Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-03 / 180. szám

SZOMBAT, 2002. AUGUSZTUS 3. • NAPOS OLDAL* II. Gyerünk a moziba be Utazás az időben Huszti GÖRGEY GÁBOR KULTUSZMINISZTER PÁLYÁZTATÁS NÉLKÜL NEVEZTE KI HUSZTI PÉTERT AZ ÚJ NEMZETI SZÍNHÁZ ÉLÉRE. NEM SOKKAL EZT KÖVETŐEN A MINISZTER-A KOSSUTH-DÍJAS MŰVÉSZ JAVASLATÁRA - VÁLTOZTATOTT ÁLLÁSPONTJÁN, S DECEMBER 31-ÉIG ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓKÉNT KÍVÁNTA FOGLALKOZTATNI A NEMZETI ÉLÉN, MIKÖZBEN PÁLYÁZAT KIÍRÁSÁT KEZDEMÉNYEZTE. ALIG PÁR NAP ELTELTÉVEL AZONBAN HUSZTI PÉTER LEMONDOTT AZ ÜGYVEZETŐI POSZTRÓL, S AZT IS NYILVÁNVALÓVÁ TETTE, HOGY A PÁLYÁZATON SEM KÍVÁN INDULNI. DÖNTÉSE HÁTTERÉRŐL BESZÉLT LAPUNKNAK. - Drámaian gyorsan döntött Görgey Gábor, miután hosszú rábeszélésre elfogadtam ajánlatát - kezdi a nagy port kavart eseménysorozat vázolását Huszti Péter. - Hivatkozott mindarra, amit eddig elértem; szakmai múltamra, színészetemre, rendezéseimre, főiskolai rektorságomra. Bizonyos diplomáciai képességemre, s arra, hogy nagyon sokan úgy vélték, a felkérést kötelességem elvállalni. Jóllehet soha nem jutott eszembe, hogy valaha is direktor legyek a Nemzetiben. Azt ugyanis tudni kell, hogy a Nemzeti Színház igazgatójának lenni missziót jelent. E posztról emelt fővel, boidogan még soha senki nem távozott. Ez azért intő jel. Végül, nem tudok jobb szót mondani, beadtam a derekamat. Ezzel, noha előzőleg főleg a kinevezés módját vitatták, elindult az immár mindenki által ismert sajtóhadjárat. S aztán a miniszter, az én javaslatomra, megváltoztatta döntését: rendben, legyen pályázat. És én akkor, megint csak nagyon gyors döntést követően azt mondtam, hogy december 31-éig eligazgatom a színházat. Elsősorban politikáról van szó S hogy mi történt ezután? Ezt így idézi fel a közmegbecsülésnek örvendő művész: „Nem csiEGY ÉVSZÁZADA FOGLALKOZTATJA A HOLLYWOODI FILMKÉSZÍTŐKET AZ IDŐUTAZÁS LEHETŐSÉGE. AZ H. G. WELLS REGÉNYÉBŐL KÉSZÜLT IDŐGÉP ISMÉT ARRA KERES VÁLASZT MEG LEHET-E VÁLTOZTATNI A MÚLTAT. Annak ellenére, hogy sok tudós szerint nem lehetséges az időutazás, a mozitörténetben időről időre feltűnnek azok a hősök, akiknek megadatott a lehetőség, hogy különböző korokban kóboroljanak. Most éppen Guy Pearce kapott lehetőséget arra, hogy megváltoztathassa a történelmet az Időgép című filmben. Az ausztrál színészt legutóbb a Monté Cristo grófja című produkcióban láthatta a közönség. Alexander (Guy Pearce] egy igen különc férfiú. Tanári hivatása mellett csupa furcsa masina feltalálója. Mindez az 1900-as évek elején elég ahhoz, hogy csodabogárnak nézzék. Persze, nem a tudománynak szenteli minden idejét, a szebbik nemre is fordít némi figyelmet. A sors furcsa játéka, hogy éppen ez a tényező lódítja meg az időgép „szekerét". A férfi épp megkéri kedvese kezét, mikor egy utcai rabló lepi meg őket, és a találkozó a hölgy halálával végződik. Hogy fájdalmát leküzdje, Alexander a munkába menekül, megpróbálja végre létrehozni azt a gépet, amelynek segítségével utazhat az időben. Természetesen a cél a tragédia megelőzése. A probléma megoldása persze nem ilyen egyszerű: a múltat nem lehet csak úgy megváltoztatni, de Alexander nem adja fel, elindul a jövőbe, hogy megtudja, hogyan varrhatja át az idő szövetét... Bizonyára akad pár ember, akinek az Időgép nemcsak egy új, izgalmasnak ígérkező mozit juttat az eszébe, hanem H. G. Wells felejthetetlen klasszikusát. Azt a könyvet, amit bátran lehet ajánlani bárkinek, hisz legalább olyan alapmű, mint a mostanában újra hódító Gyűrűk ura. Tagadhatatlan, a filmfeldolgozásoknak megvan az az előnyük, hogy hatásukra sokan fordulnak újra afelé a könyv felé, amely már sokadik feldolgozását éli Hollywoodban. Ennek ellenére érdemes mégis megnézni az Időgépet, mert a modern számítógépes technika segítségével végre tényleg úgy lehet megalkotni a filmet, ahogyan azt H. G. Wells elképzelhette. Emellett a készítők odafigyeltek arra, hogy a mű filozófiai mondanivalóját is belegyúrják az eseménydús cselekménybe. A múlt megváltoztathatatlanságával utalnak arra, hogy a régebben elkövetett hibákkal már nem lehet mit kezdeni, az egyetlen dolog, amin még változtatni tudunk, az a jövő. A film készítői odafigyeltek arra, hogy megtalálják az egyensúlyt a látvány és a mondanivaló komolysága között. Hogy ez mennyire sikerült nekik, az kiderül a moziban. Az Időgépet augusztus elsejétől kezdték vetíteni Szegeden, a Belvárosi Miniplexben, illetve a Plazában. PATARICZAKATA • Alexander (Guy Pearce, jobbról) vajon meg tudja változtatni a múltat? nemzetis kálváriája • Görgey Gábor (balról) és Huszti Péter. Háttérbe vonult. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd) tultak a hullámok, rájöttem, itt elsősorban politikáról van sző, s ki tudja, hányadsorban színházról." Huszti Péter megerősíti azt a közismert tényt, hogy „mindig is arról voltam híres, soha, semmiféle politikai ügyben nem voltam benne. Ha van független ember, akkor én az vagyok. Egyszerűen nem érdekel a politika. Sokkal fontosabb dolgaim voltak annál". Ellenséges a légkör - Azt mondtam: el tudom képzelni, hogy szép, ámbár kemény munkával ugyan, de olyan, különböző szemléletű művészeket integrálok, akik igazi Nemzeti Színházat akarnak csinálni. Hangsúlyoztam, hogy nyugodt légkörben alkotó, politikamentes színházban tudom csak elképzelni a munkát mind rövid, mind hosszú távon. Drámai egy hét alatt kiderült számomra, hogy elsősorban politikáról van szó, s a vihar tombolása közepette egy napig se tudok, és nem is akarok dolgozni ebben a színházban szögezi le Huszti Péter. - A direktorságot a szakma és a társadalom egyetértésével tudtam volna elképzelni. A társadalomban, legalábbis a hozzám eljutott jelzések alapján, azt hiszem, konszenzus volt. Ugyan a szakma javarésze is mellettem állt, ám a hangadók továbbra is vitatták a döntést. Ezért fogalmaztam úgy, hogy akkor ez nem az én szerepem. - Úgy gondoltam, akkor vagyok becsületes, s magammal őszinte, akkor maradok önmagam, ami számomra nagyon fontos, hogyha abban a másodpercben, amikor úgy éreztem, én ezt nem tudom csinálni, lemondok - morfondírozik a Kossuth-díjas művész. - így is történt. S hogy ez visszafordíthatatlan legyen, levélben tudattam döntésemet Görgey Gábor miniszter úrral, amit ö elég fájdalmasan vett, mint ahogyan azt nyilatkozta is. Arra a felvetésre, hogy az említett támadások kiktől eredeztethetők, milyen jellegűek voltak, így válaszol Huszti Péter: - Csupán annyit éreztem, hogy ellenséges a légkör. Mind a döntéssel, mind a Nemzetivel és így velem kapcsolatban. Ez a Nemzeti Színház, aminek tulajdonképpen nincsen múltja, sem mint épületnek, sem mint társulatnak, ott áll magányosan, azon a furcsa helyen. Úgy éreztem, sziszifuszi munka kell ahhoz, hogy az idézőjeles „gödörből" kihúzzuk, elfogadhatóvá tegyük a szakmával, hiszen bojkottálták, az egész építkezés alatt gyalázkodtak. A Nemzetinek kötelességei vannak - Lehet, hogy e színház szellemi felépítésére személyek készülődnek, vagy egyetlen személy készülődik a feladatra. Adja a jó Isten, hogy sikerüljön. De abban biztos vagyok, hogy a Nemzeti Színháznak kötelességei vannak, nem egy a sok teátrum közül. Alapokat kell adnia, tradíciókat kell kiszolgálnia, a magyar nyelvet kell ápolnia. Az ember tragédiáját, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, azaz a magyar, továbbá az egyetemes klasszikusokat meg kell próbálni érdekesen, izgalmasan előadni - szögezi le a népszerű színész-rendező. SZENKOVITS PÉTER Elkerüli a Földet a kisbolygó Az újabb megfigyelések alapján kizárható az a felfedezett, két kilométeres kisbolygó pályájá- tálalta a hírt. A NASA munkatársai közlemélehetőség, hogy a hónap elején felfedezett kis- nak első megfigyelései alapján az aszteroida nyükben leszögezték: most már kizárhatónak bolygó 2019. február l-jén a Földdel ütközzön összeütközhet bolygónkkal. Bár a csillagá- tartják az ütközést. Egyelőre azonban nem le- közölte az amerikai űrkutatási hivatal, a szok már ekkor is nagyon kicsi esélyt adtak a het teljesen elvetni annak lehetőségét, hogy a NASA. A múlt héten lázba hozta a világot az kozmikus karambol bekövetkeztének, a világ becsapódás pontosan 41 évvel később, 2060. a bejelentés, hogy a három héttel korábban tömegtájékoztatása baljóslatú szenzációként február l-jén megtörténik. Múzeumba került Lennon szemüvege John Lennon közismert kerek szemüvege mostantól a liverpooli Beatles Múzeum gyűjteményét gazdagítja. A gombafejűek énekese a hetvenes évek elején hordta a narancssárga lencséje miatt is különleges kiegészítőt. Pődmaniczky Szilárd Ork és Orkla A legközelebbi nagyváros elég messze van motorral, mondja Ork a zuhany alatt. Menjünk busszal, mondja Orkla, beágyaz, szellőztet, és nem tudja, mi van vele, de már niegint kívánja. Ha baj van velem, akkor ez, gondolja Orkla. Ork egészen forró vízben tusol, a víz finoman masszírozza a hátát. Aztán megfordul, a hasát, még lejjebb, úgy marad. Ez egészen különös, gondolja Ork, nem azt érzem, amit az előbb, nem azt az eszeveszett bizsergető vágyat, hanem egy sokkal lazábbat és könnyedebbet. Itt vagy, kiált ki a zuhany alól Ork. Itt, mondja Orkla. Ork elzárja a csapot, kilép a zuhany alól, gyorsan félszárazra törli magát, Orkla belép a fürdőszobába. Hóha, mondja Orkla, ez igen. Ork nem szól egy szót sem, minden ki van írva rá. Várj, lezuhanyozom, mondja Orkla. Addigra elmúlik, mondja Ork, és nem hagyja, hogy elmúljon. Persze, gondolják, ilyenkor legalább illenék elfordítani a tekintetem, de nem teszem, mert ott se vagyok. Bár én fogom legjobban érezni, ha megnyúlik a testük, a kezük a lábuk mellé zuhan, a szemükbe pedig opálos ragyogás költözik. Ork kabátban tolja elő a motort hátidról, Orkla még a sapkáját igazgatja. Nem azt mondtad, hogy busszal megyünk, kérdezi Orkla. De. De a buszmegállóig fél óra gyalog, mondja Ork, és már rugdossa is a fagyos motor bcrúgóját. Nem fog ez indulni, menjünk inkább gyalog, mondja Orkla. Menjünk, mondja Ork, bár előtte egy pillanatra megdermed, elképzeli a gyalogutat, beletörődik. A szél nem fúj, fák nmcsenek sehol, bár lehet, hogy tavaszra azért lesz itt pár fa, már ha eljutunk a tavaszig. Az ég szürke, mint a teveszem, belenézni igen nyomasztó. A láthatár peremén összeolvad hó és ég, hómező és égmező, és olyan vékony metszésben találkoznak, mint valami rohadtul unalmas stílusgyakorlatban. Merre lehet a nap, kérdezi Ork, és Orkla is az égre szegi a tekintetét. Na, ez az, ez az a kép, ami... Jól vagy, érdeklődik Orkla, Ork rábólint, bár kicsit fárasztja a járás. • Fölérnek egy dombra, lent a völgyben már a falu rajzolódik, elég j mocskos sársávokkal, de ott van. Mennek lefelé a völgybe. És mit mondjunk az orvosnak, kérdezi Ork. Nem tudom, feleli Orkla. Nincs erre recept, majd biztos fog ő kérdezni. Meg olyan ez, hogy bármiről beszélsz, az rád vall. Nagyon hülyén hangzik ez, tubicám, utálom, ha turkálnak ben- j nem. Utálom, ha betörnek a lakásomba, utálom, ha a ruhámat rajtad kívül más hordja, utálom, ha buszon az orrom alá finganak, utálom, ha azt kell csinálnom, amihez nincs kedvem. Elhiszem, mondja Orkla, csak próbát teszünk, ha nem tetszik, akkor állunk föl, amikor akarunk. De valamit csinálni kell, azt te is látod. Valamit, mondja Ork, pedig most jutottunk el oda, hogy éppen semmit se csináljunk. Ép ez az, mondja Orkla, valamiért nem tudsz semmit se csinálni, vagy ha semmit se csinálsz, az abból áll, hogy szívod a cigit, iszol, mint az állat, aztán elájulsz. Te ezt élvezed? Nem, mondja Ork, egyáltalán nem. Vagyis néha jólesik, de aztán nincs vége, az már nem én vagyok, valaki helyettesít. te tudod, mondja Orkla. Ork egy pillanatra megtorpan a hóban, lába alatt recsegve sülylyed a csapadék. Na várjunk csak, mondja Ork. A zsarolást azt nem tűröm. Miféle zsarolást, mondja Orkla, neked elment az eszed. Én nem adtam ultimátumot, hogy elhagylak, ha... Csak azt mondtam, hogy valamit csinálni kell, mert megeszed saját magad a szemem láttára, és ezt nekem nem jó nézni. Képzeld magad a helyembe. Képzelem, mondja Ork. te mit csinálnál, kérdezi Orkla. A f... tudja, mondja Ork, de ne dühíts föl, mert agyonverem az orvost. Állj, mondja Orkla, és ő maga is megtorpan, Ork szemébe néz, mélyen, ahogy üvegbe néz az ember. Orklának van egy adottsága, ami különös egy képesség. A mozgása soha nem volt sportos, néha mégis elképesztő fizikai manőverekre képes. Most például egyetlen mozdulattal kirúgja Ork lábát, ő maga pedig állva marad. Ork a földön fekszik, és mint akinek levágták a lábait, mozdulatlanul bámul föl Orklára. Mi volt ez, kérdezi Ork. Á, hülye, mondja Orkla, és elrohan. Ork jól tudja, most utána kéne rohanni, de nem teszi. Valahogy az a reggeli két numera kivette minden erejét. Ehelyett elfekszik a hóban, kezét-lábát kinyújtja, és megpróbál Orkla után hemperegni. Egy pillanatra megfordul Ork fejében, hogy hatalmas hógömbhé pörgeti magát, aztán meg elindít egy lavinát, ami eltemeti az egész falut, és mindenki odaveszik. És akkor nem kell orvoshoz menni. (FOLYT. KÖV)