Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-03 / 180. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KULTURÁLIS MAGAZINJA • SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Milliárdos „házi börtön" a Rózsadombon I • Fotó: Schmidt Andrea TASNÁDI PÉTERT ELSŐ FOKON 4 ÉV 6 HÓNAPI BÖRTÖNRE ÍTÉLTE A BÍRÓSÁG. AZ ELŐZETES LETARTÓZTATÁSÁBÓL NEMRÉGIBEN SZABADULT BUDAPESTI NAGYVÁLLALKOZÓ RÓZSADOMBI VILLÁJÁBAN, HÁZI ŐRIZETBEN VÁRJA A PER FOLYTATÁSÁT. Mégis, ki 6? Szerencsés kezű üzletember, aki remekül ért a pénzcsináláshoz? Bűntől sem visszariadó maffiafőnök, a magyar keresztapa lenne? Fanatikus sportrajongó, hiszen mégiscsak sportklubot alakított {Maccabi Budapest), ő hozta létre a Magyar Utcai Harcosok Országos Szövetségét? Ártatlanul üldözik, csukták kétszer is börtönbe, vagy megérdemelné, hogy hosszú esztendőket töltsön rácsok mögött? Tízmilliós Magyarországunk lakóinak nagy többsége alighanem egyszer-kétszer feltette már magában, társaságban ezt a kérdést. S a hírclcre figyelőknek volt idejük gondolkodni, hiszen Tasnádi Péter - mert hát ki más is tartaná ekkora nagy bizonytalanságban a közvéleményt - lassan egy évtizede nagy téma a honi sajtóban. Mi másról beszélgethettem volna én is dr. Erdélyi Endrével, Tasnádi Szegeden élő barátjával, amikor kocsink a budapesti csúcsforgalomban a híres-neves rózsadombi Tasnádi-villa felé araszolt. A nem csupán a Tisza partján ismert „Doki" (hogy mást ne mondjak, Erdélyi úr nemrégiben még a Matáv-Sopron kispadján, Simon Tibor mellett üldögélt mint a focicsapat sportorvosa, de ő vigyázott az utcai harcosok egészségére is) így fogalmazott: - Péter nagyon rendes, igazán kiváló ember. Ezért is segítek, hogy jobban megismerjétek. Tiszti főiskola és marxista egyetem Nem is más céllal utaztunk mi a fővárosba, csak hát nem olyan könnyű ismeretséget kötni Tasnádi Péterrel. A csodálatos házakban igazán nem szűkölködő Rózsadomb egyik legszebb palotájába szigorú rend szerint lehet bejutni. A kapuszolgálat jelent a titkárságnak, ott ellenőrzik, hívatlan vagy éppenséggel bejelentkezett vendég érkezett-e, majd gombnyomásra tárul a kapu. A recepción (mert hát a palota fogadó szintjének első szobája leginkább egy luxushotelhez hasonlatos) aztán újabb egyeztetés, s egy ígéret: - Tasnádi úr öt perc múlva fogadja önöket. Egy másodperccel sem kellett többet várakoznunk, s már az egyik pazarul berendezett dolgozószoba bőrfoteljébe süppedve tehettem fel kérdéseimet. Tasnádi Péter pedig válaszolt. Már amikor volt rá ideje. Három mobiltelefonja közül ugyanis valamelyik biztos megcsörrent, ám házigazdánk, gyakorlott nyilatkozóként így is gondoskodott arról, hogy hozzájussunk minden olyan információhoz, amit fontosnak tartott elmondani életéről. - Kezdjük 1950. március 28-ával, merthogy akkor születtem. A világháború előtt tehetős zsidó nagypolgári család volt a miénk, de az ötvenes években nem éltünk valami nagy luxus- : ban. Apám katonatiszt volt, ezredes, anyám, bár színművészetit végzett, egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozott. Belőlem is majdnem katonatiszt lett, hiszen elvégeztem két évet a tiszti főiskolán, de aztán már a kereskedelem és a vendéglátás jobban érdekelt. Erre a szakmára is a főiskolán készültem, de volt időm munka mellett arra is, hogy elvégezzem a marxista egyetem szakosító tagozatát. Kommandós kiképzés S munkából jutott Tasnádi Péternek, nem is kevés. Mint megtudtuk, előbb a Luxus Áruházban dolgozott bolti eladóként, később CSÉB biztosításokat kötött mint az Állami Biztosító alkalmazottja, s ő volt az, aki Magyarországon elsőként nyitott testkultúraszalont. - Nem fitneszklub volt az még, ezt a szót se nagyon ismerték mifelénk, de azért remekül jövedelmezett. A hetvenes évek közepén havonta 70 ezer forintot is megkerestem, nem is nézték jó szemmel. Váltottam hát - hirdetésszervezőnek álltam a Hírlapkiadó Vállalathoz, dolgoztam a Népszabadságnak, később a Lapkiadónál a Magyar Médiának és sportlapok kiadását is kezdeményeztem. Hajrá Honvéd!, Hajrá Csepel!, Hajrá MTK!, meg effélék. A hetvenes évek végén megmutattam, hogyan is kell szponzort találni egy-egy nagyobb versenyhez. Volt, aki tőlem hallotta először ezt a szót, de azért sikeresen ment az üzlet - sorolta munkahelyeit Tas- j nádi Péter. Elmondta azt is: akkori felesége divatruhák varrásával, értékesítésével szállította a forintokat a családi kasszába, méghozzá nem is keveset. - Jól éltem, de tudtam: az én eszemmel külföldön még inkább boldogulnék. Jött hát Ausztria, ; majd kóborlás a nagyvilágban. Bejártam a Föld minden szegletét, Izraelben különleges kommandós kiképzést is kaptam, majd vissza Európába. A nyolcvanas évek végén, amikor fél Magyarország Ausztriába utazott hűtőért meg videóért, már öt boltomban vehették az árut. Kemény ember vagyok Ki mondhatná, hogy unalmas sztori Tasnádié. No, de hol já- j runk még a maffiától - jutott eszembe, amikor vendéglátónk ; ki tudja hányadik telefonját in- | tézte. De erre a fejezetre sem kel- i lett sokat várnunk. - Amikor a kilencvenes évek elején hazatértem, már új biz- ; niszbe kezdtem. Pénzeket kölcsönöztem, sportklubot alapítót- : tam, a Maccabit, és létrehoztam őrző-védő szolgálatomat is. Nem mondom, hogy nem csattant el egy-két pofon, amikor a hitelkérők elfelejtették megküldeni adósságukat, de soha nem verettem meg senkit, az ütéseket tólem kapták. Igen, nem tagadom, kemény ember vagyok. A maffiát meg azért kötik személyemhez, mert igenis élvezettel játszom ezt a szerepet. Ja, kérem, a mi szakmánkban meg kell mutatni az erőt, mert csak akkor bíznak ; az emberben, ha mindenhatónak vélik, ha azt remélhetik tőlem, hogy az összes problémájukat meg tudom oldani. És éppen ezért nagyon fontos a külsőség is. A pazar villa, amiben persze remekül érzem magam, meg a sok erős legény, akiknek sportját az utcai harcosok szövetségének létrehozásával támogattam. De hát mindez miért lenne bún? Nem tagadom, ingoványos tala- • jon mozogtam mindig, de nem a joggal szembefordulva dolgoztam, hanem a joghézagokat kihasználva. Ezért mondom: éppen olyan ártatlanul ültem előbb 394 napot, mint ahogy 32 hónap 10 napot is, amiből nemrégiben szabadultam. Egyelőre. Merthogy első fokon 4 év 6 hónapot mértek ki rám, azt is azért, mert a bíró szerint három esetben önbíráskodásra szólítottam fel valakiket, no meg másfél milliós adócsalást varrtak a nyakamba. Egyik se igaz. Éppen ezért bízom abban, hogy szabadságom végleges lesz. De most mindent újra kell kezdenem. Mindent újra? Nem túlzás ez egy kicsit? - állítottam meg egy kérdéssel Tasnádi Péter szavait, s körbemutattam a szobán. - Ja igen, ez a villa most ér egymilliárdot, de ez végül is nem az enyém, hanem a cégemé. Meg aztán 200 millió hitel is van még ezen. Éppen annyi, amennyit a feleségem ellopott tőlem. Bizonyítékaim vannak rá, hogy az összes megtakarított pénzemmel, vagyis 200 millióval lépett le tőlem, s ezzel le is nullázott. A gyerekemet sem láthatom, gondolhatja hát, hogy szabadulásom óta túl sok boldogságban nem volt részem. De tovább kell élni. Valaha volt olyan esztendő, amikor bruttó egymilliárdot kerestem 12 hónap alatt. És ezt sokan tudják rólam, így mind többen keresnek meg újra, üzleteljek velük. A jó ötletekre fogékony vagyok, mint ahogy tőlem is bárki megkérdezheti, hogyan oldhatná meg legkönnyebben a problémáit. De azt azért tudni kell, hogy nem ingyen osztom a tanácsaimat. Nálam egy beszélgetés 500 ezer, netán 1 millió forintba kerül, de biztosra veszem, hogy üzletfeleimnek megéri. És persze én sem járok rosszul. Indul a Tasnádi-henger S hogy mire költené pénzét Tasnádi Péter, ha újra érkeznének a százmilliók? Kastélyában körbevezetve előbb az udvart mutatta. Az ide tervezett úszómedencének még csak vasbeton váza áll. A befejezéséhez legalább 120 millió szükségeltetik. Meg azután a házra felvett hitelt is fizetni kell. De hogy bútorra, festményekre, kondicionálóteremre már nem kell áldoznia, az biztos. A fényűző luxus követelményének megfelelő épületben - ahogy mondani szokták - minden, még a családi címer is a helyén van. Tasnádi pedig dolgozik tovább, kora reggeltől késő estig. - Indul újra a Tasnádi-henger, hamarosan újra ott leszek a spiccen - köszönt el tőlünk. Udvariasan a kapuig kísért, de az utcára nem lépett ki. Hiába, szigorúak a házi őrizet szabályai. BÁTYI ZOLTÁN