Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-12 / 213. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. SZEPTEMBER 12. •AKTUÁLIS­3 Első magyarországi élményeiket a kiskunhalasi táborban szerzik a menekültek. Fotó: Schmidt Andrea Az év első nyolc hónapjában ötször annyi határsértőt fogtak el a magyar-jugoszláv határon, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában. A határőrség a leg­korszerűbb eszközöket is beve­tik menekültek elfogására. A Kiskunhalasi Határőr Igazga­tóság adataiból kiderül, hogy a magyar-jugoszláv határszaka­szon ebben az évben ötszáz szá­zalékkal emelkedett a határsér­tők száma. Ez év első nyolc hó­napjában ötször annyi, főleg va­lamelyik ázsiai országból érke­zett és tiltott határátlépés miatt feltartóztatott személy ellen in­dult eljárás, mint 2001 januárja és szeptembere között. A több ezer kilométerről érke­ző menekülteket embercsempé­szek vezetik el a határig, s a gya­korta 10-20 fős, vagy még na­gyobb csoportokban érkezők gya­log vágnak neki a legközelebbi magyar település irányába vezető útnak. Az idén nyolc hónap alatt 67 alkalommal összesen 1393 felnőttet és 98 gyereket fogtak el a határőrök. Az illegálisan Ma­gyarország területére lépők több­sége afgán, iraki, iráni állampol­gár volt, de találkoztak a határ­őrök szudáni, szomáliai, pakisz­táni menekültekkel is. A határőrség a legkorszerűbb technikai eszközeit is beveti, éj­jel látó hőkamerákkal és moz­gásérzékelőkkel fogták el a határ­sértők 94,8 százalékát. A legnagyobb mozgás egyéb­ként a mórahalmi körzetben volt, huszonötször annyi mene­Határsértők a Dél­Határörizeti HÓK ossz. 381 Igazgatóság 142 kült lépett itt be az országba, mint egy esztendővel korábban. A Szegedi Határőrizeti Kirendelt­ség területén a tiltott határátlé­pők száma egy év alatt megdup­lázódott. Egyébként valamennyi határsértő menekültjogi státu­sért folyamodott, és majd mind­annyian Magyarországot jelölték meg célországnak. Kovács Iván alezredes, a kis­kunhalasi határőrség tisztje arra a kérdésre, meg lehet-e állítani a menekülthullámot, egyáltalán: élhet-e a magyar állam a kitolon­colás eszközével, azt válaszolta: csak akkor számíthatunk arra, hogy kevesebb afgán, iraki, iráni érkezik határunkhoz, ha ezek­ben az országokban normalizáló­dik a helyzet, s biztosítva lesz mindenki számára a megélhetés. - Igaz ugyan, hogy a hozzánk érkezők többsége vallási és politi­1802 1708 91 80 kai üldöztetésre hivatkozik, ami­kor menekültjogi státust kér, de az igazság az, hogy legtöbbjük tu­lajdonképpen gazdasági mene­kült, aki nem tud boldogulni sa­ját hazájában - fogalmazott Ko­vács Iván. - Ami pedig a kitoloncolást il­leti: hazánknak jelenleg csupán Jugoszláviával nincs hatályos visszafogadási, azaz toloncegyez­ménye. A két ország vezetői ugyan már megegyeztek abban, hogy ez az egyezmény hatályba lép, ám a Jugoszláv Szövetségi Parlament még nem emelte jog­erőre ezt a döntést. Ha ez meg­történik, minden olyan mene­kültet visszakísérünk majd jugo­szláv területre, akiről bebizonyo­sodik, hogy dél felől közelítette meg a határt. Addig viszont nem téhetünk mást, mint az elfogást követően megpróbáljuk kideríte­ni a menekültek személyi adata­it, étellel, itallal látjuk el mind­annyiukat, majd átadjuk őket a menekültügyi hivatalnak mondta a lapunknak nyilatkozó Kovács Iván. BÁTYI ZOLTÁN kirendeltség összesen elfogás összesen elfogás Hercegszántó 49 44 78 75 Bácsbokod 11 9 15 15 Bácsalmás 133 126 709 673 Tompa 79 61 383 340 Mórahalom 21 21 520 516 Szeged 76 58 91 85 Tiszasziget 12 11 6 4 Nyolc hónap alatt 1500 határsértőt fogtak el a magyar-jugoszláv határon Menekülthullám délről Nagydíjat kapott a szentesi Kontavill MUNKATÁRSUNKTÓL A szentesi Kontavill Rt. egy új fejlesztésű csatlakozóaljzatával nyert a Magyar Termék Nagy­díj-pályázaton. A felhívásra több mint kétszáz vállalkozás jelentke­zett. Magyar Termék Nagydíjat 13 termék nyert el, 17 pályázat pedig elismerő oklevélben része­sült. A Kontavill Rt. csatlakozóal­jazata többek között az Audi Hungária Motor Kft. dízelmotor­ja mellett kapott nagydíjat. A magas dróthálóval körülvett udvarból vidáman integető ifjak mosolyogtak rám. Pár lépéssel arrébb, a folyosó félhomályában már közel sem volt ekkora a jókedv - gyűrött ruhájú, hetek óta nem mosdott férfiak ujjlenyomatvételre vártak. Ám a legmegdöb­bentőbb látvány a két, ráccsal elzárt szobában fogadott. Menekül­tek, közöttük ifjú legények, korosabb apák, arcukat eltakaró asz­szonyok és egy hatalmas szemű gyerkőc húzódott a fal mellé, ijedten kapva fel fejét minden ajtónyitásra. A kerítésen túl kis­kunhalasiak siettek a piacra, motorját berregtette egy kamasz. Egy bisztró főnökasszonya sorolta panaszait, mondván, a város­ban bizony kevés a munka, míg a határőr-igazgatóság tömbjében (mert hol máshol is találkozhattam a menekültekkel) vagy har­minc emberben élt azon a délelőttön a remény - Magyarország öleh magához őket. Nyarat idéz ez a történet, esővel permetező augusztust. Ám a helyzet azóta is változatlan. A Bács-Kiskun megyei város szélén lévő kaszárnyában nap mint nap arról faggatják határőrök a Mó­rahalom, Tompa, Kelebia, Szeged határában elfogottakat: hon­nan is érkeztek, mi a nevük, mennyiért hozták át őket hetedhét határon az embercsempészek. Eközben a menekülttáborokban, Békéscsabán, Debrecenben lassan kitehetik minden épületre a „Megtelt!" táblát, a határ menti kisebb településeken pedig már senki nem lepődik meg azon, ha egy afgán, iraki vagy iráni ücsö­rög az árok partján. Lehet, hogy néhány hét vagy hónap múlva, amikor a jugoszláv Szövetségi Parlament ratifikálja a tolonc­egyezményt, ezek a nyomor, háború, vallási fanatikusok elől vi­lággá futó szerencsétlenek csak egy-két napig vendégeskednek majd nálunk. Hiába hajtogatják majd a hivatalban: ők pedig sze­retik Magyarországot, mert hogy jó emberek lakják, tömött sorok­ban bandukolhatnak vissza Jugoszláviába, onnan végigfuvaroz­zák őket a Balkánon, majd egyszer csak Afganisztánban, Irakban, Iránban lökik le őket a teherautóról. Hazaérkeznek. Európa megnyugodhat, koszos ingű, borostás képű ázsiaiak nem hajolnak a fényképező kamerája elé, amikor a vidám turis­ták a csodaszép Nyugat tengernyi látványosságát fotózzák. A ha­talmas szemű, anyjuk kezét markolászó, kitoloncolt gyerkőcök pedig felserdülnek - már ha éhen nem halnak, agyon nem lövik őket. És műholdas tévéadásból ismerkednek a Földnek azzal a ré­szével, ahol többet költenek egy esztendőben jégkrémre, cigaret­tára, itaha, mint amennyiből a szegény (ugyan mitől is lenne fej­lődő?) világ milliárdjai tengődnek, szebb holnapokban remény­kedve. Jégkrém és nyomor BÁTYI ZOLTÁN Ifj. Rapcsák kontra Mónus-per a vásárhelyi bíróságon Rejtély a tuják takarásában Mozgásban a Pick-részvény Jól jártak azok, akik tartogatták Az Arago Befektetési Holding Rt., mint a Pick Szeged Rt. többségi tulajdonosa, darabonként 5 ezer 265 forintos vételi ajánlatott tett a Pick 1000 forintos névértékű, névre szóló törzsrészvényeire ­jelentette be tegnap Pick Rt. igazgatósága. MUNKATÁRSUNKTÓL Mint emlékezetes, a budapesti székhelyű Arago Rt. a Pick törzs­részvényei alapján gyakorolható szavazatok 87,65 százalékával rendelkezik, s kezdeményezte a részvények tőzsdei kivezetését, majd a tőzsdei kivezetéshez kap­csolódó vételi ajánlatot is tett. A törlés iránti kérelmet és a tőzsdei ajánlatot a Pick, mint kibocsátó a Budapesti Értéktőzsdére tegnap nyújtotta be. A Pick, mivel korábban nem is­merte a törlés iránti kérelem és a tőzsdei ajánlat benyújtásának MUNKATÁRSUNKTÓL Búzás Péter, Makó hivatalban lé­vő polgármestere is leadta aján­lócéduláit a helyi választási iro­dán tegnap délután. A Magyar Szocialista Párt és a Polgári Szö­vetség Makóért közös polgár­mesterjelöltje 3500 ajánlószel­vénnvel jelentkezett. pontos idejét, hétfőn a szerdai kereskedési nap végéig kérte a Pick-részvények kereskedésének felfüggesztését. A társaság papír­jának pénteki záró ára 4 ezer 315 forint volt, emiatt elemzők úgy vélték, hogy az Arago ajánlata nem megy 4 ezer 400 vagy 4 ezer 600 forint fölé részvényenként. Most már utólag látni, azok jár­tak jól, akik nem ijedtek meg a társaság körüli hírveréstől, nem szálltak ki a 3 ezer forint körüli árfolyamok idején és tovább „spájzolták" papírjaikat. Azokról persze ne beszéljünk, akik még 9 ezer körül vették. Búzás Péter az átadáskor el­mondta: szerinte az októberi vá­lasztás nem a politikáról, hanem a szakértelemről szól, és ebből a szempontból az őt támogató szervezetek képviselőjelöltjei is kitűnőek. Ő maga azt reméli, hogy ugyanúgy, mint négy éve, most is összegyűlik nála négy-öt­ezer kopogtatócédula. Veszélyes fenyegetés miatt in­dult eljárás Vásárhelyen ifj. Rapcsák András ellen, Mónus Áron bejelentése alapján. A teg­napi tárgyaláson a szembesítés nem hozott eredményt. Mi történt az idén májusban a vásárhelyi Zrínyi utcán? Valóban agyonütéssel fenyegette-e meg Mónus Áront lakása közelében a néhai polgármester fia? Ezekre a kérdésekre sem sikerül választ találni az ifj. Rapcsák András el­len indult eljárás első tárgyalási napján. A néhai polgármester fia szerint azon a napon ismerősei­vel beszélgetett a Zrínyi utcai közben, majd elköszönt tőlük. Ebndul a járdán, s váratlanul szembetalálkozott Mónus Áron­nal, akit korábban csak látásból ismert. Megszólította, bemutat­kozott neki, s megkérdezte, mi­vel tudja bizonyítani, hogy örö­költ édesapja után. Erre Mónus Áron megijedt, segítségért kiál­tozott. A néhai polgármester fia ekkor odament az autójához s el­hajtott. Azt azonban még látta, hogy Mónus Áron veri a házak kapuit és ablakait. A bírói kér­désre ifj. Rapcsák hangsúlyozta, nem ért hozzá Mónus Áronhoz, s nem is fenyegette meg. Szerinte azért ijedt meg tőle, mert alapta­lanul nyújtotta be örökösödési igényét, s ezért is jelentette fel őt. Mónus Áron szerint azonban máshogy történt a dolog. A fog­lalkozását író és műfordítóként megnevező sértett állítja, a tör­ténteket azon frissiben feljegyez­te. Arra azonban a bíróság kérdé­sére sem tudott rögtön válaszol­ni, hány órakor is találkozott Rapcsákkal. Mónus állította, ifj. Rapcsák a köz végén állt több fia­talemberrel, akik bementek a házba, ekkor indult el nagy lép­tekkel 10-15 méter távolságból felé. A ház előtt álló tuják takará­sában találkoztak. A néhai pol­gármester fia fél méterre megállt előtte - állította Mónus -, meg­kérdezte mit akar örökölni az ap­jától, majd megfenyegette, hogy agyonüti. Közben megragadta a bal karját, Mónus nem tudott ki­szabadulni, csak azután, hogy el­kezdett rendőrségért és segítsé­gért kiáltani. Állításait a szembesítés során egy fél sem változtatta meg. A bí­róság kéréseire Mónus Áron elis­merte, hogy nem volt felhőtlen a viszonya a néhai polgármester­rel, ám hangsúlyozta: mindezt nem terjesztette ki a Rapcsák család tagjaira. Ifj. Rapcsák András védője in­dítványozta, hogy igazságügyi szakértő vizsgálja meg, hogy a fé­lelem hatására kialakulhatott-e hallucináció Mónusban. Aki vi­szont azt kérte, hallgassák meg tanúként az ifj. Rapcsákkal be­szélgető fiatalembereket, s néz­zék meg, hogy a helyszínre hí­vott rendőrjárőr mikor és mit is intézkedett. A bíróság az ügy tár­gyalását októberben folytatja. B.K.A. Ifj. Rapcsák András tagadta, Mónus Áron fenntartotta vádjait. Fotó: Tésik Attila Búzás is leadta

Next

/
Thumbnails
Contents