Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-31 / 254. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. OKTÓBER 31. • MEGYEI TÜKÖR" 7 A tizedikről zuhant a betonra A csongrádi Dózsa György téren az egyik tízemeletes ház leg­fölső szintjének egyik erkélyé­ről vetette le magát tegnap dél­után háromnegyed egy előtt pár perccel egy asszony. MUNKATÁRSUNKTÓL Mivel a nó a betonra zuhant, gyors orvosi beavatkozással sem lehetett rajta segíteni: a mentők csak a halál beálltát tudták re­gisztrálni. A szerencsétlenség helyszínére sietók az erkélynél egy kis létrát találtak, ezért az első percekben még feltételezték, hogy baleset történt, ám az asszony táskájá­ban egy búcsúlevelet találtak. Ez­zel egyértelművé vált, hogy az öt­venesztendős nő öngyilkossági szándékkal ugrott le a magasból. A szomszédok érthetetlennek tartják a történteket, azt viszont többen is elmondták, hogy az asszony igen érzékeny természe­tű volt, gyakran került konflik­tushelyzetbe. Ennek ellenére senki sem gondolta, hogy a prob­lémáinak egyszer majd ekképpen mond búcsút lakótársuk. Zászlóavató MUNKATÁRSUNKTÓL Hosszú évek óta kiváló a kapcso­lat a szegedi Móra Ferenc szak­középiskola, valamint a Kiskun­halasi Határőr Igazgatóság kö­zött. Öt évvel ezelőtt együttmű­ködési szerződést is aláírtak. Az évforduló kapcsán együtt­működési zászlót adományozott a határőrség a Móra szakközépis­kolának. Az iskola edzőtermé­ben tegnap megrendezett zászló­avató ünnepségen Árvái Ferenc határőr ezredes, a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság vezetője ad­ta át a zászlót Miklós Mátyásné iskolaigazgatónak. Miska bácsi muzsikái Egy cselló hangja imbolyog a szívemben két nap óta, halkan ne­ki-nekilendül, azután csordogál csendben, hogy alig hallani szinte. Régi, kopottas hangszer hangja. Amikor fakulóban a fényes lakk már a gordonka lapján, hogy a játszó kéz nyomában, a vonó útja alatt egész kis vájat mélyed a fába fehéren, és a hangok is valahogy bentebbről, puha-mély simasággal szólnak. Es a hangszer teste: a lélek meg a káva a vonó alatt meg-megreccsennek. Valami sejtelmes otthonérzés szól az ilyenféle ódon hangszere­ken, mikor a muzsikus kezébe veszi őket; régi gyantaporok száll­nak finoman a húrokról, és századok óta érlelt hangok emelkednek tisztán. Október 23. emlékére gyűltünk össze, amikor Kovács Mihály pi­arista halálának hírét bejelentették. Azon az este érte is - tanítvá­nyáért és nevelőjéért - küldte a Város a Mozart-Requiemet a foga­dalmi templomból. Érte ? Utána ? Vagy Hozzá már ? Mintha a Gondviselés igazította volna e véletlen egybeesést. Igen: talán az is lett volna a búcsúzás legméltóbb módja, ha össze­gyűlnek muzsikus tisztelői, akiket mindig szeretettel gyűjtött ma­ga köré, annyira, hogy a legutóbbi években kerti koncerteket is szervezett a felsővárosiaknak. És a halk, kegyeletteli zeneszóba ta­lán belopakodott volna valami fényesebb, vidám muzsika is - a megérkezés öröméé -, mert Miska bácsi sohasem veszítette el paj­kos derűjét: tán még a budai börtönzárka sötétjében sem. Ismét­lem: mintha a Gondviselés intézte volna, hogy a szabadság ünnepi koncertjén vettük a hírt: nincs többé itt. A régi Szegedből ment Vele el megint valami. A tiszai halászem­ber unokájával, az Úristen hajnali ¡ás ministránsával, az algyői je­les diákkal, akinek uzsonnástáskájából talán sohasem fogyott ki az édesanyja sütötte kenyér, és a szemében nyolcvanévesen is benne ragyogtak a gyerekkor csillagai. Szótlan ember volt, talán a legböl­csebb ember, akit csak ismerhettünk: úgy élt itt köztünk - ki-kiszo­rulva a Városból, és négy évtizeden át megfosztva attól, hogy tanári hivatásának élhessen -, hogy most vesszük észre szinte, amikor már nincs, mit is jelentett. Hiszen csak: volt. És lenni csupán - ez az egészen nagy lelkek valódi adománya a földön. „Közben meg­öregedtem " - írta pár éve, visszaidézve emlékeit. Melyikünknek lesznek ilyen tartalmas tőmondatai? Van úgy, hogy a régi csellókat nem veszik kézbe sokáig. Csak ér­nek: fájukon elmélyül a lakk, plasztikusabbá válik, gazdagabb mintázatot fed fel az erezet - és emberöltőkön át csak odabent őrzik egy-egy derűs gavotte, mélázó sarabande, egy panaszos lar­ghetto hangjait. Aztán a hangszert egy nap kezébe veszi a muzsi­kus: régi gyantaporok szállnak finoman a húrokról, a lélek meg a káva meg-megreccsen - és a kopottas, öreg hangszer szól, szól egyre a megérkezés örömének hangján, valami puha, mély sima­sággal. MARTON ÁRPÁD A helyi vereség előzményei Mi történik a Fideszben Szegeden? Lengyel Györgyi: nem voltam pohtikai komisszár Menesztették a kancellárt A választási vereség okainak elemzése még várat magára a jobboldalon, ám néhányan már­is levonták a következtetést és távoztak a szegedi Fidesz el­nökségéből. Az elnök - maradt. A legutóbbi hír szerint lemon­dott a Fidesz városi elnökségé­nek minden tagja, kivéve Bartha László elnököt. Sem a posztján maradt elnök, a város volt pol­gármestere, pártjának parlamen­ti képviselője, sem más fideszes politikus nem vállalkozott sem­miféle indoklásra. A kívülállók csak találgathatnak, mint koráb­ban is gyakran: mi történik a Fi­deszben Szegeden? Bartha-stratégia Jobb híján kíséreljük meg az utóbbi hónapok eseményeit fel­idézni - újsághírek, nyilatkoza­tok tükrében. Hátha jutunk vala­milyen következtetésre - már csak azért is, mert a közgyűlés je­lentős baloldali fölénye tükrében rendkívül lényeges, hogy az el­lenzéknek súlya legyen a városi politikában! „Nem lettünk sokkal okosab­bak" - mondta Bartha László a Fidesz-MPP szegedi elnöke, a vá­ros polgármestere a tavaszi vá­lasztások után. Nagyjából ennyi­ben foglalta össze a vereség okai­ról szóló helyi pártelemzést. Hozzátette még, hogy a pártnak Szegeden mintegy száz tagja van, ehhez a választás előtti héten még ötvenen jelentkeztek, a Fi­desz tehát „soha nem látott mó­don népszerű". A választásokat követő hetek­ben a helyi politika követőiben joggal alakult ki az a benyomás, hogy Bartha László polgármester és helyi Fidesz-vezető elszántan, aktívan és bizakodva készül az újabb megmérettetésre, az ön­kormányzati választásokra. Má­jus 18-án összefogásra szólította föl Szeged országgyűlésbe beju­tott összes képviselőjét - a váro­A város vezetői, középen Bartha László és Timár László március 15-én. Akkor még minden rendben lévőnek látszott köztük. Fotó: Karnok Csaba sért való eredményes lobbizás ér­dekében. Különféle fórumokon elejtett megjegyzéseiből arra le­hetett következtetni, hogy egyé­ni kampánystratégiáját bizonyos áldozatszerepre és - ettől nem függetlenül - egyes párt- és mun­katársaitól való elhatárolódásra építette föl. A sejtek támadása „Már azon a napon, amikor polgármesterré választottak, megindult az összehangolt tá­madás ellenem... Elhíresztelték rólam, hogy alkoholista vagyok, hogy ittasan vezettem, hogy há­rom családom van. Amikor átad­tuk a Lechner téren az új orvosi rendelőt, az terjedt a suttogó pro­pagandában, na, ez lesz a Bartha magánklinikája" - nyilatkozta lapunkban a polgármester. Kissé homályos, de azért félreérthetet­len célzásaiból a közönség szá­mára világossá válhatott: a kam­pányban megpróbálja önmagát ártatlanul rágalmazottnak fel­tüntetni, egyes munkatársaival, elsősorban alpolgármesterével, Timár Lászlóval ugyanakkor je­lentősen megromlott a kapcsola­ta. Eközben a helyi Fidesz-elnök­ség mintha az elnök ellen for­dult volna. A külső szemlélők számára ez először júniusban vált nyilvánvalóvá, amikor nem Barthát, hanem Póda Jenőt je­lölte a Fidesz szegedi polgármes­ternek. Miután Bartha szürke eminenciási szerepvállalása mellett már korábban megala­kult a Szeged mindenekelőtt! el­nevezésű, a polgári köröket tö­mörítő mozgalom, ez biztosítot­ta a hátteret a polgármester lan­kadatlan küzdelméhez a pártján belül. „Nem döntés, csupán ál­lásfoglalás született" - kommu­nikálta Bartha a Póda-jelölést, a polgári sejteket egyesítő mozga­lom pedig a Fideszt bírálta köz­leményében, amiért nem egyez­tette a polgármester-jelölést a mozgalommal. A pártelit csatája Mint utóbb kiderült, a polgári körök egyértelműen legyűrték a Fidesz-akaratot, csaknem úgy, ahogyan Bartha szerette volna. Hiszen a körök sokfélék. Szege­den egyértelműen azoknak az akarata érvényesült, akiknek szellemi irányítója Solymosi Fri­gyes professzor: Balogh Elemért jelölték. Nem tudták érvényesí­teni érdekeiket a Tisza Konzer­vatív Körből „kinőtt", Barthát tá­mogató „sejtek". Ráadásul a Fi­desz-elnökség egyértelműen Ti­már szerepvállalását támogatta a kampányban, a polgármester tel­jesen háttérbe szorult. A párt helyi szervezetén belüli meccsnek még most, a jobboldal önkormányzati választási veresé­ge után sincs vége. Bartha „hasz­nálja" a választási végeredményt: „Szinte minden héten felajánlot­tam a segítségemet, de ez senki­nek sem kellett. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az elnökség né­hány tagjával nem is lett volna értelme beszélnem. Azokra gon­dolok, akik nem voltak hiteles személyek" - jelentette ki októ­ber 28-án megjelent interjújában, megnevezve Timár Lászlót mint olyan személyiséget, aki a szege­diek szemében „nem látszott tisztességesnek", mégsem vonult háttérbe, mint Bartha kérte, ha­nem ellenkezőleg, a kampányban a Fidesz első számú helyi kom­munikátora volt. A folytatás következik... S. E. Botka László szegedi polgár­mester első munkanapján kez­deményezte Lengyel Györgyi kancellár megbízatásának azonnali visszavonását felette­seinél, az Országos Egészség­biztosítási Pénztár (OEP) ve­zetésénél. Az indoklás az volt, hogy nincs szükség pártkomisz­szárokra. Lengyel Györgyi volt kancellárt október 28-án, az átadás-átvétel napján menesztették hivatalá­ból. Arra a kérdésre, politikai ko­misszárként helyezték-e a szege­di városházára, a következőket válaszolta: soha nem volt a Fi­desz-MPP tagja. Politikai pálya­futása mindössze abból állt, hogy az 1990-es önkormányzati vá­lasztásokon Szolnokon képvise­lőnek, majd 1991-ben alpolgár­mesternek választották. - A cik­lus közepe felé döbbentem rá ­mondta -, hogy a politika nem az én világom. Jóllehet becsülettel kitartottam, azóta semmilyen politikai szerepet nem vállaltam, egyetlen választáson sem indul­tam és semmilyen pártbstához sem adtam a nevem. Az átadás-átvétel napján derült ki Botka László polgármester szá­mára, hogy a kancellár az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénztár állományában volt. Ezzel kapcso­latban Lengyel Györgyi elmond­ta, hogy ö 1995 óta köztisztvise­lő, 2002 márciusa óta pedig fő­tisztviselő, s közigazgatási szak­vizsgával is rendelkezik. Mint magyarázta, a főtisztviselői pá­lyázatnak feltétele volt, hogy vagy központi államigazgatási szerve­Lengyel Györgyi: A politika nem az én világom. zetnél álljon munkaviszonyban, vagy vállalja, hogy - sikeres pá­lyázat esetén - ilyen szervvel jog­viszonyt létesít. - Amikor a Mi­niszterelnöki Hivatal értesített a főtisztviselői kinevezésemről, a közigazgatási hivatalt és az OEP-t ajánlották, végül áthelyezéssel az egészségbiztosítási pénztárhoz Fotó: Miskolczi Róbert ra, több vezető beosztású mun­kakör megüresedése (stratégia alpolgármester, aljegyző, kabi­netvezető) miatt folyamatosan nőttek a feladatai. - Az elmúlt napokban sokan kerestek meg a hivatalból és azt mondták, ren­geteget tanultak tőlem. F. IC­kerültem. Gondolom, most a ha­tározatlan idejű kirendelésem megszüntetésére kerül sor, de an­nál többet, ami az újságban meg­jelent, én sem tudok - tette hozzá Lengyel Györgyi. A szegedi városházán eltöltött időszakot úgy összegezte, hogy az szakmai kihívás volt a számá-

Next

/
Thumbnails
Contents