Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-01 / 178. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. AUGUSZTUS 1. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Magyar dalok az Alpokalján Rokkant ország? Belerokkant ez az ország a rendszerváltozásba, bár meglehet, hogy már jóval előtte lappangott sok emberben az alattomos kór, csak nem vette észre. Ott van például az első blikkre jó ötvenes­nek tűnő férfi, aki nemrégiben lett rokkantnyugdíjas. Panelház­ban lakik, nincsenek megtakarított milliói betétkönyvben, mert míg egészséges volt, addig sem keresett annyit, hogy tartalékoljon a szűkebb napokra. Nem kérdezem meg tőle, mennyi most a jö­vedelem a családjában, de aligha bütykölné az elromlott kisgépe­ket, amúgy mellékesen, közkívánatra, ha elegendő pénz lenne a família kasszájában. Azt ellenben firtatnám, hogy az emberek miért reparáltatják az ósdi gépeket, amikor a világ fejlettebb ré­szén ez nem dívik. Azt mondja, belőle egy szót sem szedek ki, mert ha írnék róla, felfigyelnének rá. S bizony megkérdeznék tőle az ő leszázalékolását javasoló orvosok, hogy miért szimulált, ha tud dolgozni. Akkor pedig nem csak azt a pár száz forintot veszíte­né el, amit a masinák javításáért kap, hanem a rokkantnyugdíját is. A negyvenes férfi viszont már régóta nyugdíjas. Papírforma sze­rint. Amúgy kutya baja, majd kicsattan az egészségtől, annyit dol­gozik, hogy négy embernek is sok lenne. Ám 6 nem lelkizik. Miért is termé, hiszen minden hónapban megkapja a tuti fixet, a pecsé­tes irattal dokumentált betegsége fájdalomdíjaként, amelynek k tudja hányszorosát megkeresi napi 8-10 órás munkával, főállású alkalmazottként. Ehhez jön még a feketemelóért járó fizetség. Hogy is vagyunk hát ezzel? A középgeneráció tényleg belerok­kant a rendszerváltásba ? Szerintem nem. Csak mint az utóbbi történet bizonyítja, az élelmesebbeknek sikerült megtalálniuk a leszázalékoltatásukhoz vezető kskapukat. Bizonyára tisztában van ezzel az új kormány egészségügyi minisztere is, ak a kam­pány időszakában kilátásba is helyezte a rokkantnyugdíjak felül­vizsgálatát. Főorvos ismerősöm mindenesetre azt mondaná e tarthatatlan helyzetre, amit mindig ismételget: nem pénzügyi válság van az egészségügyben, hanem erkölcsi természetű a kór. Manapság igaznak tűnik ez az élet szinte minden területére... BALÁZSI IRÉN Olvasókörök és sajtó Az aesch-i Bacchanal kórus és a szegedi Lassus énekegyüttes a vendéglátók katolikus templomában. Hogy Hódmezővásárhely az ol­vasókörök városa, mindenki tudja - de azt talán mégsem tudja mindenki, hogy az olva­sóköri mozgalomnak számos lapra kiterjedő sajtója is volt, nem is. Mindez Hajdú Gézának az Az ol­vasókörök városa című, a közel­múltban megjelent kötetében ol­vasható (alcíme: Vásárhelyi kö­rök, 1945-2000), mely a lehető legteljesebb összefoglalása mind­annak, ami a „legvásárhelyibb" civil szerveződési formáról tud­ható - köztük például az olvasó­köri sajtó megteremtésére tett kísérletekről. A Csongrád Megyei Könyvtáros című szakmai-mód­szertani folyóirat a nyolcvanas évek végétől minden számában közölt olvasóköri témájú cikke­ket - értesülhetünk a könyvből. Szenti András például öt olvasó­kör sóshalmi találkozójáról tu­dósítja a lapot, Nagyné Korell Erika a vásárhelyi körök 1944-1950 közti időszakát is­merteti, és az Olvasókörök Szö­vetsége 1990-es megalakulásáról is szól írás. Nyolcvannyolc ápri­lisától új korszak indult: Egyesü­leti Elet címmel külön olvasókö­ri lap jelent meg. - Semmiféle ki­adási engedéllyel nem rendelkez­tünk, ezért az első számokon óvatosságból a Körlevélként megnevezés is szerepelt a fejlé­cen - írja Hajdú Géza a rendszer­változás előtti „hőskorról". Az orgánumot országosan terjesz­tették, de az írások zöme vásár­helyi eseményekkel foglalkozott, különösen sokat szerepelt a Sós­halmi Olvasókör. Ilyen előzmé­nyek után jelent meg az újabb lap, az Olvasóköri Krónika, első számát 1995-ben vehették kézbe az érdeklődők. A Mátyás Utcai Olvasókörről megtudhatjuk, si­kerrel gyakorol vonzó hatást a fi­atalokra - ez fontos, mert az ol­vasókörök „törzsközönség" jó­részt idősebb és középkorú em­berekből áll -, elsősorban táncta­nulás okán. Később, 1996 áprili­sától Vásárhelyi Krónika néven látott napvilágot az újság - már nemcsak az olvasókörök, hanem a város egyéb civil szervezeteinek lapjaként is -, innentől csökkent az olvasóköri témájú írások szá­ma, majd - anyagi ellehetetlenü­lés miatt - megszűnt létezni az orgánum. A jelen pedig? Olvasóköri lap nincs, olvasókörök viszont annál inkább vannak, s biztató: a vá­sárhelyi önkormányzat támogat­ja őket (ezt a Lőkös Györgyi mű­vészeti előadó által kigyűjtött, a kötetben közreadott önkor­mányzati támogatás összegei is jelzik). F. CS. A napokban érkezett haza öt­napos svájci vendégszereplésé­ről a szegedi Lassus Énekegyüt­tes. A női kar, Géczi Szilvia vezetésével, Aeschben, Bázel­ben, Küsnachtban, Herrliberg­ben és Kaiseraugstban lépett a közönség elé. Két svájci kórus meghívására utazott Svájcba június végén a Lassus Énekegyüttes. Az aeschi és kaiseraugsti vendéglátókkal a kapcsolat tulajdonképpen az együttes egyik alapítója és karna­gya, Géczi Szilvia révén jött lét­re. Az ifjú szegedi hölgy néhány éve Bázelben tanul a zeneakadé­mián, kapcsolatot teremtett több ottani kórussal és karnaggyal is, akik szívélyesen invitálták a ma­gyar női énekegyüttest erre a tur­néra. * A szegedi együttes tagjait csa­ládoknál helyezték el, akik így nemcsak az ottani kórusmuzsi­káról szerezhettek első kézből in­formációkat, hanem a svájciak életéről is. A szegedi együttes először az aeschi Bacchanal vegyes karral léptek fel a zsúfolásig megtelt he­lyi katolikus templomban. A kö­zönség felállva, szűnni nem aka­ró tapssal jutalmazta a Kodály, Bartók, Bárdos, Lassus, J.Chr. Bach, Schütz, valamint több más német és olasz szerző művének előadását. E templomi fellépés érdekessége volt, hogy a helyiek vendégeikkel együtt magyarul énekelték el Bárdos Szellő zúg tá­vol című dalát. A kórus Bázel­ben, a híres Münster katedrális­ban is énekelt, majd, egyetlen külföldi együttesként, részt vett a küsnachti hagyományos, 1891 óta három évenként sorra kerülő kórusfesztiválon, majd fellépett Herrlibergben, az idősek ottho­nában, végül pedig a kaiseraugsti katolikus templomban a szent­mise alatt, majd után énekeltek. A turné végén Géczi Szilvia karnagy lapunknak elmondta, megható volt a szívélyes fogadta­tás, a koncerteken való tömeges Képeslapsorozatot adott ki Régi mindszenti fényképek címmel a Mecénások a Kultúráért Egye­sület, Mindszent újjátelepíté­sének 300. évfordulójára. A Keller Lajos Városi Könyvtár olvasói és munkatársai által ala­pított egyesület 500 példányban adta ki a 10 képeslapból álló so­rozatot. A múlt század első har­madában készült fotókon jól fel­ismerhető az azóta lerombolt zsinagóga és az akkoriban vár­megyei jelentőségű hengerma­lom, amely - az izraelita temp­lomhoz hasonlóan - szintén csak képeslapon látható. Érdekes szembesülni azzal, hogyan né­zett ki a vasútállomás, a mind­szenti strand, a Kurca torkolata egy évszázaddal ezelőtt, mint ahogy a főtéren álló bankpalota is feltűnik az egyik képeslapon. A változatos fotókon találko­zunk még piactéri zsúfoltsággal, részvétel, s az a törődés, amelyet egész ottlétük alatt tapasztaltak. - Szakmailag számomra meg­nyugtató volt, hogy az együttes tagjai otthon milyen jól kidol­gozták a műveket. Nekem kü­lönben ez volt az utolsó fellépé­sem a kórussal, mert itt van az iskolám, az élet most már ide köt Svájchoz. Alapító és karnagy tár­sam, Éderné Erk Kornélia viszi tovább az együttest - mondta Géczi Szilvia, aki tanulmányait a bázeli egyetemen folytatja. A dicsérő jelzőkkel nem fukar­kodik Angelica Hirsch, az aeschi a valamikori leventeotthonnal, a fiúiskola épületével, amely ma általános iskolának ad otthont, a plébániatemplommal. A sorozat külön kuriózuma, hogy látható a mindszenti községháza korabeli látványterve is. A fotók egykori kiadványokból származnak. Mindszent a szá­zadelőn élte utolsó fénykorát, ek­kor saját nyomdája is volt a né­hai Horváth Antal vezetésével. Az itt kiadott képeslapok, albu­mok kötetek képanyaga szolgál­tatott bőséges forrást a váloga­táshoz. - Múltidézőnek szántuk őket ­mondta a képeslapokról Bénák Katalin, a városi könyvtár igazga­tója. Szeretnék, ha a régi fotókon * keresztül a fiatalabbak is megis­merkedhetnének a szülővárosuk múltjával. Bénák Katalin szerint a képek üzenete az, hogy vigyáz­zunk megmaradt értékeinkre. SZALONTAI ATTILA vegyes kar karnagya sem. Szerin­te a magyar kórusmuzsika szín­vonalát bizonyítja, hogy egy amatőr együttes milyen kiváló produkciót tud nyújtani. A kar­nagy bízik abban, hogy a két kó­rus további együttműködése tö­retlen lesz. Theo Haefhger, az aeschi 55 tagú vegyes kórus művészeti ve­zetője, hasonlóképpen véleke­dett. Szerinte a magyar zenekul­túra magas színvonalát mutat­ták be a fellépésükön a szegedi lányok, asszonyok. K.F. Polgárőrnap Balástyán A Csongrád Megyei Polgárőr Szervezetek Szövetsége polgár­őrnapot szervez Balástyán. A szombati rendezvény 9 órakor ünnepélyes megnyitóval kezdő­dik. Délelőtt 10 órától a Csong­rád Megyei Rendőr-főkapitány­ság Boszorkány beavatkozó al­osztálya, a katasztrófavédelmi igazgatóság vészhelyzeti felderítő csoportja, a Szegedi Tűzoltóság, a határőrség kutyás és beavatko­zó csoportja, a felsővárosi polgár­őrök, végül a mindszenti íjász­klub bemutatója szórakoztatja az érdeklődőket. A rendezvényen a polgárőrök egyebek mellett be­mutatják a lopott autók felderí­tésében segítséget nyújtó, nem­régiben beszerzett Mátrix-Police rendszert, a Vöröskereszttel kö­zösen pedig véradást szerveznek a balástyai rendezvény házban. Az államtitkár szakmai egyetértést akar Bizalmi ajánlat a tanároknak Az új kormány oktatáspolitikai terveiről tartott előadást a szegedi pedagógiai nyári egyetemen Hiller István államtitkár. - Pszichikai helyzet van az oktatásügyben ? - Azért használtam az előadásomban ezt a kifejezést, mert arról vagyok meggyőződve, hogy mindenféle elképzelést, változtatást ak­kor lehet realizálni, ha nemcsak a változtatás tartalmi részét nézzük, hanem a befogadó közeget is. Az oktatás esetében a valamivel több mint másfél százezres magyar pedagó­gustársadalmat, amelyet én a magyar értel­miség legnagyobb lélekszámú csoportjának tartok. Az elmúlt másfél évtizedben rengeteg változás, reform érte ezt az értelmiségi cso­portot, nem egyszer egymással ellentétes tar­talmúak. Azt állítom, hogy akkor van esélye változásnak az oktatásban, ha velük, a szak­mával egyetértésre tudunk jutni ezekről. - Ezért járják az országot még nyáron is ? - Ezért. Legyen bármilyen tartalmú a vál­toztatás, ha valaki erre utasít, „leosztja" a Szalay utcából, törvényt, rendeletet alkot, anélkül hogy megszerezte volna a szakmai egyetértést hozzá - meg fog bukni. Amennyi­ben ez a szakmával való együttműködésben történik, sokkal nagyobb az esély a változta­tás sikerére és eredményességére. Ennek a fo­lyamatnak három fázisát látom: először is vi­lágosan meg kell egyezni abban, hogy mi a ki­hívás. Sok ezer tanárral való beszélgetés után most úgy látom, mindannyian világosan ér­zékeljük, hogy a magyar közoktatás előtt álló legjelentősebb kihívás az alapkészségek fej­lesztése. írás, olvasás, szövegértés, elemi számtani műveletek biztos elsajátítása. Mert akkor lehet használható tudásra, versenyké­pes diplomára szert tenni, ha a fundamen­tum szilárd. - A biztos alapozáshoz jó tanárok kelle­nek, tehát az elemi iskolai változáshoz a ta­nárképzésen is kellene javítani. Ördögi kör ? - Csak kör. Nem ördögi. A rendszert nem lehet egy helyen megbontani, nincs olyan, hogy először csak a felsőoktatást reformáljuk és aztán majd a közoktatást, vagy fordítva. Hanem egyszerre kell változtatni, egymással harmonizáló lépéseket kell tenni az egymás­ra épülő, egymástól függő elemek egész rend­szerében. - Megint sokkot kapnak a tanárok. - Attól biztosan nem, hogy méltó anyagi helyzetbe kerülnek, hogy vonzó lesz a pálya, hogy a legjobb szakmai tudásuk szerint mű­ködhetnek és az történik az oktatásban, amit ennek a szakmai tudásnak az igénylésével közösen elhatározunk. - Miért gondolja, hogy a kélezett politikai helyzetben, amelyben a tanárok is megosz­tottak, szakmai megegyezésre lehet jutni ? - Nem tapasztalom, hogy ezt a tudatos ér­Régi idők lenyomatai Mindszenten telmiségi csoportot, a tanárokat meggátolná a szakmai véleményük kifejtésében a politi­kai irányultságuk. A párbeszéd igényét lá­tom, függetlenül a politikai kötődéstől. Ez pedig alapfeltétel ahhoz, hogy a szakmában közös nevezőre jussunk. Vagyis a tanárok kü­lönféle politikai irányultsága nem gátja a szakmai megegyezésnek, viszont ha nem akar beszélni velük a bármilyen irányultságú politika, akkor meg tudnak buktatni bármi­lyen tartalmú változtatási szándékot. - Szép dolog a pszichológia, de az oktatás reformjához pénz kell, amit eddig minden kormány csak ígért. - De ez a kormány nem csak ígérte. Öt hete tettük le az esküt, a közoktatási és a költség­vetési törvény módosítása a következő több­letet eredményezi a magyar oktatásügyben,­ebben a félévben: 40 milliárd plusz forintot a közoktatásban, 10,8 milliárd plusz forintot a felsőoktatásban, amely utóbbiból 0,8 plusz milliárdot a Széchenyi-ösztöndíjasok számá­ra. És említsük meg az augusztusi kéthavi családi pótlékot, amely azért kéthavi, hogy a szeptemberi iskolakezdést segítsük - ez 19 milliárd plusz. Mindez együttesen bizonyítja a kormány egészének az elkötelezettségét ar­ra, hogy az oktatás kapjon elsőséget, és a po­litika bizalmi ajánlatát jelenti a tanárokkal való szakmai együttműködésre. S. E. Mindszentiek a strandon - pillanatkép a régmúltból. Fotó: Tésik Attila

Next

/
Thumbnails
Contents