Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-05 / 181. szám

HÉTFŐ, 2002. AUGUSZTUS 5. 5 Éberen alszanak a balástyai tanyaiak A tanyákon, külterületeken élő emberek biztonságérzetének növelése érdekében a rendőrség 1998-ban beindította az úgynevezett tanyaprogramot. Péntek délelőtt Balástya környékét járták be a rendőrök. i A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztálya 1998-ban hozta létre a tanyaprogramot, hogy ezzel növelje a külterületeken élő emberek biztonságérzetét. - Havonta, kéthavonta keressük fel a különböző települések környékén lakó tanyaiakat és elbeszélgetünk velük - magyarázta Zsolczai István rendőr őrnagy, a bűnmegelőzési osztály vezetőhelyettese, majd a helyi körzeti megbízott, Molnár Attila törzsőrmester útmutatásai alapján elindultunk a tanyavilágba. Megtudtuk: a tanyavilágban a Pedroló szivattyú a sláger - viszik, mint a cukrot. A tolvajok kifigyelik, melyik tanya lakatlan, de természetesen az éj leple alatt az sem zavarja őket, ha otthon vannak a lakók. - Nagy problémát jelentenek nekünk a tolvajok. Már két szivatytyúnkat elvitték. Régebben nem így volt. Nyitott ajtónál lehetett aludni. Mostanában mindig kell, hogy legyen itt valaki - fogadott minket a 77 éves Dékány Péter és felesége. A család 1960 óta lakik a Balástya melletti tanyán. - Mit tesznek a saját biztonságuk érdekében? - kérdezte Zsolczai őrnagy, mire az asszony egyszerűen így válaszolt: - Éberen alszunk. Dékány Péter szerint évről évre rosszabb a helyzet. - Tavasztól őszig lopnak, rabolnak. Az orvvadászat szezonjában is nagy a mozgás erre felé - mondta. A háziak úgy gondolják, segítséget jelentene, ha több rendőr lenne éjszaka szolgálatban. - A rendőrségnek sokkal nagyobb tekintélye kellene, hogy legyen. Beviszik az elkövetőt, majd nem sokkal utána kiengedik. Ezért nem érdemes szólni a rendőröknek. Inkább jobban figyelünk - tette hozzá határozottan a férfi. Már indulni készültünk, amikor a rendőri tekintéllyel kapcsolatban az egyik családtag megjegyezte: régen egy rendőrünk volt mégis tartottak tőle. Még három tanyát látogattak meg a rendőrök péntek délelőtt. A panaszok, problémák és a válaszok szinte mindenütt hasonlóak voltak. Az egyik fiatalasszony, mint mondta, ki se dugja az orrát éjszaka, inkább vigyék, amit akarnak. - Menjek ki, hogy aztán jól szájon vágjanak, és beesek a búzába? - kérdezte egy nő. A. T. J. Lassú menet A két fiatal biztonsági őr a szegedi József Attila sugárúton a nagykörúti kereszteződés felé lépked, és bemutatja, hogyan kell ráérni. Láthatóan megbeszélték, száz métert tesznek meg öt perc alatt. Mellükön a óég emblémája, amely nemrég holmi csintalan politikai machinációk miatt a komoly gazdasági-pohtikai hetilap címlapján is szerepelt. A lábak tehát lassan előzgetik egymást, a felsőtestek derékban jobbra-balra illegnek, a félig behajlított karok izmaiban még a dinnyehordás emléke; a kezek a derékszíjon függő üres pisztolytokoktól tizenöt-húsz centire kaszálnak, de nagyon lassan. A nehézkedési erő miatt jobbra-balra billenő fejek csak akkor gyorsulnak be egy kicsit, amikor egy lány, üde, friss jelenség, megelőzi őket biciklivel. De mikor már azt gondolnánk, mindketten elszédülnek, lassítanak a főbillegtetés ritmusán. A Tantusztól a kereszteződés túlsó sarkán álló élelmiszerboltig tart a pálya. Csak az időt kell legyőzni, a távolság láthatóan már régóta üveggolyó. De mi történt 1 Egy apró homokszem mégis bekerül ebbe az olajozott gépezetbe ? Igen, bizony: a zacsi! Meggyűrödött, vagy beszorult, ki tudhatná így, látatlanban. A bal oldali vitéz menet közben mindkét kezével odanyúl, ' határozottan megemel valamit, egyszersmind lábait ipszilonszerúen széttéve lépked tovább néhányat, tartva magát a ritmushoz is. A másik csak annyira húzódik el tőle, hog}' legyen elég hely a terpeszhez. Miért is húzódna el jobban; hiszen bárkinek bármikor becsípődhet a töke, emberek vagyunk. A zebtáig sikerül úrrá lenni a helyzeten. Ráadásul zöldre váltott a lámpa, igya ritmuson se kell változtatni. A két fiú egyszer, valamikor eléri a boltot. Hamarosan előkerülnek, lelépkednek a lépcsőn. Aztán elindul a menet visszafelé, mindvégig ebben a szellemben. B.A. Szeged mediterrán hangulatához hozzátartoznak az utcai muzsikusok Fej hanggal vagy hegedűvel Tangóharmonika és hegedű, ilyen-olyan énekhang, tamtam, gitár, break, hajfonás, drótékszer, zsonglőrködés tüzes végű pálcákkal - a szegedi Kárász utca mutatványosai különleges hangulatot teremtenek. Az utcai muzsikálás Szeged, a mediterrán város szerencséjére a Kárász utcán is kezd divatba jönni. A turisták, de az idevalósi sétálók délutánját, estéjét is hangulatosabbá teszi egy-egy ilyen attrakció. Persze az, hogy élettel telítődik a tikkasztó déli melegben kihalt főutca, a környékbelieknek cseppet sincs kedvére. Ha őket kérdezték volna, az idelátogató összes turista a dóm, a zsinagóga vagy a múzeumok mélyén töltené a napot, majd átslisszolna egy étterembe, s este nyolckor már fogát mosva készülődne a lefekvéshez. - Olaszországban pedig akkor kezdődik az élet - meséli a tamtamos fiú, aki néha hajfonással, máskor drótékszerek készítésével keresi kenyerét. Ott élt sokáig, az utcán tanulta azt, amiből most megél igaz, jóval nehezebben, mint odakint. - Ha nem toloncolnak haza, még most is ott lennék. Amint lehet, vissza is megyek mondja. Zenéjét sokan szeretik, az utcán él, itt szerez barátokat. Napi bevétele a rosszabb napokon arra sem elég, hogy hazabuszozzon. Persze azért nem panaszkodhat: ha sok a sétáló, gyakran pendülnek előtte az ötvenesek, százasok. Munkaidejét is maga határozza meg. A Kárász utcai fellépők közül még a cigány hegedűs az, akinek bevételei között elsődleges fontosságú az, amelyik utcai zenélésből származik. Hangszeres tudásáról megoszlanak a vélemények, de kétségtelen, hogy alakja és a „Fürge rókalábak..." dallama (képzavar) mára városképi jelentőségűvé vált, mint például Pécsett, a rekedt hangú perecárusé. Mesélik, hogy az antikvárium vezetője egyszer már nem bírta tovább, kivette kezéből a hangszert, és megmutatta, hogyan is kellene abból hangot kicsikarni. Napilapunk hasábjain sokszor szerepelt már fényképe, bár nem A közönség a kalapba vagy a hangszertokba ejtett forintokkal gyakorol kritikát. Fotó: Schmidt Andrea szereti, ha fotózzák. Nagyon nem szereti. És azt sem, ha faggatják. A furufyás ifjú feltűnően jól bánik hangszerével, ami egész egyszerűen azért van, mert zenetanár. Nevét is titkolja - szerinte nem nagy dicsőség, hogy tanári fizetését utcai zenéléssel kell kiegészítenie. Sem rendelet, sem bizottság nem határozhatja meg, hogy ki állhat ki az utcára produkciójával. Egyedül a közönség képes arra, hogy az adományok megvonásával elvegye kedvét a túl bátor vállalkozóknak. A gyógyszertár hőmérője alatt néha fel-feltűnő sérült fiú addig fújja furulyáját, amíg bírja szusszal, közben néha a lukakat is befogja, hol itt, hol ott. Bár a zene fülsértő, pottyannak a forintok. A breakes fiúk körül rendre tömeg ácsorog, nyakatekert, összehangolt mozdulataikon ámulnak, de az ingyenes fesztiválokhoz szokott közönség ritkán nyúl pénztárcájához, amikor baseballsapkájukkal körbejárnak. A legtöbb kritika talán azt a fiatal fiút éri, aki fejhangon, a gyors ütemeket kirekesztve ad elő ismert magyar popdalokat. Volt, aki azzal a feltétellel adott neki pénzt, ha legalább öt percre elhallgat. Szerencsére őt sem távolíthatja el semmiféle hatalom a padról, kezéből legfeljebb a népharag tépheti ki dalszöveges dossziéját. Hely még van főutcánkon, nyári diákmunka és koncertfelkérés annál kevesebb, így remélhető, hogy az esti sétát a finom fagylalt mellett mind több attrakció színesíti majd. W.A. Makói művésztelep A hét végén Földessy Péter kárpátaljai festőművész Kavargó világ című akvarellkiállításával nyílt meg az idei makói művésztelep. A József Attila Múzeumban látható tárlatot az a Banner Zoltán ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, aki tanulmányt is írt a makói alkotótábor első tíz esztendejéről. A művésztelepnek egyébként idén tizenhét vendége van a határon túli magyar területekről. Lóerők viaskodtak Csongrádon A csongrádi Albatros Motoros Club az elmúlt hétvégén nyolcadik alkalommal rendezett országos motorostalálkozót. A nagy teljesítményű motorok hangja, formája, sebessége, valamint a nyergükben ülő „különös fazonok" vonzották idén is a legtöbb hölgyet a csongrádi motoros gyorsulási verseny és a kaszkadőrbemutatók helyszínére. S mivel a hölgyeket általában urak is követik, nem csak a motorokat megszállottan imádó férfiak vettek részt a Tisza-parti kisváros hagyományos nyári „lóerőpróbáján". Az attrakció szombaton déltájban motoros felvonulással kezdődött. Az ipari park elkerülőútján délután fél 1 -tói öt órán át zúgtak és bömböltek a gépcsodák. A kaszkadőrbemutatót versennyel is összekötötték, a viadalra hét, különleges mutatványokra képes fiatalember nevezett. Az első, illetve a második helyen az immár csak a becenevüket használó, motoros berkekben mégis országszerte ismert fővárosi Babu és miskolci Becman végeztek. Az egyelőre még jórészt Czakó Zoltánként emlegetett szentesi motorbűvölő a harmadik helyezést szerezte meg. A hagyományos gyorsulási versenyen hat kategóriában negyvenkét motoros indult. A 125 köbcentiméteres kategóriában Boda Viktor (Budapest) lett az első, a 400-asban Vér Attila (Szeged), a 600-asban Tölgyesi Gábor (Budapest), a 750-esben Czinder Róbert (Budapest), a 900-asban Kmetty Ágoston (Budapest) bizonyult a leggyorsabbnak. A 900 köbcentiméter feletti kategória versenyének végén Csuka János (Kiskunfélegyháza) állt a dobogó legfelső fokára. M. SZ. J. A csongrádi bemutató baleset nélkül ért véget... Fotó: Tésik Attila A Csallóközi utcában leülnek" az autók // Békétlenkednek a béketelepiek az utak rossz állapota miatt. - Egy Mercedes nemrég belecsúszott valamelyik gödörbe, és úgy leült, hogy megsérült az üzemanyag-vezeték, folyt belőle a benzin - mondja nem titkolt fölháborodással egy férfi a szeged-béketelcpi Csallóközi utcában. Állítja, hogy hónapok óta telefonálgat jobbra-balra, de nem tudja elintézni, hogy a csatornázás után kijavítsák az utat. Az átkötések sávjait jelző, kétarasznyi széles zökkenőkre tábla sem figyelmezteti az autóst, így az óvatlan vezetőket váratlanul éri a zöttyenés. Az efféle baleset nem ritka arrafelé: tavasszal a Cserje soron úgy tönkretették az útburkolatot a kamionok, hogy egy kátyúba jutott személyató kipufogódobja leszakadt. - A csatornázás óta a Csallóközi utcában szinte százméterenként lassítunk a gödrök előtt, és ha lehet, a padka felé kerülünk. De nem jobb a helyzet a Nagyszombati utcában sem. Én Transporterrel járok, az jobban bírja a nehéz terepet, de így is félek, hogy tönkremegy a kocsim! - teszi hozzá a vállalkozó, aki közeli telephelyére gyakran szállít árut. Egy telefonáló is megerősíti a helyszínen hallottakat, s elmondja, hogy egy éles betondarab széle kevés híján fölvágta a kocsija gumiját. Úgy tudja, tavasszal még egy busz is belecsúszott valamelyik gödörbe, s mivel a maga erejéből nem tudott szabadulni, úgy kellett kihúzni a kátyúból. A panaszosok nevük elhallgatását kérték, mert nem akarnak kellemetlenséget. Úgy gondolják, nem csupán a maguk nevében beszéltek, hiszen a rossz utak miatt egész Béketelep boszszankodik. Nóvák Gyula, a belvízelvezető hálózat megépítését végző Szegedi Víziközmű Működtető Rt. igazgatója érdeklődésünkre közölte: már tud a béketelepiek gondjairól, munkatársai éppen helyszíni szemlét tartanak, ezért csak a tények ismeretében tud pontosan válaszolni a panaszkodóknak. Kiemelte, hogy a városi belvízelvezető rendszer építésének határideje 2002. december 20., s addig mindenütt be is fejezik a munkát - az utak helyreállítását is beleértve. - A csatornázás elkerülhetetlen kellemetlenségekkel jár, ezért a környéken lakók és minden más közlekedő elnézését kérjük. Az útburkolatot a munkák befejezése után kijavítjuk. Béketelepen várhatóan augusztus közepére fejezzük be a csatornaépítést - ígérte az igazgató. NY. P.