Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-25 / 274. szám

Érdeklődni: 20/9583-781 telefonszámon lehet. LAKÁSTEXTIL-AKCIÓ A FIX-PONTBAN! Pamut és pamut-műszál ágyneműk 1390 Ft Krepp ágyneműk 1690 Ft Flanel ágyneműk 1790 Ft Szatén ágyneműk egyszínű és mintás 2000 Ft Frottírlepedő több méretben 800 Ft-tól Pamutlepedő több színben 630 Ft-tól Toll kispárna 550 Ft • toll nagypárna 1300 Ft • tollpaplan 4100 Ft Cím: 6723 Szeged, Dorozsmai út 14. 1 Nyitva tartás: H.-P: 9-17. Szo. 9-12 Brit tulajdonú Magyar Élet- és Nyugdíjbiztosító Rt. P^l felvételt hirdet MÉBIT TANÁCSADÓI munkakörbe. CCNU UGVUWAT Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes városokból, valamint vonzáskörzetükből MAGAS EGZISZTENCIA. KIEMELT JÖVEDELEM ÉS KÉPZÉS. A hat hónapos átképzés Időszakára havi rendszeres jövedelmet biztosítunk. , Jelentkezés: 2002. november 27., du. 16-ig az irodavezetőnél, az alábbi telefonszámon: 62/551 -470. < hogy másokat is megkárosított, ezért várják a károsultak jelent­kezését. Rendőrök kerestetnek A Szegedi Rendészeti Szakközép­iskola érettségire épülő, kétéves, nappali tagozatos keresztévfolya­mos képzést indít jövő február­tól. Az iskola elvégzése után a Készenléti Rendőrségen vagy a Budapesti Rendőr-főkapitánysá­gon tiszthelyettesként lehet majd elhelyezkedni. Az érdeklő­dők bővebb felvilágosítást a Csongrád Megyei Rendőr-főkapi­tányságon, illetve a rendészeti szakközépiskolában (Szeged, Ba­jai út 14.) kaphatnak. A jelentke­zési határidő: 2002. december 6. A HANSA-KONTAKT ÉLELMISZER-VEGYI ÁRU NAGYKERESKEDELMI CÉG AZONNALI BELÉPÉSSEL KERES ÜZLETKÖTŐT • TÚRAAUTÓS ÉRTÉKESÍTÉSI MUNKÁRA (Van Sales) Feltételek: • jogosítvány • vállalkozói igazolvány • értékesítési gyakorlat • nagy munkabírás • kreatív személyiség A jelentkezők önéletrajzaikat a 62/558-323-as faxszámra, vagy levélben a 6724 Szeged, Huszár u. 1. címre adhatják le 2002. november 28-ig. Jelige: „Túraautó" A hat, közös évtized alatt egyszer voltak nyaralni Gyémántlakodalmat ültek Fodoréknál Gyermekeik, unokáik és dédunokáik köszöntötték fel szombati gyémántlakodalmukon Fodor Gézát és feleségét, Tóth Ilonát. A mórahalmi pár hatvan éve mondta ki a boldogító igent. - A dolog hozott össze minket! - mesélte a 80 esztendős Fodor Géza gyémántlakodalmukon. A bácsi az 1930-as évek végén a mórahalmi tanyavilágba járt kapálni. Egyszer azon a földön kellett dolgoznia, ami szomszédos volt Tóth Ilona szüleinek házával. A legénynek ha­mar megtetszett a kislány és udvarolni kezdett Ilonának. Az első találkozásuk után három évvel, pontosabban 1942. november 11-én már a mórahalmi templomban fogadtak egymásnak örök hűsé­get. Mi másból is élhettek volna, mint a földből. Tizenöt holdon több­nyire szőlővel foglalkoztak, amit a piacra vittek, de azért jutott belőle a hordókba is. Mind a mai napig azon a tanyán élnek, ahol egykoron meg­ismerkedtek és mostanáig szántottak, vetettek és arattak. - Akkor még nem ilyen világ volt, mint most. Keményen meg kellett dolgozni a ke­nyérért, hisz semmi sem pottyant az ölünkbe - mondta a néni. K.T. SZEGEDEN, AZ ÚJ VÁSÁR TERÜLETÉN 2000 m2, ipari, termelési, raktározási célra alkalmas, fűtött, magas raktár BÉRBE ADÓ! Mintha itt lett volna a Géza - mondta az egyik vendég szombaton este a szegedi Pinceszínház­ban. Zsúfolásig megtelt a belvárosi pince, amely a kaba­ré francia őshelyszínének nevéről Chat Noirnak keresztelte el humoros hetét. A Pinceszínház kaba­ré* és humorfesztiváljának szombati estjét Boncz Géza emlékének szentelték a szervezők, az alterna­tív színház fiatal színész-mindenese, Kancsár Jó­zsef magára vállalt mindent, ahogyan ez egy min­deneshez illik, összeszedte az anyagot, megpróbál­ta megszerkeszteni, hívott vendégeket, felkérte a fellépőket, plusz ő volt a moderátor. Nem is ismerte Boncz Gézát. Életében. Ha úgy vesszük, pirulhatnánk, megint, mind­annyian, akik ismertük, mégsem nekünk jutott eszünkbe... - Minden úgy van, mint amikor még élt a Géza; valahogyan olyan érzésem van, mintha most is itt lenne - mondta egy vendég a szünetben, és tényleg, voltak pillanatok az esten, hogy azt vár­ta az ember, egyszer csak megjelenik a számára túl alacsony boltívek alatt, mondjuk egy hajlekötőben, meghajol, mert különben beverné a fejét, a közön­ség meg eszement röhögésbe kezd, Géza némán és félszegen meglóbálja a kezét, üdvözli a sok ismerős arcot, azok boldogan nevetnek... Még mindig segít élni nekünk. Nevettetéssel hes­senti el homályos lelkiismeret-furdalásunkat: ho­gyan van az, hogy csak mostanában kezdjük tudni, mekkora nagy - ember volt. Nem úgy, mint Farkas­házy konferanszának poénjában, miszerint Boncz 192 centi, hanem - igaziból. Mindenféle jelzőket lehetne halmozni - meg az ellenkezőjüket; csak egy biztos, hogy szikrázóan tehetséges volt. Pár hónap­pal a halála előtt jelent meg a könyve, Az őrület ha­tára. Az ebben összegyűjtött írásokból adtak elő a szombati emlékesten a színészek, köztük kedvenc unokaöccse, Boncz Adám, s beszéltek róla a család­tagok, a fia, Boncz Dániel, a testvére dr. Boncz Ist­ván, majd a barátok közül Kelemen István és Far­kasházy Tivadar. Kifejezetten családias hangulat támadt a pincében, ahol, úgy tetszett, összegyűltek mindazok, akik a hatvanas-hetvenes években vol­tak itt fiatalok, ezért alig bírnak most magukkal, ú§y röhögnek az ezerszer hallott szövegeken, hogy „Éljen a megbonthatatlan konzerv!", hogy „Té­len-nyáron jövet-menet veled vagyok szakszerve­zet", és hogy „Moszkva; sztálingózik a hó, a kocs­mából halk muzsikok szűrődnek ki, a tükrön fek­szik hason Mása"... Képzeletünkben Boncz Géza hallgatag megértés­sel nézett végig rajtunk, de amint a búcsúmeghaj­lás után még egyszer fölpillantott, mintha egy iro­nikus kis mosoly megjelent volna a szája sarkában. Mi meg, mint afféle rántotthús-alakú Magyaror­szág polgárai - elengedtük. S. E. 4 • A K T U Pinceszínház-produkció Boncz a Chat Noirban A legendás humorista bátyja, dr. Boncz István (jobbról) és az est házigazdája, Kancsár József a pincé­ben tartott esten. Fotó: Karnok Csaba Filmdíjak A szegedi Juhász Gyula Művelő­dési Központban rendezett IV. Csongrád Megyei Filmszemlén tizenhat filmkészítő huszon­nyolc alkotása közül választotta ki a zsűri a legjobbakat. A mű­vész-, humoros, úti-, dokumen­tum- és természetfilm kategóri­ákban nevezett filmekről Madur­káné Marton Erzsébet, a művelő­dési ház igazgatója, Pavlovits Miklós, a Ibiin TV főszerkesztője és Nagy Károly festőművész mondott véleményt. A zsűri döntése szerint Hencz Alajos el­ső, Szatmári Csaba második, Ratkai János harmadik helyezést ért el. Különdíjat a Szabó Kata­lin, Révész Zsolt alkotópáros és Misku Norbert kapott. Az opera­tőri díjat Kukli Györgynek ítélték oda, közönségdíjas: Gera Zsolt. ALIS« HÉTFŐ, 2002. NOVEMBER 25. A gazdaasszonymisétől a forralt borig Hatvan éve él boldog házasságban Fodor Géza és Tóth Ilona. Hát­térben az esküvői fotójuk. Fotó: Gyenes Kálmán Sátorváros született a szőregi búcsún Károsultak jelentkezését várják a rendőrök Ferenc, a cégalapító Alkalmi tolvajt fogtak el a kö­zelmúltban a Szegedi Rendőr­kapitányság belvárosi rendőr­őrsének munkatársai. A férfi azonban nem csak Szegeden lo­pott. A 32 éves N. Ferenc Zsolt (ké­pünkön) több szegedi és buda­pesti ügyvédi irodát keresett fel azzal a szándékkal, hogy céget szeretne alapítani. Amíg az ügy­védek a papírok előkészítésével foglalkoztak, a férfi az irodákból bankkártyákat, okiratokat, kész­pénzt, valamint személyes irato­kat tulajdonított el, mintegy 300 ezer forint értékben. A rendőrség húsz bűncselek­ményt rábizonyított, feltételezik, Az új templom 1816-os felszen­telése óta tartanak Katalin-napi búcsút Szőregen. Szombaton kiállítás nyílt, cserkészek talál­koztak és bált rendeztek, va­sárnap pedig az ünnepi szent­mise után búcsúfiát válogathat­tak a szőregiek. A szőregi új templomnak ale­xandriai Szent Katalin a védő­szentje. A korábbi leégett faépü­let helyén felépült és 1816-ban felszentelt templom búcsúját mindig az advent előtti utolsó va­sárnap rendezik meg. A szőregiek a hét végén ismét védőszentjúkre emlékeztek, valamint cserkészta­lálkozót és bált rendeztek. Az utóbbi években a rossz, hi­deg idő miatt elmaradt és végül teljesen meg is szűnt a körme­net. A tegnap 9 órás ünnepi szentmise után a szőregiek nem siettek haza, hanem a több tucat sátor között nézelődtek, vásárol­gattak. A gyerekeket legjobban az óriá­si, felfújható csúszda érdekelte. Míg az apróságok cipőt levetve játszottak a hatalmas építmé­nyen, a papák megihattak egy-két pohárka forralt bor. Egyi­kük meg is jegyezte, csak a hi­degre való tekintettel vesz magá­hoz néhányat a forró italból. A sátorsor közepe táján mű­anyag halacskák vártak arra, hogy a gyerekek kifogják őket. Medencéjükben nem volt víz, de ez nem zavart senkit. Az egyik apuka tréfásan biztatta is fiát, hogy legalább akkora harcsát emeljen ki a pecabotjával, mint amekkorát ő hozott haza a mi­nap. A ponyvák alatt a már szoká­sos búcsúfiák lapultak. Rengeteg játék, édesség, kazetta, festmény és dísztárgy közül válogathattak az érdeklődők. A cukorka-, cso­ki-, mézeskalácshalmok előtt volt a legnagyobb nyüzsgés. Nemcsak a legkisebbek húzták ide szüleiket egy-egy nyalókáért vagy törökmézért, de a felnőttek is szívesen vették és ették az édességet. Egy idős néni pedig igencsak megörült, amikor meg­pillantotta az egyik tálcán a med­vetalpat. - Utoljára kislány ko­romban ettem ilyent! Most is kérnék belőle tíz dekát - mondta az árusnak. Búcsúkor jönnek látogatóba a rokonok és az ismerősök is. A háziasszonyok ilyenkor ki se lát­szanak a munkából, sütnek, főz­nek és takarítnak. Ezért Kókai Pál plébános kitalálta az úgyne­vezett gazdaasszonymisét. - A hölgyek arra panaszkodtak, hogy vasárnaponként nem érnek rá templomba jönni a rengeteg do­log miatt. Ezért szombaton dél­után tartunk nekik misét - me­sélte. A plébános végül még hozzá­fűzte, hogy sajnos, a mai fiatalok többségének a búcsú egyet jelent a sátrak közti nézelődéssel. Pedig aki nem vesz részt a vasárnapi misén, annak nincs is búcsúja. Után pedig nyugodtan lehet vá­sárolgatni, felülni a kisvasúira vagy sörözgetni. K.T. Igazi kavalkád volt a faluban. Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents