Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-10 / 237. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. OKTÓBER 10. •MEGYEI TÜKÖR" 7 Konvertibilis értékeket képviselnek a 49. vásárhelyi őszi tárlat műalkotásai. Fotó: Tésik Attila DÍJAK, DÍJAZOTTAK Hódmezővásárhely fődíját és a Tornyai-plakettet Balogh Gyula festőművésznek adta át Lázár János országgyűlési képviselő; a város mesterdíját Kéri László festőművész vette át Almási István alpolgármestertől; Vásárhely nívódíját Kurucz István András festőművésznek nyújtotta át Csorba Mihály alpolgármester. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díját Kecskés András festőművész kapta; a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját Sulyok Gabriella grafikusművész; a megyei közgyűlés díját Borsi Sándor szobrászművész. A Csongrád Megye Önkormányzataiért Alapítvány díját László Dániel festőművésznek adományozták; a Tisza-Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat díját Püspöky István grafikusművész vette át; a Kurucz D. István emlékére-díjat Rékassy Eszter grafikusművész kapta; a Sárkány Sport-, Játék-, Ajándékbolt díját pedig Tácsik János. Ezenkívül még munkajutalmakat is kiosztottak az ünnepségen. ről szól a mai, magyar, csöppet sem virtuális világ, ezt mutatja be tárgyilagos, „leíró" módban a Kacsa a hóban. Kéri László Páternoszter című festménye egészen más stílust, más fölfogást képvisel - ám szintén az „ahogy lehet" világát tükrözi. Annak a - csőből (amelybe talán behúzták?) a semmibe hulló - embertorzónak, mely a kép jobb oldalán látható, nyilván már sehogy sem lehet. A bal oldali, fej nélküli alak viszont puszta kézzel fölfelé irányuló mozgásra bír egy szildatömbdarabot. így is lehet? Vagy fordított a folyamat: az összezúzott gnóm csak most kerül bele a csőbe, hogy túloldalt, sziklává préselten, lehulljon az emberre, leszelje fejét? A két figura közti, tengely köré csavarodó spirál fölfelé éppúgy haladhat, mint lefelé. Mindez alatt, elrejtve félig: megszegett kenyér. Megszegett ígéret? Ki szegi, ki kapja meg? Kurucz István András Tanulmány az Őrzőkhöz I. című képe bikát ábrázol - ez állatot pozitív és negatív értékű szimbólumként egyaránt tekintik, évezredek óta -, mely békésen szunynyad. Ám csupán látszólag: fél szeme nyitva. Mi történik, mit látunk? Ö őriz valamit - vagy valami éppen az ő ellenében őrzendő meg? Miképp értsük? Valamiképp mindenkihez szól ez a kép. Kihez-kihez úgy, „ahogy lehet". F.CS. Reklámmagyar Roman Polanski késői iskolatársai Szegeden Lengyel-magyar, két jó barát Meszléry Judit a szegedi társulatot erősíti Szíven kell ütni a közönséget Nem tartozik a sztárok közé, de a színházi világban jól cseng Meszléry Judit neve, aki szeptembertől a szegedi társulatot erősíti. Ezekben a napokban a Kamara-Tantuszban a Szabadon foglak című vígjátékban Vivient, a lökött öregasszonyt játssza. - Veszprémtől Szolnokon át Miskolcig sok színházban bizonyított már. Hogyan szerződött Szegedre ? - Az elmúlt évadban véletlenül kaptam meghívást. Részt vettem ugyanis a veszprémi drámaíró versenyen, ahol Korognai Károly szerzőként és rendezőként versenyzett. A megismerkedést rögtön intenzív munkával kezdtük, hiszen néhány óránk volt arra, hogy a friss darabot színpadra állítsuk. Ezután hívtak a Salemi boszorkányokba beugrani. Már csak az utolsó nyolc-tíz napon vettem részt a próbákon, de nagyon megszerettem a szegedi társulatot, és úgy éreztem, ők is megkedveltek. Jólesett, hogy rögtön Dömötör-díjra is jelöltek. Boldogan mondtam igent, amikor a direktor úr szerződést ajánlott. - Milyen szerepeket kapott 1 - Hamarosan Székhelyi József rendezésében a Sógornők próbáival folytatom a munkát, később pedig Molnár Ferenc darabjában, az Üvegcipőben Adél anyját játszom. -Már fiatalon sok legendás színésszel dolgozott... - Meghatározóak voltak ezek a találkozások. Például Latinovits Zoltán mellett nem lehetett középszerűen játszani. Mindenkit húzott magával. Ezek az élmények belekristályosodtak a sejtjeimbe. - Klasszikus, nagy szerepek sorát játszotta. Milyen érzésekkel mutatkozik be most egy habkönnyű vígjátékban 1 - A legszebb élményeim valóban Shakespeare, Csehov, Gorkij darabjaihoz fűződnek, de imádok időnként megfürödni egy-egy jó vígjátékban is. Minden szerepnek meg lehet találni az emberségét. Az esendőség megmutatásával pedig szíven tudom ütni a közönséget. Vivien egy lökött öregasszony. Pokróc. Mocskos szájú és durva, nincs egy jó szava. Szörnyeteg, akinek - remélem, ez már az elején kiderül valójában nagy szíve van. Szomorú életút áll mögötte, hiszen valaha modell volt Párizsban, most pedig egy New York-i bérház gondnokaként dolgozik. Megkérgesítette a szívét, hogy kibírja az életet. - térje, Horváth Balázs exbelügyminiszter lelkes színházbarát. Minden premierjére elmegy? - Nem, most például a politika közbeszólt, csak szombaton jött el megnézni. A bemutatón ezúttal a nagyobbik lányom képviselte a családot. - Nem jelentett hátrányt a pályáján, hogy a férje politikus ? - Belügyminiszter korában Szolnokon játszottam, ott nem volt probléma ebből. Itt sincs. A köztes időszakban akadt néhány év, amikor nem nagyon hívtak a színházak, de ezt - bár megfordult a fejemben - igyekeztem nem a politikának tulajdonítani. - Mivel töltötte a várakozás éveit ? - Kétségbeesésemben megtanultam angolul. Tizenegy évvel ezelőtt befogadtunk egy mozgássérült cigány kisfiút, akit a lányom szeretett meg, amikor a Pető Intézetben konduktornak tanult. Sokat foglalkoztam vele és nagyon megszerettük egymást. Mindig megtaláltak bennünket a környék elhagyott, beteg kutyái is, akiket ápolni, gondozni kellett. HOLLÓSI ZSOLT Meszléry Judit: Latinovits Zoltán mellett nem lehetett középszerűen játszani. Fotó: Miskolczi Róbert Klebelsberg Kunó-emléknapok Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter halálának 70. évfordulója alkalmából Klebelsbergi örökségünk címmel tudományos emlékülést rendeznek Szegeden. MUNKATÁRSUNKTÓL A rendezvény, amelynek Mádl Ferenc köztársasági elnök a fővédnöke, pénteken délelőtt 10-kor a szegedi városháza dísztermében kezdődik. Battha László polgármester köszöntője után jókai Anna Kossuth-díjas író, a Klebelsberg Kunó Emléktársaság elnöke tart megnyitó előadást, majd a legendás kultúrpolítikus ifjúsághoz szóló egyik beszéde hangzik el a Magyar Rádió Rt. hangarchívumából. A tudományos ülés előadója lesz többek között Lakos János, a Magyar Országos Levéltár címzetes főigazgatója, Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Zombori István történész, Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök. Pénteken 15 órától a városháza dísztermében díszközgyűlést tart a Klebelsberg Kunó Emléktársaság, majd kerekasztal-beszélgetés kezdődik. 17.30-kor koszorúzást tartanak a dóm altemplomában Klebelsberg síremlékénél, 18 órától pedig emlékmisét celebrálnak a fogadalmi templomban. Szombaton délelőtt 10 órakor koszorúzást rendeznek a Széchenyi téri Klebelsberg-szobornál. Közreműködik Mohai Gábor előadóművész. A lengyel és magyar diákok együtt építettek modelleket, melyek a közös kiállítás anyagát egészítették ki. Fotó: Schmidt Andrea A vásárhelyi őszi tárlat alkotásairól Mindenkihez szól ez a kép A lengyel diákok műveiből kiállítás nyílt a középiskola kiállítótermében, részt vettek szitanyomás, kerámia, makettkészítés és fényképészeti órán, kirándultak Ópusztaszerre, Pécsre. A testvériskolai kapcsolat a művészeti hányban továbbtanulni vágyóknak különösen előnyös lehet hosszabb távon, hiszen bejuthatnak a rendkívül neves krakkói szépművészeti akadémiára középiskola tanulmányaik végeztével. A két iskola kapcsolatának szorosabbá tételéhez nagyban hozzájárulhat az, ha beindul jövőre az ösztöndífProgram, melynek keretében egy lengyel és egy magyar diák egy hónapig a másik országban tanulhatna. Ennek a diákok is rendkívül örülnének, hiszen már most is nagy örömmel üdvözölték májusban megismert lengyel vendéglátóikat, alátámasztva a csereprogram mottójául választott állítást: „Lengyel-magyar, két jó barát". W.A. Mi a magyar élet - és általában: az élet - legfőbb jellemzője? Hát az értéklétrehozásé? Mindkettő úgy folytatható, „ahogy lehet". E szálra is fölfűzhetjük a 49. vásárhelyi őszi tárlat remekműveinek értelmezését. Nem arról akarok szót ejteni, hogy a reklámok szövege hemzseg az idegen szavaktól, hiszen azok már a termékek nevébe is betüremkedtek. Most olyan példát láttam a tévében, amely különösen kétségbeejtett, mert azt tükrözte, hogy ezúttal bár magyar szavakkal bombázzák a nézőt, nincsenek tisztában a szó jelentésével. A felvételen diplomaták gördülnek be luxusautójukkal egy elegáns épület elé. És ekkor bevágódik a reklámozni kívánt autó. Az új típust dicséri a reklámszöveg, majd elhangzik a csattanó is: - Ezúttal még több „felszereltséggel"! Nos, akármilyen álomautóról van is szó, annak bizony csak egyetlen felszereltsége létezik. Felszerelésből persze lehet neki több is. V. FEKETE SÁNDOR Lengyel vendégek jártak a szegedi Tömörkény iparművészeti középiskolában, a diákok és a művésztanárok a magyar csoport májusi krakkói látogatását viszonozták. A krakkói Józef Czapski szépművészeti szakközépiskolából először érkeztek vendégek Szegedre, most ősszel viszonozva a magyar csoport május végi látogatását. A lengyel középiskola neve ismeretlen ugyan, de volt diákjának, Román Polanski filmrendező neve ismerősen cseng nálunk is. A csoportot kísérő egyik fotóművész tanár, Zbignew Bielawka szintén ismertté vált Lengyelország határain túl is Krzysztof Kieslowskiról készített fotóival. A 15 diákot elkísérte két szobrász, Józef Polewka és Dorota Borylo, valamint Joanna Bryg-Staniszawska művészettörténész. A két oktatási intézmény közti kapcsolat Kovács Andrea gobelin-szakoktató, a lengyel származású Tóthné Jura Joanna angoltanár és Szabó Judit gobelinművész kezdeményezésére alakult ki. Balogh Gyula Kacsa a hóban című festménye képes volt a lehető légjellegtelenebb tájból, környezet minden kommentár nélküli, indulatmentes, puszta ábrázolásból a mai magyar élet jelképértékű bemutatását kihozni. Hétvégi kiskert téli udvarán, kopasz szőlőtőkék között, félig olvadt havon, fehér Citroén-„kacsa". A fehér és a barnás-szürkés-vörhenyes különféle árnyalataival operáló képen láthatóknál kevésbé összeillőbb dolgokat aligha lehet elképzelni. Esetlegesség, és az ebből bukdácsoló igyekezettel kivarázsolható állandóság töredezett egyensúlya ezt érzékelteti a kép. A kocsi már nem NDK-Trabant, de még nem is púpos Merdzsó: használtautó-piacon beszerzett „kacsa". A táj, a kert: kétségesek a tulajdonviszonyok, az út, ahol a „kacsa" áll, kívül esik a drótkerítésen, melynek innenső oldalán a kert (s a láthatatlan ház, innen nézi a festő nézi a látványt, és mely házból csak egy tornác-tartóoszlop látható, rászerelt, régies stílű gyertyatartóval, egy szintén régi rézfogantyúval, s egy dísztelen újjal) foglal helyet. Az út korhadozó fakapuval lezárt, túloldalán a végtelenség párás-téli ködébe vesző, már fiatalon lebotolt (ágai kosárfonás céljából levágva, azok részben újranőve) fűzfás. Kié, mié? Hogy kerül a hétvégi kert közelébe? Vagy ez is a kertnek része? Mi lehet a fakapun túl? Milyen lehet a láthatatlan ház? Nyilván olyan, mint az ábrázoltak összessége: „ahogy lehet"-alapon összehozva, tulajdonosa (használója?) „ahogy lehet"-körülmények között él. Er-