Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-11 / 262. szám

4 4 »¡ •AKTUÁLIS« •AKTUÁLIS" HÉTFŐ, 2002. NOVEMBER 11. Két nap alatt három nagyobb baleset történt a megyében Halál és sérülés az utakon Holnap, november 12-én rendezi meg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főis­kolai Kar - a kétévente sorra kerülő - kari szintű tu­dományos és művészeti diákköri konferenciáját. A seregszemlén mintegy száznegyven hallgató tíz szekcióban ad számot tudományos kutatómunkája eredményéről, illetőleg művészi alkotásáról. A szekciókban - vendégként - a kolozsvári, a nagyvá­radi és a nyitrai egyetemek küldöttjei is részt vesz­nek. A konferenciát reggel 8 órakor dr. Karikó Sán­dor, a Tudományos Diákköri Bizottság elnöke nyit­ja meg a főiskola dísztermében (Boldogasszony sgt. 6.), majd dr. Galambos Gábor, kari főigazgató kö­szönti a megjelenteket. A szekcióülések 9 órakor kezdődnek a kar különböző termeiben. Délután 4 órakor hallgatói kiállítást nyit meg dr. Hann Fe­renc, művészettörténész a Rajz-Művészettörténet Tanszéken (Brüsszeli krt. 37.). Egy ember életét vesztette, hárman pedig meg­sérültek a hét végén történt balesetekben. Halálos baleset történt péntek este a Hódmezővá­sárhely és Székkutas közötti úton, amikor egy Vá­sárhely felé haladó Golf sofőrje későn vette észre, hogy az úttesten egy gyalogos akar átkelni. Az autós a vészfékezés ellenére elgázolta a 72 éves férfit, aki a helyszínen belehalt sérüléseibe. A helyszínelés idejé­re az utat teljes szélességében lezárták. Szintén pénteken, az esti órákban Bordány és Szeged között két kerékpárost sodort el egy autós. A 23 és 36 éves testvérpár Szeged felé biciklizett, amikor egy velük azonos irányba tartó gépkocsi el­sodorta őket. A fiatalabb férfit súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba, míg testvére könnyebben sérült. Szombaton a déli órákban a Londoni körút és a Kálvária sugárút kereszteződésében három gépkocsi ütközött össze. Egy jugoszláv rendszámú kisbusz a Londoni körút irányából tartott a Petőfi Sándor su­gárút felé, amikor összeütközött egy Renault Mega­ne-nal. Az ütközéstől a jugoszláv kisbusz felborult, a Megane megcsúszott, majd egy Suzuki is nekiütkö­zött. A balesetben a kisbusz egyik utasa sérült meg. A vezetők mindannyian azt állították, hogy a jelző­lámpa zöld jelzésére hajtottak a kereszteződésbe. A. T. J. A balástyai böllérnappal kezdődik a vágási szezon Idén is a balástyai böllérek vol­tak a legfürgébbck: szombati ünnepükön vérét vették disz­nóknak, vaddisznónak, birká­nak, marhának, s ezzel kezdetét vette az idei vágási szezon. A szombat reggeli ködben és hi­degben sokan vették rá magukat arra, hogy a balástyai rendezvény­ház melletti réten közreműködje­nek néhány reszkető véknyú disz­nó átsegítésére az ólból a terített asztalig vezető rögös úton. A fel­adat véres kegyetlenségét igyeke­zett feledtetni a dolgozók közt sürgölődő pálinka- és forralt­bor-órjárat, a sátrak körül lengő sült kolbász és hurka illata, a hús­ipari cégek kiállításának kóstolói, a rúdon lassanként ropogósra sü­lő malac, a kilenc óriási bogrács­ban rotyogó pörkölt. A szőrös pörkölt nem jó - eb­ben nagy volt az egyetértés a pör­zsölést különféle technikával végző szakemberek körében. Munkájukat látva, az otthoni vá­gásra készülődök is sokat tanul­hattak, ha figyeltek. Például azt, hogy a kettévágásnál épp a gerinc közepénél végighasító bárd irá­nyítója eme attrakció előtt bi­zony, nem ivott célzóvizet. A kiállított és kóstolgatható kolbászokra, hurkákra, májasok­ra, disznósajtokra, sonkákra, ko­lozsvári, paprikás, füstölt szalon­nákra és sülő, rotyogó húsételek­re tekintve, könnyebben adott feloldozást a látogató az állatokat leölő-nyúzó-kibclező böllérek­nek, mintha elsétált volna az ál­latkiállításra, s onnan tekintett volna vissza a gyanús tócsákkal tarkított mezőre. Ott különben a karámokban puha bundájú kis­bárányt és vékony farkincájú kis­malacot simogathatott nagysze­rű időtöltésként mindenki, aki szerette volna valamivel elütni az időt, míg elkészül a malacpe­csenye vagy a pörkölt. Az állatok saját szükségleteink kielégítése érdekében történő leölésének er­kölcsi és etikai problémája azon­ban nem jutott el a szóbeli meg­fogalmazásig, ellenben számta­lanszor csendült fel a kedves ven­déglátók részéről a „Bort vagy pá­linkát?" hasonlóan fontos eg­zisztenciális kérdése. Az idei év újdonsága a böllér­kommandó bemutatkozása volt. A csacsi vezette különítmény ku­korica-kézigránátokkal, műanyag teniszütővel, fakanállal felszerel­kezve fogta el a kukoricaszárból épített bunkerben meghúzódó ba­lástyai rémet: egy pöttyös alsóne­műben menekülő vaddisznót. W.A. Művészeti diákköri konferencia Tremblay komédiájában játszik majd Hőgye Zsuzsanna és Voith Ági Tizenöt nő a Sógornőkben Nagy fába vágta fejszéjét Szék­helyi József, amikor elvállalta, hogy megrendezi a Kamara-Tan­tuszban a tizenöt színésznő összehangolt játékára épülő fer­geteges komédiát, a Sógornőket. Michel Tremblay 1965-ben írta a Sógornők (Les Belles Soeurs) cí­mű darabját, amit 1968-ban mu­tattak be Montrealban. Azóta is világszerte nagy sikerrel játsz­szák, és hamarosan végre Sze­gedre is megérkezik: az eredetileg tervezett november vége helyett december 6-án mutatják be Székhelyi József színművész ren­dezésében, a Kamara-Tantusz­ban. Úgy tűnik, a harmincvala­hány évvel ezelőtt Kanadában játszódó „plázatörténet" nálunk mára vált igazán aktuálissá. Egy külvárosi bérházban» élő család­anyát milliós nyereménnyel ajándékozza meg a sors levásá­rolható bélyegek formájában, amelyeket füzetekbe kell ragaszt­gatnia. Az asszony meghívja só­gornőit, testvéreit, szomszédait, barátnőit egy kis bélyegragaszt­gatásra. A felajzott nők szenve­délyesen nyalják a bélyegeket, közben beszélgetnek, mesélnek, panaszkodnak. Szép lassan jel­legzetes női sorsok rajzóidénak ki, kisebb-nagyobb titkokra derül fény... A már idehaza is több színház­ban nagy sikert aratott komédia különleges nyelvezetéről a fordí­tást átdolgozó Parti Nagy Lajos gondoskodott. Tremblay egy fran­cia kötődésű kanadai kispolgári hölgyközösség történetén keresz­tül mutatja meg egy Európától el­szakadt, de elszakadni képtelen réteg furcsa karanténját. Ezek a nők a világ másik végén úgy él­nek, hogy nem találnak megol­dást az életük igazi nagy kérdései­re, ezért mindenféle kisszerű problémákkal, nálunk is ismerős lakótelepi történetekkel traktál­ják egymást. így próbálják múlat­ni az életüket, amely meglehető­sen kilátástalan. Székhelyi József szerint a darab előre megfontolt szándékkal mocskos szájú, fur­csán keveredik benne a magyar és az angol nyelv. A figurákban nem lesz nehéz a mai magyar családok női tagjaira ismerni. A Sógornők szinte minden szerepe főszerep, ami magyará­zat a parádés színészgárdára: a népszerű Voith Ágit éppúgy lát­hatjuk majd benne, mint a sze­gedi közönség régi kedvencét, Hőgye Zsuzsannát, a színpadra visszatérő Markovits Borit, és a prózai társulat majd minden színésznőjét: Fekete Gizit, Mül­ler Júliát, Dobos Katit, Meszléry Juditot, Szabó Gabit és a többie­ket. A produkció díszletét Rózsa István, jelmezeit Papp Janó ter­vezi. H. ZS. Szorgos kezek alatt lassan megtisztul a disznó. Fotó: Schmidt Andrea Jó hangulatban kezdődtek meg az előadás próbái a Kamara-Tan­tuszban. Fotó: Miskolczi Róbert PALYAZATI FELHÍVÁS A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium pályázatot hirdet fiatal agrárszakemberek, az agrár felsőoktatásban, illetve középfokú szakképzésben részt vevő hallgatók részére az Amerikai Egyesült Államokba, Dániába és Németországba szervezett mezőgazdasági gyakornok programban, illetve az Egyesült Királyságban lovas programban való részvételre. A programok részleteiről, az egyes együttműködő szervezetek kínálta lehetőségekről és feltételekről, a pályázat elbírálásának rendjéről, valamint a támogatásról az alább felsorolt honlapokon található további információ: www.fvm.hu www.kszi.hu www.agroinform.hu Minden idők legsikeresebb árverése Szegeden Elkeltek a könyvek Az elmúlt hét végén rendezett negyedik szegedi könyvárverés sikere felülmúlta a szervezők várakozásait: az aukcióra bo­csátott 322 kötetből alig né­hány maradt a régi helyén. Három szegedi antikvárium (a Kárász utcai, a Könyvmoly és a Dekameron) immáron hagyomá­nyosan minden esztendőben ren­dez könyvárverést, melyek közül ez, az elmúlt hét végén rendezett sikerült a legjobban, s a hangulat is most volt először igazi „aukci­ós". Ebben persze nagy szerepe volt az igényesen válogatott anyagnak, míg Boross Zsuzsa, a Kárász utcai antikvárium mun­katársa szerényen úgy vélte, in­kább a közönségé az érdem. Ezúttal 322 igényes tétel került kalapács alá, s a számos különle­gesség közül nagy érdeklődés kí­sért egy helyi kötődésű ritkasá­got is. A kivételes szerencsével Szegedre visszakerült dokumen­tumgyűjtemény, mely gróf Tisza Lajosnak és Tisza Istvánnak a szegedi főispánhoz írott leveleit tartalmazza, igen izgalmas licitet ígért, s végül a három tételre bontott múltbéli örökségből két csomag magánlevél méltó hely­re, a Móra Ferenc Múzeum gyűj­teményébe került. Az árverés legszebb ívű licitje József Ákos 1936-ban kiadott, „A tacskó" című fajtabemutató, s a kutya vadászati használatáról szóló munkáját kísérte, hiszen ezerforintos kikiáltási árról in­dulva 32 ezer forinton lelt új gaz­dára. Új tulajdonosa minden bi­zonnyal nagy becsben tartja majd az aukció másik különle­gességét, az 1807-ben kiadott, Zsoldos János által írt „Asszony1 orvos" című korabeli nőgyógy­ászati munkát, mely igen ritka, s 24 ezer forintról indulva 55 ezer forinton kelt el. Kelendőek voltak a vadászati irodalommal kapcsolatos köte­tek, s változatlan szeretettel vá­sárolják a helyi könyvszerelme­sek a helytörténeti munkákat, s a nagy szegediek írásait is. A ne­gyedik szegedi könyvárverésre bocsátott tételek kikiáltási árá­nak összértéke 1,5 millió forin­tot tett ki, a leütési árak össze­adása után azonban kiderült: az aukció több mint kétmillió forin­tos eredményt hozott. A szerve­zők szándékai szerint jövőre is lesz árverés, s ha olyan minőségű és mennyiségű kínálat gyűlik össze, nem kizárt, hogy a helyi könyvszerelmesek a jövő novem­beri biztos program mellé egy ta­vaszi aukciós napot is beírhat­nak a naptárba. O.K.K. Vinkler világa Az újra felfedezett festőművész portréi Csákány Béla matematikus, egyetemi tanár nyitotta meg pénteken a Móra Ferenc Mú­zeum I. emeleti kiállítótermé­ben a Vinkler világa címmel indított ötéves tárlatsorozat második kiállítását, amely az 1980-ban elhunyt szegedi mes­ter portréit mutatja be. MUNKATÁRSUNKTÓL „Az emberi arc számára - min­den alkotói korszakában és éle­tének valamennyi szakaszában - megoldásra váró titkokat je­lentett. Kétségtelen, hogy gon­dolkodásának alakulását, művé­szi problémáit, útkereső törek­véseit portréin is nyomon kö­vethetjük. Vívódásai visszaha­tottak a legklasszikusabb műfaj­ra is. Gondoljunk csak a kezdeti időszak élmények inspirálta arcképeire, a kubista-konstruk­tivista negyvenes évek önportré­jára, melyről a Szegedi Új Nem­zedék kritikusa megjegyzi: »Kü­lönös önarcképe az élmény pszi­chológiai egymásutánjának éles analízise, s ennek a képnek rendkívülisége mellett is szem­beszökő szín- és vonalharmóni­ája, egy egészen spontán festői ösztön műve.« Az ötvenes évek realizmusa kihatott József Attila ábrázolására, a reneszánsz vilá­gának újraértékelése fényt ve­tett akkoriban készült arcképei­re, melyeket feleségéről, barátai­ról, családtagjairól készített, s élete utolsó éveiben a lényegke­resés, a titok közelségében már csak a mély tekintetekre, az át­világított szellemiségre figyelt. A világ arcokban tükröző válto­zásait éppúgy kereste, mint az emberi nem állandóságát, a „különöst" éppúgy, mint az egyes modellek egyéniségét, jel­lemét. Kortársainak egész pan­teonját festette meg, s ő ezzel szegült szembe az elmúlással. Legjobb arcképein létrejött az élő személy és az alkotó művész közötti kapcsolatteremtő rítusa. Ezért hihetjük, hogy az ezen a kiállításon - és az otthonokban, intézményeknél - látható Vink­ler-portrék erősíthetik remé­nyüket, esélyt adhatnak az el­múlással szemben" - fogalmaz tanulmányában a január köze­péig látható kiállítás anyagát magángyűjtők és a múzeum gyűjteményéből válogató és a tárlatot rendező Vinkler-tanít­vány, Tandi Lajos művészeti író.

Next

/
Thumbnails
Contents