Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-22 / 272. szám

Péntek, 2002. november 22. DÉLMADÁR 11 Kulturált forma: Esetleg túlórázhatok... Szleng: Mégis, szerinted hogy a f...ba lenne nekem erre időm? Kulturált forma: Meggyőződésem, hogy ez nem valósítható meg. Szleng: Egy f...t! Kulturált forma: Tényleg? Szleng: Miért b...sz már megint? Kulturált forma: Talán X. Y.-nal kellene egyez­tetned. Szleng: Az édes anyukáddal szórakoz­zál! Kulturált forma: Én nem vettem részt a pro­jektben. Szleng: Ez nem az én kib...tt problémám! Kulturált forma: Ez érdekes! Szleng: Mi a franc? Kulturált forma: Igyekszem beszorítani a munkarendembe. Szleng: Mi a francért kell csak most szólni? Kulturált forma: Még nem sikerült teljesen megismerkednie az üggyel. Szleng: Sz...k az egész ügyre. Kulturált forma: Hogyan, uram? Szleng: Kapd be! Kulturált forma: Azt hiszem, nem érted a lényeget. Szleng: Dugd fel, apafej! Kulturált forma: Szeretem a kihívásokat! Szleng: Egy nagy szívás ez a munka. VÉGRE IGAZI OTTHON? Elérhető az FHB Otthonteremtő Hitelevei! Minden lakáscélra felvehető. Pár hét alatt hozzá lehet jutni. Alacsony a kamat (új lakásra 2,9%, használtra 4,5%). Minden állami támogatás (pl. „szocpol."), kamat- és adókedvezmény igénybevehető. Köztisztviselőknek további kedvezmények. Megfelelő fedezet mellett a hitel a vételár vagy építési költség akár 100%-át is elérheti. Csak ingatlanfedezetre - a szükséges jövedelem igazolása nélkül - is igényelhető. Az anyagi biztonságot hitelfedezeti életbiztosítás segíti. További információ: az FHB szegedi irodája (Tisza Lajos körút 20., tel.: 62/553-300), a bank 06-40-200-115-ös hitelvonala, internet: www.fhb.hu, m1, RTL Klub képújság 508. oldala. hcjík » Nők a golfpályán Barry és Will kénytelen folyton leállni golfozás köz­ben, mert az előttük haladó két női játékos minden ho­mokcsapdába beletalál, és rendre kiütik a labdát a pá­lyáról. Végül Barry azt mondja: - Odamegyek meg­kérdezni, megelőzhetjük-e őket. El is indul a nők felé, de félúton megáll, sarkon for­dul és vörös arccal érkezik vissza: - Nem tehetem. Az egyik a feleségem, a másik a szeretőm. Inkább te menj oda. Will elindul a nők felé, de ő is megáll félúton és visszafor­dul: - Kicsi a világ... OTTHONTEREMTŐ HITEL AZ FHB-TÔL ÉS PARTNEREITOL Ügyviteli szoftverek Kettős könyvelés, Pénztár s Számlázás, Készletvezetés i Tárgyieszköz-nyilvántartás § igény szerinti összeállításban Finister-98 Kft. 30/303-83-77, 62/550-117 Társaságok könyvelése, bér, munkaügy, eva nyilvántartások bevallás, adatszolgáltatás. Ügyviteli szolgáltatások „Az agyam nem szőke!" A buta rendőrök feje fölött elszállt az idő nikkelezett vasfoga, a rendszerváltozás és az eddigi belügyminiszterek között legak­robatikusabb Horváth Balázs egyensúlyozó-mutatványa óta (in­tegetés a blokádoló taxisoknak a szédítő parlamenti párkányról) megállíthatatlanul szárnyal a BM-intelligenciahányados (példa­nóta: „Hányados úrsejehaj, hányados úr, ha felül a lovára..."). Egyszerűbben: a hóvízagyú szerv már lerágott csont. Még áll a vártán, de bástyáit mellbe(ki-?)dobással megdöntötte a szőke nő, a gyárilag hím fakabát ellenkező nemű megfelelője. A „Szőkenő" mint a butaság allegóriája, egyszámjegyű IQ-val rejtegetve me­zítelenségét, kikelt a lábszagú viccek tengerének tajtékából, és kagylóhéj híján krémpúderkompaktban állva vetette partra a kényszeres röhögés hátszele. Azóta - turbózva a képzavart - a butaságistennö ínségszarujából zuhognak a sárgahajúakat agyatlan véglényként leíró élcek, amelyeknek némelyikére még mint rendőrviccre emlékszünk, csak a főszereplők cseréltek mezt (lelki szeműek itt tartsanak kis szünetet, hogy kellő plasztikussággal fölidézzék a lighterotikus rendőr-szőkenő padödőt). Röpke közvélemény-kutatás szerint nem csak a szőke nők érzik sértve magukat az ostoba viccek miatt, amelyekben annyi szellem sincsen, mint Duracel-nyuszi-Aladdin elemlámpájában. A barna, mahagóni, tizianvörös, fekete, gesztenye és melír hajúak is bántva vannak trufailag itten, még akkor is, ha némely szőke nőre nem lehet elég jó viccet mondani, mer' hogy úgyse értené. Persze, akinek nem vicce, ne vegye magára. Sorolhatnánk az okos, elismert, sikeres lenhajú lányokat-asz­szonyokat, de minek. „Minden nő szőke!" - mondja erre, ha nem is a Cyrano-beli kis lovag (akit aztán jól összekaszabolt a Gerard Depardieu), de a nőket zsigerből lenéző macsó (lásd még: macsó hímzés). És persze mi van akkor a műszőkékkel - a műszóké bélésű kabátot és muffot most felejtsük el átmenetileg. „Az agyamat nem festettem szőkére, az agyam barna!" - vágott vissza egyikük fonák röptéből. Ebből kiderül, hogy a szókenőség nem hajszín-, hanem inkább agyfüggő (utóbbi ékszernek se mutatna rosszul), mi több: altesti elrendeződéshez sincsen kötve. Elő tehát „szőkeférfis" viccekkel, csak aztán „megércsük" őket valahogy. NY. P. Diplomácia Henry Kissinger odamegy egy szegény emberhez: - Szeretném, ha a fiad fe­leségül venne egy lányt! - Ugyan, sosem szólok bele a fiam életébe. - De ő Lord Rothschild lánya! - Nos, ebben az esetben... Ezután Kissinger odamegy Lord Rothschildhoz: - Van egy férjjelöltem a lá­nyod számára. - Ugyan már, a lányom még túl fiatal a házasságra. - De ő a világbank alelnöke! - Nos, ebben az esetben... Végül Kissinger megkeresi a világbank elnökét is: - Van egy ismerősöm, sze­retném a figyelmedbe ajánlani mint alelnök. - Ugyan már, így is több alelnököm van, mint ameny­nyire szükségem van. - De ez a fiú Lord Rothschild veje! - Nos, ebben az esetben... Szappanopera Pistike anyukája vesz Pistiké­nek egy extrahabos szappant. Pistike ezután mindennap több órát zuhanyozik, közben han­gosan énekel. Az egyik nap megkérdezi tőle az anyja: - Pistike! Miért énekelsz mindennap több órát a zu­hany alatt? - De anya! Azt mondtad, hogy játszhatok szappanoperát. Munkahelyi szleng Belami aranykönyve Ej, de nagyon ismerős nekem a maga arca ­fordult egy beugrás libellét bemutatva Snájdig Pepi Smúz apu felé a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. A vén Smúz előbb meghökkent egy kissé, majd csak ennyit válaszolt: - Aztán mitől ne lennék ismerős, hiszen a legszerényebb számítások szerint is az elmúlt húsz év alatt legalább kétszázszor ittasodtunk már le együtt különböző kocsmákban. - Nem, nem, most még véletlenül sem erre gondolok - rázta bozontos üstökét a munka­nélküliséggel oly eredménytelenül küzdő Pepi úr. ­Nem lehet, hogy a maga képe nézett rám az aranykönyvből? Mármint abból a kiadványból, amely a száz leggazdagabb magyart mutatja be, s nemrégiben jelent meg, mintegy hatalmas köz­érdeklődésre számot tartva? A kérdés felvetése után két másodpercen belül küldte el Smúz Snájdlgot a melegnél is forróbb éghajlatra, azt ajánlva: szórakozzon inkább a görkorcsolyabajnok öreganyjával, mintsem rajta gúnyolódjék. Mivel Snájdig poénját a Zsibiben többen sem tartották túl ízlésesnek (nemtetszését Minek Dönci például kettő darab pohár Pepi fejéhez dobásával fejezte ki), előbb Smúzt védte a kompánia, majd többen is elkezdték fennhangon vitatni, ugyan ki, miből, hogyan és miért is gazdagodott meg ebben az országban? - Ha jól hallom a hölgyek és urak szavát, magukat most nem a tények, sokkal inkább a sárga irigység motiválja - szólt közbe Belami. Majd hozzátette: az amerikaiak igenis büszkék a leg­gazdagabbjaikra. Úgyhogy jó lesz, ha a Zsibiben eluralkodott gondolkodásmód is mihamarabb vál­tozik, mintegy USA-kompatibilissé válik, mielőtt még jól elverné a Ló Eleket. - A piacgazdálkodás lényege éppen az, hogy az ügyesek, a rátermettek, a szorgalmasak több pénzhez jutnak, mint a lusták, a buták és a trehányak - magyarázta a külváros nyugalmazott szépfiúja. Csak egy volt a bökkenő: a lusta szónál mintha túl mélyen nézett volna Bika Jenő szemébe, ezért aztán Bika úr a közelében tartózkodó ku­kafedővel kétszer arcul is ütötte Belamit, mintegy erős felindulásból. No, de egy egész estén át csak nem lehet vitatkozni a gazdagság rejtelmeiről, ezért aztán úgy hét óra körül a jelenlévők inkább saját panaszaikat sorolták. - Ha egyszer valaki kiadja a szegények fekete könyvét, engem biztos beválasztanak az első százba - jajdult Cink Enikő, s annyi kifizetetlen csekket bontott ki az asztalra, hogy a fröcs­csöspoharaknak fél négyzetcentiméter hely sem maradt. - Ez is valami? - legyintett Ló Elek. - Ha tudni akarja, én momentán már csak a Firhangmo­csolád és vidéke takarékszövetkezetnek nem tar­tozom, azonkívül gyakrabban csönget be hozzám a végrehajtó, mint a postás. Mivel Firnájsz Egon is bejelentette igényét az ország egyik legszegényebb polgára címre, uszkve heten-nyolcan üvöltöztek alig színlelt fájdalmuk­ban a Zsibl összes termében. Józsi csapos ugyan többször is felszólította a jelenlévőket, hogy jobb lenne talán ezt a nagy szegénységet titkolni, mert a végén még arra következtet, hogy a számla kifizetésére nincs túl sok esély, ezért aztán egy kortyot sem kap senki. Ám ez a közbevetés sem tudta kirugdosni a panaszáradatot a kocsma ajtaján, s volt is akkora a zokogás, hogy Béla légy (tudják, ki egykoron a piacról menekült a Zsibibe) három négyzetméter vasreszelővel itatta fel köny­nyeit. - Emberek! Mi lenne, ha az önsajnálat he­lyett valami másra pazarolnák az idejüket? ­érdeklődött Belami. - Azt ugyan nem javasol­nám - ismerve vagyoni viszonyaikat -, hogy most vásároljuk fel a General Motors összes részvényét, de talán egy-két jó ötlet rajtunk is segíthetne. Kezdjünk valami vállalkozásba, fogjunk össze, egyesítsük tőkéinket - lelkese­dett a külváros pirosuló arcú, ám ettől még vénülő széplegénye. - Tőkét egyesítsünk? Hát azt, mondjuk lehet ­bólintott Ló Elek. - Ám addig annyit kérnék magától, ugyan ne szívja már el csonkig a cigijét, mert olyan jól esne egy-két slukk, így fizetés előtt - párásodott Elek szeme. És kifordította zsebeit, akárcsak Plüss Eta, Minek Dönci, Snájdig Pepi, Smúz apu és Bika Jenő. Hát mit mondjak: egyetlen papírpénz sem gyű­rődött kezükben, de még kipottyanó vaspénz sem csörrent meg a Zsibi kövén. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents