Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-26 / 250. szám

Szombat, 2002. október 26. SZIESZTA II. MAKK KÁROLY TERVEIRŐL ÉS A MAGYAR FILM HELYZETÉRŐL Anthony Quinn helyébe keresi Tolsztojt A magyar díszlettervezők doyenje, a 92 esztendős Varga Mátyás tiszteletére látogatott nemrégiben Szegedre Makk Károly filmrendező (képünkön), aki az idős mesterrel együtt emlékezett első közös filmjük, az azóta klaszszikussá lett Liliomfi forgatására. A magyar filmtörténet kiemelkedő alakját, a 76 évesen is rengeteget dolgozó Makk Károlyt filmgyártásunk jelenlegi helyzetéről kérdeztük. - Néhány éve azt mondta: túl sok alibi film készül Magyarországon. Igaz ez még? - Az utóbbi években csökkent az alibi filmek száma. Pontosabban lehet, hogy ugyanannyi készül, de megjelent valami plusz is. Elsősorban a legfiatalabb rendezőknek köszönhetően felbukkant néhány olyan film, ami új színt hozott, a fiatalok igazi hangját közvetíti. Ezek már nem pusztán azért készültek, hogy valaki csináljon egy filmet, ami a jövőre nézvést a kibontakozás egyik fontos tényezője lehet. Dumálhatunk ugyan a pénzről, de ne felejtsük el: olyan alkotók is kellenek, akik a megkapott pénzt jól költik el, azaz jó filmeket csinálnak. f Mj Ijjjl • ' < | | A FILMTÖRTÉNET LEGJOBB SZÁZ ALKOTÁSA KÖZÖTT TARTJÁK SZÁMON A SZERELEM CÍMŰ FILMJÉT. - Kik a kedvencei a fiatalok közül? - Török Ferenc, Pálfy György és Mundruczó Kornél, de vannak mások is, akiknek szeretem a filmjeit. Ezeket a fiatal művészeket be kellene fogni a hámba, és azt kellene nekik mondani: Itt a kocsi, húzzátok! Ajánlatok, lehetőségek sorozatával kellene bombázni őket, hogy válogathassanak. Hogy kevesebbet dumáljanak a filmről, helyette minél többet forgathassanak. Ők a szó legigazibb értelmében eléggé szabadok már. - Alkalmasak arra, hogy visszaszerezzék a magyar film elmúlt 10-12 évben kissé megtépázódott régi tekintélyét? - Ha azt nem is, de egy másikat feltétlenül! Ez már egy másik világ. Más piac, más neveltetés, ezért más eredmény is várható. - Nagy sikerű Dosztojevszkij-filmjét, A játékost néhány éve külföldön forgatta. Miben különbözik a hazai és a nyugat-európai forgatás? - A játékos egy nagyon nehezen megszült forgatókönyv alapján készült, sokáig tartott, amíg lábra állt a produkció, de attól kezdve teljesen áttekinthető vállalkozássá vált. Világos volt számomra, hogy mit várnak tőlem azok, akik felkértek engem a filmre, és a pénzt összehozták rá. Egyetlen dologra koncentrálhattam: jó végeredmény szülessen. Az első filmjeim forgatása előtt kevesebb feszültséget éreztem, mint mostanában. Idehaza ma sokkal több a feszültség és a kiszámíthatatlanság, amit - ha jó a csapat akár bele is lehet keverni a filmbe. -A filmtörténet legjobb száz alkotása között tartják számon a Szerelem című filmjét. Segít ez, amikor szponzorokat kell keresni az új filmjeihez? - Jó ezekről a listákról olvasni, de ezek a dolgok nem konvertálhatók automatikusan. Indirekt módon persze mégiscsak hatnak. Ezt tapasztalom mostanában is, amikor egyik régi tervemről tárgyalok amerikai producerekkel. -Mi ez a régi terv? . - Tolsztoj életéről szeretnék forgatni egy filmet. - Van már kiszemelt színész Tolsztoj szerepére? - Sok világsztár és néhány ke„Amikor A játékost vágtam Londonban, megkeresett Anthony Quinn, megnézte a nyersanyagot, majd adott egy forgatókönyvet. Kiderült, hogy ő szerette volna eljátszani benne az idős Tolsztojt. Szenzációs színésznek és csodálatos embernek tartottam, többször találkoztam vele, hogy dolgozzunk a forgatókönyvön. Időközben azonban elhunyt, így nem lett semmi ebből a tervezgetett produkcióból. Az ilyen esetek miatt időnként nem érzem magam szerencsésnek, azután mégis úgy látom: a szerencse gyermeke vagyok." Az utóbbi években csökkent az alibi filmek száma. A legfiatalabb rendezőknek köszönhetően felbukkant néhány olyan film, ami új színt hozott, a fiatalok igazi hangját közvetíti. vésbé ismert színész is felmerült már. Folytattam is tárgyalásokat, de kiderült, ezek csak taktikai húzások voltak a partnereim részéről, hogy ne menjen el a kedvem az egésztől. - Mit gondol a Hídemberről és a Bánk bánról? - Nem zavar, ha egy kormányzat egy-két reprezentatív filmet is akar csináltatni - ha a többi elkészítésére is van lehetőség. - Volt? - Nem. De már az elmúlt 12 évben sem volt, és most sincs. Hogy a következő években lesz-e, azt majd meglátjuk. A rendszerváltás óta egyik kormányzat sem foglalkozott sem a művészetekkel, sem a kultúrával, sem pedig az oktatással úgy, ahogyan mi azt a lelkünk mélyén reméltük. - Szóvá tehetné most az illetékesnek, hiszen jó barátságban van Görgey Gábor kultuszminiszterrel.. - A barátságból csupa hátrányom származik most, mert nem mehetek oda hozzá: Adj néhány milliót a filmem befejezésére! Ha nem lennénk barátságban, bátran fordulhatnék a miniszterhez. Egy barátot azonban nem lehet sarokba szorítani, meg kell érteni a gondjait. -Mi az a film, amire a pénz kellene? - A címe: Egy hét Pesten és Budán. Márciusban fejeztük be a forgatását Törőcsik Marival, Darvas Ivánnal és Garas Dezsővel egy barátomtól ingyen kölcsönkapott svájci villában. Azóta Lili címmel forgattam egy háromszor ötvenperces televíziós filmet is, amelynek a főszereplője egy tizenegy éves kislány. Most kezdjük a vágását, valószínűleg jövőre látható majd a Magyar Televízióban. HOLLÓSI ZSOLT PODMANICZKY SZILÁRD Ork és Orkla 26. RÉSZ Mi van, kérdezi újra Orkla. Semmi, mondja Ork, csak hát majdnem, és itt befejezi. Majdnem meghaltál, mi, kérdezi Orkla. Te meg megint a gatyámban jártál? Hát, ott is. Menjünk el ma este a kocsmába. Utálok élni, ha nem élhetek. De előtte még egy picit.., mondja Orkla,... csak odapöttyintesz... Ha így mondod, nem kell kétszer mondanod. És úgy látszott, ez a nap sem lesz utolsó az életükben, pedig minden adva volt hozzá. * Ork előtolja a garázsból a motort, vastagon szórja magát a hó, az eresz alatt vibrál a lámpa, fénye félkörben rajzolja ki a havazást, mögötte a sötétkék ég, mint óriási tintaceruza belseje. Ork berúgja a motort, a lendület fiatalos és édes, Orkla úgy be van bugyolálva, mint aki kész a bebábozódásra. Ahogy elhagyják a házat, a villany apró kattanással leolt, csak a motor lámpája világít, nem messzebb, mint öt méter, bár messzebb sincs semmi látnivaló, Ork csak úgy nagy vonalakban lövi be az irányt, már ismeri a járást ebben az ismeretlenben, legfeljebb elmegy a kisváros mellett, gondolja. Orkla hangosan énekel, néha a torkán akad pár hópihe, de a hangja szép, nőhöz méltó. Ork is rákezd, de egy bukkanónál majdnem elharapja a nyelvét, a szélét el is csípi, a vér sós íze szivárog, szeretne oldalt köpni, de visszanyeli a vért, még eltalálja Orklát. Aztán egy szélárnyékos ösvény mögött, ahol még soha nem járt, egyszerűen megszűnik a hó, a motor kerekei erőre kapnak, az ötven méteren begyorsul, Ork szíve izgatottan ver, nem látja, hogy merre suhannak, mi lesz a földnyelv végén; talán árok. Egyszer csak erős ütést érez a kormányon, a kormánykeréken, az arcát forróság önti el, a motor megcsúszik, Ork veszít egyensúlyából, idejét látja fékezni. Megáll. Leszáll a motorról, Orkla az oldalkocsiban, a motor elé megy. Orkla elüvölti magát, sikkant kettőt. Hogy nézel ki, csupa sár vagy, mondja Orkla. Sár, kérdezi Ork alig hallhatóan, a motor alapjárata hangos, itt nincs sár, minden meg van fagyva... különben te is sáros vagy. Vagy milyen? Orkla is kiszáll, Ork megfordítja a motort, visszavilágít. A hóban balra ott a nyúl feje, amott béldarabok, a vér beleolvad a hóba, a nyúl teste, amin ráng még a farkinca, kissé arrébb. Ork elhányja magát, közben vadul mossa az arcáról a vért. Orkla nem dühöng, Inkább az ájulás környékezi. Biztos, hogy meghalt, nem kéne állatorvoshoz vinni, kérdezi Orkla. Elég biztos, mondja Ork, a nyúlfejhez caplat, fölemeli, és a nyitott szemű fejet Orkla elé dobja, aki hangosan szitkozódik. Nem láttam semmit, mondja Ork. Most mit csináljunk, kérdezi Orkla, a hófúvás átkap a cserje fölött, a motor lámpáját lassan elfödi. Semmit, majd a kocsmában lemosdunk, mondja Ork. A nyulat elvisszük, kérdezi Orkla. Minek, kérdezi Ork. Megenni, mondja Orkla. Te ezt még meg tudnád enni, kérdezi Ork. Hát ha én nem is, de esetleg más örülne neki. Örülne, Igen, azt hiszem ebben a helyzetben az öröm a leghelyénvalóbb. Örülni egy halott nyúlnak, melynek vére a motoros vadász arcát pöttyözi. Ne kezd már megint mondja Orkla. Nem kezdem, de az is jó, ha itt hagyod a rókáknak, a kocsmában van más kaja is. És szerinted, hogy jött nekünk, kérdezi Ork, a motor pattogva, ritmustalan dugattyúhanggal és kipufogóval szól. Hogy? Hogy jött nekünk? Nem hallom. Mi van? Megsüketültél? Ml? Ne csináld ezt! Nem hallok semmit. Na, jó, most kipattant a fülem, biztos légnyomásváttozás van, most elment az enyhülés, sokkal hidegebb lett. Azt kérdeztem, hogy jött nekünk a nyúl? Hát hogy, oldalról. De mit akart? Mit tudom én!? Biztos tüzet kérni, mondja Ork. De a bokorból egyenesen beugrott a kerekek közé? Azért ez elég valószínűtlen. Hát akkor? Valaki bedobta? Nem. Csak azért mégis milyen kicsi a valószínűsége, ha kiszámolod, hogy ezen a több száz hektáron egyetlen motor megy, és ebbe pont ez a nyúl veti bele magát. Ugyan, hagyd ezt, rossz a logikád. Te már abból indulsz ki, hogy mindez megtörtént Ha abból indulnál ki, mikor még a bokorban volt, belátnád, mást szinte nem is tehetett szerencsétlen. Lehet, hogy ha nekem is itt kéne álló télen, egy szál répa nélkül gubbasztanom, lehet, hogy tavasszal az első dominátor vagy kombájn karjaiba vetném magamat. Hát, te biztos. (FOLYT, KÖV.) A falu szája MTI PRESS Ihos József, alias Kató néni negyvenöt esztendős, erősen kopaszodó, enyhén sörpocakos úr, ám ha felköti a fejkendőjét, máris egy falusi öregasszony huncut tekintete néz ránk. Véletlenül lett ennek a népszerűvé vált figurának a megszemélyesítője. 1987-ben írt egy jelenetet a Rádiókabarénak Falugyűlés címmel, ennek volt egyik főszereplője Kató néni. Jól ismeri a falusi embereket. Egy kis Somogy megyei faluban, a négyszáz lakosú Belegen született, ott járta ki a nyolc általánost. Több modellje is akadt, akikből öszszehozta a maga Kató nénijét. „Egy Szlovákiában élő bácsitól kaptam levelet, amelyben leírta, hogy özvegyember, régóta egyedül él. »Katóka, maga annyira hasonlít megboldogult feleségemre, ő is olyan huncutul kacsingatott, mint maga. Ha úgy gondolja, szívesen elvenném feleségül, ha hozzám jönne.«" Kató néni válaszolt a levélre. „Köszönöm, hogy rám gondolt, de a szegény uram után már nem akarok még egyszer férjhez menni."