Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-08 / 260. szám

Péntek, 2002. november 8. DÉLMADÁR 11 A csirke átment az úton Címszavak az ASER Enciklopédiából ANDANTE: A költő Dante zeneszerző fi­vére, aki kizárólag lassú ütemű műveket alkotott. TERMOFOR: Az IFOR-hoz és KFOR-hoz hasonló ENSZ-alakulat, amelynek kato­náit ágymelegítő akciókban vetik be. KÖDMÖN: Szögedi népnyelvben gyö­keret vert, magyar-angol kifejezés (ere­detiben: „köd-man"), amely párába bur­kolózó „embört" jelöl. PARAFÁL: 1. Borosüveg dugójának le­nyomatával nemzetközi szerződést hitele­sít. 2. Wagner „Parsifal" című operájának folytatása, amelyben a főhős parajelensé­gek áldozatává válik, s a darab végéig vad­romantikus ufonautaként tengeti életét. SOKÁC: Szárazságtűrő horvát facso­port. Belami lottóláza Sok furcsa figura megfordult már a Zsibbadt brigádveze­töben. Ám amikor Majzlinger Menyus Belami társaságában belépett a Panel Pál-lakótelep közkedvelt kocsmájába, még azok is felkapták a fejüket, akik soha le se tették. Merthogy Menyus akkora volt éppen, mint egy darab hegyomlás, ké­ményseprő egyenruhát viselt, maszatos arcából két kapa jel­legű fog világított, nagyon ni­kotinfehéren. Azonkívül ruhá­ján több volt a gomb, mint a lik, s Menyus még egy közeli ház falából kiemelt vakabla­kot is szorongatott a hóna alatt, alig eltakarva a zsebéből kikandikáló szerencsét hozó, kurta farkú malacot. - Hát ö a mi Menyusunk, aki gazdaggá tesz minket - mu­tatta be Belami a vendéget, s a meghatódottságtól két akkora könnycsepp gurult le az arcán, hogy Józsi csapos már indult is a felmosórongyért. - Aztán mi végre barátkoz­zunk mi őkelmével? - érdeklő­dött Smúz apu. Ám még be sem csukta a száját, kapott annyi választ, hogy Plüss Eta füle is káprázott a gyönyörűségtől. - Csupán csak azért, mert meg akarjuk nyerni a lottón a másfélmilliárd forintot - vi­gyorgottá külváros nyugalma­zott szépfiúja. -És ezt éppen maga mondja? Aki két héttel ezelőtt még arról kárált, hogy soha többé sze­rencsejáték, merthogy maga akkor se nyerne, ha mind a kilencven számot kihúznák a gömbből? - lepődött meg Cink Enikő. - Két hete? De hiszen akkor még alig lehetett többet ka­szálni egymilliárdnál! Még szép, hogy nem hergelődött bennem az indulat, és buta­ságokat beszéltem - szárnyalt Belami, homlokát verve több lámpatestbe is. - De most más­fél milliárd, minden idők leg­nagyobb nyereménye vár ránk. S mivel a fizetés is itt lapul még a zsebekben, ugyan miért ne kockáztatnánk meg egy na­gyobb összeget? Snájdig szerint az ő zsebében - kifizetve több adóssággát ­már csak két fizetési megha­gyás lapul, de azért uccu neki, töltsék a szelvényt, sokat és tudományosan. - Ki beszélt itt tudományról? - ellenkezett Belami. - Vagy maga nem olvasta, hogy egy a negyvennégymillióhoz csupán az esély, a valószínűség-szá­mítás meg nemhogy vas-, de még fabatkát sem ér lottó­ügyekben? Éppen ezért lenyú­lunk a gyökerekhez - mutatott Menyusra -, és vad mágiák segítségével szólítjuk meg For­tunát. Belami extázisa jobban terjedt, mint a szénanátha, így aztán pár perc múlva már Béla légy is Majzlinger Menyus mint kéményseprő gombjait markolászta, rángatta a malac farkát, simogatta a vakabla­kot, de arról se feledkeztek meg, hogy egy közelben ál­lomásozó muraközi ló lábáról lelopják a patkót. - A szelvényeket pedig csak és kizárólag Menyus töltheti ki ­közölte Belami -, merthogy az ö keze még szűz, soha életében nem lottózott. Mivel Menyus különösebb el­lenvetés nélkül elvállalta ezt a rendkívül fontos feladatot, a Zsibi népére már csak kisebb tennivalók vártak. Plüss Eta régi jó szokásához híven ólit­ván (vagy lett, ki tudja?) va­jákos nótákat üvöltött Bika Je­nő fülébe, Cink Enikő a Zsibi sarkait számolgatta, és béka­hájjal megkent franciakulcsot szopogatott, merthogy az ál­lítólag úgy vonzza a szerencsét, mint bilit a mágnes. Mink Dönci sem maradt tétlen - egy egész hattized másodperc alatt úgy összeveszett Link Egonnal a várható nyeremény haszno­sítása ügyében, hogy csak Ló Elek két darab, békítő jellegű pofonja józanította ki. Majd közös erővél elverték Smúz aput, merthogy a vén kujon kiszámolta: száz lottó kitöltése estén se nagyobb az esélyük a főnyereményre, mint szerelmes sündisznónak a túlélésre a pesti gyors mozdonya alatt. - Mégis, mi maga, matema­tikus? - lökte a vécébe Smúzt Snájdig Pepi, és úgy üvöltötte bele a közelgő estébe a tizen­kilencet, mint föltétlenül be­ikszelendő számot, hogy Richter úr skálája is belere­megett. - Úgy látom, az urak lot­tólázban égnek - öntötte sza­vakba tapasztalásait Józsi csa­pos. Majd a számlára mutatva közölte: véleménye szerint nem lesz ennek jó vége. Különösen akkor nem, ha az elfogyasztott italok ellenértékét a hölgyek és urak nem egyenlítik ki záros határidőn belül. - Ja, Józsi úr, mit gondolt? Hogy maga megúszhatja koc­kázat nélkül? - legyintett Be­lami, majd beleesett a transz­ba. A homlokára pedig csak annyit íratott fel Snájdiggal: szombat estig senki ne zavar­jon! Már csak azért se, mert momentán egyetlen fillérem sem maradt - tette hozzá át­szellemülten. S egy percig se bánta, hogy ezen az estén Ma­ligán Béla kisváltósúlyú alko­holmérgezés újfent pontozásos győzelmet aratott fölötte. BÁTYI ZOLTÁN A csirke átment az úton. Ezt a mondatot vajon hogyan kom­mentálják a kereskedelmi és a közszolgálati csatornák? FÓKUSZ: „Három évig mindennap sze­mezgetett a magokkal, jó kö­rülmények között élt. Aztán egy nap minden megváltozott. Attól kezdve nem volt egy perc nyugta sem. Nem gondolta még, hogy e végzetes hibáért élete végéig fizetnie kell. Ka­kasai elhagyták, tojásokat nem tojhat többé. Mindezt azért, mert átment az úton. Egy csirke kálváriája most itt, a Fókuszban!" HEirSZWi SZEMIL „Rejtett kameráink a helyszí­nen voltak, amikor egy mit sem sejtő csirke átment az utcán. A kommandósok azon­nal lecsaptak. Soha nem látott képek egy csirke átkeléséről és elfogásáról itt, a Helyszíni Szemlében!" FÁBRY-SHOMf: „Csütörtök este egy vadonatúj Showder-ban, egy vadonatúj Fábry Sándorral és a vado­natúj csirkével, aki átment a vadonatúj úton! Ne menjenek sehova, azonnal folytatjuk a vadonatúj csirkével, egy va­donatúj show-ban! Itt lesz a feledhetetlen csirke egy vado­natúj átmenéssel!" TÉNYEK „Csirkeátmenés. Egy csirke át­ment az úton tegnap a hajnali órákban, a rendőrség nem nyilatkozik stábunknak. Világ­méretű titkolózás, sajtófoga­dások, csirkepaprikás... a Té­nyek tükrében." AKTÁK: „A napokban kaptuk a hírt a Statisztikai Hivataltól, misze­rint évente negyvenhét csirke megy át az úton, miközben a kormány út- és csirkeátala­kításokat tervez. Van-e ma Magyarországon létjogosult­sága a csirkeátkeléseknek, és hihetünk-e a kormány ígére­teinek?" „Ma este ismét jelentkezik a Napló, benne Sváby Andrissal. Szavazzanak, a vonalak már élnek: önök szerint ma Ma­gyarországon átmehet-e egy csirke az úton? Tehát ma este a Naplóban: mérlegen a valóság és a csirke." FRÖ-00SS2K. „Ma este ellátogatunk arra a titkos bázisra a Közel-Keleten, ahol évekig őriztek egy csirkét, aki átkelt az úton. Forgatási engedélyt nem kaptunk az épületen belül, de kollégánk egy titkos kamera és egy csir­kejelmez segítségével rögzí­tette az eseményeket. Kérem gyengébb idegzetű nézőinket, hogy erre a pár percre kap­csolják ki a készülékeiket, ugyanis a felvételeken jól lát­ható a titkos katonai bázis vá­góhídja, és az évek óta ott száradó csirkevér! Tehát ma este a csirkekínzó bázis, és ami mögötte van." ABLAK UÖÍJÖ JÁNOS! „Jó délutánt kívánunk, itt az Ablak esti diójában. Hát... csir­kék. Nem tart semeddig, hogy kinyissuk az ablakot, és meg­mutassuk önöknek a csirkéket, elvégre szolgáltatóműsor va­gyunk... Elnézést, most mond­ják, hogy a gombot megint el­felejtettem megnyomni..." HÁROM KfrANSÁC (SCVOm UBOK vattjvwtst. „Itt állunk a tizenhárom éves Pistikével a fóti gyermekott­hon kertjében, ahol minden­féle vidám csirkék szaladnak át az úton. A Túrórudi-cég jóvoltából most Pistike is át­szaladhat az úton, és meg­kértük a magyar ralibajnokot, hogy közben autójával pró­bálja Pistikét is elütni, ahogy azt a csirkékkel tette. Közben pontos labdákkal dobálom majd Pistikét - hátul a ki­sebbségi lakók drukkolnak -, és ha eltalálom, akkor bejátsz­szuk nektek egy magyar sztár videokiipjét." A forrd nyár legemlékezetesebb pillanatai Az ember idegenben óhatatlanul szomjazza a kultúrát. Bogyóbombák Ősz derekán lesben állnak fö­löttünk a Kelet-Kínából való páfrányfenyők, amelyekből, az országban is páratlanul, egész fasorokat ültettek Sze­geden. A gingko biloba ter­mését a kínai orvoslásban lég­úti betegségek ellen alkalmaz­zák: magját megeszik, leve­léből tüdőgyógyító, érfalerő­sítő és agyműködést serkentő főzet készül. De mi nem ezért szeretjük. A sárga szilvákra emlékezte­tő, érett bogyók időzített bom­baként lebegnek felettünk, majd puhán plattyannak szét a járdán, orrgyilkos illattal lehel­ve be a környéket. Aki pedig, az aranyló levelű fák alatt járván, játékos kedvében szétfejel egy zuhanófélben lévő, lédús ging­kobatyucskát, ne bízza el ma­gát: a közelében megfordulók nem méltányolják majd légút­gyógyító szándékát, sőt, orru­kat két ujjal látványosan be­csippentik, amíg hatótávolsá­gából kikerülnek. NY. P. Ne bántsd a szőkét A szűk, kanyargós hegyi úton, a nyári melegben lehúzott ab­lakkal autózik két úr, kissé fél­re kell húzódniuk a kanyarból szembejövő kabrió miatt, amikor a kabrióból a szőke vezető hölgy átkiabál: - Disznók! - Idióta szőke agyatlan picha! - kiabálnak hátra egy­szerre az urak, és ezzel be­lehajtanak az úton keresztül ballagó kondába. Az év síremléke

Next

/
Thumbnails
Contents