Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-16 / 216. szám

HÉTFŐ, 2002. SZEPTEMBER 16. • AKTUÁLIS* 3 Pokoli sorozat: gyermekek, feleségek, férjek halála Családgyilkosságok a valóságban Folytatás az 1. oldalról - Nem inkább otthon éljük ki a máshol ki nem tombolható in­dulatainkat 1 - Az indulatosság kórtünet, hi­szen olyan időket élünk, amikor zúdulnak ránk a félelmet, a szo­rongást szülő dolgok. A rossz munkahelyi légkörből, az egzisz­tenciális félelmekből, a jövő bi­zonytalanságából, a világban zaj­ló eseményekből fakadó frusztrá­ció okozta indulat általában ott­hon tör ki. -Azzal, hogy a média minden tragédiának ilyen nagy teret szentel, mintát ad arra, hogy így is megoldhatók a problé­mák. - Ha a médiumok úgy mutat­ják be és úgy kommentálják a tragikus híreket, hogy azoknak a kóros oldalát domborítják ki, ak­kor ezekkel a „megoldási módok­kal" nem fognak azonosulni az emberek, hanem elborzadnak. A média e családi borzalmak be­mutatásával rávilágít számos ed­dig rejtett, tabuként kezelt prob­lémára, például a családon belüli erőszakra, a gyerekek szexuális molesztálására. Ez pedig a jogal­kotóktól a szomszédokig min­denkit arra ösztökél, hogy tegyen valamit e szörnyűségek ellen. - Képes lehet-e valaha is nor­mális életre az a gyerek, aki vé­gignézi, hogyan gyilkolja meg az apja az anyját, majd magát. - Ilyen tragédiák szinte kizárt, hogy lelkileg feldolgozhatók, de a nagyszülők, rokonok, barátok sokat segíthetnek a pszichésen sérült gyerekeknek. KALOCSAI KATALIN Környezetvédelmi ellenőrzés MUNKATÁRSUNKTÓL Szeptember 16-20-ig a megye több településén közös közúti környezetvédelmi ellenőrzést tart a rendőrség és a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet. Hétfőtől péntekig Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Algyőn, Klárafalván és Balástyán vizs­gálják a gépjárművek kipufogó­gázának tartalmát. Azok a gép­kocsivezetők, akiknek autói nem szennyezik a környezetet, még jutalmat is kapnak. A ke­vésbé jó eredményt mutató jár­művek vezetői viszont ingye­nes felülvizsgálatára jogosító igazolást vehetnek át. A kör­nyezetszennyező gépjárművek adatait az ellenőrök külön is rögzítik. Pécsi lakosként tudom, mit jelent az út hiánya" Az emelkedő gázár viszi el a hasznot Már nem üzlet a fűszerpaprika Na, jól van, szegediek, akkor mulatozzatok még egy kicsit - mon­dd szeptember 14-én, szombaton hajnalban Esőisten, és a fal felé fordult ágyában, feje alá gyömszölte a kispárnát. Ám egy nappal később már nem volt kegyelem: csavart egyet a felhőkön, s sze­merkélő esővel jeleze: erre az esztendőre vége immár a nyárnak, jobb lesz hozzászokni a szürke, lombhullató, korán sötébe ájuló hétköznapokhoz. Mitagadás, fürdetnénk mi még pár hétig arcunkat napnak fényében, de ha nem is adatik meg nekünk ez a gyönyör, pa­naszra semmi okunk. Olyan mozgalmas hónapokat hagy­tunk magunk mögött, amilyenről a városmarketinggel foglal­kozó szaktekintélyek pár éve még csak míves dolgozataikban álmodoztak. Elmúlt hétvégünkön - amikor, ugyebár még el sem felejthettük, milyen is az, ha halászlének illata lengi be a Tiszának partját - nyolcezren loholtak végig a Belvároson. Ezzel is bizonyítva: korántsem csak akkor hajlandóak a nagy népi hejehujára, ha a gyomrot kell megtölteni finom étkek­kel. Az Árpád téren tanévnyitó sulibulira érkeztek a vendé­gek (hát nekik a vasárnapi folytatás sajnos már esőügyileg nem kedvezett), a Záportónál családi nap keretében köszön­tötték a tarjániak megszépült szabadidőparkjukat, a Széche­nyi téren meg kosárlabda-fesztiválon tudtuk meg, ki az, aki messziről szórja a pontokat, s ki az, akit a zsákolás öröme re­pít a mennyekbe. Ja, s el ne feldjem 1 Mindenhol tömeg, jókedv, mosoly az arcokon. De emlékezzünk csak - nem volt ez másként, ami­kor a bort ünnepeltük a platánok alatt, netán a sört habzsol­tuk ki tudja hány fesztiválon, vagy amikor a Kereskedő köz felé gurultunk autónkkal, hogy meglessük, milyen is az új vásárközpont, s ki kínálgatja portékáját a Szeged Expón. A Dóm tövébe, a szabadtéri játékokra hazai és nemzetközi sztárok vonzották a nagyérdeműt, zenét hallgattunk a vá­rosháza udvarán, tapssal honoráltuk az igényes produkciót az fürdőudvarban, autósfesztiválra zarándokoltunk Újsze­gedre. Közben azt vehettük észre, Csongrád megye szinte minden te­lepülése Szeged nyomában lohol, már ami a programok sokszínű­ségét illeti. Az egyik falunap vidámabb volt, mint a másik, feszti­válon nyomkodtuk le torkunkon a töltött káposztát, a kakaspör­költet, az sem maradt hoppon, aki a Körös-torokba indult kirán­dulni, mint ahogy az is válogathatott a programok közül, aki mondjuk Mártélyt, Ópusztaszert vagy éppenséggel Makót célozta meg. Hogy ezek után mi jut még az esős napokra ?Magunkra zárhat­juk az ajtót egészen karácsonyig? Egy-két éve talán még ezzel a búskomor mondattal zártam volna a nyári programleltárt. Ám látva a rendezvény- és fesztiválszervezök féktelen ügybuzgalmát, ma már nagyon remélem - lehet akkora fejünk felett a felhő, hogy templomok tornya szúrja hasba, az unalmat be nem enged­jük városainkba. ötvenért eladhatom kilóját - tet­te hozzá. A piac is folyamatosan csökken, ráadásul a vetőmag is egyre silányabb. A zákányszéki gazda évek óta az úgynevezett szegedi húszast termeli. - Már a mag sem a régi. Nem nézik, mi kerül a zacskóba, csak megle­gyen az adott súly - folytatta. Domaszéken főleg étkezési paprikával foglalkoznak a terme­lők. - A folyamatosan emelkedő gázárak elviszik szinte az összes hasznot - mondta egyikük. A fél hektárnyi területen lévő fóliákat érdemesebb lenne termálvízzel fűteni, de a környezetvédők nem engedik, hogy rácsatlakozzon a kútra. így marad a jóval drágább gáz. Hetente szedik a paprikát. Az első szedésnél még csak 25, de most már akár 60 mázsát is ad­nak a tövek. A fiatal gazdának van átvevője, de az árakkal nincs megelégedve. - Míg tavaly 60 fo­rintot is adtak kilójáért, most 30-40 forintot ér csak a paprika ­tudtuk meg tőle. Eddig még egy fillér haszna sincs, jelenleg ott tart, hogy visszajött a befektetett pénz. A továbbiakban is szeretne paprikázni, de egy kicsit más­képp. Jövőre fele akkora terüle­ten palántázik, mint az idén. Rá­adásul már január elején hozzá­kezd az ültetéshez. K.T. Nyártánc BÁTYI ZOLTÁN Egész napját Csongrád megyé­ben töltötte szombaton Szili Katalin, az Országgyűlés elnö­ke. Megnyitotta a MAV Rt. sze­gedi gépészeti főnökségének centenáriumi ünnepségét Sze­ged-Rókus állomáson, majd át­adta a Samsung-futóverseny dí­jait a Dóm téren. Délután részt vett a makói hagymafesztivál eseményein, Szentesen pedig a Kossuth-szobornál tartott meg­emlékezésen. A szegedi Royal Szállóban találkozott az újság­írókkal és válaszolt lapunk kér­déseire. - Nem tart attól, hogy a helyha­tósági választási kampány ép­pen az uniós csatlakozás előké­szítésének kritikus szakaszá­ban hátráltatja az országgyűlé­si jogalkotást? - Röviddel ezelőtt a szegedi vasutasokkal való beszélgetés­ben éppen azt mondtam, hogy jó, ha az energiákat az előreha­ladásra és nem a sípra fordítjuk. Politikusként bizakodó vagyok. Abban bízom, hogy a jogharmo­nizációt december 31 -ig be tud­juk fejezni. Abban bízom, hogy nem akad politikai párt, ame­lyik ne a kellő komolysággal vi­szonyulna ahhoz a történelmi esélyhez, amely a nemzetnek most megadatott és amilyen le­hetőség egyébként ezer évben ha egyszer adatik. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy nem lehet olyan pártpolitikai érdek, amely felülírhatná a nemzeti érdeket, amelynek tartalma az európai felzárkózásunk. - Ezért reagált szokatlanul élesen Orbán Viktor volt mi­niszterelnök bicskei „feltételei­re"? - Csak a nevén neveztem: poli­tikai kalandorságnak mondtam azt a magatartást, amely kockára tenné az uniós tagságunkat az­zal, hogy pártpolitikai érdekből feltételeket szab. - Amikor megérkezett, azt mondta, a Széchenyi-terven jött Szegedre. Talán megérti, hogy az itteniek kevéssé díjazzák a politikusok szójátékait, ha to­vábbra sincs hírük az út építé­séről. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke bizakodik: a kampány nem hátráltatja az uniós jogharmonizá­ciót. Fotó: Schmidt Andrea - Nem ezzel akartam viccelni, csak éppen az imént emlegetett orbáni feltételek között szerepelt a Széchenyi-terv folytatása is, és azt akartam érzékeltetni, hogy nem az a lényeg, mi a neve egy fejlesztésnek, hanem az, hogy megvalósul vagy nem. Valami­virtuális dologról beszélni, vagy gyakorlati változtatást véghez­vinni - nem ugyanaz. Az 5-ös út hiányával kapcsolatban át tu­dom érezni a térség gondjait, mert pécsi vagyok, és az ugyan­ilyen természetű bajokat a saját bőrömön érzem. Onnan sem könnyű eljutni Pestre, és azt is tudom, mit jelent egy régiónak, ha az út hiánya miatt távol ma­rad a fejlesztésekhez szükséges tőke, nincs termelői beruházás, nincs munkahely... Ha azt kérdi, mi a garancia arra, hogy a koalí­ció négy éve alatt megépül végre a határig az 5-ös út, azt tudom mondani, hogy a száznapos program végrehajtása. A kor­mány szavahihetőségére már van bizonyíték. - Akár országosan a közmé­dia, Szegeden, kicsiben, ugyan­olyan kampánytéma a regioná­lis média működése, illetve mű­ködésképtelensége. Van valami­lyen új elképzelés a parlament előtt a közmédia valódi függet­lenségének jogi kereteiről? - Másfél éve voltam Szegeden, a téma az akkori sajtóbeszélge­tésen is előkerült, s ahogyan most tájékozódtam, úgy látszik, nem változott semmi, a politi­kusok nem tanultak. A parla­ment előtt 21 darab beszámoló van, ezeknek több mint a fele olyan intézményekről szól, amelyeknek a működését 1997 óta nem tekintették át, s köztük van a közrádió, a köztévé, a Ma­gyar Távirati Iroda beszámolója. Az ellenzéki oldalról kicsinyes kritikával illetett ülésezési rend­be, a sürgető törvényhozási munka mellett is szükségesnek láttam beiktatni ezeknek a tár­gyalását, mert tovább nem mu­laszthatja a parlament azt az el­lenőrző feladatot, amellyel eny­nyi ideje adós. Az országgyűlési vita tehát egyelőre a számvevő­széki jélentésekről és az ötször egyéves intézményi beszámo­lókról fog szólni. Remélem azért, hogy ez alkalom lesz arra is, hogy a közmédiumok jövőjé­ről gondolkozzunk. Azt tudom, hogy a kormány foglalkozik a te­levízió reorganizációjával. - Télen elköltözik az ország­házból a köztársasági elnök. A kormány mikor ? - Ezt tovább vizsgálja egy bi­zottság Glatz Ferenc vezetésével, vagyis a hatalmi ágak szétválasz­tása jegyében folytatódik a hely szerinti elkülönülés lehetőségei­nek föltérképezése. S. E. Egyre több gazda dönt úgy a régióban, hogy nem foglalkozik tovább paprikával. Csak azoknak éri meg paprikázni, akik 10-11 tonna vagy afölött tudnak termelni hektáronként a fű­szernekvalóból. A hasznot elviszi a folyamatosan emelkedő gázár, a tavalyihoz képest feleannyit adnak kilójáért a felvá­sárlók. Zákányszéken mintegy 20 hek­táron termelnek fűszerpaprikát, a fóliák alatt pedig több tízezer tő étkezési paprika nevelkedik. Idő­sebb Matuszka Antal húsz éve termel fűszerpaprikát. - Fájó szívvel, de jövőre átállok a burgo­nyára, hisz nem éri meg papri­kázni - panaszolta az idős gazda. A félholdnyi föld most 15 mázsa fűszernekvalót adott. Az őstermelőnek az idén nem sikerült szerződnie, mert nem kapta meg időben a regisztrációs számot. Ennek hiányában pedig nem veszik át tőle a gyárak a paprikát. - A felvásárlási ár amúgy se sok, 60-65 forint, szer­ződés nélkül meg örülhetek, ha A szegedi paprikavásáron csak azért is jókedvű termelők kínálták portékáikat. Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents