Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-15 / 241. szám

4 •KAPCSOLATOK* KEDD, 2002. OKTÓBER 15. Harangot szenteltek Kecskéstelepen A harangot Marek Bernardin káplán szentelte fel. Fotó: Miskolczi Róbert Szeged-Kecskés telep harangja öt év elteltével újra hallatja hangját. A harangot, amely 500 ezer forintból újult meg, tegnap szentelték fel. MUNKATÁRSUNKTÓI Öt év elteltével újra kong a kecskéstelepi harang. A tegnap délutáni ünnepélyes szcntelésen Papp Zoltán, a terület önkormányzati képviselője köszöntötte a helybelieket, majd a Fekete István Altalános Iskola diákjai rövid furulyakoncerttel örvendeztették meg az érdeklődőket. Papp tősgyökeres kecskésiként elmondta, a szomszédos óvoda kerítésénél maga is gyakran várta a harangozást, majd az azt követő ebédet. - Ez a harang csak nekünk szól - jelentette ki a képviselő, majd megköszönte, hogy a helyiek mintegy 110 ezer forinttal járultak hozzá a harang félmillió forintos felújítási költségeihez. Marék Bernardin káplán a szentelési ima után ünnepélyesen felszentelte a harangot. A rendezvény végén Papp Zoltán, aki már korábban bejelentette, hogy nem indul képviselőjelöltként az önkormányzati választáson, megjegyezte: reméli, a harang felújítása méltó képviselői munkájának befejezéséhéz. Udvaros Dorottya a Pinceszínházban Lola Blau újra Szegeden Újra láthatja a szegedi közönség Udvaros Dorottyát Georg Kreisler egyszemélyes musicaljében, a Lola Blauban. Három éve, amikor a Bartókban vendégszerepelt, a nézők szinte közelharcot vívtak a jegyekért és sokan lemaradtak. Október 18-án két előadást is tartanak a Pinceszínházban. - Pontos az az információ, hogy a Nemzeti Színházhoz szerződött1 - Nem egészen, mert csak arra a produkcióra - a Lear király női változatára - szerződtem, amit Anatolij Vasziljev rendezett volna. Schwajda György távozása miatt azonban a jeles orosz rendező visszalépett, így a bemutató elmarad. Helyette egy másik szerepre hívtak. Bartis Attila a Nyugalom című regényéből maga ír darabot, amit Garas Dezső állít színpadra a Kamaraszínházban. - Miután elhagyta a Bárka Színházat, szabadúszóként az elmúlt évadban izgalmas szerepek sorát játszotta... - Annak idején rosszul döntöttem, amikor a Bárka társulatához szerződtem. Azt gondoltam, érdemes egy új színházért harcolni, mert nekem is sok mindent adhat. Ma már tudom, kár volt otthagynom Székely Gábor csapatát. Rossz pillanataimban úgy gondolom, a Bárkánál eltöltött időszak öt elpazarolt év az életemből. Azóta tényleg fantasztikusan jó szerepeket kaptam. A Madách Kamarában ebben a szezonban is játsszuk a velencei festőnőről, Galacticáról szóló Jelenetek egy kivégzésből című drámát. A nyáron Gyulán bemutatott Ibusárt a Várszínházból lett Nemzeti Táncszínház fogadta be, mert a Honvéd táncegyüttesből is sokan szerepelnek benne. Régóta készülök egy Phaedra-variációra, amit Tasnádi István írt és Schilling Árpád szeretett volna megrendezni. Egyelőre pénzt és játszóhelyet sem sikerült még szereznünk. Nehéz dolog ma művészszínházat csinálni Magyarországon. - Az ország egyik legnépszerűbb színészeként sem válogathat a jobbnál jobb felkérések közül: - Csak annak van könnyű dolga, aki eldönti magában, hogy hajlandó kötni bizonyos kompromisszumokat. Egész életemben művészszínházakban dolgoztam, fajsúlyos drámai színművekben játszottam, nekem nehéz a szabadúszás. - Korábban tévéjátékok, színházi közvetítések is képernyőre kerülhettek főműsoridőben, ma a valóságshow-ké a terep és a bennük szereplő figurák a legnagyobb sztárok. Mit gondol erről? - Számunkra ez katasztrófa. Amikor elkezdtem a pályámat, rengeteg televíziós játékban szerepeltem és nem azért hívtak be a tévébe, hogy megkérdezzék, hogyan étkezem és milyen kozmetikumot használok. Az utóbbi években kizárólag ezekről beszélhettem. A kereskedelmi csatornáktól egyébként nem várok semmit, hiszen nekik csak a nézettség és a reklámbevétel számít. A valóságshow-kat nem tudom néhány percnél tovább nézni. Szép dolog, amikor szerelem szövődik két ember között, de a legbelsőbb életükre nem vagyok kíváncsi, a természetes szemérem megakadályoz ebben. Nincs kedvem műtőasztalra kipakolva megnézni mindent. Ráadásul nem is igazi a valóságshow, hiszen a szereplők azt játsszák, hogy természetesen élnek, miközben pontosan tudják: szerepelnek. Csak az a baj, hogy nem elég jól. HOLLÓST ZSOLT Udvaros Dorottya az egyszemélyes musicalben. Fotó: Miskolczi Róbert Az egyedüllét elől menekülnek Az idősek szegedi, Kossuth Lajos sugárúti klubjának tagjai a társaságért járnak a csipkcterítőkkel, díszpárnákkal, kirándulásokon készült fényképekkel otthonossá tett kis otthonba. Az egykori mozdonyvezető együtt kártyázik a hajdani áruház-igazgatóval és a nyugdíjas nyomozóval. Egyikük a híres budapesti Gerbeaud cukrászda szomszédságából indult, a másik Orosházáról vetődött ide, a harmadik tősgyökeres szegedi. A jelenük közös: elűzni a mindennapi magányt, de legalábbis „elszökni" az egyedüllét elől. Járnak ide házaspárok is, nemcsak egyedülállók. Fehérék 10 éve költöztek a szomszéd megye kisvárosából fiaik után Szegedre, egy újrőkusi panelba. Az egyik gyermeküket elvesztették, a másik itt él, de későig dolgozik, családja van, ideje kevés. A 72 éves asszony és a 78 éves férfi nem tud megmaradni egész nap a négy fal között. A klubban a bácsi sakkozik, kártyázik, a néni beszélget az asszonyokkal. Két éve járnak ide, mindennap délelőtt 10 óra felé. Megebédelnek, kávéznak, s a kora délután ballagnak haza. A sakkasztal törzstagja az elegáns öregúr, Somogyi bácsi 81 éves. Koránál jóval fiatalabbnak látszik: energikus, gyorsbeszédű, szellemileg friss. Meséli, hogy a lánya szoros elszámoláson tartja, mert bizony ő könnyen kölcsönadja a nyugdíját, ha kéri valaki. Somogyi úrnak 3 óra tájban otthon kell lennie, mert ha addig nem ér haza, a lánya és a veje keresni kezdik. Háromig viszont sakkozik, kártyázik, megebédel, kávézik, s beszélgetéssel múlatja az időt. Szörnyű a magány - mondja a 88 éves Pali bácsi, akit nem vár senki otthon. Húsz éve él özvegyen, s azóta szenved az egyedülléttől. Naponta eljár ő is az idősek klubjába, itt gyorsabban peregnek az órák. - A klub tagjainak többsége mindennap nyitástól zárásig itt van - mondja a vezetőnő, Szénási Józsefné. - A 30 fős állandó létszámon felül legalább ennyien vannak, akik csak néha-néha látogatnak el, ők azok, akik csak időnként igénylik a társaságot. A többség azonban nem bírja az egyedüllétet, s itt keres társakat, menedéket. A klubot, mint a városban működő másik tíz idősek klubját az önkormányzat tartja fenn, a tagságért jelképes összeget kell fizetni, az ebéd - amit 20-25 főnek tudnak biztosítani ára a jövedelemtől függ. Nagy ritkán kapnak ajándékot egy-egy cukrászdától, pékségtől, s olykor-olykor kedvezményt valamelyik közeli gyógyfürdőbe. A kirándulások mellett a zenés délutánok, ünnepi programok, vagy a társklubok vendéglátása töri meg a hétköznapok egyformaságát. Ám, hogy jól érzik itt magukat, jelzi: szeretnék, ha vasárnap is nyitva lenne a közösségi hely, hiszen a hétvégék is nehezen telnek azoknak, akik vasárnap sem tudhatnak családtagot maguk körül. KALOCSAI KATALIN Versenyfutás a sintérekkel Az idősek klubjában maguk a tagok gondoskodnak a derűs hangulatról. Fotó: Schmidt Andrea Versenyt futnak a sintérekkel azok az állatvédők, akik a szegedi, Londoni körúti bérház macskáinak életét szeretnék megmenteni. Már csak három macska maradt abban a szegedi bérházban, ahol, mint megírtuk, a lakók egy részének kérésére a többiek által dédelgetett és gondozott állatokat elkezdték begyűjteni a sintérek. - 1957 óta itt lakom, mindig volt néhány macska az udvarban - mondta Kasza Istvánné, aki saját, lakásban tartott koros cicája mellé többet nem tud befogadni, de kedvenceit más lakókkal együtt etette és ápolta az udvaron. - Amióta nincs zárva a bérház kapuja, s a szomszédos iskola udvarán két kutya kapott helyet, valóban megnőtt az állatok száma, de nem az a megoldás, hogy leöljük őket a ház kedvenc macskáival együtt! Az állatvédők naponta több állatot is kimenekítenek az udvarról, hisz nem tudhatjuk, mikor jönnek vissza a sintérek. Az viszont már hallható a neszekből, hogy a pincében elszaporodtak a patkányok, aminek a macskahiány lehet az oka. Úgy látszik, a patkányok ellen nincs kifogása a macskaellenes lakóknak - tette hozzá. Kasza Istvánné megjegyezte, hogy esténként körbejárja az udvart, és „összegyűjti" a tálkákba kitett, vagy ételbe rejtett mérgeket. Ácsai Annamária, a Tappancs Alapítvány munkatársa elmondta: végleges befogadókat még nem találtak az összes állatnak, de nagy részüket már sikerült elszállítaniuk. A három régi cicán kívül 5-6 idegen, szabad élethez szokott állatot még kézhez kell szoktatni, hogy be tudják őket fogni. Azt viszont állíthatja: szó sincs beteg, rühös állatokról, mint ahogyan azt többen állították. Más belvárosi házakban a lakók képesek közösen keresni a mindkét félnek megfelelő megoldást, ha az udvaron vagy pincékben zavaróan megnő a macskák száma. Szaporulat esetén megállapodnak abban, hány állat maradjon az épületben, s a felesleges cicáknak megfelelő helyet keresnek, legtöbbször az alapítvány segítségét kérve. A Londoni körút 1. szám alatti bérházban még mindig nem csillapodtak az indulatok, az állatvédőknek igyekezniük kell, ha meg akarják akadályozni a macskák elpusztítását, hisz a hivatalos eljárás már nem áll le. - A macskák begyűjtését nem állítjuk le, egészségügyi okok miatt szükséges a sintérek intézkedése - közölte Orosziné Polner Kinga, az önkormányzat általános igazgatási irodájának vezetőhelyettese. W.A.