Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-22 / 195. szám

CSÜTÖRTÖK, 2002. AUGUSZTUS 22. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Temetésre gyűjt a hajléktalan férfi Volt egyszer egy Vadnyugat Ismerősöm az az ember, akire ujjal mutogatnak a mobiltele­fon-társaságok: csak nehogy ebben az irányban fejlődjék tovább az evolúció! Ismerősöm még 19"-ban vásárolt egy valóságos, igazi mobiltelefont, és telefonját azóta sem cserélte le. Pedig az idő közben telt-múlt, a mobilok mind kisebbek, színesebbek, gra­cilisabbak lettek, s hogy az <5 ormótlan, fekete mobilja másokból milyen hatást képes kiváltani, csak minap derült ki számára, mi­kor - szokásától eltérően - nem hagyta otthon a telefonját, hogy­ha csörög, hadd csörögjön napestig, hanem magával vitte az utcá­ra. Midőn besétált egy boltba Sport szeletet konzumálrú, kezében a marokra fogott mobillal, feltűnt neki: az eladónők megrettenve néznek reá. Egyikük - épp mosta föl a helyiséget - ismerősöm be­léptekor abbahagyta a fölmosást, és úgy fogta a felmosófát, mint­ha azzal mindjárt ismerősömet akarná fejbe vágni. (Sőt nemcsak „mintha "-helyzet volt ez: kimondottan fejbe akarta vágni isme­rősömet az eladónő, ám ez ismerősöm számára csupán később derült ki.) A pénztárosnő láthatóan zavarodottsággal küzdött: folytassa-e haszonszerző ténykedését, avagy inkább sürgősséggel zárja kulcsra a kasszát. Végül nem zárta, ismerősöm kifizethette Sport szeletét, de olyan gyanakodva fogadták el tőle a szükséges összeget, mintha vagy a pénz lenne hamis, és akkor ismerősöm alvilági ember, vagy igazi a pénz, de ismerősöm akkor főleg alvilá­gi, aki úgyis betörés révén jutott „manihoz", illetőleg járókelő-el­tángálás módszerével, ilyesmi. „Mit izgulsz, még az is lehet, hogy mégsem fegyver", hallotta a háta mögött ismerősöm, miután - egyik kezében telefonjával, másikban a megvásárolt Sport szelettel - elhagyta a helyiséget. Ekkor jött rá, mi is volt ez az érdekes fogadtatás. Hiszen az ő tele­fonja megszólalásig olyan, mint egy hatlövetű Colt, teleszkópos antennája, nem kihúzott állapotban - akár egy pisztolycső! E te­lefon tipikusan „fegyvernek látszó " tárgy! Szerencsére kiderült: a mobil tényleg csupán megszólalásig ha­sonló a fegyverhez. Megszólalt ugyanis, előadva a „Volt egyszer egy Vadnyugat" néhány kezdő hangsorát, s ismerősöm - vissza­fordulva - látta: az eladónők megnyugszanak. Még tán invitálnák is vissza a boltba. Hiszen, amit kezében tart - igaz, vadkeleten vagyunk - tényleg mobil! Legalábbis nincs hangjában semmi „lö­vésnek hallatszó ". FARKAS CSABA Agárversenyt rendeznek Szegeden Szegeden először rendeznek agárfutóversenyt. Az Etelka sori sportcsarnokban kutyaszépség­verseny is lesz. MUNKATÁRSUNKTÓL Kutyaszépségverseny és agárfu­tóverseny helyszíne lesz szomba­ton a szegedi Etelka sori sport­csarnok. - A rendezvény célja, hogy népszerűsítsük a kulturált kutyatartást, valamint megho­nosítsunk Szegeden egy színvo­nalas kutyás rendezvényt ­mondta az esemény szervezője, Keller Zoltán, majd hozzátette: szeretnénk elérni, hogy a részt vevő ebtulajdonosok példamuta­tó magatartásukkal enyhítsék a „nem kutyások" ellenszenvét. A kutyafutásra, valamint szép­ségversenyre 8.30 és 9 óra között lehet nevezni. 9.30-tól őrző-védő kutyák mutatják meg tudomá­nyukat, majd 10 órától kerül sor az agarak futóversenyére, ame­lyet Szegeden most először ren­deznek meg. A szépségverseny 12 óra után tíz perccel kezdődik, ennek eredményhirdetése pedig 14 órakor lesz. Egy halott asszonyért koldul Néhány napja meghalt egy haj­léktalan asszony. A temetés költségeinek jelentős részét a szegedi önkormányzat magára vállalta. A nő ugyancsak haj­léktalan élettársa szeretne mél­tóképpen elbúcsúzni volt ked­vesétől, Szeged utcáit járva vi­rágra, koszorúra gyűjt. Azaz: koldul. Az egyik bevásárlóközpont par­kolójában egy elhanyagolt külse­jű férfi kéreget. Nem tolakodón, halk hangon kérdezi: - Pár fo­rinttal tudna segíteni? - Nagyon megköszönném, bármennyit is ad. Nem alkoholra kell. Az élet­társam temetésére gyűjtök ­mondja, és zokogni kezd. Kisvár­tatva elővesz a zsebéből egy pa­pírlapot, és a kezembe nyomja. ­Nézze meg, igazat mondok, le­fénymásoltattam Katika halotti bizonyítványát. Hétfőn halt meg szegény, rákos volt. - Elhiszem - mondom neki, és „olvasás" nélkül visszaadom a papírt. Meg sem fordul a fejem­ben, hogy nem mond igazat. Ki­nyitom a pénztárcámat, átadok neki egy bankjegyet. Megköszö­ni, majd elkezd ömleni belőle a szó: megtudom, Gábornak hív­ják, élettársát tizenegy éve is­merte és szerette meg. Gyönyörű életet éltek, annak ellenére, hogy mindketten hajléktalanok vol­tak. Katin másfél évvel ezelőtt je­lentkeztek a betegség első jelei, akkor megállapították: méhrákja van. Hónapokig kórházban fe­küdt, csak a hétvégékre engedték haza. Gábor látogatta szinte mindennap. - Nem volt sok pén­zem, de pár szál virág mindig Gábornak csak az a fontos, hogy Katinak szép temetése legyen. Fotó: Karnok Csaba volt a kezemben, amikor belép­tem a kórházi szobába - mondja a férfi. Az orvosok a nyár elején közölték vele, hogy már semmit sem tehetnek. - Néhány nappal ezelőtt sült halat vittem Katikának, mert az volt az egyik kedvenc étele - idézi fel az utolsó találkozásuk emlé­két Gábor. - Ittunk egy kávét is, ám nem sokkal később nagyon rosszul lett. Akkor azt mondta, ő már csak „tepsiben" megy ki in­nen. Mondtam neki, ne beszél­jen butaságokat, hiszen az orvos is azt mondta, hogy hétfőn haza­jöhet. Hát nem jött. Negyedórá­val azután értem be a kórházba, hogy meghalt. Tudom, akkor már mit sem ért, de odamentem hozzá, megsimogattam, megpu­szilgattam és elköszöntem tőle. A temetésről, mivel hajlékta­lanról van szó, a szegedi önkor­mányzat gondoskodik, . Gábor kérésére hagyományos temeté­sen. Mint mondja, így ha meglá­togatja, tényleg őhozzá megy, nem csak egy marék hamuhoz. A férfi mindenképpen szeretne egy szép koszorút csináltatni, és any­nyi szál szegfűt vagy rózsát vinni a temetésre, ahány éves volt Ka­tika: negyvennégyet. Szeretne méltóképpen elbú­csúzni meghalt élettársától, a szertartás költségeire gyűjt, és fi­zetnie kell az öltöztetésért is. Az asszony halála után a férfi­nek egyedül kell gondoskodnia kilenc kutyáról is. Azt mondja, most márcsak ők tartják benne a lelket, hiszen gondjukat kell vi­selnie. Azért keresgél minden reggel a kukákban, hogy enni ad­hasson nekik. Azt mondja, semmi nem ér­dekli, csak az a fontos, hogy Kati­kának szép temetése legyen. Most ezért koldul. TÍMÁR KRISZTA Árvízkárosultaknak gyűjtenek Tartós élelmiszereket, ruhaneműket, tisztítósze­reket és háztartási gépeket gyűjt a Szegedi Vá­rosőrség az árvízkárosultak megsegítésére. A Komárom-Esztergom megyei árvízkárosultak megsegítésére gyűjtést szervez a Szegedi Városőr­ség. Elsősorban tartós élelmiszereket, tisztítószere­ket, ruhaneműt és háztartási gépeket várnak mind cégektől, mind magánszemélyektől. Az első szállítmányt - egy kisbusznyi ruhane­műt, takarót - már a múlt héten eljuttattak a rá­szorulóknak. A megáradt Duna a legnagyobb kárt a 10-es főút melletti településeken, Neszmélyben és Dunaalmáson okozta. Mindkét községben em­bereket kellett kitelepíteni, mert életveszélyessé vált az otthonuk. A szegediek ide juttatták el az adományokat. Ahogy összegyűlik egy újabb rako­mány, folyamatosan indul a kisbusz Komá­rom-Esztergom megyébe. A szervezők várják a felajánlásokat. Már többen hoztak konzervet, rizst, lisztet és mosóport. Magánszemélyek pedig használt, de még jó állapotban lévő mosógépü­ket, porszívójukat és kávédarálójukat is felaján­lották. Az adományokat a városőrség két szegedi irodá­jában, a József Attila sugárút 39. és a Rókusi körút 68. szám alatt gyűjtik. A segíteni alcarók naponta 8 és 20 óra között hozhatják az adományaikat. Bő­vebb felvilágosítást lehet kapni a 70/235-0512-es, a 60/301 -125-ös és a 62/466-741 -es telefonszámon. Kölcsönző, kölcsönből - Vásárhelyen Jó, ha elviszik, nagybaj, ha megtartják Kölcsönözni azt kölcsönöz az ember, amit nem érdemes meg­venni, hisz egy életben lehet, hogy csak egyszer-kétszer kerül használatára sor. Vásárhelyen utóbb több nagyberuházás in­dult, ez a kölcsönzőknek is csak használhat. Annak idején, a szocializmus­ban, amelyre a hiánygazdálkodás volt a jellemző, mindent lehetett kölcsönözni, centrifugától a gu­mimatracig. Ezért talán megle­pő: ma, a magántulajdon korá­ban is létezik, sőt prosperálhat a kölcsönző intézménye. Ugyan­akkor mára a kölcsönzők is sza­kosodtak, olyan gépekre, eszkö­zökre, amelyekre - mondjuk ­egy életben egyszer, vagy csak al­kalmanként, olykor-olykor van szüksége az igénylőnek, ezért nem érdemes megvenni. Ilyen eset például, ha valaki lakást újít föl, vagy építkezik. - De nem csak magánemberek fordulnak hozzánk, sok esetben cégek, köztük nagy cégek is ­mondja Nagy László, a vásárhe­lyi, kölcsönzéssel is foglalkozó Mester Szerszámkereskedés tu­lajdonosa. Arra a kérdésre, hogy egy milliárdokat forgató vállalko­zás miért nem vásárolja meg az egy-kétszázezer forintos gépet, Most, a magántulajdon korában is működhet kölcsönző eredményesen. Fotó: Tésik Attila miért éri meg neki jobban köl­csönözni, így válaszol: talán azért, mert bár a cégnek többe van a gépbeszerzés, mint a köl­csönzés, leírhatja költségként. ­Ezzel együtt sem tudom igazán, e jelenségnek mi a magyarázata, pedig kereskedelmi végzettséggel rendelkezem - tűnődik a tulajdo­nos. Kölcsönzőjét mellesleg köl­csönpénzből nyitotta. Az előz­mény: alkalmazottként vezetett ugyanilyen profilú üzletet másfél évig, aztán megszakadt a kapcso­lat közte és a munkáltatója kö­zött. O maga vitte tovább a bol­tot („nulla forinttal kezdtem, az­az hétszázezer forint kölcsön­ből"), és nemsokára annyira megnőtt az igénylőkör, hogy bő­víteni kellett, ekkor költöztek a mostani helyre. Mire van igény leginkább? So­kan betonmegmunkálásra alkal­mas gépeket keresnek - ezek leg­többje szinte folyamatosan dol­gozik -, mások könnyű- vagy mélyépítéssel, faiparral, kerti munkákkal kapcsolatos eszkö­zöket igényelnek. - Legtöbben láncfűrészt vinné­nek, de balesetvédelmi okok mi­att nem tarthatjuk - így a tulaj­donos. Hozzátéve: az utóbbi időkben a Széchenyi-terv révén sok nagy beruházás indult be Vá­sárhelyen, ezeknek nyilván köl­csönzésigényük is lesz, a jövő te­hát biztató. S hány kölcsönző működik Vá­sárhelyen? Jelenleg összesen ket­tő. Korábban volt egy harmadik is, de a tulajdonos, amikor tele­fonon megkerestük, elmondta, már megszüntették az üzletet. A fő ok - tette hozzá - az volt: so­kan nem vitték vissza a kiköl­csönzött eszközt, nem hanyag­ságból, hanem szándékosan. Ez a tendencia olyan méreteket öl­tött, hogy kérdésessé tette a vál­lalkozás életképességét. F.CS. A kocsi, ami nincs A Vám- és Pénzügyőrség Dél-al­földi Regionális Parancsnoksá­gának munkatársai az elmúlt héten sem unatkoztak: autó-, cigaretta- és ruhacsempészeket fogtak. MUNKATÁRSUNKTÓL Az ünnepek előtt egy jugoszláv rendszámú kamion jelentkezett belépésre a röszkei határátkelő­helyen. A platón egy Mercedes 230 SLK és egy Volkswagen Pas­sat Variant „rostokolt", ennek el­lenére a sofőr üres kamion továb­bítását kérte Ausztriába. A jugo­szláv férfi ellen bejelentési köte­lezettség elmulasztása miatt el­járás indult és 50 ezer forintra büntették. Egy hetényegyházi tanyán 209 doboz külföldi zárjegyes cigaret­tára bukkantak a vámosok. A tu­lajdonos nem tudta igazolni a vámáru eredetét, vámkezelését és a jövedéki adó megfizetését, így lefoglalták a füstölnivalót. A bajai vámhivatal munkatár­sai kiskereskedésekben és kocs­mákban néztek körül. Egy he­lyen engedély nélkül működött az italmérés, két esetben pedig papírok nélküli pénznyerő gépe­ket találtak. A három vétkest fel­jelentették az érintett önkor­mányzat jegyzőjénél. Egy ráckevei férfi kamionjával Gyulán lépett magyar területre. A szállítólevélben feltüntetett mennyiség fölött még 3290 da­rab márkavédett ruhaneműt kí­vánt behozni. A több mint nyolc­millió forint összértékű ruhákat lefoglalták, a sofőr ellen pedig el­járás indult. A fentieken kívül az elmúlt hé­ten vámraktárba került még 1019 doboz cigaretta, 373 liter szeszes ital is. • A dunai árvíz miatt a bajai vámhivatal kikötőben működő Ati Depójában szünetel a vám­kezelés. A telephelyet és a kami­onparkolót víz borítja, így hasz­nálhatatlan a kikötő.

Next

/
Thumbnails
Contents