Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-12 / 239. szám

SZOMBAT. 2002. OKTÓBER 12. • NAPOS OLDAL« IV. Pege Aladár, a bőgő Paganinije A NEMZETKÖZI DZSESSZVILAGBAN „A NAGYBŐGŐ PAGANINIJEKÉNT" SZÁMON TARTOTT PEGE ALADÁR (KÉPÜNKÖN) SOK ÉV UTÁN ISMÉT ÉLŐBEN HALLHATÓ SZEGEDEN HÉTFŐ ESTE. A PEGE QUARTETT ZENE MINDENKINEK CÍMMEL BLUES-, SWING-, LATIN- ÉS ROCK­DZSESSZT JÁTSZIK. Pege Aladár közel négy éve járt utoljára Szegeden a szabadtéri já­tékok egyik előadásán saját együttesével. Hétfő esti, Old Ti­mer Music Club-beli koncertjén a quartettjének tagjai: Kollmann Gábor szaxofon, Pintér Zoltán zongora és Sramkó János dob. A koncert címe: Zene mindenki­nek. - Többfajta stílust játszunk, bluest, swinget, latin zenét és rockot - mondta elöljáróban Pe­ge Aladár. - A rock hangszeres műfajai, a soul és a funky Ma­gyarországon kevéssé játszott műfajok. Nálunk azt gondolják, hogy az a rock, amikor énekel­nek, és nagyon kevés a hangszer­szóló. Ez tulajdonképpen a pop­zene. A világhírű nagybőgővirtuóz csak városunkban ritka vendég, NEVJEGY Pege Aladár gordonművész, tanár és zeneszerző Budapes­ten született 1939. október 8-án. 1963 óta koncertezik a klasszikus zene és a dzsessz műfajában. 1964-ben a prágai nemzetközi dzsesszfesztivál virtuózává választották. 1970­ben a Montreux-i Fesztiválon a Pege Quartett elnyerte a nemzetközi sajtó díját és má­sodik díjat kapott a főzsűritől. A legjobb európai szólista díját egy holland fuvolással meg­osztva Pege Aladár vehette át. Az 1960-as években az OSZK Stúdió tanára is volt, 1978-tól a Zeneművészeti Főiskola do­cense. Ugyanebben az évben Liszt-díjat kapott. O volt az el­ső magyar nagybőgőművész, aki ezt a magas kitüntetést át­vehette. 1982-ben a New York-i a Carnegie Hallban vendégszóhstaként lépett fel Herbie Hancock együttesé­ben. 1986-ban Érdemes mű­vész kitüntetést, 1999-ben Budapestért-díjat, 2000-ben a Köztársasági Érdemrend Tisz­tikeresztjét kapta meg, idén pedig a Kossuth-díjat. meghívásoknak eleget téve gyak­ran játszik klasszikus zenei kon­certeken, szólóestjein zongorakí­sérettel lép színpadra, kamaraze­nei koncerteket is ad, a dzsesszes műfajok majd minden vállfaját játssza. - Egy időben Szegeden is volt dzsesszélet. Talán tíz-tizen­öt éve minden esztendőben ren­deztek fesztivált, koncerteket. De hát ehhez olyanok kellenek, akik szeretik ezt a műfajt, picit értenek is hozzá. Neves külföldi zenészek is felléptek ott, csak az­tán valami miatt abbamaradt az egész - emlékezett vissza a muzsikus, akit gyakorta hív­nak Szolnokra, Balatonboglár­ra, Nagykanizsára, Kaposvárra, Pécsre és Magyarország más vá­rosaiba. Minden évben megjele­nik egy újabb dzsesszes és egy klasszikus CD-je, a klasszikus lemez koncertfelvételeket tartal­maz. Idei dzsesszes CD-jének cí­me: Zene mindenkinek. - Bárhol játszottam az utóbbi jó pár évben, minden koncertnek ez a címe, hisz mindenütt sokfaj­ta stílust mutatunk be. Sok eset­ben előfordul, hogy vidéki nagy­városokban jobb a közönség, mint Budapesten - vélekedett. ­Az én elképzelésem az, hogy minden zenésznek az ott lévő közönségnek kellene játszania. Ha ránéz az ember a közönségre, s látja, hogy többrétű, akkor a ze­nének is többrétűnek kell lennie. Ha például sok a fiatal egy kon­certen, akkor több rock stílusú darabot játszunk, például funkyt vagy dzsesszrockot. Egy zenész­nek első a közönség, ugyanúgy, mint a színházban - fejtette ki a magybőgőművész professzor, aki azt vallja: „nagy szerencsém, hogy a klasszikus mellett a dzsessz műfajt is tudom játsza­ni". W.A. Komponál és régi újságokat gyűjt Szász Mihály, a szimfonikusok brácsása Tangók és sárguló lapok ZENESZERZŐ ES POLIHISZTOR - EZ SZEREPEL A SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR MÉLYHEGE­DŰSÉNEK, SZÁSZ MIHÁLYNAK (KÉPÜNKÖN) A NÉVJEGYKÁRTYÁJÁN, AKI ALIGHANEM A LEGNA­GYOBB ÚJSÁGGYŰJTEMÉNNYEL RENDELKEZIK SZEGEDEN. Több mint húsz éve gyűjti már a sárguló, régi újságokat Szász Mihály, a Szegedi Szimfoni­kus Zenekar mélyhegedűse. Lomtalanítások alkalmával, a kukák mellé kidobva hihetet­len kincsekre szokott bukkanni. Persze nem­csak az utcáról szedte össze hatalmas gyűjte­ményét, hanem más megszállottakkal, an­tikváriumokkal is állandó kapcsolatot tart. Ritkaságnak számító, 50-60-70 éves lapszá­mokat őriz a Délmagyarországból, és az az­óta feledésbe merült konkurens szegedi la­pokból. Hatalmas kötetekbe köttetve ott so­rakoznak otthonában a harmincas évekből származó filmes, rádiós és színházi magazi­nok, a Tolnai Világlapja, a Kincses Újság, a Tarka Regénytár és a Fidibusz című vicclap példányai. A gyűjteményéből bányászta elő a Rádiózenekar főzeneigazgatójának, Vásáry Tamásnak azt a gyermekkori fotóját, ami a neves zongoraművész-karmester személyes archívumából is hiányzott. Amikor Vásáry 1998 májusában a szegedi zenekart dirigálta, kitörő örömmel fogadta a régi Rádióéletet. Olyannyira, hogy az egyik próba után elment megnézni Szász Mihály teljes kollekcióját. A gyűjtő kedvence az 1938-as 41. heti Rá­dióújság, amelynek címlapján a korszak nagy sztárja, Szeleczky Zita szerepel. Levelezett is a legendás színésznővel, aki hazatérése előtt Hollywoodban élt. Egy oklevelet kapott tőle, amely tanúsítja, hogy 1995-ben a Szeleczky Zita Baráti Kör tagjává fogadták. - Ma is érdemes belelapozni a Moziújság Filmkalauz rovatába, amelyből kiderül, hogy a harmincas-negyvenes években a hetente be­mutatott filmek többsége magyar volt, s leg­feljebb egy-két külföldit láthatott a közönség. Akkoriban tudták, mi kell a közönségnek. Ha például Páger Antal - akitől egy 1941 -es újság címlapjára kaptam dedikációt - játszott vala­melyikben, akármilyen gyenge forgatóköny­vet írtak is, élvezetes film lett belőle. Ma olyan rossz filmek mennek a moziban, a tévé­ben, hogy nem érdemes az időt tölteni velük­zsörtölődik a muzsikus, akinek nincs is tele­víziója. Azt mondja, annál ő igényesebb. Té­vézés helyett inkább komponál. Mindkét szo­bában van hozzá hangszere: az egyikben szov­jet pianínó, a másikban szintetizátor. - A műveimet annak idején Vaszy Viktor­nak is megmutattam, aki azt mondta rájuk: nagyon jók, csak kétszáz évvel el vagyok ma­radva. Fiatalon még Mozart stílusában kom­ponáltam. Tizenhat évesen operával és szim­fóniákkal kezdtem a zeneszerzést. Mostanra kinőttem ezeket az arisztokratikus műfajo­kat, ma már többnyire sanzonokat, kuplékat, olaszos slágereket írok. Csupa olyat, amit szívesen hallgatnának az emberek. Legalább ötszáz saját szerzeménnyel rendelkezem. Boldog lennék, ha egyszer szervezne valaki egy estet, amelyre meghívná Balázs Pétert, hogy énekelje el a Négy őrült évszak című kuplémat - mondja Szász Mihály, aki legjob­• Szász Mihály újságokkal teli otthonában. ban azt sajnálja, hogy nincs egy jó menedzse­re. így csak a kollégáiból alakult Szöllősy Vo­nósnégyes játssza rendszeresen a műveit. Mielőtt bárki is önjelölt dilettánsnak gon­dolná, sorolja a cáfolatokat. 1993 januárjá­ban, amikor újévi koncertet adtak a szimfo­nikusok, Acél Ervin akkori igazgató-kar­nagy műsorra tűzte az Ez az év is jól kezdő­dik című ragtime-polkáját. Nagy siker volt és a kollégái is szívesen játszották. A 2000-ben, a Dömötör-gálán a mostani ze­nekarvezető, Gyüdi Sándor vezényelte a Vártalak című darabjának az ősbemutató­ját. - 1999-ben történt, hogy a Les Nuits de Ni­ces (Nizzai éjszakák) című, az olasz slágerek stílusában írt szerzeményemmel részt vet­tem a Magyar Rádió tangópályázatán. Beju­tottam a döntőbe, tetszett a zsűrinek a kom­pozícióm, ezért arra kértek, szedjem össze azt a 15 fős zenekart, amellyel itthon, ama­tőr körülmények között a pályázatra bekül­dött hangfelvételt megcsináltam. Budapestre kellett volna mennünk, hogy az ottani profi rádióstúdióban elkészítsük a felvételt. Nem utaztunk, mert saját költségen kellett volna. Egyszerűen nem volt 60-70 ezer forintom, amennyibe egy kisbusz bérlése és a kollégák jelképes tiszteletdíja került volna - panaszol­ja a muzsikus, aki abban bízik, valami csoda történik, és felbukkan egy mecénás-mene­dzser, akinek a segítségével talán érvényesül­hetne komponistaként. H. ZS. Belami, a személyi edző Lehet, hogy új munkahelyet kellene keresnem magamnak7 ­gondolkodott el, de nagyon ez év tavaszán Ló Elek. Történt ez azt követően, hogy főnöke, Rém Rajmond hetente kilencszer követ tört a hátán, leggyakrabban agyatlan tengeri sünnek szólította, reggel hattól este kilencig dolgoztatta, majd pedig Ló úr bérét nem átutalással, hanem egy többszörösen hátrányos helyzetű csigával küldte el a Panel Pál-lakótelepre. A javadalmazás ettől aztán rend­szeresen késett. Ez ügyben persze tapasztalhatott Ló Elek némi pozitívumot is - így csak két héttel másodika után tudta meg, hogy különböző jogcímek alapján (van a fején sapka, nincs a fején sapka, egyáltalán: miért van fejel) újfent jelentős összegeket vont le Rém Rajmond a jelentéktelennek sem nevezhető fizetéséből. - Keresni, azt persze lehet - adta a tanácsot Belami, úgy április­nak elején -, de arra azért készüljön fel, hogy nehéz harcot kell megvívnia. A mai munkaerőpiacon ugyanis csak képzett szakem­bereknek jut ám hely - okoskodott a külváros nyugalmazott szép­fiúja. Hát, ha képzett, akkor képzett - rántott kettőt a vállán, egyet meg Plüss Eta nyakára tekert sálján Elek, s bejelentkezett négy to­vábbképző, de alapfokú, három középhaladó, s másfél mesterkur­zusra. Belami úgy vélekedett, hogy a vízilóápoló és mesterszakács szakok párosítása pompásra sikeredett, de nem fog rosszul járni Ló úr a kazánkovács és marcipáncukrász tanfolyam elvégzését követően sem. -És mit szól a számítógépes tarhonyaszaggató diplomámhoz 7 Merthogy ilyet is szerezni fogok, mint ahogy sikerrel vizsgáztam tegnap a biokertész és vasalódeszka-görbítő szaktanfolyamon is ­telt meg mosollyal Ló Elek összes arca. - Derék, jaj de nagyon derék - lelkendezett akkoriban a Zsib­badt brigádvezetőben sörözgető kompániának minden tagja. S teljes egyetértéséről biztosította Belamit, aki kijelentette: Ló Elek nem feledkezhet meg a nyelvtanulásról sem. - Tudja, á munkaerőpiac... - somolygott sejtelmesen a vénülő széplegény. Nos, Ló Elek szorgalma végtelennek bizonyult. Napi munkája mellett (amikor is főnöke óránként kétszer szögelte ácskapoccsal a kezét az esztergagéphez, ám szöges bakanccsal csupán ebéd után rugdosta) előbb a délnémet nyelvjárás rejtelmeiben próbált meg ehgazodni, majd hogy a lehető leggyorsabban haladjon, an­golóráján franciát, a spanyol kurzuson pedig htvánt is tanult, s csupán szótárakra többet költött, mint Plüss Eta körömlakkra, ami pedig a Zsibilakók szerint igazán nem kis teljesítmény. m Németh György rajza -És a külcsín ? Arra nem akar adni 7- érdeklődött ekkoriban Be­lami, Ló Elek immár hivatalosan is kinevezett személyi edzője. ­Ugyanis, ha jól látom, tokája remeg, mint a miskolci kocsonya, hasa meg akkora, mintha napokon belül három görögdinnyét akarna szülni. A mai munkaerőpiacon pedig ezzel a küllemmel túl sok piros pontra nem számíthat - sajnálkozott a vénülő szép­legény. Igaza lehet - gondolkodott el a dolgon Elek, s másnap hajnalban már egy fitneszteremben cibálta a súlyzókat. Természetesen előt­te futott, utána úszott, este pedig rémes ízű fogyasztóteákat kor­tyolgatott, s megtiltotta a család összes tagjának, hogy kiejtse a pörkölt, a pacal és a töltött káposzta szavakat. Őszre lett is Ló Elek olyan fitt, hogy hátán cipelte fel a liftet a ki­lencedik emeletre. S mivel valamennyi tanfolyamát sikerrel elvé­gezte, valamint már szinkrontolmácsként is helytállt egy spanyol torreádor és egyhtván útkaparó szócsatájánál, úgy gondolta: meg­méreti magát ama sokat emlegetett munkaerőpiacon. Illedelme­sen elköszönt Rém Rajmondtól (volt főnöke anyját legfeljebb negyvenhétszer nevezte ledér hölgynek), majd bekopogtatott egy céghez, amely csak annyit árult el magáról, hogy irtózatosan fejlő­dő és versenyképes fizetésekkel csábít. - Szóval maga nálunk akar dolgozni 7- méregette Ló Eleket per­cekig Manager Lójzi, személyzeti ügyekkel megbízott főkalkulá­tor. - Es azt nem olvasta ki a hirdetésünkből, hogy fiatal munka­erőre számítunk 7-nyomta Elek orra alá az újságot Lójzi. - Fiatal, érti 7 Maga meg már majdnem ötvenéves. Ezzel az életkorral ugyan mit akar a mai munkaerőpiacon 7- süvített a kérdés, s már csapódott is az ajtó Ló Elek háta mögött. Kilenc sikertelen próbálkozás után Ló Eleket Rém Rajmond tár­saságában látták. Plüss Eta elmondta: ó még azt is hallotta, hogy Elek nagyon kérte Rém urat, ha lehet, azokat a bizonyos köveket ezentúl vasár- és ünnepnapokon is törje csak nyugodtan a hátán. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents