. Szándékaink szerint az elkövetkező hetekben valamennyiüket megszólaltatjuk lapunkban. Elsőként Csonka Gábor beszél életéről, munkájáról, terveiről, s arról, miért pereli be a Magyar Hírlapot. Csonka Gábort nagyon felháborította az az eljárás, ahogyan bekerült az ország száz leggazdagabb emberét bemutató kiadványba. Fotó: Schmidt Andrea Az elmúlt napok Csonka Gáborról szóló híreit hallva - miszerint az ismert szegedi üzletember haragszik a Magyar Hírlapra, s perrel is fenyegeti az újságot - arra számítottam, igazán dühös emberrel találkozom. Ám a kézfogáskor olyan kiegyensúlyozott, mosolygós és elegáns Csonka Gábor nézett velem szembe, amilyet a szegediek megismerhettek sportvezetőként, vásárigazgatóként, vagy mondjuk Szeged alpolgármestereként. Aztán beszélgetésünk második percében kiderült: a hírek bizony igazak, nagyon is felháborította az az eljárás, ahogy bekerült a Magyar Hírlap „A 100 leggazdagabb magyar" című kiadványába. „A KIADVÁNNYAL NINCS BAJOM, CSAK AZ ADATOKKAL" - Október 30-án kaptam egy e-mailt - mutatott egy papírlapot -, amiben azt tudatták velem, hogy a Magyar Hírlap kiadványt kíván megjelentetni Magyarország leggazdagabb embereiről, s ebben én is szerepelnék. Az e-mailben olvashattam a rólam szóló cikket is, ami vagyonbecslést nem tartalmazott. Én e szöveg közlésétől kategorikusan elzárkóztam, s ezt tudattam is a Magyar Hírlappal. Majd pár héttel később legnagyobb megdöbbenésemre a kiadványban ott találom a sok tárgyi tévedést tartalmazó szöveget, sőt még azt is megtudhattam, hogy a vagyonomat 2,5 milliárd forintra becsülték. A kiadvány ezzel az összeggel a 79. helyen szerepeltet adta kezembe Csonka Gábor az „aranykönyvet" -, bár lehetnék akár századik is, mert ahogy elnézem, a 2,5 milliárdosokat ábécé sorrendbe szedték. Megmondom őszintén, a kiadványról pozitív a véleményem, szép, tetszetős, hiánypótló mű, s azt is tudom, hogy Amerikában, Nyugat-Európában efféle munkák megjelentetése teljesen természetes. Ám Kelet-Európában még nem alakult ki ennek a kultúrája, a rendszerváltás után 12 évvel sem tudják az emberek igazán, hogyan is vélekedjenek a gazdagokról. Ez a könyv éppen emiatt is kavart ekkora vihart. Ám esetemben ez a kisebbik baj. Felháborodásom oka az, hogy rólam valótlan adatot közöltek, vagyonom a 2,5 milliárdnak 10 százalékát sem éri el, dehogy vagyok én milliárdos - mondta Csonka Gábor. Majd vagyonleltárral szolgált. - Nem titok, hogy családom 3 vállalkozásban is érdekelt. Az egyik szakértői munkákat végez, ingatlankereskedelemmel foglalkozik. A másik közel száz kisebb-nagyobb cég megrendeléseit teljesíti, reklámajándéktárgyakat, egyéb meglepetéseket gyártat és forgalmaz. A harmadik, amelyben például a tulajdonrészem csupán 15 százaléknyi, idén nyáron alakult, s ingatlanhasznosítás a fő profilja. Ezenkívül a Kárász utcai Kígyó gyógyszertár üzemeltetési jogának ötven százalékával rendelkezünk, aminek megvásárlásához hitelt vettünk fel. Valóban tehetős embernek számítok, de igazán gazdagnak csak akkor érezhetném magam, ha nem kellene nap mint nap azért hajtanom, hogy törlesszem a hiteleket. Ám ez a kötelesség éppen úgy rám hárul. mint az, hogy harminc alkalmazott megélhetéséről gondoskodjak. Éppen ezért rengeteget dolgozom. AZ ISMERETLEN EMBER - Nem panaszként mondom ezt - jegyezhettem fel Csonka Gábor szavait -, hiszen lételemem a munka, s szerencsés embernek mondhatom magam, mert egész életemben azt csináltam, amihez kedvem is volt. Előbb a sport kötött le - ifjúsági válogatott kenusként lapátoltam a Tiszán -, majd 1980 és '88 között sportvezetőként tevékenykedtem. Még a rendszerváltás előtt alakítottam barátaimmal az első vállalkozásomat, ami turizmussal és kereskedelemmel foglalkozott, 1991-ben pedig pályázat útján nyertem el a Szegedi Nemzetközi Vásár igazgatói tisztét. Szinte ismeretlen emberként választottak meg, mert vélhetőleg úgy látták, hogy képzettségem (tanári diplomám mellett elvégeztem a külkereskedelmi főiskolát, s logisztikai mérnöki oklevelem is van) alkalmassá tesz e poszt betöltésére. PLETYKÁK ÉS CÁFOLATOK Majd következett a Pick Rt. folytatta Csonka Gábor -, ahol marketingvezetőként dolgoztam, s 1998-ban kaptam a felkérést, tudásomat kamatoztassam Szeged stratégiai alpolgármestereként. Tudom, ezernyi pletyka született arról, miért is mondtam búcsút ennek a pozíciónak. A valóság az: egy általam nagyra becsült, kiváló üzletember, Demján Sándor kínált meg nekem tetsző feladattal, s lehettem a Trigránitnál munkatársa. Minden bizonnyal elégedettek voltak a munkámmal, mert Demján úrral mint a labdarúgó liga elnökével egyetértésben kaptam később az állami megbízást: irányítsam a sportberuházásokkal foglalkozó Stadioninvest Rt.-t. Ez utóbbi ténykedésemet is sikeresnek tartom, mert a Stadioninvest minden híresztelés ellenére igenis 15 kisebb-nagyobb stadiont épített, újított fel másfél év alatt, miközben tervek tucatjait készíttette el, s hogy mást ne mondjak, közel ötven közbeszerzési eljárást bonyolított hiba nélkül. Ám hozzátenném: ennek a cégnek semmi köze nem volt ahhoz a stadionbeléptető rendszerhez, ami körül mostanság annyi vita zajlik, ugyanis annak ügyeit a Sportfólió Kht. intézte - sorolta életének legfontosabb állomásait Csonka Gábor. Majd egy kis „pletykálkodás" felé kanyarodtunk. Beszélgetőpartnerem elmondta: éppen ezeknek a szóbeszédeknek köszönheti, hogy sokkal gazdagabbnak vélik, mint valójában. A Kálvária sugárúti szórakoztató központ, amit Csonka-diszkó néven emlegetnek a városban, például még véletlenül sem az övé, hanem egyik gyerekkori barátjáé, akit tanácsokkal segít a mind sikeresebb üzemeltetés érdekében. „A SPORT KITARTÁSRA SZOKTAT' Miközben mindezek szóba kerültek, néhány névjegykártyával is gazdagodtam. Ezekről leolvashattam: Csonka Gábornak saját cégei irányítása, a stadioninvestes munka mellett arra is marad ideje, energiája, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség marketingalelnökeként dolgozzon, és a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöki tanácsadójaként ténykedjen. - Mint mondtam, minden percemet a munka köti le, s nem lesz ez másként a következő esztendőkben sem. A Stadioninvesttől ugyan december elsejével elköszönök, s hetente már csak egy-két napot töltök a fővárosban, de szegedi cégeim felfuttatására fordítom energiáimat. S hogyan bírom mindezt? A sport kitartásra, rendszerességre szoktatott, s boldog, kiegyensúlyozott családi háttér áll mögöttem. Feleségem gyógyszerész, ő doktorált az országban elsőként gyógyszermarketingből. Kislányom, Lili pedig kitűnő tanuló, remek gyerek. Éppen ezért boldog emberként élem az életemet - mondta Csonka Gábor. Beszélgetésünk végén ismét a milliárdosokról szóló aranykönyvet említi. - A Magyar Hírlap ellen indítandó perről nem mondok le, mert azt akarom elérni, hogy ilyen durva hiba többé ne fordulhasson elő, s a média érezze végre, büntetlenül nem lehet belegázolni egyetlen ember vagy család életébe sem. BÁTYI ZOLTÁN A kajak-kenu Európa-bajnokság díjátadásán. A sport végigkísérte eddigi életét. Fotó: Karnok Csaba Stratégiai alpolgármesterként a szegedi közgyűlésben. Lemondásának okáról sokféle pletyka született. Fotó: Karnok Csaba