Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-29 / 201. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. AUGUSZTUS 29. •AKTUÁLIS" 5 Itt él majd minden második homokháti Tovább fejlesztik a kistérséget Folytatás az 1. oldalról A fiatalok a városokból költöztek ki. Az sem ritka, hogy külföldiek vettek tanyákat a kistérségben. Évről évre nő az itt élők száma. • - Legnagyobb érdemünk, hogy a mi közbenjárásunkra 2000-től országosan ismét bevezették az úgynevezett tanyai normatívát, vagyis az önkormányzatok négyezer forintot kapnak minden egyes tanyán élő lakos után - mondta Matula Anikó, a Homokhát Eurointegráció Kistérség és Gazdaságfejlesztési Kht. ügyvezető igazgatója. A külterületeken felújították a villamoshálózatot. Elsősorban az egykori szövetkezeti tulajdonban lévő, mintegy hetven kilométer hosszú vezetékrendszert hozták rendbe. A beruházás összesen 80 millió forintba került. A tanyákon élők főleg a mezőgazdaságból tartják el magukat és családjukat. Korábban a környező községekbe, városokba jártak be dolgozni. Mára azonban a nagyüzemek sorra bezártak, így igen sokan munkanélküliek lettek. A kht. alkalmi munkák megszervezésével próbál segíteni rajtuk. Százhúsz fő négy hónapon keresztül javította a külterületi földutakat, majd újabb száztíz munkanélküli fásítással kereshetett egy kis pénzt. Az állattartás és növénytermesztés mellett igen sokan foglalkoznak falusi turizmussal. Elsősorban németek, hollandok és skandinávok jönnek pihenni a Homokhátságra. A vendégeket csak folyamatos fejlesztésekkel lehet idecsalogatni. Ennek érdekében telefonhálózatot építenek, illetve turisztikai útvonalakat is kijelöltek a tanyavilágban. Mozgó boltokkal, vagyis átalakított buszokkal viszik rendszeresen az élelmiszereket és alapvető háztartási cikkeket a külterületeken élőkhöz. K.T. Makó „holdján " nincs gond a közbiztonsággal A rákosi polgárőrök Miközben a makói mezőőröknek ismét szervezett terménytolvaj-csoportokkal kell megküzdeniük, Makó-Rákos és a környező tanyák vidéke továbbra is biztonságosnak számít. Az itt lakók tíz százaléka tagja a polgárőrségnek. Ismét megjelent Makó környékén a szervezett bűnözés - legalábbis a termőföldeken. Korábban, a mezőőrség és a polgárőrség közös munkájának köszönhetően látványosan megfogyatkozott a terménylopások száma, csak alkalmanként fordult elő, hogy eltűnt a hagyma egy része a földről. Az utóbbi hetekben néhány eset kapcsán arra következtettek az érintettek, hogy ismét számítani kell a szervezett bandákra. Bár az idei nyáron a mezőőrök egyedül is győzték a munkát, ezután ismét fontos szerepe lesz a polgárőrségnek a külterületen is - véli Nagy György József. A polgárőrség elnöke lapunknak elmondta: Makó-Rákoson már a kilencvenes évek közepén megszerveződött a polgárőrség, amelyet Martonosiné Görbe Erzsébet vezetett. Ez a szervezet hosszú ideig a makóiaktól függetlenül működött, s miután Nagy György József lett a makói elnök, az új egyesület egyik alelnökévé Martonosiné Görbe Erzsébetet választották. A csoport tevékenysége Rákoson és a környező tanyavilágban azért is lehet hatásos, mert az itt élők létszámához képest is sokan vannak: a Makóhoz tartozó kistelepülésen hetvenen élnek, a környező tanyák lakóival együtt százan, és a polgárőrségnek az itteniek tíz százaléka tagja; heten-nyolcan pedig rendszeresen járőröznek. Mivel mindenki ismeri őket, és ők is ismernek mindenkit, hamar észreveszik az idegeneket a földeken és a településen. Most, hogy a jelek szerint ismét meggyűlik a gazdák és a mezőőrök baja a gyorstermelőkkel, erre a szervezetre is nagyobb feladat hárul, éppúgy, mint a kilencvenes évek közepén. A polgárőrök azonban bíznak magukban. Jellemző - és nem csak Rákoson -, hogy számos tanya tulajdonosa, ha nem is járőrözik a polgárőrökkel, azért tagja az egyesületnek. Ok azonnal telefonálnak, ha valami érdekeset látnak a közelben. Ez az a segítség, ami megfizethetetlen, és amit korábban nélkülözniük kellett a bűnözőket üldöző rendőröknek. B.A. Néhány százezerért cserélnek gazdát Ki vesz ma tanyát Makón? Kevéssé kelendőek és olcsóak a Makó környéki tanyák - tudtuk meg az egyik ingatlanforgalmazó cég irodájában. Az egykor sűrűn lakott makói tanyavilág elnéptelenedése a tapasztalatok szerint folytatódik. Igaz, lassabban, mint például a hetvenes években. Megfigyelhető az is, hogy akadnak, akik a városból költöznek tanyára. Ettől függetlenül tanyát nagyon kevesen kínálnak eladásra és az igény is meglehetősen csekély irántuk - tudtuk meg az egyik ismert ingatlanforgalmazó cég vezetőjétől. Bár vannak a városhoz közel jól felszerelt, szilárd úton megközelíthető és jó állapotban lévő tanyák is, ezeket a legritkább esetben kínálják értékesítésre. Ami a kínálatba kerül, legtöbbször régi, elhanyagolt és közművesítés nélküli épületegyüttes: hetven- vagy akár százesztendősek, vert falúak, vályogosak. Felújításuk többnyire reménytelen és gazdaságilag sem kifizetődő, ezért a vevők nem egyszer lebontják és helyükre újakat húznak fel. Az eladók gyakran idősek, akik koruk, egészségi állapotuk miatt már nem tudják ellátni a gazdaságot és megpróbálnak komfortosabb, kényelmesebb városi otthont szerezni. A városlakó szemével nézve például Makón és környékén igen olcsóak a tanyák: néhány A külterületen több a lerobbant épület, mint a virágzó tanyás gazdaság. Fotó: Tésik Attila százezer forintért szinte kivétel nélkül egymillió forint alatti áron cserélnek gazdát. Értéküket természetesen nem csak az határozza meg, hogy milyen közel találhatók a városhoz, milyen állapotúak, illetve mennyire ellátottak. Igaz, ma, a mobilok korában például szinte már teljesen mindegy, be van-e vezetve a telefon. Az viszont szinte mindig lényeges, hogy mennyi föld tartozik hozzájuk, illetve a környékén lehet-e területet vásárolni. A komolyabb birtokkal együtt eladásra kínált tanyák esetében a földért általában külön árat kérnek. A fentiekből következik, hogy elsősorban azok vesznek tanyát, akik gazdálkodni akarnak: jószágot nevelni, földet művelni. Egyre nyilvánvalóbb, hogy aki a mezőgazdaságból akar megélni és ezzel komolyan foglalkozik, kiszorul a városból. A tanyákon nincs állattartási korlátozás, könnyű új épületeket emelni és földet szerezni, a gazdaságot bővíteni is egyszerűbb. Sokan nem is költöznek be a megvásárolt tanyára, hanem például Makóról ingáznak dolgozni, de az éjszakát nem töltik ott, legfeljebb dologidőben, hiszen állandó jelenlétet csak az állattartás igényel. A gazdálkodókon kívül azok érdeklődnek a tanyák iránt, akiknek nincs pénzük a városban házat venni, illetve azok, akik természet közeli helyen pihennék ki a fáradalmakat. SZABÓ IMRE A mórahalmi recept szerint Bevált a praktikus tanyagondnokság A Mórahalom, Kelebia, Röszke és Szatymaz külterületein élőket segítik a tanyagondnokok. Tavasz óta, kísérletképpen működik a Homokháton a tanyagondnoki rendszer. A kistérséghez tartozó tizenöt település közül négy: Mórahalom, Kelebia, Röszke és Szatymaz külterületein szervezték meg a tanyákon élőket napi ügyes-bajos dolgaik elintézésében segítő tanyagondnokok és -felelősök munkáját. A tanyafelelős maga is kint él a külterületen, a környékbeliek jól ismerik, megbíznak benne, s hozzá fordulhatnak olyan ügyekben, amelyek miatt be kellene menniük a „központba". A tanyafelelős bejárja a rábízott területet, benéz a tanyákra, megbeszéli az elintéznivalókat. Az ügyek lebonyolításában az önkormányzatnál dolgozó tanyagondnok segít. Fodor Csaba, a mórahalmi Homokháti Kistérségi Iroda vezetője foglalta össze a tanyagondnoki rendszer működésének eddigi tapasztalatait. Elmondta, hogy az országosan is egyedülálló terv bevált, a gondnokok és tanyafelelősök jelenlétére, munkájára igényt tartanak a külterületeken élők. A kistérség négy településén tizenkét tanyagondnok és huszonegy tanyafelelős dolgozik. Összesen 129 tanyát (175' személyt) látnak el. Egyetlen napon harminc-negyven tanyát látogatnak végig, a külterületi földutakon naponta átlagosan 60-70 kilométert tesznek meg. A program kidolgozását a két éve végzett igényfölmérés előzte meg. Ekkor térképezték föl, valójában mire is lenne szükségük a tanyákon élőknek. A gyakorlatban is kiderült, hogy a legtöbben az ebédszállítást és bolti bevásárlást igénylik. Arra is sokan megkérik a tanyafelelőst, hogy cserélje ki a gázpalackot. A tanyákon élő gyerekek óvodába, iskolába járása sem egyszerű: a tanyagondnok megszervezi, hogy autóval vigyék-hozzák a gyerekeket. Hivatali ügyintézés miatt sem kell föltétlenül személyesen bemenni a sok kilométer távolságra lévő településre - a tanyafelelős ebben is segít. Az idős, beteg embereket orvoshoz viszik, vagy kihívják a védőnőt, családsegítőt. Ha a gazda már nem tud megbirkózni a kerti munkával, ugyancsak számíthat a jól eső segítségre. A tanyagondnoki rendszer idei programját a minisztérium 6,3 millió forinttal támogatja. Ez körzetenként mintegy 500 ezer forintot jelent. Egy körzet ellátása viszont 2,8-3 millió forintba kerül - a működéshez szükséges költségek fönnmaradó részét az önkormányzatok fedezik. A külterületen élők számíthatnak arra, hogy a tanyagondnoki és -felelősi rendszer jövőre is működhet: az ígéretek szerint januártól az önkormányzatok támogatást kapnak a program folytatására. Ez, mindenestere, biztatóan hangzik. NY. R Jó lónevelő tanya Kovácséknál a lovak is, a kutyák is értenek finnül Kedves helyeim egyike Kovács Szilveszterék tanyája. Tíz évenként legalább egyszer eddig mindig eljutottam hozzájuk. Gyönge kis erdők övezték akkoriban még, most hatalmas fákat zúgatnak a szelek. A legkisebb gyerek, a Henri akkor még babakocsiban volt, most jó lovas már. Legutóbb ezüstérmet nyert. Karol meg aranyat. Anyjuk szerint történelmet írt ezzel a teljesítménnyel a két gyerek. Anna is lovazik, de ő talán tolmács akar lenni. Kölcsöngyerekként van itt egy hétéves pesti fiú, mindent úgy csinál a lovak körül, mintha egyedül rajta múlna a jövőjük. És nyergeli - egyelőre a pónilovat. Biztosan nem emlékszik már mindenki korábbi beszámolóimra, de föltűnhet mindenkinek, hogy nem magyar nevükön említődnek a gyerekek. Édesanyjukat Finnországból fújta ide a lóimádat, el is jutott Mezőhegyesre. Ott ismerkedett meg férjével. Tizennegyedik évüket élik a balástyai tanyán. Az ő kedvéért lett kétnevű minden gyerek. És ebben a tanyában a lovak is értenek finnül, meg a kutyák is. Megkérdeztem Éva asszonyt is, meg Szilvesztert is: hányszor bánták meg, hogy ide jöttek? Éva: - Jó nekünk itt lenni. Ezért jöttem el Finnországból. A háAbalástyai tanyán minden a lovakért van. Fotó: Gyenes Kálmán zunk ugyanolyan, mint amikor először látta, de a ló a mindenünk. Szilveszter: - Egyszer-kétszer bántam már, de annyira soha, hogy elmentem volna innen. -A gyerekek? - A nagyobbak Szegedre járnak a Deák gimnáziumba, a kisebbik még a sándorfalvi iskolába. Anyjuk viszi őket minden reggel a buszig, és visszaúton is értük megy. Nyugodtan mondhatnánk úgy is, hogy a nagyobbak haza járnak, mert nagyapjuk egykori háza helyén épült a gimnázium. Apjukat kérdezem: mi lesz belőlük? Pofonegyszerű a felelet. - Becsületes ember. Remélem. Mert itthon csak azt tanulhatják. Azon túl bármit választhatnak, de föltehetően a ló körül maradnak. Én már nem versenyzek, csak edző vagyok, és a lovakat nevelem, ók viszont jó versenyzők lettek. A mi lovaink ugratásra való félvérek, Basaharcon egyik gyerekünk első lett, a másik pedig második. - Meg lehet élni a lóból? Van még piaca? - Csak akkor, ha ki van képezve. Közönséges igáslovat nem nagyon keres senki. Huszonöt nyereg alá valójuk van most, és négy kutyájuk, meg megszámlálhatatlanul sok legyük. Iszonyúan csípnek, a legjámborabb kutyának is sebes a füle töve tőlük. A kutyák körül is érdemes lenne elidőznünk kicsikét. Az egyik, a Fanny cirkuszban is fölléphetne. Ha érkezik valaki, szájába kapja üres pikszisét, úgy megy eléje. Akár idegen jön, akár ismerős. Amikor edzésből vonulnak be a lovak, elibük fekszik, szájában a pikszissel. Mintha közülük való lenne, egyik se lép rá. Szokták mondani, olyan a kutya, amilyen a gazdája. Ahogy látom, a lova is olyan. HORVÁTH DEZSŐ