Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-21 / 221. szám

SZOMBAT, 2002. SZEPTEMBER 21. •NAPOS OLDAL* IV Harry Potternek kistestvére lesz Egy darabig még biztos nem vehetjük kézbe a Harry Potter-soro­zat már így is jókora késésben levő ötödik kötetét. A szerző, J. K. Rowling egyelőre csak annyit tud biztosan, hogy ő maga tavaszra gyereket vár. A Potter-könyveket kiadó Bloomsbury Publishing közlése szerint az idénre tervezett könyv megjelenésének idő­pontjáról csak akkor beszélnek, ha a kézirat már a kezükben lesz. Egy interjúban Rowling nem zárta ki, hogy az ötödik kötet még a karácsonyfák alá kerülhet, szakértők azonban emlékeztetnek rá, hogy a kézirat átadásától számítva 3-5 hónap kell a kiadáshoz. Az eddigi utolsó, negyedik kötet - A tűz serlege - 2000 júliusá­ban jelent meg. Az írónő alkotói kedvét mindenesetre felerősíthe­ti, hogy a héten megnyerte az USA-ban ellene indított plágium­pert, amely - mint a BBC-nek elmondta - sok idejét és energiáját elrabolta. Újra kiadták Márai Sándor népszerű regényét Egy polgár vallomásai ramnak nem sok ez, de nem tu­dok másként. Minden, amit tu­dok, annyi, hogy e tanulságok­hoz, a magam kegyetlen-hűtlen módján, hűséges akarok marad­ni. Igaz, láttam és hallottam Eu­rópát, megéltem egy kultúrát... kaphattam-e sokkal többet az élettől?" Márai az 1934-ben megjelent regényben szülővárosához, Kas­sához, a polgársághoz, az európai kultúrához való elkötelezettségé­ről vall, miközben gyermekkora színhelyére, a Felvidékre, ifjúkori kalandozásainak állomásaira, Berlinbe, Párizsba, Velencébe ka­lauzolja az olvasót. Egykori szász garaskovácsok kései leszárma­zottjaként ugyanolyan öntudat­tal vállalja szász eredetét, mint magyarságát. Világképében a ke­reszténység, a magyarság, a pol­gárság és az európaiság legjobb értékei szervesen és szétválaszt­hatatlanul összefonódnak. Kül­detésének tekinti ezek szolgála­tát és magas rendű művészi kép­viseletét. Miközben Márai keserűen fi­gyelte az első világháború után a klasszikus polgári kultúra ha­nyatlásának egyre aggasztóbb je­leit, az új barbárság előretörését, az Egy polgár vallomásaiban is roppant gazdagon tárulnak fel ezek az európai polgári értékek: a tolerancia, a humanizmus, a harmónia, az alkotás, a hit az élet értelmében és az igazi, kifi­nomult műveltség megbecsülé­se. (Márai Sándor: Egy polgár val­lomásai, Helikon Kiadó, 394 ol­dal, 2000 Ft.) H. ZS. H-6720 Szeged, -^B— oriHbm IBI flpöwi —aé^ H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszoriline.hu k tlnyvaruliA/ www.fokuszoriline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu VÁLTOZATLAN UTÁNNYOMÁSSAL ÚJRA MEGJELENTETTE A MÁ­RAI-S0R0ZAT0T 1990 ÓTA GONDO­ZÓ HELIKON KIADÓ AZ ÍRÓ TALÁN LEGJELENTŐSEBB ALKOTÁSÁT, A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MA­GYAR IRODALOM EGYIK REMEKMŰ­VÉT, AZ EGY POLGÁR VALLOMÁSAIT. Mi lehet a Márai-művek utóbbi években tapasztalható példátlan nemzetközi sikerének titka? So­kan próbálnak választ keresni a kérdésre. Maga Márai adja meg a lehetséges választ az Egy polgár vallomásai befejező oldalán: „S utolsó pillanatig, amíg a betűt le­írnom engedik, tanúskodni aka­rok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az ér­telem diadalát hirdette az ösztö­nök felett, s hitt a szellem ellen­álló erejében, amely fékezni tud­ja a csorda halálvágyát. Eletprog­Réges-régi szüreti hagyományok A pohárba szűrt napfény • Mórahalmi szüret. (Fotó: Schmidt Andrea) A P0HARBA SZÚRT NAPFÉNY, A BOR KÉSZÍTÉSÉNEK ŐSZI IDEJE RÉ­GES-RÉG ÜNNER SZÁMTALAN HA­GYOMÁNNYAL, SZOKÁSSAL. A RÉGI SZEGEDIEK IS MEGADTÁK A MÓDJÁT VALAHAI KEDVEHC SZŐLŐJÜK, A MAGYARKA BORRÁ SZŰRÉSÉNEK. ÉS A CSONGRÁDI TÖRTÉNELMI BORVI­DÉKEN IS MULATOZÁS KÖZBEN FOLYT A JÓFÉLE SZŐLŐLÉ. Az emberek által ősidőktől fogva isteni, szent növényként tisztelt szőlő termesztésének a szegedi­ek körében a középkorban voltak igen erős hagyományai, a Sze­rémségben lévő szőlőseikben. Miután aló. században elveszí­tették a szerémségi szőlőbirtoko­kat, szűkebb pátriájukban igye­keztek meghonosítani a jó bort adó gyümölcsöt. Elsősorban a legkedveltebb szőlőfajtájukat, a magyarkát, más nevén a szlan­kamenkát igyekeztek „hazamen­teni", de feltehető, hogy a másik kedvencet, a kövidinkát is ekkor honosították meg ebben a térség­ben. Annak, hogy Szeged, a nap­fény városa végül is miért nem a pohárba szűrt napfényről lett hí­res, sok oka és magyarázata van, az azonban tény, hogy a szőlőter­meléssel és a borkészítéssel együtt elterjedtek itt is a szüreti szokások. A szőlő leszüretelése minden­felé, Szegeden és a csongrádi bor­vidéken is mindig társas munka volt, nem csak fáradtsággal, de mindenféle tréfálkozással, jó kedvre derítő szokással is járt. Amikor pedig a termés hordóba került, szinte kötelező volt a jól végzett munkát megünnepelni, közösen mulatni, óboros pohara­kat emelgetni az új nedű, annak gazdája és készítői tiszteletére. Hiszen a magyar ember sohasem a lerészegedés eszközének tekin­tette a bort, hanem azért készí­tette, hogy közösen, családi és baráti körben, ünneplős alkal­makkor igya meg. Keveredő szokások Az egyik legnagyobb borünnep éppen az új itóka elkészülte volt - a szüretet befejező vigasság, a szüreti felvonulás és bál. Amit még olyan esztendőkben is meg­tartottak - mint mifelénk az idei -, amikor szőlő alig termett. A felvonulásoknak, táncmulatsá­goknak a 19. századig gazdag ha­gyományai alakultak ki a törté­nelmi csongrádi borvidéken is. A múlt századi szüreti maskarázá­sokban azonban már erősen ke­veredtek a régi céhes (pl. a hordó­készítői, a kádár- és bognármes­teri, a szőlőművelő kapáscéhi) szokások a lakodalmas, a farsan­gi és pünkösdi hagyományok ele­meivel, s a néhány éve újjáéledő szüreti mulatságok ugyanezt a „kavarodást" elevenítik fel (tisz­telet néhány igényesen szerve­zett, igazi hagyományápolás­nak). Borkirály, parádés kocsin A vigadalom szokásai persze koronként és vidékenként vál­toztak, ám néhány elem szinte kötelezően közös. A fő attrakció­ra, a felvonulásra és a bálra előre készülődtek, ebben részt venni megtiszteltetést is jelentett, nemcsak jó mókát. A bál helyszí­nére zenére vonuló menetben a népviseletbe öltözött lányok által rúdon cipelt, a legszebb fürtökből kötött szőlőkoszorú azt jelképez­te, amivel régen a szőlőmunká­sok a szüret befejezésekor meg­ajándékozták a gazdát. Mellette a kiöltözött legények kalaplen­getve, lóhátról kínálgatták borral a bámészkodókat (akárcsak a la­kodalmakban a násznépet néző­ket). A felvonulási sort a borvidé­kek többségén sáfárok, vőfélyek vezették, mint a lagziban. Sokfe­lé a borkirályt uralkodói díszbe öltöztetve, parádés kocsin vitték, mintha a pünkösdi király lenne. A menetbe elmaszkírozott, ki­festett, rongyos ruhájú hívatla­nok, maskarások vegyültek, mó­kázni, kifigurázni a szőlőműve­lőket, borosgazdákat, hegybíró­kat, borrendeket éppúgy, mint a lakodalmas házakhoz betoppanó kérincsélők, ingyen mulatozók a násznépet. A bál sátrát, nagytermét, utcaré­szét előre feldíszítették, jórészt a szüret kellékeivel: szőlő, boros­üveg, meg színes kendők, pántli­kák várták, jó magasra felkötöz­ve, akad-e majd egy-egy vakmerő legény, aki az éberen őrködő cső­szök orra előtt el akarja lopni szí­ve választottjának. A virtusko­dást mindenkitől elvárták, ám aki rajtavesztett, azt kíméletle­nül alávetették nem csak pénz­büntetésnek, de őt nevetségessé tevő „produkciónak" is. „Jó lekváros egészséget!" A borral feltüzelt legények egy­mást is szították, ezen alkalmak­kor borivó rigmusokat kántálva ürítgették a poharakat. „Király­nak" nem az számított, aki köz­helyes, rövid koccintókat elha­darva sok-sok poharat ki bírt ürí­teni, s hamar lerészegedett, ha­nem az, aki a sokadik pohár után is képes volt például olyan vere­tes borköszöntőt is elmondani, hogy „Adjon Isten pávatollas, ár­vacsalános, szegfűszeges, szé­les-lapos, tüskés-bokros, bojtor­jános, paszomántos, csicsés-csi­nos, túrós-rétes, kacskaringós, sárgarezes, rézsarkantyús, rum­mal kevert, rosztopcsinos, cuk­ros-mákos, jó lekváros egészsé­get!" SZABÓ MAGDOLNA Belami és a futballhuligánok Hát a maga fiával mi történt ? Netán kirabolta a Párizs és vidéke takarékszövetkezetet, vagy gépágyúval támadt békés heroin­csempészekre, hogy ennyi bilincsbe lett egyszerre beleverve ? - ér­deklődött Smúz apu. Fölöttébb bonyolultnak tűnő kérdését a Zsibbadt brigádvezető nevezetű kocsma nagytermében tette fel, ahol kilenc asztal, huszonhárom ittasnak tűnő személy, Béla, a légy és lózsi csapos mellett dinnyefejű Ubul, Plüss Eta gyermeke ücsörgött, talpig bihncsekben. - Nem bűnöz az én gyerekem, törvénnyel és villamossal még soha nem ütközött. Azt viszont bejelentette: ő bizony felmegy a haverjaival Budapestre, hogy megtekintse a Fradi meccsét, mit bi­zonyos Újpest ellen fog vívni ma este. S mivel a biztos megveret­tetésbe én akkor se küldeném a fiam, ha ezért bejuthatnék a Big Brother-házba, hát úgy döntöttem, inkább én korlátozom a sze­mélyi szabadságában, mintsem tegye ezt a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság. - Ugyan már, asszonyság, ne aggódjon annyira - legyintett Snáj­dig Pepi, ki azon a szombati napon jómaga is arra készült, hogy a tévé elől szemléli végig a zöldek és lilák derbijét. - Újpesten drága pénzért csodálatos stadion épült, az ifjak minisztériuma miihókat áldozott erőszak elleni kampányokra, meg aztán a mi szép fővá­rosunkban több immár a biztonsági szolgálat, mint az utcasarok. Nincs hát mitől tartania - közölte Pepi. Majd halkan megjegyezte: amennyiben Bika Jenő nem ül át másik székre, s így eltakarja elő­le a meccs legfontosabb jeleneteit, úgy fültövön vágja, hogy két hétig biztos nem hallgathat mívesebb kantátákat. Miközben Snájdig és Bika egyfelvonásos civakodását adta elő, Smúz és Belami arról vitázott, ér-e a magyar foci annyit, hogy mil­liárdokért építsenek beléptető rendszereket a stadionokba. Majd i szóba került a 2008-as Európa-bajnokság, amire a hírek szerint eséllyel pályázunk, meg a Dűjj Előre SC stadionja, aminek keríté­sét viszont két sarokkal délebbre sodorta egy enyhe szellő. Ugye mondanom sem kell, hogy időközben elkezdődött a mér­kőzés, s a honi mezőny hej de jól fizetett sztárjai negyvenöt per- I cen át labdarúgáshoz hasonlatos mozgáskombinációkat mutat­tak be. Oly sok izgalmat okozva a Zsibiben, hogy Béla, ki légy, ál- ; mosan leájult a falról, éppen a pulton hortyogó Józsi csapos fejére. Majd egyszer csak meglódult Pesten (no meg a tévében) a tömeg, ; készenléti rendőrök üldöztek zöld sálas ifjoncokat, egy-két ügye- ] • Németh György rajza sebben köpködő is kamera közelbe került, hogy aztán bravúros rendezői fogással már a petárdákat röptető lilákat mutassák, meg a földön fetrengő fradista kapust. A magyar foci jövőjéért aggódó kommentátor eközben arról számolt be, hogy a Videoton-Györ meccsen is egymást kaszabolják 'az emberek, de semmi gond, mert a városháza Fehérváron még nem ég, és a Megyeri utat se nyilvánították háborús övezetnek. Persze Snájdig se tétlenkedett. Minek Dönci torkát szorongatva a világba üvöltötte, hogy minderről a Cink Enikő keresztanyjának unokatestvére tehet. - Ha nem hiszik, hát majd hallgassák csak meg a híreket hétfőn reggel. Mert azokból biztos kiderül, hogy két tucat randalírozót le­tartóztattak, kiszabtak rájuk három ejnyét és két bejnyét, hat hó­napra felfüggesztve, az MLSZ elhatárolódik, a vezérszurkolók a rendőröket okolják, a felszaggatott székeket meg az adófizetők pénzéből szép csendben kicserélik újakra. Vagy maga másként látja a sötét jövőt ?- fordult Belami felé Snájdig, különösebb táma­dó szándék nélkül. Ám Belami nem szólt egy szót sem. Csak nézett kifelé a fejéből, s azon törte a fejét, mégis, hol rontottuk el ezt a világot? IVlikor költözött be az erőszak az életünkbe, s kik voltak azok, akik be­költöztették ?Meddig tűrjük még, hogy huhgánbandák tartsák ret­tegésben a meccsre vágyókat, s mikor indul már el egy küldöttség Angliába, hogy kiderítse, ott ugyan hogyan fékezték meg a stadi­onpusztítókat? Mivel e kérdésekre sehol sem találta a választ, szép csendben felállt, kikapcsolta a televíziót, és ehndult haza. Még két sarokkal a Zsibitől is hallhatta, hogyan csörgeti az a szép, dinnyefejű Ubul a kezére és lábára tekert láncait. Néhány nappal később Belami ugyan olvasta az újságban, hogy a Magyar Labda­rúgó Liga szigorú büntetéseket rótt ki, milliókra büntetett, újpesti stadionkapukat zárt be két hétre, de isten tudja miért, a külváros nyugalmazott szépfiúja ettől nem lett boldogabb. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents